Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-10 / 33. szám

Péntek, 1939. II. 10. KERESZTEÍIV POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 33. szám A Rajnán tul Az angol alsóház tegnapi ülésének egyik szónoka a legmelegebb szavakkal emléke­zett meg Magyarországról s a magyarság törekvéseiről és ezeknek a törekvéseknek támogatására hivta fel az angol kormányt. Valamikor — nem is régen még, — kitörő örömmel fogadta a nemzet ezeket a fájdal­masan ritka megnyilatkozásokat. Tudtuk és éreztük mindannyian, hogy a magyarság tör­ténelmi követeléseit leggyorsabban és leg­biztosabban a megtisztuló európai közvéle­mény harcolhatja ki s nekünk mindenki szö­vetségesünk, aki felemeli szavát a mi érde­künkben, mert minden elhangzó szó, ami a mi igazságunkat tária fel, egy-egv meggyúj­tott fáklya a gyűlölködés és tájékozatlanság vaksötét ködében. Minden ritka alkalommal valóságos nemzeti ünnepet rendeztünk, ha a világ urai ió szót szóltak mellettünk s ha an­nak a belátásnak jelét adták, hogy milyen határtalan rövidlátás és milyen mérhetetlen botorság törte le ezeréves történelmi életét annak a nemzetnek, amely nem bűnöse, hanem áldozata volt csak a világhábo­rúnak. Mit érhetett volna el nálunk Anglia, vagy Franciaország, ha mellénk áll s nem a kisantant mellé, amelyiknek Sorsa úgyis kikerülhetetlen volt s amelyik darabokra tört szét a legelső komoly erőpró­bánál. Milyen támasza lehetett volna ez a nemzet az úgynevezett nagy nyugati hatal­maknak, ha ezek a világhatalmak — nem is a „győzelem" gőzében, ki vár ittasságtól bó­'dult emberektől tárgyilagosságot? — eset­leg tiz-tizenöt évvel a véres háború véres befejezése után rátértek volna az igaz­Ság és jóvátétel útjára. Milyen pillére 'épülhetett volna ki ebben az országban kül­politikájuknak, ha ez a nemzet megkapta volna azt a politikai, gazdasági és pénzügyi támogatást, amire éppen velük és győzedelmeskedő politikájukkal szemben volt szüksége. Anglia és Francia­ország nem mellénk állott, hanem Csehország mellé, szerződésekkel a csehszlovák „integritást" védték, kölcsöneik­kel a csehszlovák fegyverkezést támogatták, gazdasági kapcsolataikkal a csehszlovák gazdasági életet állították talpra; Mi minden igazságunk mellett elpusztulhattunk volna s egyre növelték azok erejét helytállásuk es váltóik aranyfedezetével, akik tőlünk az életfeltételeket is el akarták rabolni. S hova merült el, hány darabra tört szét flz az uralmi rendszer, ami a nyugati világ­hatalmak szövetségi szerződéseikkel garan­táltak. Amikor a német nyomás darabakra szaggatta szét a csehek birodalmát, egyszer­re a hűvös mérlegelés lett úrrá a hatalmas barátokban s egyszerre tisztában lettek az­zal, hogy Csehország védhetetlen védelme kedvéért világháború veszedelmét nem le­het felidézni. Az angol és francia politika akkor kezdett csak tisztán látni, amikor el­vesztette a játékát a Duna-völgyében s azon a területen, mely a Duna-völgynek érdekszférája alá tartozik. A ncmet-olasz po­litikának mi adta meg a sikert ezen a terü­leten? Az igazság felismerése es szolgálata. S ha ma az angol cs francia külpolitika összeszámolná, hogy mibe került a kisantant húszéves támogatása s mit ered­ményezett számukra a támogatás nyújtásá­ban megmutatkozó befektetés, a fel­számoló bizottság köteles volna haladéktala­nul benyújtani a csődkérvényt. Mér­hetetlen arnnváldozatot követelt tőlük a kis­antant gyűrűjének összekovácsolása és együtt tartása, mit lehetett volna elérni, mit lehetett volna megteremteni ennyi áldozat­készséggel, ha az igazság és jóvátétel szol­gálatába állították volna azt az anyagi és erkölcsi erőt, ami Csehszlovákia védelmén s a kisantant fenntartásán keresztül az igaz­ság g b 1 szemben érvényesült husz éven keresztül. Szívesen és jóérzéssel hallgatjuk, amikor az angol, vapy francia kamarában elhangzik ePy-efiTY jó szó mellettünk is s a tájékozódott­ság szólal meg azokban, akik eddig velünk szemben voltak tájékozatlanok és — áldo­zatkészek. S bár mi mindig azt vallottuk és valljuk, hogy a Rajnán tul is van E u ­Vatikánváros, február 9. A Szent Atya ál­lapota a délután foyamán kissé rosszabbo­dott. Orvosi jelentést ezideig nem adtak ki. Vatikánváros, február 9. XI. Pius pápának ujabb fulladási rohama volt, amely mintegy háromnegyed óráig tartott. A Szent Atya a roham következtében elvesztette eszméletét. A pápa később magához tért és azóta pihen. A délutáni roham Vatikánváros, február 9. Kora délután a Szent Atya rosszu'léte súlyosbodott. Négy óra felé a pá­pát s:iiasztmaroham támadta meg. A roham kö­rülbelül félóra hosszat tartott és a pápa kör­nyezeiét azzal az aggodalommal töltötte e', hogy a kimenetel a legrövidebb idő a'a't végzetes lesz. Nyomban értesítették a pápa megbetegedett ke­zelő orvosának helyettesét, akinek intézkedései ez­után azzal a hatással jártak, hogy a pápának sikerűt a válságot legyőzni és 5 óra 45 perckor némi nyuga'omhoz jutott. Pillanatnyilag a Szent Atya nyugodtan fekszik. Róma, február . XI. Pius pápa állapota az esti órákban megváltozott. Könnyebb szendergése már 4 órája tart. Az orvosok aggoda'ma az elég­telen veseműködés m'a't nem csökkent. Este 10 óra körül a pápa egészségi állapotá­ról «óló értesüléseket a kővetkezőkben lehet összefoglalni: «— A pápa már körülbelül 3 hete bronchitisben szenved. Csütörtökön reggel kapta a Szent Atya az első asztmarohamot• ame'y könnyebb térmé­rő p a s hogy nem lehet tudni, milyen sors­fordulatok teszik számunkra fontossá a Raj­nán tuli Európa tiszta ítéletét és világos lá­tását, mégis fáj hallani azt az eső után kö­pönyeg-bölcsességet, ami mérhetetlen sokat jelenthetett volna a maga idejében, de a mo­rális igazolás örömén tul alig tud valamit nyújtani a mai elrendezettségben. De ha csak egy-egy pislákoló gyertyafény gyulád fel a messzi tájakon, mégis örömmel köszön­tünk minden kigyuladó fényt, mert egyszer mégis csak elérkezünk a felismert igazság napfény világosságához. Nekünk vannak barátaink, de ne legyenek ellen­ségeink. Minden szó, ami a világ nyil­vánossága előtt kel védelmünkre, barátokat szerez és ellenségeket lefegyverez. A világ­háború befejezése után a győzők követelték jóvátételt s husz év kellett annak belátásá­hoz, hogy a jóvátétel a le győző tte­k e t illeti meg. Minden jó szó, ami mellet­tünk hangzik el, egy lépés a nekünk kijáró' jóvátétel utján. Paoelli államtitkár, aki Vatikánvároson kivül' tartózkodott, a pápa áflapotában beállott rosz-' szabbodás hírül vétele után nyomban visszatért az apostoli paiolába és a Szent Atya termeibe, ment. A pápa állapotának rosszabbodása Vatikánváros­ban, majd egész Rómában hama.r elterjedt és mindenütt méy megindultságot keltett. A hir nem jött váratlanul, miért már reggel elterjedt értesülések a pápa könnjycbb rosszullétéről szól­tak. Ez nyugtalanságot kelteit annál inkább, meri a római vikariátus minden tcmp'omban kü'öo imákat irt elő a Szent Atya mcggyógyulásáérl, A helyzet enyhült Va'ikánváros, február 9. Megerősítik, hogy XI. Pius pápa hosszú ideig tartó szívrohamon esett át, amelyet sikerült legyőzni. Pillanatnyilag a Szent Atya vá'tozit'anut nyugodtan fekszik. Azok a hirek, amelyeket Paoelli államtitkár kapott, nem olyan természetűek, lioc/y komoly nyugt Han­ságot keltsenek. szetü volt. Délután 3 óra tájban ujabb roham érle a pápát. Az orvosok oxigénbelégzést alkalmaztak. A Szent Atya később visszanyerte eszméletéf, majd mély álomba, merült. Magas kora miatt tüdőgyulladás veszélye áll fenn s ezért a Szent Atya nem ágyban fekszik, hanem egy karosszék­ben ülve pihen. Körülötte állandóan 3 orvostanár teljesít szolgálatot. Az esti órákban az a hir terjedt c\ hogy a pápa este S óra'or ujabb rohamot kapott. Ezt a hirt v?':,'áni részről cáfolják, . Válságosra fordult XI. Pius pápa álllapota Róma megrendülten, aggodalommal lesi a Szent Atya betegszobájából érkező hireket Éjszaka: nehéz aggodalmak

Next

/
Thumbnails
Contents