Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-19 / 41. szám

Vasárnap, 1939. II. 19 RERESZTEnV POLITIKAI IIAPILAP ! XV. Évfolyam 41. szám farsangi politika A farsang nemet jövevényszó, de jelen­tése és emléke pogány. A farsang a po­{ »ány életörömöknek volt ünnepe, Saturná­ia-emlék, a sanyargatott rabszolga egy na­pos felszabadulása, amikor duskálkodó testi örömökkel akarja kárpótolni nélkülözésekkel megkínzott testét. Az evésnek, ivásnak, öle­lésnek és kurjongatásnak bacchanáliája volt ez a nap, a kupától és tálaktól roskadozó asztal volt oltára a test pogány örömeinek, a fékezhetetlen tobzódásnak, a gyönyörnek, ami morális gátlások nélkül követelte a maga tékozló kielégítését. A katolikus egyház azért rendeli ezekre a napokra a Szentségimádást, hogy figyel­meztető szóval álljon a test örömeivel meg­kísértett lélek elé: ember, vigyázz, a böjtnek ideje közeledik s necsak a testedre legyen gondod, hanem a lelked békességére Is. Ember, az a kötelességed, hogy a ma­gad testének sanyargatásával iparkodjál részt kérni magadnak annak szenvedéseiből, aki azért jött, hogy megváltson téged a po­gány örömök bűneitől is. A dorbézoló öröm és vezeklő áhitat napjai között téri Istened­hez, — figyelmeztet az egyház tanítása s a Quinqungesima vasárnapjának evangéliuma szerint Krisztus visszaadta szemevilágát a vaknak. Kitárhatjuk a lélek kapuit s kiléphetünk rielőle, hogy szétnézzünk a nemzet sorsán is, melynek tagjává tett a magasságos Isten ke­gyelme. Mintha ez a nemzet is farsan­golna most, pogány örömöket hajszol, az -erőszak mithoszával akarja helyettesíteni a szeretet evangéliumát s a vérnek eleve cl­rendeltetéses törvényét teszi az egyéni fele­lőssé? és egyéni szabadság dogmáia helyé­be. Duhaj farsangi szokás szerint álarcot vesz fel mindenki a politika arénájában, hogy ne a maga arcával jelentkezzék, hanem an­nak képével és hasonlatosságával, akinek tekintélyével akarja emelni önző törekvéseit. A- farsangoló iókedv részeg felelőtlensége lett úrrá a lelkeken, mindenki csak a maga szórakozásával törődik s mily kevesen van­nak tiszta lelkű hivők, akik leborulnak a nemzet szent érdekeinek oltára előtt. Hányan vannak, akik a hatalom tobzódó örömét akarják megszerezni a maguk számára, mert el sem tudnak nagyobb örömet gondolni a maguk számára, mint a mások élete és sorsa feletti rendelkezés hatalmát. Alkotmány, jog, törvény, erkölcsi dogma, • mind-mind ugy emelkedik előttük, mint töltés, ami nz Ígé­ret földiére jutásukat akadályozza. Azért törnek rá elszántan és kevélven, gőggel es tagadással s jezért fenyegetik' meg«emmísi­téssel annak az életnek formáit, amibe bele­születtünk s amit a maga fénvlő értékeivel szeretnénk átadni azoknak, akik utánunk kö­vetkeznek. Hiába tobzódik az öröm s a mámor Kahjai hiába nyaldossák a felhőket, farsang után mégis eliön a b ő i t n e k ideje s botor lélek hisz csak az örökké tartó farsangban. Napok múlnak csak el s le kell vetni n'z álarcokat, — hiába takarják arcukat felforgatók az apostolok képmásával, Ka egy­szer le kell vetni a maszkot, mindenki a ma­ga képével mutatkozkatik csak. A 'részeg mámor nem lait örökké s a kiiózanodás an­nál keservesebb lesz, minél több örömet Ha­zudott a buja ágy és roskadozó asztal. A politikai farsangnak is vége lesz egyszer s akkor az lesz a próféta, aki jobban tudja félrevezetni a szerencsétle­neket, akik botorul hallgattak szavára. Min­den jelszó mákonya hatástalanná válik egy­szer, a részegek kijózanodnak s az első nap­sütésnél kétségbeesve fogják szemüket dör­zsölni azok, akik rossz útra tértek. Nem a könyveket, az álarcokat kell máglyába hor­dani és elégetni, nem a templomokat, hanem a hamis próféták szószékeit kell felgyújtani és lesz majd hamu, amivel vezekelve beszór­hatjuk fejünket. Hivők vagyunk, hiszünk' a nemzet hivatásában, fajunk küldetésében, hi­szünk abban, hogy az emberiséget szolgál­nunk kell azokkal az értékekkel, melveket csak mi tudunk kitermelni magunkból, hi­szünk történelmünk múltjában és jövőjében, hiszünk a Gondviselésben, ami segített átvé­Budapest, február 18. A kultuszminiszté­riumban szombaton búcsúzott el a miniszté­rium tisztviselői karától gróf Teleki Pál miniszterelnök. Teleki Pál gróf az üdvözlésre adott vá­laszában többek között a következőket mon­dotta: — Az idők nehezek, de ez adja ennek a hivatásnak a szépségét. Nehezen megyek el innen, mert ehhez a hivatáshoz, a kultuszmi­niszterséghez közelebb álltam és jobban hoz­zánőttem egész multammal. Miután hadse­regünket lábraállitottuk és felszereltük — mondotta —> nekem — amennyire tőlem te­lik —, gondom lesz arra, hogy a parlament e kívánságának konkrét nyilvánítást adhas­son. Ma az a feladata egy miniszternek, hogy nemzetet neveljen. — Olyan időkben, amikor az egész világ forrongásban van, amikor nemcsak fiatalok, hanem öregek is világnézeti tépelődések kö­zött keresnek utat sokszor nagyon tétován, sokszor kapkodva, sokszor elhirtelenkedve, ugy érzem, a vezető feladata ilyenkor neve­lői feladat. Nevelői feladat nálunk is, de itt megvan ennek a feladatnak a maga sajátsá­ga is. Magyar uton kell itt tartani a lelket abban a krízisben, amelyben Európa hajója dobálózik. Magyar uton, tudva mindig nem­csak azt, hogy hová akarunk menni, hanem azt is, bogy honnan jövünk. — A magyar társadalom nem tudja meg­találni a maga hivatását, mert vagy politi­zál, vagy egyletesdit játszik. A magyar tár­sadalomban meg kell találni azt a középső utat, amelyen az egyes egyének társadalmi kötelességet végeznek a köz- és magánélet­ben való részvételük által és azzal, hogy ha­sonló lelki társakat keresnek abban a társa­dalmi munkában, amely "em ürességekben merül ki. Én tehát valahogyan nevelői hiva­tást érezve megyek arra a helyre, ahová o szelni pogányok dulásain s ami nem tagad­hatja meg segítségét most sem, amikor a szakadék szélére sodort bennünket végze­tünk. Hiszünk abban, hogy nem sülyedünk el a történelemnélküliség sötét mélyében s hogy a nemzet múltjának méltó folytatása lesz a nemzet jövendője. Hiszünk abban, hogy egyszer vége lesz ennek a pogány dá­ridónak, farsangoló felelőtlenségnek, politikai bachanáliának s Venus barlangját újra ve­zeklő zarándokok kórusának hangja fogja betölteni. Hiszünk abban, bogy visszatér kö­zénk a tisztánlátás világossága, a józanság hűvössége, a szavakért és cselekedetekért helytállás meg nem lazuló kötelességtudata. Hiszünk abban, hogy a pogány örömöket és pogány jelszavakat el fogja űzni a felvilágo­sodó hit és a mai nap evangéliuma szerint meg fog bennünket szabaditani a vakság szörnyű sötétségétől. Ne essünk" kétségbe, higgyünk a magunk és a nemzet igazságá­ban es — „a te bited megszabadít téged". kormányzó ur őfőméltóságánalc bizalma 1—• és valahogyan ugy érzem, hogy a nemzet­nek velem egyforma érzése — hív. Teleki Pál miniszterelnök beszédét Kosz­szantartó tapssal fogadták. Ezután S t o 1 p a József államtitkár a hi­vatalba lépő Hóman Bálint minisztert üdvözölte, aki válaszában többek között ezeket mondotta: — Hivatali munkaprogramról beszélni fe­lesleges, azt ismeritek, nem változott. A mi­niszterelnök ur beszédéből is kifejezésre jut, hogy a mi miniszterségünk ebben az épület­ben és e tárca vezetésében sem az átadás­kor, sem az átvételkor nem jelent törést. Egyenes vonalon megyünk a nagy célok felé ugyanazokkal az elhatározásokkal, ha ta­lán néha más módszerekkel és más eszközök­kel is. A főcél tekinteteben teljesen egyek voltunk és leszünk. Ugyancsak szombaton délben búcsúzott el Imrétly Béla a miniszterelnökség tisztikarától. A távozó mi­niszterelnököt Vay László báró államtitkár búcsúz­tatta, akinek szavaira Imrédy Béla többek között érettet mondolta: — Ha visszatekintek a ki'onc hónap történetére, nem szégyenkezem miatta. Vállaltam a harcot, amely szükséges az eszmék tisztázásához cs ha a harcban sebet kaptam, büszke vagyok rá. — Sokan ta'án azt hiszik — folytatta —, hogy én most fclrrállok, vsiszavonulok pihenésre. Na­gyon tévednek. Akármilyen helyre á'lit Is a sors, mindig teljes erőve' és odaadással fogok küzdeni ugyanazokért az eszmékért, arr.e'yckért idáig küz­döttem. Nem vagyok a:, oki e'kedvcttenedik, fél­reáll. — Férfit c; cmberséys embert kaptok utódö-_ Jlapar uton kell itt tartani a lelket az európai krízisben ' — mondotté Telem Pál gróf miniszterelnök a kultuszminisztérium tsszfviseíoitiez intézett búcsúbeszédében

Next

/
Thumbnails
Contents