Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-26 / 47. szám

D6TM A Cl y A fr O R S £ A G Vosárnao, T05Q. február 25. ASSZONYOM! ha szépségét, arcbőre iideségéf, frlsseségét me? akarja őrizni ug.y kezel- A hozmellkal szalonjában (Deák F.-u. 22. »/a e.) , t • JUrtMS^i^. Csalódni nem íog ! m Nemzeti Takarékosság fagja. Tanítványok szakszerű kiképzése (átképzések) esti órákban is. tesse magát mu kitünto éí, vagy bizonyos százaléknyi rokkantság) ismerik c', méltánytalannak tartom, hogy ezek is majdnem minden kategóriában, tehát mint tisztviselő, ügyvéd, mérnök, orvos, szerkesztő, színész, magán-, kc.-eskedelmi és ipari alkalmazott, stb. csak a meghatározott, 12, 6, vagy 3 százalék keretén be'ül alkalmazhatók. Igy vajmi kevés előnyt élveznek ezek a kiváltságosak, akik pedig megérdemlik, hogy a törvény szigora alól mentesítve legyenek. — Ezért azt a javaslatot tettem, hogy ezek a tűzharcosok, hadiözvegyek, rokkantak, eüenforradalmárok, stb. mindenkor az engedélyezett százalékon fö ül legyenek szabadon alkalmazhatók. — Nézetem szerint ez a kérdés lényege, amiért a tűzharcosoknak harcolni kell, hogy ezt tudják bajtársaik érdekében elérni. A Ijáborus szolgálat enyíjiíö Körülmény a bejelentési KifjágásoK btínieíéseineK Kiszabásánál (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton délelőtt Thiry Lajos dr. rendőrtanácsos folytatta az értelmiségi alkalmazollak bejelentési kihágásainak tárgyalását. Kisebb szabálytalanságok kerültek ezúttal tárgyalás alá. A megidézett terheltek nagyobbrészt többhónapi s frontszolgálattal rendelkező tűzharcos volt. Az ilyen e.sclekben vitéz Bujdosó József dr. szakképviselő javasolta az enyhitő szakasz alkalmazását. Igy Brunhuber József szatócsot, mert egy alkalmazottját nem jelentette be, 2 pengőre, vagy 1 napi elzárásra Ítélték, az ítélet végrehajtását azonban felfüggesztették, tekintettel 42 hónapi frontszolgálatára és ellenforradalmi tevékenységére. A KOPOGTATAS, MINT ANGOL „EXPORT-CIKK" Irta: CSERZY BELA Minden korszaknak megvan a maga sajátos szokása. Ezeket a szokásokat a korszellem termeli és alakítja ki, viszont az egyes jellegzetes szokások nz . egyes korszakoknak is jelzőivé válnak; a szokás tehát nagy áltnlánosséghnn bélyege a korszaknak, amclv megteremtette. Az egyes korszakok szokásaiból a maradandók bevonulnak az etikett birodalmába. Hatalmas birodalom ez. Aligha akadna ember, aki meg tudna ismerkedni e birodalom összes kincseivel. Általában az a szokás, amelyet egy-egy korszak hóbortja termel ki, rövedesen megszűnik, kiesik a használatból; viszont minden használatban megmaradt etikettnek, ha keressük a még „szokásalakját", amely eredeti állapotot mutat, megtaláljuk a kitermelő praktikumot, az észszerű logikát is, amely megteremtette a szükségszerű szokást. (Ainig a jog területén ború első hónapjaiban megválasztott XV. Benedeket — Religio depopulata — az elnéptelenedett hit — jelszavával illeti a jövendölés, amelynek értelmezését most mellőzöm. A most meghalt XI. Pius — F i des intrepéda — mottóval jelzett a jövendölésben, azaz — rettenthetetlen hitű és bátorságú. Hogy ez a sűrített jellemzés mennyire plasztikusan jellemzi a megboldogult pápát, uralkodásának minden mozzanata igazolja a szemünk előtt lepergő történelem számos tényével. A napokban megválasztandó pápa jövendölési sora — Pastor angelicus, angyali pásztor. Ennek történetet még a jövő fótyola fedi szemünk elől ürv hozzá sem szólhatunk. A megválasztandó pápa után a jövendölés verssorai szerint meg hat pápa fog ülni Szent Péter trónján. Ezeknek mottói: Pastor et nauta. — pásztor és hajós; F 1 o s f 1 o r u m, virágok virága; D o m e d i e tete lunne; Do laboré solis; De glória olivne, e három utóbbi versnek nehéz most még értelmi és történelmi magyarázata s az. a közelgő jövőre vár. Tárgyunk szempontjából döntő fontosságú a jövendölés szá/tizenkettedik verse, amely az utolsó pápáról szól s ennek uralma után a beálló világ végét hirdeti s az utolsó itélet meg történéséről beszél. A }öjvcndülés szerint: A római szentegyház utolsó üldözésekor római Péter fog ülni a pápai trónon. Ez sok megpróbáltatás közben kormányozza juhait, amelyek multával a héthatalmu várost (Róma) lerombolják s .a rettenetes Biró meg fogja Ítélni az ő népét. Amen. E verssorral fejeződik be Malachias jövendölése, amelynek hitelességét századunk elején J. Maitxe abbé próbálta meg bebizonyítani. A sok kíváncsisággal boncolt életkérdések közül talán a legizgatóbb a jövő nagy kérdésének, a végnek megoldása. Bár ez a megfejtés teljesen a lehetetlenséggel határos nz ember részéről, a találgatások özönét mi sem fogja megállítani, amig az embert a tudásvágy szomjúsága üzi és hajszolja a földtekén. Mivel azonban a rejtelmesebb dolgok megfejtése a hétköznapi kérdéseknél mindig jobban érdekli az embert, teimészetesnek kell tartanunk, hogy a pápák történetével kapcsolatos világvégét öszszekötő Malachins-féle jövendölés még sokáig fogia foglalkoztatni a világ kíváncsiságát, anélkül, hogy annak reális bizonyosságáról meggyőződést szerezhetnénk. Meddig tart a még hátralévő s megjöyendölt hét pápa uralkodásnak ideié, csak nz Isten tudja. Ilyervfagrián. kissé még1 várhatunk mi, a jelen nemzédéló- mig az egek erői megindulnak s feltűnik az Emberfiának jele az égen. ' . OSZTALYSORSJEGYEK az I. osztályú húzásra III €Ö t Tlí €Z É€lt! Nagy számválasztékban kaphatók Osváth ÍCárusitónál, Tábor u. 3. Városi adóhivatali palota, dobánytózsdo. 2731 is egyik fontos kutforrás a szokás, addig a társadalmi élet morális törvényeinek, az etikettnek, mondhatni egyedüli tápláló ereje az.) Morális és etikai szűrőkön is átszűrődik a szokás, hogy etiketté, a társadalmi életben megkövetelt, szükségszerű gyakorlattá válhasson. Definíciója egyébként igy hangzik: „Bizonyos ünnepi eseményeknél megtartandó alakiságoknak összessége az etikett.'4 Általánosan etikett alatt mindazokat a szokásokat értjük, amelyek az emberek közötti békés, előzékeny, mondjuk: udvarias és kellemes közösséget biztosítják. A szokás azonban csak akkor értékesül etiketté, ha létrejöttének praktikus oka volt és maradandósága in.dokolt. Ilyen etikettszabály, amely évszázados szokásból alakult ki és maradt fönn, a kopogtatás. Ha bebocsátást kérünk valahová, kopogtatunk az ajtón. Ez angoleredetü szokás. Először Angliában vált szokássá a kopogtatás, amelynek az volt a pral ti' r<;1»n hogy a lakásokban bentlévő megtudja, hogy valaki be kiván térni. Még 100—150 évvel ezelőtt is különböző kopogtalási szokások voltak gyakorlatban. A régi angol szokás szerint a kopogtatás nemcsak szobába való belépési szándékot, de egyben a rangot is ielezte, amenynyiben a kopogtató a különböző társadalmilag meghatározott koppant ásókkal a rangját is kifejezésre juttatta. Elítélésben részesült az, aki a rang iánál fogva megillető kopogtatás számánál kevesebbet jelzett az ajtón, viszont még inkább az, aki az ellenkezőjét követte el ennek. Egy kopogtatás — a régi angol etikett szerint — a bázicseléd, kocsis, tejesasszony stb. bekérezkedését jelentette. A két koppanás a más küldetésében, tehát kötelességben jelentkező szentélyt, pl. követet, levélbordót stb. jelentett. A hüront kopogás a családtagok, esetleg a családdal szoros barátságban lévő vendégek érkezését jelezte. A négy ütés a társaságbeli személv érkezését hozta tudomásra, amely egyben azt is jelentette, hogy ajtón kivül álló tiszteletét kivánja tenni- A mylord, mylady, minister, vagy más főrangú személy kopogtatása ugyancsak négv koppantásból állott, de két koppantás között kis szünetet tartva. továbbá az egves ütések erősebbek voltak, mint a kisebbranguaké. Érdekessége volt az angol kopogtatás! szokásnak, hogy a társaságbeli úrhölgyek és urak, különösen pedig a még magasabb társadalmi állásúak nem sajátkezüleg kopogtattak. hanem a kíséretükben haladó inassal végeztették el a kopogtatást. Ha előfordult, hogv az udvariassági aktust végző inas az etikett által előirt módon hajtotta végre a kopogtatást, vagy eggyel kevesebbet, vagv nem elég hangosan kopogtatott: az inast gazdája azonnal eltávolithatta a szolgálatból. Ma már, ahol civilizáció van, a Kopogtatás ís szokássá, sőt ©tikettszeLáUvá vált. Ma már azonban a kopogtatás az általános szokás értelmében bebocsátatást kér. Vannak egyéni kopogtatási jelek, de ez csak' egyes emberek, vagv kisebhkörü társaság jelei maradnak. M • már Angliában is megszűnt a kopogtatás régi jelszokása, am^ly a belépőnél mintegy előzetes bemutatkozása volt. Az angol eredetű szokás, a kopogtatás Tehát „export-cikké" vált anélkül, hogv azt az angol társadalom akarta volna. A szokással különben általában igy vagyunk: elvándorol az. nem lehet eléje gátat emelni. Csupán az a hiba. bogy a rosszak mindig a fürgébblábuak KALAPOK feoíulónyosabban özv. Irlcz Dezsöné baiapüzleiében. Oroszlán-uíca 3. szám.