Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-02 / 50. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1939. III. 2. KERESZTEM POLITIKAI ÜAPIIAP » „Egy ellenségünk: a Szabály" „Egyellenségem van: a Sza­b á 1 y", — dalolta Ady Eridre, akit „kez­denek most a nyakukba venni". A keddi kisgyülésen került napirendre an­nak a városi tűzoltónak esete, akitől a vá­ros hatósága elvonta a felesége után járó családi pótlékot. A mult évben ugyanis, bizonyára a keresethalmozásról szóló törvényjavaslat hatása alatt, megjelent egy miniszteri rendelet arról, hogy meg kell szüntetni a családi pótlék „folyósítását" az után a feleség után, aki bármilyen k e ­resetszerü tevékenységet folytat, nyug­dijat, vagy más bármily cimen megil­lető járadékot élvez. A vagyonból eredő jövedelmet azonban figyel­men kivül kell hagyni. Most már az törtért, hogy az egyik városi tűzoltó a hozzáintézett felhívásra kötelesség­szerűen bejelentette a felesége járadékát. Felesége ugyanis gyári munkásnő volt, a gén összeroncsolta kezefejét a a Társadalombizositó intézet részére a bal­esetbiztosítási alap terhére havi 33 P já­radékot állapított meg. A város hatósága erre tekintettel s beismerjük; a rendeletnek megfelelően beszüntette erre a feleség után járó családi pótlék utalását s felebbe­zés folytán került az ügy a kisgyűlés napi­rendjére. Maga a rendelkezés, amit végrehajtott a város hatósága, antiszociális. Azzal a meg­különböztetéssel, amit ez a rendelet a kere­set és jövedelem között megállapít, már a keresethalmozás megszüntetéséről szóló tör­vény indokolásában is találkoztunk. Ez a megkülönböztetés sérti a keresztény szelle­met s a keresztény moralitást. Ha valakinek bérpalotái vannak, amelyek számára havi 5—6 ezer pengőt, vagy még ezt az összeget is meghaladó tiszta jövedelmet biztosítanak, vagy akár 3—4 ezer tehermentes ingatlan boldog birtokosa, megilleti, mégha fele­ség is, a férje után járó havi 12 pengő családi pótlék. De ha 20 pengő járadékot^ kap el­vesztett munkaereje részbeni pótlásául, ak­kor a karja után el kell veszíte­nie a családi pótlékát is, mintha nem volna elég veszteség a leszakadt kézfej, vagy tőből kirántott kar, aminek munkájával egy család számára kellett könnyebbé tenni az életet, aminek fáradhatatlansága gyerekek tisztasága és egészsége fölött volt hivatva állni strázsául. Bizonyos, hogy ilyen esetre s rendelet szövegezői nem is gondoltak, de ép­pen azért, mert a furcsa-tarka élet minden különös esetét nem lehet beskatulyázni jog­szabályok kalodájába, kellett volna talán va­lami szabadságot engedni a törvények vég­rehajtóinak is, hogy az emberség, a szociális segítség lelkiismereti parancsa is hallassa szayát, amikor jogfosztó rendelkezést kell végrehajtani. S mi lehet az oka annak, Kogy a legna­gyobb vagyon jövedelme mellett a családi pótlékot nem fenyegeti semmi, de ala­mizsna-segély már kirántra a sokszor népes család alól ezt a havi 12 pengős tá­mogatást is? Ha az OTI havi husz pengős se­gélyt ad, ha a város havi 15—20 pengős kegydijnt állapit meg, ha bármely jótékony­sági intézet az elnyomorodott asszonynak havonta 15 pengőt juttat, akkor el kell vonni tőle a családi pótlékot, de ha nagy vagyon dus ura, házaiból, ingatlanaiból, vagy részvényeiből tiz család exisztenciájá­nak fenntartására szükséges jövedelmet huz egymaga, akkor a rendeletet kibocsátó ha­tóság álláspontja szerint részére ez a havi 12 pengős segélyt ki kell utalni. Aki az OTI­tól baleseti járulékot kap, az a baleseti járu­lékkal együtt nem reprezentálja az egészsé­ges ember munkaerejét, — nem kaphat any­nyit az OTI-tól, mint amennyit veszitett munkaerejéből a baleset folvtán. S mégis, aki egészséges s bármilyen vagyona van, az megk a p } a a családi pótlékot, aki­nek nyomorékká vált s akinek kereseté-' ben és munkaerejében beállott csökkenést a baleseti járadék csak részben pótolja, az e 1­v e s z i t i az államnak ezt a támogatását. A vagyonos egészséges megkapja, a nyomorék szegény elveszíti. Hol itt az igazság, hol maradt ebből a felfogásból a keresztény sze­retet, hová, hová, oh, hová tűnt el, — mint az Anyeginben énekli L e n s z k y, — Va'i'áwáro , március 1. S:.C:d» délutántól kezd : ve az egész vi ág figyelme a Valikánnak a kül- i vi'ágtól telje en elzárt része fe'é terelődött: meg- I kezdődött a XI. Pius pápa utódját vá'asztó konklá- ' vé. S.erdán lépték át a bíborosok a k'.auzura kü­szöbét, a konk'ávé ajtajai és ablakai csak akkor nyílhatnak meg ujbó", amikor a Sixtini-kápoina ké­ményéből felszálló fehcr füst az egész világ szá­mára jelzi, hogy megválasztották Krisztus földi "helytartóját, Szent Péter 261-ik utódját. A konklávé kezdetét jelentette a szerda dél­előtti ünnepélyes Szentlélekmise, amelyen néhány bíboros kivéte'ével résztvett a biborosi kollégium valamennyi tagja. A szentmisén Monsignore Bacc;, a brévék titkára elmondta a »De eligendo papa«-t, a pápavá'asztásról szóló szentbeszédet. Beszédében rámutatott arra, hogy Európa és a világ ma különösen nehéz helyzetben van az újító eretnekségek féktelen élvezethajhászása, va­lamint a vallási újításokkal való tudatlanság és közömbösség miatt. Hangoztatta, hogy a sok bajt csak Krisztus országának visszatérése szüntetheti meg. Délután í órakor a bíborosok, akik a szerze­tes bíborosok kivételével lila biborosi ruhát vi­seltek, bevonultak a Pál kápolnába, ahol a szix­tusi kápolna énekkara rákezdett a „Veni creator spiritus'' énekre. Ekkor megalakult a bíborosok menete és élén a sötétkék diszegyenruhába öltö­zött nemesi testőrséggel, megindult a Sala líegiáu át a sixtusi kápolni felé. S e r é d i Jusztinián bíboros hercegprímás, aki fekete talárt viselt, Schuster milánói bíboros társaságában vonult át a termen. A kápolnában azutáü a bíborosok kísérete, az úgynevezett kon­klávisták együttesen letették az esküt, hogy min­dent, ami a konklávéban történik, a legszigorúbb titokban tartanak. Érdekes újításként a latinnyel­vü eskiiformTiba bevették azt, liogy sem rádión, sem távbeszélőn nem közölnek semmit a külvilág­gal. Ezután a bíborosok egyenként szintén esküt let­XV. évfolyam 50. szám szociális belátás. A kisgyűlés azonban vitézül szembeszállt a Szabállyal s legyűrte a szavak értel­mét, hogy igazolja a szellem igazságát. A kisgyűlés arra az álláspontra helyezkedett hogy a város nem gazdagodhatik havi 12 pengővel azért, mert egy szerencsétlen asszony kezefe­jét összeroncsolta a gonosz gép. A rideg szabály felolvadt a kisgyűlés érdek­lődésének melegében s úrrá lett az a felfo­gás, hogv a város nem tarthatja meg azokat a tizenkét pengőket, melyeket a nyomorult asszony és a város perében a rendelet ugyan talán számára megítélne, de amit megtartani sokkal sulvosabb teher, mint kifizetni. A kis­gyűlés példáját adta annak is, hogy a rideg szavakat hogyan lehet és hogyan kell a sze­retet kohójában s az emberiesség törődésé­nek melegével felolvasztani, mielőtt a rideg szó az Íróasztal mellől kimosrv az életbe s sze­rény pengők útjára odaáll közlekedési rend' őrnek. S végül is Advnak van igaza: egy ellen­ségünk van, a lélek nélküli Szabály. , tek a titoktartásra. A bíborosokon kivül még mintegy 240 személy vonult bc a konklávéba, köz­: tük a bíborosok kísérőin kivül az apácák, szaká­I csok, borbélyok és a szolgaszemélyzet. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást B a r t m a n n Miklós dr. pájiai kamarás és Eskü Miklós világi .kamarás kísérte a konklávéba. Este 6 órakor megszólalt a Szent Damasus-ud­varban c'hc'yezett harang, je'ezve, hogy a konklávé megkezdődött. Negyedórával előbb valamennyi bíboros bevonu't cellájába. Amikor a harang rneg­szó'alt, a srertartásmesterek »extra omnes*, vagyis »mindcnki ki[e"é« kiá'tással mentek végig a terme­ken. A második harangszóra a tömeg legnagyobb része már eltávozott. Amikor a Szent Damasus­udvar harangja harmadszor is megszólalt, a bíbo­rosokon és a kíséreten kivül már egy lélek sem tartózkodott a konklávé számára fentartott ter­mekben és folyosókon. 18 óra 35 perckor meg­történt a konk'ávé kapuinak be árása. Be'ülrői Pá­céi i bíboros a diikonus-biborosok és a vatikáni mérnökök segítségével reteszelte el a kapukat, mig kívülről Serafini márki, a Vatikán kormány­zója és Chigi végezték ezt az aktust. A konk'ávé és a külvilág között csak az ugyncvezeltt rotál* biztosítják az összeköttetést. A rota forgó asztal­sze.-ü ke.-ek lap, am dyet a kapuk mellett helyez­tek el és ezen keresztül hirek vagy levelek hozha­tók be a kon'ávéba, vagy ezen keresztül folyhat­nak csak le a beszélgetések a bíborosok és a lá­togatók között, de csakis harmadik személy je­lenlétében. Minden olyan beszéd, amely a pápa­vá'asztást érinti, szigorúan tilus. A bíborosok ? külvi'ágtól való elzárkózottsággal készülnek a pápaválasztásra. 4 külföldi bíborosok felőlije: Pacelli Rónia, március 1. Az uj pápa megválasztását illetőleg a legélénkebb találgatás folyik. Komoly helyekről származó értesülések szerint a külföldi Megkezdődött a pápaválasztás

Next

/
Thumbnails
Contents