Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-05 / 29. szám

Vasárnap, 1939. II. 5. KERESZTEM POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 29. szám A siheder és a fickó A nemzetközi politikát valósággal fölkavarta az az amerikai hir, hogy Roosevelt a Rajnáig tolta ki az Egyesült-Államok határait. Ez a kijelentés a hivatalos cáfolat szerint nem történt meg, valami fickó találta ki — mondotta az Egyesült-Államok kedélyes elnöke — s egész világ hitt a koholt hirnek. Valóban, nem volt egyetlen lapja ennek a világnak, — s most nem költői nagyításként mondjuk, hogy az egész vi'ágnak, — amelyik ne foglalkozott volna ezzel a nyilatkozattal, de nem volt egyetlen egy lap sem, amelyik kételkedett volna a nyilatkozat autentikus voltában. Valami fickó találta ki, mondia most Roosevelt s az egész világ elhitte szavait. Az egész világ foglalkozott vele, hol dühödt hangok csattantak fel nyomában, hol az őszinte csudálkozás tolta fel a szemöldököket, akadtak, akik lelkes entuziazmussal védték a nyilatkozat erkölcsi erejét és morális bátorságát, mások elkeseredett kiábrándultsággal támadták, voltak természetesen olyanok is. akik a zsidó nagvtóVp csengését hallották ki ebből a nyilatkozatból is. S a valóság az, hogy „egy fickó" ugratt a b e a világot s a még nagyobb jelentőségű s még több felvilágosítást nyuitó tanulsáo' az. hogy mennvi hitelt, mennyi kétely nélküli vak bizalmat ad a világ azoknak a fickóknak, akiknek csak abban telik örömük, hogy miként lehetne megzavarni, megdöbbenteni, elképeszteni a felfordulástól félő, békéért reszkető emberiséget. A minap a magyar miniszterelnök mondotta, hogy a nagy kérdések megoldását nem lehet sihedcrek husángjaira bízni s éppen tegnap mondotta, hogy a politika útjára tévedt nemzedéket visza kell vezetni a munka elhagyott területeire. A s i h e d e rek husángjaitól s a fickók tolla i t ó 1 m e nt s meg Uram, minket! S ha valamikor kutatni fogják, hogy mi dúlta fel a mai ember életét, mi vezette útjait az embernyomokat elsülyesztő sivatagba, mi orozta el hitét s zavarta meg tudását, akkor végeredményben ahhoz a vakmérőséggel párosult felelőtlenséghez fognak eljutni, aminek sugallata alá került egész világunk s a nemzetközi politika egész közszelleme. Mintha nem volna már eléggé nemes valuta a bölcsesség, mintha a tapasztalatok aranyfedezetének nem volna már elég hitele, mintha a lehiggadt szenvedély, az élettapasztalatokon átszűrődő szemlélet, a kipróbált tudás, a felelősség súlyával szemben érzékeny lelkiismeret, a buzgó bit s az evangéliumi tanítás uralmát el akarná magától vetni egv önerejében megrészegült nemzedék, amelvík s i h e d e r i plszántsággal és fickói kedvvel és felelőtlenséggel akarja kezébe kapni azt a gveplőt, melyet eddig csak a bölcs tapasztalat és érett megfontolás tarthattak kezükben. A mai korra nemcsak az a jellemző, Kogy sihederek akarnak cselekedni és fickók akarnak irányítani, hanem az, hogy az emberiség nagy része hajlamos magát fickók és sihedcrek vezetésének áta 'ni. 1.ehetett máskor b 1 ö f f n e It annyi hitele, felverhette valamikor egy u j s á g-k a c s a hápogása az egész világűrt, mint ahogy most rezonált a világsajtó és a világpolitika ennek a newyorki, vagy washingtoni fickónak beugratására? Ki tudja megőrizni hidegvérét, amikor a hisztéria világjelenséggé vált, ki tudja birtokában megtartani Ítélőképességét, amikor szavak és árnyékok meg tudják riasztani az egész emberiséget? Pedig soha nem volt annyi szükség józanságra, fegyelmezettségre és hidegvérre, mint amilyen szükség van a szenvedélyek korlátjaira ma. Dúlhatnak förgetegek s pusztulással fenyegethetnek mindent, amit a humanizmus és szeretet épített fel, megindulhat lábunk alatt a föld s örvónve magához ránthatja a kultura büszke felülépitménveit, egyszer mégis el fog ülni a csatazaj, elül a vész s folvtatni fogjuk azt az életet, amit világkatasztrófák ránkszakadt csapásai zavartak mcp\ vagv nusztitottak el. A mi dolgunk most a töltésépítés. Ebben a munkában találkozzék az öregek tapasztalata és megfontoltsága a fiatalok lázas buzgalmával' és friss fáradhatatlanságával, minél kisebb az országunk és minél kevesebben vagyunk magyarok, annál kevésbé engedhetjük meg magunknak azt, hogy a nemzedékek küzdjenek egymás ellen s annál több hittel, anrá! szivó'-abh kötelességtudattal kell vállalnunk és .teljesítenünk azokat a feladatokat nvrivoket a közös sors s a nemzet jövendője szabnak ránk. A jövő épitése munkát tud adni mindenkinek, a téglahordás nemesebb és alkotóbb munka, mint a jogcim nélküli vezérkedés. Ne a nao-vobb hano-. a felelőtlenebb igéret, a durvább szitok, hanem a mélyebb és gyökeresebb szeretet, a tapasztalatok földrétegein átszűrődött tudás s a kötelességteliesitésben megedzett nemzelhüség vegye kezébe a marsaibotot. Aki vezetni akar, gvőzze meg arról a nemzetet, hogy tud engedelmeskedni. Lemondott a Sztofadinovlcs-líormány Szvethovics népjótéü miniszter aldhifia meg az ni délszláv hormánut Belgrád, február 4. Szombaton lemondott a Sztojadinovics-kormánv. A kabinet lemondását megelőzte öt mohamedán és szlovén miniszter lemondása, akik a horvát kérdésben bekövetkezett egyenetlenség miatt jelentették bc kiválásukat a kormányból. Páris. február 4. Belgrádból ielentik az Havas Irodának: A ingoszláv kormánvváfeág már több hét óta, különösen a december 11-5 valasztások óta lappangott. A horvát kérdésben, valamint a kormánvnártnak és a kamara tagjainak erre nézve eltérő álláspontiában keresendő a válság oka, nmelvről már napok óta beszélnek Belgrádban. Az uj kormánv állítólag a nemzeti egység kormánya lesz a szerb és horvát ellenzék bevonásával. Pál kormányzó herceg fogadta Koroséc e t. a szenátus elnökét, maid 11 i c s e t. Belgrád polgármesterét. Politikai körök vélemérve szerint Korosecet, vagv Ilicset bizza meg a kormányalakítással. i Pál régensherceg délben megbízta Szwtkovics népióléti minisztert a kormánv uüá. alakításával. A felsőház egyhangúan elfogadta a honvédelmi javaslatot Bnrílta Kőrolp honvédelmi miniszter beszéde — „ü maöuar lliusőgof mea kell óvni aliOl, hotfu bármi tjén iránuban elterien az ősi magyar fradteiotó', a becsületesség, az istenfelelem Ösvényéről", — í mondotta Stivoy Latos megyéspüspök Budapest, február 4. A felsőház szombati ülésén folytatták a honvédelmi javaslat tárgyalását. Pap József vo't az e'ső felszólaló, aki beszédében szóváíettc a dohány-utoal merény'qt ügyét. . — Mély megdöbbenéssel értesültem arról — mondotta —, hogy tegnap Budapesten a dohányutcai templomban tartott istentiszteletről hazatérők ellen embertelen merényletet követtek el. <— Most nem kutatom, hogy kik követték el, nem kuta'.om az indokokat, c^ak arra'kérem a kormányt, a'.adá'yozza meg, hogy ilyen, vagy ehhez ha'on'ó események a jövőben megtörténjenek. /I niagyír jel emmel, vitézséggel cs virtussá' a legkevésbé s"m egyeztethető össze az orvtámadás, hozzá még polgártársak ellen. Ha politikai indokok idézték ezt e'ő, annál súlyosabb cs sajnálatosabb esetnek kc'l ezt tartanom. Sziágyi Lajos szólalt fel ezután. A felsőház lelkes éljenzése körlvn em;.'kőzett meg Kánya Ká'mán vo't kü'ügymiriisz'.cr érdemei öi. Fegyverkezési egyenjogúságunkat — mondotta — nem Berch'.esgaden, Godesberg, München és Eces tárgya'ásainak köszönhetjük, fegyverkezési egyenjogúságunk kivívása ezekkel a tárgyalásokkal semmi összefüggésben nincs, mert az korábbi külpolitikánk erőfeszítéseinek eredménye. A mai feszültségekkel teljes időben fenyegetik a nemzetet azzal — folytatta —, hogy valami olyan készül, ami még nem volt. Azzal folytatta, hogy megszavazza a javas'atot, jóllehet ez olyan ut.ra vezet, amely szabadságunk és vagyonunk korlátlan igénybevételéhez fog vezetni. Többet adunk, mint amennyit a vitám cl sanguincm je'szaváva! adtunk Mária Terézia királynőnek, mi ennél többet adunk Horthy Miklós kormányzónak. Ez a törvényjavaslat korlátlan ujoncmegaján 1 ás, korlátlan időre. — Jogfeladá-, jcg'emondás, de szívesen adjuk, egyrészt, mert f "tétlenül szükséges, másrészt, mert látunk egy jogi biztosítéknál is nagyobb biztosítékot: a m rgyar lisztek, a magyar vezérkar esküjét, a tiszti ki.rdbojtban levő biztosítékot arra, hogy ezzel a széleskörű felhatalmazással a had-