Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-28 / 48. szám

Kedd, 1939. II. 28. KERESZTEM POLITIKAI nflPHAP XV. évfolyam 48. szám 0 szegedi iparosok LeKetetlen meleg köszöntés nélkül elmenni a szegedi Ipartestület vasárnapi közgyűlése mellett, annyi tanulságos, annyi figyelemreméltó, annyi értékes és hasznos munkavégzés ment végbe ezen a csöndes közgyűlésen. Az évi jelentés másutt a számadatok üres halmaza. Örog városatyák szerint amióta Xállay Albert elment, a polgármesteri jelentést nem hallgatták figyelemmel. A titkári jelentések i legtöbb egyesületben csak a titkárok számára fontosak, a hallgatók megadják magukat sorsuknak s titokban reménykedve csak azt figyelik, hogy az évi jelentést olvasó titkár ur kezéből hogyan fogynak a papírlapok. Minden más jelentéssel szemben a szegedi Ipartestület titkárának évi jelertése a szegedi iparosság történetének egy darabja, izgató fejezete a magyar ipari munka regényének. Mindent felölelt ez a Jelentés, amit megőrizni és észrevenni érdemes volt; egyetlen sérelme, egyetlen panasza, egyetlen kívánsága az iparosságnak nem hiányzik ebből a feszült figyelemmel meghallgatott jelentésből. Elég süriin váltakozó ipari minisztereink iskolai „puska"-ként vehetnék ennek a jelentésnek hasznát, mielőtt kézmüiparosokhoz szólriak, ebből meríthetnek anyagot beszédeik számára. Mennyi higgadt türelem, lelkes munkakedv, férfiúi komolvság s az élet- és érdekparancsolta elmélvedés jellemzi a szegedi, iparosságnak közéleti tevékenységét s elsősorban testületi munkásságát. Éveken keresztül c s a t a z a, j hallatszott ki az Ipartestület palotájából s a város nyilvánosságát nz iparosság személyi harcai foglalkoztatták. Most csönd -van, de nem a semmittevés csöndje, hanem a komoly és termékeny munka monotóniája s azt a sok energiát, ami éveken keresztül harcban élte ki magát, az u} vezetőség közérdekű munka végzésére használia föl. Az Ipartestület mai munkássága 3000 kézműiparos sorsa, élete, mindennapi kenyere fölött őrködik s ezt a missziót nem is lehet másként elvégezni, csak abban a harmóniában, a békének abban a tökéletes csöndiében, ami a testület tagjai között ma uralkodik. Ez a közgyűlés választotta diszelnökévé Körmendy Mátyást, aki életéből harmincöt évet áldozott a Szegedi Ipartestületnek s ebből tizenhét éven át vezette a testületet. Ez a választás s az előbb méltatott évi jelentés mintha a multat kötötte volna össze a jövővel. Körmendy Mátyásnak soha el nem évülő érdemei vannak; a testület uj palotája, az ipari vásár intézménye, a kiállítási csarnok, az öreg iparosok otthona csak egy-egy fényes emléke annak az eredmény-szériának, amit Körmendy a szegedi iparosságnak szerzett, megteremtett, áldozott. A szegedi iparosság önmagához mutatkozik méltónak, amikor legnagyobb kitüntetését adja annak, akitől egy emberélet munkáját, fáradságát és alkotását kapta. S ebben a kitüntetésben mi mást is látunk. Éveken keresztül csatáztak egymással az Ipartestűlet pártjai; az ipartestületi tisztujitások az utóbbi években nagyobb hadsereget mozgattak meg, mint amilyent egy-egy kisebb kerületben az országgyűlési képviselőválasztás mozgósít. S abbar a pillanatban. amikor ez a harc véget ért s a küzdelmet fölváltotta a munka, a szegedi iparosság nem tagadja meg az érdem elismerését s jutalmát attól sem, akivel évek elkeseredett s ki-kiujuló harcaiban állottak szemben. A szegedi iparosok nem gyűlölködnek, a szegedi iparosok dolgozni, alkotni, teremteni akarnak s ahogy a harc befejeződött, pajzsukra emelik azt, aki érdemeket szerzett s nem nézik azt, hogy barát volt-e, vagy ellenfél a harcok idején. Ezzel a nemes gesztusával a szegedi iparosság minden közéleti harc számára világitó, messzemenő példát nyújt, mert abban a korban, amikor törvényenkivülinek teszik azt, aki mást akar, mást hisz, vagy mást tanácsol nemzetének, vagy akár legkisebb közületének, a szegedi iparosság pártoktól és csoportosulásoktól menten lerázza magáról a harcok emlékét s hálával és megbecsüléssel fordul annak személye felé, aki fáradhatatlan, lelkes és eredményes munkát áldozott érte. Ha van még valami, amiben vigasztalást lehet találni, a szegedi iparosság munkája cs állásfoglalása az. Minél nehezebbek az életviszonyok, minél keserűbb a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem, a szegedi iparosság annál több komolysággal s annál fegyelmezettebb munkakészséggel végzi közéleti teendőit. A vasárnapi közgyűlés a mult megbecsülése s a jövő feladatiénak kijelölése volt: folytatni azt, ami a múltban termékeny munka volt, de elkerülni mindent, ami személyes torzsalkodásokba viheti a legnemesebb és lekértékesebb közéleti munkára képesített iparosságot. Ez a közgyűlés „r e mekmunká j a" volt a közéletet élő szegedi iparosságnak s a város egész polgársága hajtja most meg előttük szeretetének, megbecsülésének és hódolatának lobogóját. Páris és London elismerte a Francc-kormányt Chamberlain bejelentése az alsóházban — Azana elutazott Párisból London, február 27. Chamberlain miniszterelnök az alsóházban bejelentette, hogy Nagybritannia és Franciaország elismerte Franco tábornok kormányát. •— Az angol kormány — mondotta Chamberlain a lehető leggondosabban mérlegelte a spanyol helyzetet és azt a kérdést és hogy milyen lépést tegyen tekintettel a birtokában levő összes értesülésekre. Barcelona eleste és Katalonia elfoglalása következtében Franco tábornok uralma alá keriiJt Spanyolország területének nagyobb része, ugy, hogy még ha a köztársasági haderők folytatnák is a déli szakaszon látszólagos ellenállásukat, most már a legcsekélyebb kétség sem lehet a küzdelem kimenetele iránt, amelynek további folytatása csak szenvedéseket és élotveszteségeket okozhat. Ilyen körülmények között az angol kormány elhatározta, közli Franco tábornokkal azt az elhatározását, bogy elismeri kormányát Spanyolország kormányának. Ugy tudom, hogy a francia kormány ma közli Spanyolországgal döntését. A munkáspárti ellenzék elhatározta, Kogy kedden, amikor a Ház az elismertetés kérdését tárgyalja, bizalmatlansági indítványt ad be a kormán yellen, amelyet A111 e e őrnagy indokol. Azana a frantfa-svájci határon Genf, február 27. Azana, a köztársasági . Spanyolország elnöke a Genftől 12 kilométerre fekvő, de francia területen levő községbe éíklezett, ahol sógorának, Rivas? nak vendége. Rivas, a köztársasági Spanyolország volt genfi főkonzulja, újságírók előtt kijelentette, hogy Azana semmiféle lemondó levelet nem ir alá. Kijelentette azt is, hogy Azana a francia hatóságok jóindulatu fogadtatását megbecsülve, francia földön sem nyilatkozatot, sem semmiféle politikai lépést tenni nem fog. Német, olasz, japán diplomác ai lépés Burposban Páris, február 27. A „Ce Soir" burgosi távirata szerint a német, olasz és japán nagykövet diplomáciai lépést tett Jordana tábornok külügyminiszternél és felkérték a nemzeti kormányt, hogy csatlakozzék az antikomintern egyezményhez. Jordana Franco tábornokkal folytatott tanácskozás után közölte a nagykövetekkel, hogy a nemzeti kormány hajlandó ugyan teljesíteni a nagyhatalmak óhaját, de a komintern elleni egyezmény hi vatalos aláírását minaddig időszerűtlennek tekinti, amig Franciaország és Nagybritannia véglegesen el nem ismerte a nemzeti kormányt. Jordana azt indítványozta, hogy az egyezmény aláírásával váriák be a két nyugati nagyhatalomnak az elismerésre vonatkozó hivatalos döntését. Nagy fontosságot tnlaf lonltonah Ciano ós Dech varsói tárgyalásának „A megbeszélések eredményeit oz európai eseméniieh legközelebbi alakulása során lobban meg lehet mafd ítélni", — irta Virgfnlo Cayda Varsó február 27. Vasárnap Ciano gróf és Beck külügyminiszter folytatta a megbeszéléseket. Az olasz külügyminiszter leleplezte Francesco Nullo olasz ezredes, lengyei szabadsághős szobrát. A szoborlelcplczés után az olasz külügyminiszter kihallgatáson jelent meg M o s c i c k i elnöknél. A kihallgatás egy óra hosszat tartott és igen szívélyes beszélgetés fejlődött ki. Ciano gróf hétfőn délelőtt a világháború-