Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-14 / 36. szám

Kedd, 1939. II. 14 KERESZTENY POLITIKAI IIAPIIAP XV. évfolyam 36. szám A csanádi eguházmegve gyasza Glattfelder Gyula dr. püspöki körlevele Amikor megkondultak a világon végig a harangok és hirdették, hogy a legjobb atyai sziv megszűnt dobogni s XI. Pius pápa megtért isteni Mesteréhez, Akinek e földön anynyi hűséggel és kötelességtudással helytartója volt, bizonyára az egész emberiség kedléből zokogott fel a jajkiáltás mint a próféta szava: „Leesett a mi fejünk koronája, jaj nekünk". A világ legragyogóbb koronája lett árva és legnagyobb hódolattal övezett hatalma lett gazdátlan. De nem e földi dicsőség elmulta miatt kesereg a világ, hisz amikor az uj pápát hatalma minden ünnepi pompájába öltöztetik, a koronázási szertartáson figyelmeztetik már, hogy mindez mulandó nagyság és ragyogás, hanem azért hullat könnyet az emberiség és szorul el a sziv, mivel körünkből távozott Szentatyánk oly erkölcsi javaknak volt képviselője és őre, amelyek — különösen ma — biztosítják az elet értékét, amint elhalványulásuk veszélyeztet minden műveltséget és emberi jólétet. XI. Pius első szava a trónon béke volt — Krisztus békéje Krisztus országában — utolsó szava pedig a haláloságyon ugyanezt a szent vágyat rebegte, mely Istennek legnagyobb ígérete s elvesztése a tőle elfordult emberiség legnagyobb büntetése. Ezt az áldást kívánta XI. Pius pápa az emberi élet egész vonalán biztositani. Mivel tudta, hogy a lázadás szelleme az uzurpált hatalom birtokosainak nyugtalansága miatt terjed el és lesz állandó a földön, azért irányította a kereszténység figyelmét a Krisztus-király igazságos_ és szelid jogara felé, hogy apró zsarnokok és önző oligarchiák kénye-kedve alól az egész megváltott emberiséghez egyedül méltó szent és kiegyenlítő hatalom védelme alá vezessen mindenkit. A béke apostola pedig e feldúlt világban Krisztus Urunkhoz megtért Szentatyánk azért lehetett, mert egészen és minden vonatkozásban az Ur papja volt. A küldetés, amelyet az egyház szolgái nyernek, sokféle vonatkozásban érezteti üdvös hatását, de égi eredete leginkább mégis abban nyilvánul, Kogy az emberi önzés és szenvedély igazságtalanságai közé az áldás erejével megértést tud varázsolni. A boldogult pápa ezt a véges mértékkel föl nem mérhető lelki jogosítványt érvényesítette mindenütt, amikor a világnak segítséget kivánt nyuitani. Hogy jó papok jó embereket neveljenek s ezek minden nemes elhatározásra készen álljanak, volt legfőbb törekvése s minden reménye. Ha államokkal szerződött, vagy belső egyházkormányzati intézkedéseket tett, Ka a papnevelés rendjét megújította, vagy az Actio Catholicában a híveket világi apostolkodásra szólította, ha diplomáciai kapcsolatokat keresett/vagy vadnépek megszelídítésére hős lelkeket hóditó útra küldött, mindig az lebegett szeme előtt, hogy a papi szolgálat áldásos erejével megreformálja a lelki életet s az Isten-hasonlatosság tudatára ébresztett emberekkel megértesse a békés együttélés szépségét. Mindaz a dicséret, mely őt méltán illette s az a részvét, mely az egész müveit világ részéről olv impozánsan nvilvánul meg ravatala mellett, Hamisítatlan papi gondolkozásában leli magyarázatát. Ha az egyház szolgái az ő emlékével szemben valamire büszkék lehetnek, ugy elsősorban az, hogy pap tudott lenni Melkizqdek rendje szerint minden helyzetben s ha emlékül tőle sok mindent megjegyezhetnek, > legfőképen azt, hogy ez a jelleg és hivatástudat minden feladattal szemben uj biztosíték számunkra s változó viszonyok, hangulatok és divatok fölött az egyetlen erő cs érték, amellyel rendünknek befolyást lehet szerelni a világon. Az egészen Krisztusban és Krisztussal élő sacerdos magnus érthető módon a változatlan örök igazságnak is volt félmegoldást nem ismerő képviselője. Amikor minden megingott s a legszentebb elveket is elalkudták, vagy politikai cserekereskedés tárgyává alacsonyították, egyetlen volt a vélemények és érdekek kavarodásában a szent aggastyán, aki védetlenül és fegyvertelenül szállt szembe téves szellemi áramlatokkal és gyűlölködő földi hatalmasságokkal s az ő szent papi meggyőződésének fönséges nyugalmával hirdette a viharban az apostolok legkomolyabb örökségeként: non possumus, nem lehet feladni egyetlen jottát sem a kinyilatkoztatott igazságból, ha száz ellenség üvölt is dühös pereátot. A megalkuvás talán pillanatnyi sikert, vagy megkönnyebbülést szerezhetett volna, de a papi elvhüség megnyugtatta a lelkeket, hogy mégis van igazság, mely megszabadít minket. Helytáííani kihívás nélkül, méltányosnak lenni baráttal és ellenféllel szemben egyaránt, Isten szava védelmében felszabadítani magunkat a téves korszellem zsarnoksága alól s pillanatnyilag népszerűtlen igazság képviseletét is vállalni annak tudatával, hogy az végül győz és lelkeket összeforraszt. Krisztus dicső emlékű helytartójának történelmi tanítása s nekünk papoknak — különösen a maihoz hasonló zord időben — a legüdvösebb okulás A meg nem alkuvó papi hűség érteti meg. hogy XT. Pius pápa a szociális igazságnak ís apostola s ezzel is az emberi megbékülésnek mestere lett. Hogy a legjogosabb emberi igények szolgálatát mennyire lehetett meghamisítani s az emberiség ellenére végezni, arra az elmúlt százesztendö beszédes példa. Ki kételkednék, hogy a nyomort megszüntetni s az emberhez méltó életszinvonalat biztositani elemi kötelesség? S mégis azt láttuk, hogy e cél szolgálatában jobbsorsra hivatott népvezérek egész sora csak a békétlenséget szolgálta s ahelyett, hogy a megértés utján az ellentéteket elsimította volna, elkeseredéésel egymással szembenálló táborokra osztotta az emberiséget. Ez érthetetlen tünet magyarázata, hogy a szociális probléma kisajátítói szórói-szóra megvalósították azt, amit ez apostol oly megvetéssel ostoroz: „Mindnyájan a magukét keresik, nem ami Jézus Krisztusé". Jézus Krisztus főpapja viszont a szociális probléma és tömegnyomor megoldásának vágyától hajtva önzetlen papi lélekkel csak azt kereste, ami a milliók érdeke jogfosztás nélkül s elutasított magától minden kísértést, hogy e müvelettel osztályérdeket szolgáljon, mert azt szentségárulásnak tekintette volna. Ha van valami, ami az osztályellentétet kiegyenlíti s társadalmi békét teremteni alkalmas, ugy az az önzetlen papi segítőkészség, amellyel XI. Pius pápa a szükséget szenvedők támogatására sietett demagógia és erőszak nélkül, amiben őt követni a legnagyobb odaadással és áldozatkészséggel minden pap kötelessége, ha nem akarjuk ölhetett kézzel nézni, hogy a világ a nyomor és jogos elégedetlenség által szított gyűlölet prédája legyen, hanem ahelyett inkább a megértés s kölcsönös segítés kereszténv otthona épüljön. Könnyek között bucsuzunk XI. Pius pápától, mint a szülői áldás gazdag kegyelmeiben részesült gvermek jóságos atyjátój. De könynyeinken át a hála szivárványszinei rngvognak s aranyozzák be az eget, ahová átköltözött, hogy isteni rendelés egy feldúlt korbart a krisztusi igazság érvényének és mindeneket összeforrasztó erejének bizonyságául ily nagy vezért és mestert adott az ő egyházának világszabaditó tiszte ma is méltó betöltésére. A hála érzetét azonban nemcsak egv emlék hűséges őrzése formájában kivániuk kifejezésre juttatni, hanem mint Krisztus hü és jó papjai az Ö nagy főpapiának tanítását még akariuk szívlelni s példáját követni, hogy a lelkek megszentelésének s azon keresztül megbékélésének és Krisztus országa mindenkit boldogító érdekeinek lehessünk hü sáfárai. Kedden délután temetik XI. Pius pápát Március l-en 01 Össze a pápavaiaszló honhlavc Róma, február 13. XI. Pius pápa ravatala elé hétfőn folytatódott Róma lakosságának az özönlése. A Szent Péter-tér oszlopsorai között már a kora regge'.i órákban hatalmas tömeg feketéllett és várta a templom ajtajának a kinyitását. A bazilika hatalmas bronzkapuját reggel 8 órakor nyitották meg, a pápai csendőrök sorfala között megindult a tömeg a templomba. A jobboldali hajóból nyi'.ó szentségkápoina rácsa mögött magas fekete és. bibor ravatalán nyugszik a Szent Atya teljes főpapi di-zben. Arca nyugodt, békés, a megszokott aranyko.etss szemüveg hiánya teszi csak szokatlanná az egész vi'ágon olyan jól ismert arcot, összekulcsolt biborkesztyüs kezében egyszerű fakercs!', mellette bíborpárnán a pápai hala'om jelvénye, a hermas korona. Két o'dalt kivont karddal a nemesi testörök állanak, körüötltc a bazilika káptalanjának tagjai imádkoznak. Két o'dalt di.-zes, magas gyertvatartókban viasszgyrtyák égnek. A rács előtt szakadatlan sürü sorokban vonul el Róma népe. Negyedóránként megkondul a harang. A kirakatokban XI. Pius gyászszallagos arcképe áll, a lapok cisö oldaláról a ha [ott Szent Atya ncz az olvasóra; Róma méltóan gyászolja Krisztus fö'di helytartóját.