Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-02 / 27. szám

Csütörtök, T93y. fgBruar 2. D ÉT M A G y A R O K 5 Z A G Hz alsóköznontf, várostanyai és lesigyelkápoltiai üzletek vasárnapi zárórája (A Délrnagy irország munkatársától.) Külön miniszteri rendé V. intézkedik — mint ismeretes — azoknak az üzleteknek a vasárnapi zárórájával,' amelyek olyan körségekben vannak, ahol vasársárnapra esik Icga'ább az egyik he ipiac. A rendelke.é* nemcsak vasárnapra, hanem Szent István napjára is vonatkozik. Eszerint azokban a városokban és községekben, amelyekben vasárnaponként hetipiac van, a nyi t árusítási üzleteket november 1-töl április 30-ig reggel 7 órátói délelőtt 10 óráig, május 1-töl október 31-ig reggel 6 órától délelőtt 9 óráig lehet nyitva tartani. Tekintettel arra, hogy ugy Alsóközponton, mint Váro3tanyán és Lengye.kápolnán az egyik hetipiacot va árnap tartják meg, a fenti rende'kezés ezekre a he'yíégekre is vonatkozik. —oOo— Légoltalmi közlemények A körzeti tanfolyamokat február 3-tól folytatólagosan a további intézkedésig Szeged város tisztvise'őineh a Slefár.ii-sétányon levő klubhelyiségében (Vár) tartják meg. A tanfo'yamok közül az V. tanfolyamot február 3., 4., 6., 7., 8. és 9. napjain délután 4 órától 6 óráig tartják meg, a vizsgákat pénteken, február 10-én a fönti időpontban rendezik. A VI. tanfo'yamot ugyane.en napokon délután 7 órától 9 óráig tartják. A két tanfolyamon elfoglaltság szerint felváltva lehet résztvenni, előzetes bejeentés u'.án. A tanfo'yamra behivottakat névre szóló behívóval idézik naeg és kérik, hogy az idézőket az első előadásra hozzák magukkal a résztvevők. Felkérik a vizsgázott hallgatókat, hogy ligatagsági igazolványuk bemutatása mellett a bizonyi.ványaikat a körzeti irodákban átvenni szíveskedjenek. A háztu'ajdonosokat figyelmeztetik, hogy a légolta mi törzslapokat vegyék át és a légoltalmi parancsnokok neveit je'entsék be. ASPIRIN tabletták Csak a»59ayel« -Keresittel val'ódlal. 25 esztendős a fiatalkorúak bírósága „Nem a megtorlás, hanem a fiatalkorú bűnözők meg* javítása a célunk." Beszélgetés Dudás Béla tanácselnökkel, a fiatalkorúak birájával (A Délnjngyarország munkatársától). Pár nappal inult 25 esztendeje, hogy megalkották Magyarországon a fiatalkorúak biróságáról szóló törvényt. Az 1913. évi VII. törvénycikk, amely a fiatalkorúik biróságáról intézkedik, 1911 januárjában lépett életbe, ekkor kezdték meg működésüket Magyaroszág területén a fiatalkorúak bíróságai. Az érdekes jubileum alkalmából beszélgettünk Dudás - Béla törvényszéki tanácselnökkel, aki mint a fiatalkorúak birója 17 éve foglalkozik a szegedi törvényszéken a serdületlen bűnözőkkel. Dudás Béla a következőket moudotta az elmúlt negyedszázad általános és a saját 17 éves tapasztalatairól: A TÖRVÉNY ELŐZMÉNYEI — A magyar törvényhozás elég korán felismerte a fiatalkorú bűnözök ügyei különválasztásának szükségességét — kezdte nyilatkozatát Dudás Béla. Már az 1878. évi törvénycikk kimondotta, hogy a 12 éven aluli bűnös büntetés alá nem vonható, azok >3 bűntettesek pedig, akik 13-ik életévüket még nem töltötték be, csak akkor büntethetők, ha megvan bennük a képesség a bűnösség felismerésére. — Mindezek az intézkedések azonban csak kezdeményező lépések voltak. A helyzet akkor változott meg, amikor 1911 januárjában éleibeléptették az 1913. évi VII. törvénycikket. Ez a törvény egészen különválasztja a fiatalkorú bűnösök fölölt való Ítélkezést és arról is intézkedik, hogy külön szakképzettséggel rendelkező bórák Ítélkezzenek a fiatalkorú bűntettesek ügyében. • • Kárász u. 10. alatti laltári kiárusításánál Cipőt »Szánthó« cipöiizlet Prima minöségtl női cipők, egyes párok P 4.80, minden szóm 7.80, 8.80, 8.80, 10.80. Egyes párok olcsóbb mint félftr I Hócipőknél 13 százalék engedmény Kitűnő jó box férfi cipő minden ssámban 10.80, 11.80, 12.80 Durak Ivan Irta: KALMÁR-MARON FERENC Ivan Partnoj mindig hangtalanul ébredt. Szemei lassan nyíllak szét, niint a komor hajnali felhők, amelyeket a fehér puszták szele kerget a láthatatlan nap előtt. Mozdulatlanul bámult bele ilyenkor a gerendás mennyezet barna ürességébe és vizenyős szemeiben a napi munka sorrendje menetelt. Először csöndben lelép az ágyról —- régen megkeltett volna már csinálui; reggelenként recsegi-jajgalja el, hogy egy éjszakán át ilyen hatalmas. nehéz terhet cipelt magán —, aztán zaj nélkül, nehogy Nadjuska felébredjen, begyújt. Vizet melegít. A fehérbőrű vékony kis asszony gőzölgő dézsába szereti mártani magát. Hol tanulta, ki szoktatta rá? Tán még a cáranyuska sem csinál ilyent . . . Aztán elmegy majd a Néva felé. Tul az első barázdás földhatáron elkészített vermet hagyott hátra; hátha belezuhant egy kóborló farkas: szép prémes mellénykét lehet varrni belőle Nadjuskának". Mire gondolatai ideérnek, akkorára inár fenn is matat a szobábau. A tüz nemsokára lobog s a nagv, kiégetett f3zék aljáról sisteregve táncol végig néhány vízcsepp a tűzhely melegedő vastetejtn. Nadjuska még alszik. Haja szétbomolva hullámzik rá a halovány-piros mintás párnára, karja ugy huál a takaróra, minlha. támaszkodna, hogy állva maradjon Nadjuska lelke az ismeretlen álmok súlya alatt. A meleg, mint valami doromboló macska, körüljárja a szobát, hozzádörzsölődik az ablakhoz, melynek alján patakos csí.pprkbc gyűlik az éjszakai pára. Végtelen fehérség látszik kintről a tisztuló ablak négyszögében. Végigfut erre a szél a meszszi pusztaságok- felöl, de ez nem zavarja a megbonthatatlan csöndet. Csak arra jó, hogy a kiütköző szánnyomokat is betakarta a magávalhozott tegnapi hóval. Csönd van kinn és halk duruzsolás van benn az ablak mögött. Ez a béke és Ivan Partnoj szereti a békét. A békét és azt azt asszonyt, aki most kezd ébredezni, most bontja ki magát a ráhullt szines álomfátyol alól , , . * Ivan leül az ágy szélére. Nézi, ahogy Nadjuska megáll a párolgó dézsa előtt. Aztán, mint aki nehezen nekiindulva mondani akar valamit — lesüti a szemét. Félrefordul. Nadjuska ledobta magáról az inget, aztán beleüli a falavórba. Ivan fázna. Azért nem is néz föl, megborzongatná a testét, ha látná, hogy Nadjuska dobálja magára a vizet, ö is fürdött, mikor régen Petrogradban mesterséget tanult, de az valódi fürdő volt. Iszonyú meleg, nem olyan, mint itt a szobában. Olyan illata van a levegőnek, mintha frissen mosott, kiterített lepedő volna. Tiszta, jó szappanszag, az asszony maga főzte elejtett állatok zsírjából azt, amivel mosdik. Ért hozzá, a váios mellől jött hozzá feleségnek. Nem is látóit 8 ilyen asszonyt, messzi a környéken. Ivan fölnéz. Kigyúlt két szeme rásüt az aszszonyra, kezeit oldalra támasztja az ágyon, aztán rájuk dül. — Te Nadjuska . . . A viz locsogásában alig érteni, mit szól erre •az asszony. Ivan megismétli: — Te Nadjuska. ugy gondulom, hogy be kéne rneuni a városba. Hallod? A viz tovább gyöngyözik, mintha nagy cső esne a szobában. — Valami nagy ünnepség lesz. Petrovka mondta, ü Pctrográdról gyütt. Egy idegen van a cárariyuskánál, aszongyák fábul való babákat moz gat . . . Hallod? Fábul, azt mégis élnek . . . Nagy bolondság. Nagyot baligat utána. Mintha elégnek tartaná, amit eddig mondott. De a viz játéka még tovább zavarja. — Petrovka mondta, ő mindent tud, bogy | megmintázta mindazokat, akik fönn vannak cár; anyuska körül. Meg a kozák szotnyák sok muzsik asszonyát is elvitték az ünnepségre. Egy se gyütt még vissza . . . Kinek kellenek ezek odafönn? Játék ez, hallod? Megnézzük . . . Hóuap•után elindulhatunk . . . Lassan morzsolja maga fele a szavakat, nmg fontoltan; már jóelőre kigondolta őket. Az asszony tovább mosdik, a férfi pedig hall gat. Valahonnan elnyújtott üvöltést gurit errcfe'é a parti szél, a ház .előtt megtorpan és nagy körben kavarja fölfelé a tegnaphullt laza havat. Lódobogás hallatszik. Még elég messziről, mert az ablak alighogy megrezeg, dc a bosszuteslü kozáklovak gyorsak. Hamar odaérnek, ahova irányitják okot. Mert csak kozákok lehetnek. Más nem dübörög errefelé mostanában lovon. A békés emberek szánon járnak és a szánt beharangozza a csengő. A kozáklovak mögé nincs semmi fogva. Azoknak csak a hátán ülnek. Azokat csak későn veszi észre az ember. ivan Parlnoj felemelkedik. Meredten bámul asszonya meztelen testére. Ijedt gyámoltalansággal néz szét, mit dobhatna rá, megragadja a vasalt asztalterítőt, egyetlen gyors mozdulattal lerántja. A kancsó feldűl, púpos hasával körülgurul»az asztalon, száján, mintha fehér vér volna, ömlik ki a lótej, aztán nagy puffanással lezuhan a földre, széttört nagy öblének alján tnegmara 't néhány csöppnyi folyadék . , ,