Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-17 / 39. szám

Péntek, 1939. II. 17. RERESZTÉnV POLITIKAI IUPILAP' XV. évfolyam 39. szám Két kormány között Imrédy Bélának személyében tragikus bukása uj helyzet és régi feladatok elé állítja a magyar politikai életet. Az első hirek tájékozatlan zűrzavarában még azt sem lehet tisztán látni, hogy mi bukott meg Imrédy Bélával? Barát és ellenfél egyformán ismeri el jószándékának tisztaságát, lángoló és egyre nagyobb áldozatokra sarkalló lelkesedését, műveltségének és tudásának kivételes birtokállományát, — nemes akaratnak, kősziklánál erősebb hitnek s fanatikus szolgálatkészségnek motorja kapcsolódik ki a magyar élet nagy műhelyéből, egy magasfrekvenciáju cselekvő erő és bátorság szünteti meg iránvitó tevékenységét. Ezeknek a nagyszerű képességeknek öszszehangolásából kiáradó tevékenységnek lehettek fogyatkozásai és lehettek hibái, — kinek nincsenek és ki az, aki magát tökéletesnek hiheti? Tragikus hősévé vált Bzoknak a gondolatoknak, melyeknek szolgálatába szegődött, érveinek súlya alatt maga roppant össze. Szenvedélyes hittel harcolt azért, hogy nyugvópontra hozza a magyar élet minden nagy problémáját, nyugvópontra a földreforrpot, nyugvópontra a zsidókérdést, nyugvópontra a parlamentarizmust s forrongássá vált minden, amit nyugvópontra akart hozni. Az a tragikus incidens, ami szemelvében és törekvéseiben ütközött össze, egyben szimbóluma egész kormányzatának, nyugalmi helyzetet akart teremteni s forrongóvá vált minden kcrdcs és minden probléma. Ennek* az országnak pedig nyugalomra van szüksége. Lehetnek árnyalatnyi eltérések, a vérmérséklet, a meggyőződés, a hit ereje másként fogalmazhat majd tilalmakat és parancsokat, lehetnek könnyítések és szigorítások, végső eredményben a magyar élet nem térhet le arról az útjáról, aminek irányát nem Imrédy Béla jelölte ki, ő csak meghatározta és lemérte, — a keresztény, a nemzeti és szociális reformok állapították meg végső és megváltozhatatlan céljait. S aki ebben ^ a jelszavak szuggesztióitól megbénított világban tud még elfogulatlanul nézni és tisztán látni, annak észre kell vennie e politikai 1 á thatatlan frontjának sikereit. A nemzeti és keresztény szellemű átalakulás megkezdődött és egyre szélesedő szektoron folytatódik, — azt mondhatnánk, törvényre sincs mór szükség, az élet maga végrehajtja a törvényre bízott követelményeket addig a határig, amit a nemzet érdeke a maga szent önzésével tüz ki, de amin tul nem sodorhatná se gyűlölet, se vakság: A most uralomra kerülő kormányzatnak át kell vennie Imrédv Béla Drogramióból mindazt, amit a nemzet nvugalma megkövetel, folvtatni kpll azt a politikát, amit a magyar élet töltött meg nemzeti, keresztény és szociális tartalommal, de kemény kézzel és visszarettenés nélkül kell szembeszállnia azokkal az erőkkel, törekvésekkel és csoportosulásokkal, melvek kereszténység h elvett pogányságot, nemzeti szabadsás? helyett hübéralávetettséget és szociális igazság holvett idegen érdekeket akarnak nemcsak szolgálni, de úrrá is tenni. A kormányzatnak meg kell akadályoznia az a t o m i z á 1 á s n a k azt a folyamatát, ami a nemzet egységét fenyegeti, — a kereszténység és magyarság keretén belül ne daraboljuk szét a nemzet testét. A bornak vannak évjáratai, de a nemzedékek értékét nem pókhálós vérbutéliák jelzik. A hit helyébe ne tegyenek rnithoszt s azt nézzék, ami összefogja egy célra és egy munkára a nemzetet, nem pedig, ami szétválasztja, elkülöníti, széttagolja a társadalmi rétegeket, sőt még a családokat is egymástól. Egyfelől nem lehet azt követelni, hogy osztálynélküli legyen a társadalom, ha másfelől még a családokat széttördeljük egymástól. A kormányoknak sok" gondot okozott eddig programjuk összeállitása: a mai helyzet maga dktálja a programot minden kormány számára. Népi politika, nemzeti szellem, keresztény erkölcs, szociális igazságtevés, az életszínvonal emelése, — ez a program, amit nem hirdetni kell többé, hanem megvalósitani. A politikai élet — reméljük, — át fog rendeződni, de ez az átrendeződés n e m kompromisszumokat fog jelenteni, melyek elgyöngitik az erőt és tespedtté teszik a bátorságot, ez az integrálódás csak arra lehet alkalmas, hogy a keresztény és nemzeti politika minden hivét összefogja harmonikus munkára s Iegyőzhetetlenné tegye azt a frontot, amelyik a szétmálasztó nyugtalanitás politikai módszerével szembeszáll s a pogányság támadásával szemben újra töltést emel a hitnek, a nemzeti szellemnek és a társadalmi igazságnak. Ezen az uton mindenki követni fogja az uj kormányt. Miniszterelnök: Teleki Pál gróf Kultuszminiszter : Hóman Bálint — A többi tárcákat változatlanul a lemondott Imrédy-kormány miniszterei töltik be Nem változik a kormánypolitika iránya Budapest, február 16. Rövid tanácskozások után a csütörtöki nap meghozta a kibontakozást a politikai életben. Imrédy Béla lemondása után általános az a meggyőződés, hogy a leggyorsabban meg kell találni a kibontakozás útját és Horthy Miklós kormányzó csütörtökön délben a kormányalakításra megbízást adott Teleki Pál gróf volt kultuszminiszternek, aki az elmúlt két nap alatt többizben jelent meg kihallgatáson az államfő előtt és akinek dezignálásával már szerdón számoltak beavatott körökben. A kibontakozásra irányuló tárgyalásokhoz tartozik az is, hogy Teleki Pál gróf kétszeri kihallgatása után Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a szerdán késő esti órákban meghívást kapott, hogy jelentkezzék kormányzói kihallgatásra. Csütörtökön délelőtt mór befejezett tények segitették elő a helyzet megoldását. Fél 11 órakor Teleki Pál ujabb kihallgatáson jelent meg a kormányzó előtt, a kihallgatás háromnegyed 12 óráig tartott és ennek során a kormányzó meghozta döntését. Az államfő Teleki Pál gróf kultuszminisztert bizta meg az uj kormány megalakításával és Teleki a megbízatást elvállalta. A dezignálás után Teleki Pál gróf a miniszterelnöki palotába hajtatott, ahol hoszszabb megbeszélést folytatott Imrédy Bélával. A dezignált miniszterelnök azonnal megkezdte a tárgyalásokat kormányának a megalakítására. Á csütörtöki tervek szerint máivasárnap, vagy hétfőn megtarthatja az uj kormány első minisztertanácsát, amely után azonnal összehívják a képviselőházat és azelső ülésen megtörténik az uj kormány parlamenti bemutatkozása. A Teleki-kormány névsora Budapest, február 16. A Hivatalos Lap pénteki száma közli a kormányzónak vitéz Imrédy Bélához intézett legfelsőbb kéziratát, amely igy hangzik: „Amidőn kérelmének eleget téve, miniszterelnöki óllásótól felmentem, fogadja a szakadatlanul nehéz viszonyok között hazafias önfeláldozással és ritka odaadással teljesiteU működésével szerzett kiváló érdemeiért legmelegebb köszönetemet. A nagy feladatok göröngyös utján, amelyet megtett, mindig a haza önzetlen szolgálatónak nemes célja cs a nemzet nagy érdekei lelkesítették és legszebb eredménye, amely kormányának működését megörökíti, a Felvidék magyarlakta területeinek visszacsatolása volt. Bizom abban, hogy határainkon tul is értékelt és nagyrabecsült képességeire a közügyek intézésében ezentúl is számithatok.' A Hivatalos Lap ezután közli Teleki Pál grófnak miniszterelnökké, vitéz Keresztes-Fischer Ferencnek belügyminiszterré, Remény i-S eh" neller Lajosnak pénzügvminiszterré, K u n d e r Antalnak kereskedelmi 'és közlekedésügyi miniszterré, B a r t h a Károlynak honvédelmi miniszterré, T a s n á d i-N a gy Andrásnak igazságügyminiszterré, Teleki Mihály grófnak földmüvelésügyi miniszterré, Csáky István grófnak' külü<*vminlszterrá. Jaross Andornak tárcanélküli miniszterré való kinevezését, illetőleg eddig is viselt állásukban való megerősítését, továbbá H óm a n Bálintnak kultuszminiszterré való