Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-17 / 39. szám

4 ÖÍTWSGYAJf O R 5 Z X G Péntek'. TQ5<3, feErnár 17: Nyolchónapi börtönre Ítélték az urileányból lett tolvajnőt (A Délmagyarorszdg munkatársától.)) Január 81-én kezdte meg a törvényszék Sdrű^-tanácsa annak az érdekes bűnügynek a tárgyalását, amely­nek vádlottja egy urileányból lett tolvajnő volt. Kétrcndbe'l magánokirat hamisítás vélséys és Ot­rendbe'i lopás büntette miatt Indult vizsgálat a 23 éves szép Zddori Rózsi ellen, aki fiatal kora el­lenére vd'tozalos és hányatott életei élt átJ mig a tcnilóképző isko'apadjdtól a vád­lottak padjáig jutott. A tanítóképző Ill-ik osztálya után elhagyta az Inté­zetet Zádori Rózsi, mert két tárgyból elbukott és az Intézeti szabályok értelmében nem lehetett Is­mételnie. Mostoha anyja nem tűrte meg otthon, ezért zárdába vonult, de Innen Is el kellett Jönnie, mert hazugságon kap'.ák. Később ismét felvették egy kolostorba, nyugtalan vére azonban itt sem hagyta pihenni: megszökött. Szegedre jött és ne­velőnőt állást vállalt, majd cselédnek szegődött, hogy fenn tudja tartani magát. Aztán mégegyszer a felszínre vergődött a szerencsétlen leány: be­jutott a gyermekklinikára gondozónőnek. Nem so­káig maradhatott itt: különböző okok miatt elbo­csátották. Ekkor kezdte meg csalásait és lopásait, amelyek miatt a vádlottak padjára került. Meg­hamisította az egyik bevásárlási vállalat köny­vecskéjét cs a hamis könyvre vásárlásokat eszkö­1 zölt, majd lopásokat követett el. A törvényszék a I januári tárgyaláson bizonyítás kiegészítését ren­delte el. Csütörtökön folytatta az ügy tárgyalását a Sé­ray-tanács. Több tanú kihallgatása után hirdetett Ítéletet a törvényszék. Egy lopási esetben felmen­tették Zádori Rózsit, négy esetben azonban megállapították bűnösségét, va'amint kétrendbeli magán­okira'hamisLás vétségében is és ezekért a blincse ekményekért 8 hónapi börtönra ítélték. A leány heves zokogás közben jelentette kf, hogy megnyugszik az Ítéletben, Csókra-csók, Mézédeske, Gyermekálom és hasonló mézestészta-költemények a méhészegyesület sütőtanfolyamán (A Délmagyarország munkatársától). A pirí­tott méz valóban édes Illata száll a levegőben, fehérkötényes lányok, asszonyok csoportja sürög­forog a tűzhely körül. A terem közepén hosszú asztalon sorakoznak a siiteménykészités külön­böző kellékei: csillogó aluminium-sütők, egzo­tikus tésztaformák, nyutjódcszkák és habverő kanalak, költői össze-vissgaságban. Az asztal egyik végében fiatal szőke nö tojássárgáját ka­vargat, a másikon pedig bekötöttfejü, egyszerű asszony szorgalmasan veri a habot. A hölgyek arcán a legnagyobb komolyság tükröződik, va­lamennyien szívvel-lélekkel adják át magukat a konyhaművészet örömeinek. A Szegedi Méhész-Egyesület sütőtanfolyamán vagyunk, nem tévedés cz ó nyájas olvasó, 1939­ben, a kártya, tánc és sport fölvilágosult korá­ban! Bizony, végtelenül jól esik látni ezeket nz Igazi asszonymunkát végző, szorgalmatos „tanu­lókat" s nagyon jól esik hallani, hogy az egye­sület által megrendezett sütőtanfolyamra nem kisebb, mint 160 növendék jelentkezett és még így re tartó érdeklődésre való tekintettel a nyolc napra tervezett tanfolyamot kénytelenek voltak meghosszabbítani még egy héttel. Adjunk hát rövid néhány perces közvetítést a mézfeldolgozó tanfolyamról . . . — Halló, halló Hölgyeim, elsősorban önöket érdekli ez, n felsővárosi evangélikus elemi is kola alagsori helyiségében vagyunk. A terem 'az imént ismertetett kedves képet nyújtja a tűzhely körül forgolódó s a hosszú asztal melleit foglalatoskodó asszonyokkal. A sütőtanfolyam „katedráján", a tűzhely közelé­ben, illatos, Ínycsiklandó tészlák halmazával megrakott kisebb asztal mögött Várnagy Mik­iósné tanárnő áll. Szőkehaju, disztingvált meg­jelenésű asszony, akit az OMME budapesti köz­pontja delegált a szegedi tanfolyam vezetésére. Konyhaművészen dolgokban országos szaktekin­tély, több dijai és legmagasabb elismeréseket nyert már Mindezen legkevésbé, sem csodálko­zunk, amikor látjuk, hogv milyen fölényes biz­torsággal irányítja a sülőnuinkálatokat. A tan­folyam 160 növendékét négv csoportban, felvált­ra ok la I ja ki a méz cukorhrlycttcsitő szerepére s gazdaságos feldolgozására­Kezdetben vala a mézespogácsa, s a mézeska­lácssziv, amelyre cukorbetükkel rótták rá az ob­ligát jelszót: „Sziv küldi szívnek szívesen", ó, hol vagyunk már ettől Toronymagas torták, hab­könnyű teasütemények, a mézes csemegék egész kollekciója, illatos, finom likőrök, ínycsiklandó édességek, krémek, tortamázak, sőt diétikus sü­temények is készülnek mézből és még hozzá mi­lyen gazdaságos, kiadós formában! Három kanál mézzel 160 darab teasüteményt lehet késziteni. Nosza, a tanfolyam „hallgatói" nyomban nemes versenyre kelnek, hogy kinek jön ki több a sü­tőjéből. — Nemcsak* a sütemények, torták, likőrök, stb. elkészítési módjára és gazdaságos összeállításá­ra tanítjuk a hölgyeket, — mondja a kedvesen mosolygó tanárnő, a tanfolyam lelkes vezetője —, hanem Ízléses feltálalásra, asztaldiszitésre is. Megtanítjuk, hogyan kell a tortákat művészi­leg feldisziteni s hogyan kell a teasütemény Íz­lésesen tálcára rakni. Interjúra nincs alkalom itt, mert minduntalan, percenként fordul egy-egy „növendék" a tanár­nőhöz bizonyos útbaigazításért. — Jó lesz ez a tojássárgája? Már reggel óta keverem ... — mondja az egyik kipirult arccal, szerényen. — Elég kemény-e a hab? Befőzhetem? — kérdi egy másik, lázas izgalommal hangjában. Várnagy Mikiósné, a tanárnő rövid vezény­szavakkal felvilágosításokat ad, mindenütt ott van, mindenütt tanit, oktat, magyaráz. És elkészülnek a mézes-költemények, ízléses, illatos sütemények s közöttük nem egy sohanem­latolt különlegesség. Hatalmas mogyorótortát Sejtünk az egyik készilménvben s kiderül róla, hogy pörkölt mézzel összeállított, pattogatott ku­korica! Münyelves: gyermekek kedvence ... A mézes különlegességek nevel is szinte költői esengésüek: Csókra-csók, Gyermekálom, Mézédes­ke, Virágillat és hasonló elnevezésű süteménvek szökkennek kivitelbe abból a cukrászkönyvből, amit Várnagy Mikiósné szerkesztett s amit szíve­sen rendelkezésére bocsát az érdeklődőknek: És érdeklődök bőségesen akadnak, a szegedi hölgytársadalom minden osztályából, az egyete­mi tanúr feleségétől kezdve a fejlődni vngvó háztartásbeli alkalmazottig. Itt valamennyien egyformán szorgalmasak, tudnivágyóak és ér­deklődő, valamennyien egyszerűek és igazán csak asszonyok . . . Hölgyeim! Közvetítésünk végetért, aki beha­tóbban érdeklődik a cukrászat ez uj ága, újszerű remekeinek készitésmódja iránt, személyesen fá­radjon el a tetthelyre. Szivesen látják. (cs. p.) 200 ond olálást lequjabb francia gépemmel csináltasson. A haj nem törik és természetes fényt kap. Estélyi frizurák gyönyörűen készülnek. Herédi Gizella SKfjfS Pincefüz (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtökön este 8 óra tájban a Felhő-utca 3. szám alatti házhoz vonultak ki a tűzoltók. Ábrahám Andrásné pincéjében tüz keletke­zett: a felhalmozott lim-lom gyulladt meg eddig kiderítetlen módon. A tűzoltók pilla­natok alatt elfojtották a tüzet. A kár jelen­téktelen. Az idő A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 órakor. Idő jóslat: Mérsékelt nyugat-délnyugati szél. Reggel he­lyenként köd, változó felhőzet, egyes helyeken ködszitálás, az északi része­ken kisebb eső. A hőmérséklet a nap­sütéses helyeken kissé emelkedik. Öngyilkosság Sütött a nap. A földön már meglátszott « tavasz kezének simogatása és a fák mintha hangtalan imával nyújtózkodtak volna ki u téli csönd dermedtségéből. A nap vidám, csillogó szinei táncoltak halk menüeltet a kertben; mintha tükörképe lenne a táncuk a felhők játékának. Nagy, álomfejtő meséket muzsikáltak a hó­virágok . . . És az egyik fán furcsa, koraérett gyümölcs függött: egy fölakasztott, öngyilkos kisgye­rek . . . Napihirré szűkült ez a kép a lapok rend­őri krónikájában. Idegenbe vetődött kis ka­nászfiu megunta azt, hogy nem otthon van, hogy nem a szülői ház melege veszi körül, belefáradt — alig mult tiz éves — abba, hogy mindig a más akaratának* kifejezése le­gyen minden cselekedete és künn a kertben, ahol minden a tavaszba készülődött, ahol minden a virágzást várta, fölkötötte magái egy fára. Ott, ahol élt, jól bántak vele. Ugy, mintha saját gyerekük lett volna. A gazda fiai ba­rátjuknak nevezték és baráttá fogadták. Enni és aludni is tudott rendesen, ruhát és cipőt is vett magának kis keresetéből, csak egy valamibe nem tudott beletörődni; abba, hogy mindig azt kell csinálnia, amit más paran­csol. Lehetlek és voltak egyéni vágyai, sze­retett volna néha elmenni oda, ahol valami ftjat, valami szépet lát . . . De nem lehetett. 10—12 éves kis élete bclegyürődött az idegén akarat korlátaiba és csinálni kellett mindent, azt is, ami nem tetszett, azt Is, amit máské­pen szeretett volna. És csinálta, mert tudta, hogy. abban a pillanatban, amikor abbahagy­ja, nem tud majd enni, talán aludni sem éz nem lesz majd néhány megtakarított fillérje ruhára. És igy ment ez addig, ameddig meüeleK. 'Amig a kis kanászgyerck meg nem unta. Aniig ki nem ment oda, ahol senki nem lát­ja, hogy az örök csöndben keresse meg a bé­két _ . Mindnyájan békét keresünk. Nekünk is var. néhány barátunk és mi még csak azért élünk, mert nem vagyunk mindnyájan kisgyere­kek* (maron)

Next

/
Thumbnails
Contents