Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-26 / 47. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 11 Egy asszony és két férfi beszélget (Színdarab-tanulmány) Irta: BEREY GÉZA (Színhely Páris, de éppígy lehetne Budapest, vagy Szeged is. A szereposztásban ugyanis Loulette, a nőj René, a férfi; Marcel, a barát). René: Azt kérdezed mért szeretem? Mért vesztettem el egészen az eszemet? Barátom . , , éppigy kérdezhetnéd reggel a napot: mért kél...? ö a véremben van, képét a szivemben viselem. Kényszerülten használom ezt 2 kopott frázist. Nem találok jobb szót. Nem is kötelességem az eredetiség, mint neked. Nem vagyok novellista, nem vagyok iró. Átlagember és szerelmes. Egyszerűen a bolondulásig szerelmes. Mit felelsz era re,tea tapasztalt szellem embere, a Figaro szerkesztője. Kérek egy jelentős szót. Ez kötelességed. Marcel: (tetszelgő hanghordozással). Vagy szeretjük a nőket, vagy ismernünk kell őket. René: Bravó! Nem tartozik a dologra, de a hangzása jó. A kabátod ujjából is szellemességet tudsz rázni . . . M arcél: Mert ezt a mondást a mai beinufatón jegyeztem fel a kézelőmre. Különben pontosan illik is ide. Ha jobban kiismernéd magadat Loulettc körül, nem szeretnéd. Ilyen nőket nem szoktak szeretni, csak elszenvedni. E? ?gy vulkán, természeti tünemény, katasztrófa. A.nit az ember tűr maga fölött, mint a forgószelet. René: Azért beszélsz igv, mert nem törődik veled sem, a többivel sem. Én többet tudok felőle. Előttem megnyilvánult lelkének érzékfölöttlsége, mert szeret. Igen, azért. Maga mondta nekem. Marcel: Hát jelenleg le vagy a gusztusa. Nem tagadhatni . . . René: Mit jelentsen ez. hogy jelenleg? Marcel : Nem gondolod, hogy te vagy életének egvedül üdvözítő szerelmi végpontja? Te, legfeljebb vonás vagy, vessző, esetleg pontosvessző, de nem pont. Loulette nem tesz pontot .. . René: Hanem most arra kérlek, engedd, hogy tegyen. Tudd meg tehát 2 ma estének mélyebb jelentőségét. Azért hívtalak meg, mert ma eljegyzem magam Loulette-vel. Jövöhéten esküvő. Marcel: Hogv tudsz tréfálni...! René: Nem hiszed? Marcel: Nem, mert lehetetlen. René! Ember! Loulette elragadó, elvarázsoló, ő a száz lehetőség asszonya, czeregvéji szerető, minden, amit akarsz, csak nem hitves, nem feleség! Elképzelheted, hogv valaki Aspasiat veszi el Phrynét vezeti oltárhoz Ember! Ilyen asszony csak a teljes szabadságban élhet. Mint a nősténvtigris a bozótban. René: (a szcllemtelenség teljes fölényével). Ez a nézet egyodalu és nem mérvadó. Loulette a feleségem lesz. Ez tény. Marcel: S mit szól ő ? Megy veled az anyakönyvvezető elé? René: A Notre Dame-ban esküszünk. A katolikus egvház magasztossága szenteli meg frigyünket. Valóságos ünnep lesz, amelyen résztvesznek összes társnői is. Marcel: Egész Páris ott lesz. Elhiszem, az í'vesmit mindenki látni akaria. ördöngös vidám lakodalom lesz ebből Hallgass Csak rám. Régi barátok vagyunk. Ecvmás mellett feküdtünk a lövészárokban. Szent kötelességem tehát, hogv mindent megmondjak neked. Ha tehát én bebizonyítom, hogy Loulette téged megcsal, máris? René: Mit beszélsz? Marcel : Tudom, nem szép, amit cselekszem. Az ókorban kivégezték a futárt, ha rossz hírt hozolt és bizony ma sem öröm ilyesmit szerelmes embernek elmondani De mit tegvek. Kötelességem. hogv beszéljek: Loulette ma délután öt és hat éri kőzött közös barátunknál, Gastonnál teázott. Azt hiszem fölösleges néked magyaráznom, mit jelent, ha Loulette ilyenkor teázik. ' René: Rettenetes. Öt és hat óra között szokott lenni a legbájosabb. Ez az ő órája. De honnan tudod te ezt? Marcel: Láttam, amikor pont hat órakor kilépet a lakásából. Salnt Lazar-utcai kis házból. ö maga csukta be a kaput. Tehát kulcsa is van. Ne haragudj szegény barátom, nem hallgathattam el . . . René: Igaz, köszönöm, azonban mégis borzasztó. Marcel: Honnan is tudhattam volna, hogy te Loulette felől illúziókban ringatod magad. Ismered múltját. Tudod, ki volt. Hogy találni lehet őt manikürszalonban, ahol ópiumot szívnak, lestőmütermekben, ahol még soha kép ucm készült, divatárusnőkrél, ahol minden egyéb kapható, csak kalap nem. divatszalonokban, ahol mindent próbálnak, csak ruhát nem. René: Igazad van. Belátom. Ez a házasság lehetetlen. Marcel: No, lásd! René: Köszönöm, hogy megmentettél. Vak voltam. Kényszerképzet alatt álltam. Most min'ha uj ember volnék. Nem is akarom többé viszontlátni. Marcel: Igazad van. Menjünk, R e 11 é : Felhívom telefonon. Nem szabad idejönnie. Azt mondom, foglalt vagyok. Sietek a telefonhoz ... (A kétségbeesés elhatározottságával rohan ki a telefonhoz). Marcel: Hál'Istennek kigyógyult! (Rövid szünet után felpattan az ajtó, Loulette belép. Ragyogó megjelenése mindent indokol, ami lörlént). Loulette: Jó estét, Marcel. Marcel: (magában). Késő, eljött. Loulette: Hol van Bené? Marcel: (zavartan). A telefonnál, Loulette: Természetesen. Hogy tőlem búcsút vegyen. Mert önnek nagyon sürgős volt, hogy elmondja barátjának madélutáni találkozásunkat. Marcel: Kénytelen voltam. Kötelességem volt. Loulette: Azt hiszi? és szívességet tett ezáltal? Marcel: Tudom is én? De ez a lehetetlen házasság nem jöhet létre. Loulette: Nos, az csak tőlem függ. Meglátjuk, mit vethet szememre? Nem vagyok hü? A férfi csak akkor tör pálcát a hűtlenség miatt, ha maga nem részesül benne . . . Marcel: Loulette, maga elragadó, de lássa be. hogy René ilyen elvek melleit nem teheti nejévé. • 6 WS< NI6Y ÁRUHOZ RT. X7EOEO. CSEKONICS és KISS UCC« SftBO' 24 filléres cikkek Hajkefe —.24 Borbé y pudo.-, 1/, kg f)A Fémkeretes tükör —.24 Va:e.in, 1 doboz —.24 Fogkrém, 1 tubus —.24 Ce u'oid fogkefetartő —.24 Bo.otva ecset —.24 Körömkefe —.24 Parkettkefe tisztító —.24 Ruhasázritó kötél —.24 Rudborotva szappantartó —.24 Illatos mosdószappan —.24 Ruhakefe —.24 Cse.-éppipa —.24 Fémtisztitó, 1 üveg —.24 Beiró notesz, 3 drb —.24 Vászonutánzaíu e.é p pir (10 drb levélpapír borítékkal) •—.24 Fali sótartó fából -.24 Szegletes fémrészéi —.24 kell használni, amelye! a legtöbben utánoznak, ha sikertelenül is. Biztos, enyhe, fájdalommentes hatás jellemzi as h i in! nfcl hashajtó drajgéckat. Este .2- -3 szem Artii e-vv/e, . u.e.» « *• in u _(' . 3.1 t t>n e3b Te itt V egy bcLoulette: Nem elveimért vesz el, hanem ... de mit részletezzem önnek. És aztán? A mai anyagias világban inkább társul a férfi harminc percenttel egy jó üzletbe, mint százzal a rosszba. Én mindig hü voltam, de a szerelemhez, nem pedig a férfiakhoz. Marcel: kiért vette fejébe, hogy éppen Renével véteti el magát? Loulette: Először, mert tetszik. Aztán Ö márki, valóságos márki. Távoli rokonságban francia királyokkal. Kedvem van liozzá, hogy egyszer hermclinbcn teázzak az orleánsi hercegnőnél s lássam, hogy néznek rám a hölgyek. És mindezen fölül, mert René mellettem nagyon, de nagyon boldog lesz, ezt elhiheti . . , Marcel: Kérem. Az én hivatásom véget ért. Különben is itt van ő maga. René: (belép). Loulette foglalt. Loulette: (elbűvölő mosollyal). Én majd mindig foglalt vagyok. René: (nagyszerű fellángolással). Azután, amiket Marceltől hallottam? Loulette: Várom, amig Marcel ur percre visszavonul. Veled egyedül akarok szélni. Marcel: Kérem, én akár , távozom is. René: Nem. Maradsz. Itt a másjk szobában, önagyságával öt perc alatt elintézünk mindent. M a r c e 1: Oh kérlek, nem olyan sürgető . , „ (Kimegy). René: (homlokát összehúzva, mint a férj szokta Sardou régibb darabjaiban). Nos mit kivan velem közölni? Loulette: Semmit. ÉppCn semmit. René: Marcel látott ma délután, por.l hatkor, hogy Gastontól távoztál. Loulette: Latod, erre válaszolhatnám neked, hogy elmentem megnézni értékes kinai porcellángyüjteményét, vagy Rops Felician-rézkarcait. Mondhatnék neked száz kifogást, mindenegyest szívesen meghallgatnál, mert te már lesed az alkalmat, hogy megbocsáthass nekem. Te belsőleg nem is haragszol rám. A te gyönge jellemed nem alkalmas engesztelhetetlen gyűlöletre, te csak szokásból játszod Othellót, dc máris; a pokol fenekére szeretnéd küldeni Marcelt, amiért elmondott neked mindent. René: Loulette, frivolságod határtalan, Loulette: Csupán őszinte vagyok, az igazat mondom. Mi történt? G'asztonnál voitam. Rendben van! A te erkölcsi felfogásod az, hogy emiatt dühöngj. De nem dühöngsz. S ha én most szép gyöngéden rád nézek és azt mondom: köztem és Gaston között semmi sem történt. Elhiszed? René: Nem vagyok hülye. Loulettc: Ugy. Akkor hát nem szeretsz, nem is szerettél soha. Akkor rajtad is csak az a sajátságos erkölcstelen bírvágy vett erőt, ami benneteket férfiakat elfog, minden szebb nő láttára. Nem akarjátok, hogy a másé legyen. René: Dc Loulette, hisz éppen ez a szerelem. I. o u 1 e. 11 e : Ostobaság. A szerelem szeret A szerelein nem fürkész. Ila belém szerelmei egy férfi, kell, hogy szavaimnak több hitelt adjon, mint saját szemeinek. Ha igazán szcre'sz, most ezerszer inkább, mint azelőtt. Éppen most, amikor azt hiszed, hogy Gastou klrjai közül jövök. Nézd, a megbocsátást néni az ártatlanság számára találták ki. S mi neked az ártatlan, aki