Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-12 / 35. szám

a D tr MX GYAffORSZÁG Vasárnap, T939. fehruar 12. SZEGEDI KÉZMÜVESBANK" Előnyös feltételekkel nyújt ii logk ö I ciönt __ f _ r __ arany, ezüst ós mindennemű értékre, SéLOGHÁZA ingóságokra olthatatlanul kitart. Az eljegyzés is egy ki­csit a futballpálya testvériségében kezdő­dött, de most már vissznvonhutntlanui ér­vényes, ahogy a büszkén hordott karika­gyűrűk is mutatják . . . AZ I1JU ÉS IGÉZŐEN VIDÁM hölgyünkről szól az aláltbi ének. aki veszedelmesen tud élni a ri poszt ok és a kandi tréfák őrömével és aki nein mulaszt el lehetőleg egyetlen le­hetőséget seni, hogy közhírré tegye meg­győződést és Ítéletét. Vasárnap persze meg­jelent, sőt végigülte a filharmonikusok koncertjét, bár rokonszenvében nemcsak az orkeszter és a rádió áll >a legbensőbb he­lyen, de a zene látogatása szinte hivatalból kötelessége, hiszen kitűnő íérjeura egyik legkomolyabb híve és gyakorlója a szegedi muzsikaélctnck. Hölgyünk derekasan és mindvégig végighallgatta a hangversenyt, aztán meghallgatta a siirü elismerést és lelkesedést, majd a koncertről megfelleb­bezhetetlen véleményét igy foglalta össze: — Tudjátok, mi volt a legszebb az egész hangversenyen: Frlcsayné bundája . . . Hamistanuzás 4 pengőért Négyhónapi fogházra Ítélték a hamistanut (A Délniugynrország munkatársától.) 11a­mislanuzás bűntettével vádolta az ügyészség Vancsó Ferenc 29 éves földeáki földinivcst. A hamis tanúvallomás egy gyermektartási per­ben hangzott el. amelyet Bcnczc Mária indí­tóit Balogh János földeáki gazdalegény ellen. Vancsó tnnvaszomszédia volt Benczfc Máriá­nak. A fialal leány többször megfordult ná­luk és elmondotta neki meg a feleségének, hogv szerelmi viszonyt folytai Balogh János­sal. Vancsó több alkalommal látta is, amint Balogh este belonódzolt Bcnczéékhcz a légy­ottra. reggel jrcdig a kerítés tetején távozott. Később Bcnczc Máriának gyermeke szüleiéit, ekkor a leány gyermektartási pert indított Balogh János ellen.' Vancsó Ferenc tanuként veit mccidézvc a makói járásbíróságon 1937 niáius 20-án megtartott tárgvalásra. Kihall­gat ása alkalmával letagadta, hogy tudott Ba­logh János és Benrze Mária kapcsolatáról. A vallomás döntő sulival esett latba és ennek alapján Benczc Mária keresetét elutasította a járásbíróság. Benczc Mária hamistanuzás niialt feljelen­tette Vancsó Ferencet, akit szombaton vont felelősségre hamis esküje miatt a szegedi , törvényszék Sáray-tanácsa. A vádlott kihall­gatása alkalmával töredelmes beismerő vallo­mást tett. Azért nem mondott el mindent a gyermektartási per tárgyalásán, mert Balogh János anyiu rávette, liogy valljon fia mellett, ö 1 pengőért, amit napszámtérilésként kapoll az öreg Baloghnélól a tárgyaláson eltöltött 30 év óta bírja a Darmol sok millió ember bizalmát. Ez a legjobban bizonyítja, hogy a Darmol milyen jól bevált és kitűnő hashajtó. Székrekedés ellen a jó és kedvelt hashajtószer. a napért, vállalta, hogy mentővallomást tesz. Baloghné rábeszélésére hamisan vallottak Fa. zekas Lajosné és Büngyik Lajosné is. A törvényszék hamistanuzás vétségében mondotta ki bűnösnek Vancsót cs beismerését enyhítő körülményként véve 4 hónapi fogház­ra itélte. Az Ítélet jogerős. Ipari nyersanyagellátá­sunk érdekében gyűjteni kell a hulladékcsontokat Budapest, február 11. Azok az államok, amelyek nem bővelkednek ipari nyersanyagban, Így Né­metország és Olaszország, az utóbbi években igen széleskörű tevékenységet fejtettek ki olyan irány­ban, hogy nyersanyagszükségletüket részben a hul­ladékok összegyűjtésével fedezzék. Magyarországon a vegyi nyersanyagok közül különösen az állati csont az, amelyet belföldi hulladékok gyűjtésével eredményesen használhatunk föl önellátásunk cél­jaira. Az állati csontból a vegyipar sok olyan anya­got gyárt, mint csontenyvet, zsirt, olajat, csont­lisztet, amelyeket szappan és mezőgazdasági mű­trágya gyártásra használnak föl és a robbanó­anyagnak is alapanyaga. Németországban a ház­tartások hulladékcsontját kitűnő eredménnyel gyűj­tik az isko'ák utján. A racionalizáló bizottság az iparügyi minisztert fölkérte, hogy a kultuszminisztérium beleegyezé­sével próbaképen megindítsa a főváros környé­kének és a vidék több nagyobb városának egyes ilyen iskoláiban a próbagyüjtést, amelynek ered­ménye azonban messze alatta maradt az eddigi németországi hasonló gyűjtésnek. Ennek egyik oka az, hogy a szülök nem ismerték föl kellően a gyűjtés fontosságát. A bizottság ezért ezulon is fölhívja mind a szülők, mindpedig az egyes isko­lák vezcíőségének figyelmet erre, az ipari nyers­anyagellátásunk szempontjából nagy jelentőségű kérdésre. A kultuszminisztérium a gyűjtés ellen­értékét a Horthy Miklós-repülőalap javára aján­lotta fői. iljen varázsa, Pázmány zsúfolt barokk-stiiusn, Mikes Kelemen szclid humora, Kosztolányi mági­kus prózája is egészen egyedülvaló kifejezést nyer az ő olvasásában. Praktikus, tanárképző nevelésének ez az egyik legnagyobb érdeme és sikere. \ mutató gyorsan ugrik és hamar az óra vé­géhez közeledünk s mire csöngetnek: Ady köl­tészete már nemcsak fiatal éveink irodalmi szen­zációja, hanem tudatos kritikai vizsgálat alá vett magyar érték, nemzeti szellemünk egyik ki­fejeződési eszköze és költészetünknek kijelölt ha­tárköve . . . Néhány rövid összefoglaló mondat­tal végetér az előadás, Sík Sándor gyorsan hóna alá kapja könyveit, jegyzeteit és eltűnik. A hall­gatókban még muzsikál egy-egy verssor, vissza­tér egy-egy frappáns kifejezés; Ady ismert halot­ti maszkja mintha élővé mozdulna mindenkiben, de sietni kell az épület másik részébe, hogy jó helyet kapjon az ember a művészettörténeti kol­légium óráján, ahol a ronaissanee remekei ke­rülnek vetítésre. Az Aily-tilkokat pedig, ahogy Sjk professzor megfejtette őket, egyelőre hallga­t; con őrzik a Jegyzeteket . . . * A kiegészítés szervesen hozzátartozik ahhoz a portréhoz, amely Sík Sándor hallgatóiban él Képzeljük el, hogy a szpiker befejezte nion. dókáját, elvegyül a hallgatók közé, beszélget ve­lük kedvenc profeszorukról és egy-egy dokumen­tum mögül: mosolyogni, biztatni, segiteni látja Sík Sándort, az embert. Mihelyt belép az egyetem kapuján, máris örö­möt hoz; egyelőre nem azoknak, akik a III. eme­leten várják, hogy reverendás alakja föllünjék a folyosó végén, csak lenn, a földszinten, a portás R éves kisfiának, aki cukrot kap, ha jó, cukrot kap, ha rossz, hiszen a legnemesebb valutával f'zef érte: huncut gyerekmosollyal és tegező kö­sz inés ;el . . . Amire remegő bugással fölér a fölvonó, már jónéhányan várják szobája elölt; halkbcszédü apácák, kócos fiatalok és szemüve­ges kartársnők. Egyikük szakdolgozati ügyben jött, a másik folyóiratot kér kölcsön, a harmadik talán lirai költő, aki mielőtt a nyilvánosság elé merészkedik, tőle kér tanácsot, kritikát. . . Mind­egyikük ügyét ismeri, rögtön kész a válasszal; két mondattal átsegíti hallgatóit a váratlan ne­hézségeken és már siet is az órájára . . . Ha az utcán, vagy a folyosón találkozik cgy­gycl fiai közül, derűsen rájirkkőszön: — Adjon Isten! — és átöleli, faggatja őket, ahogy 30 evvel ezelőtt egy piarista kispapot át­ölelt és faggatott a budapesti egyetem folyosóján rr. azóta halhatatlanságba szökött mester: Ricdl Frigyes . . . A professzor cs a tanítvány legtermékenyebb közös munkája: a szemináriumi gyakorlat. Sík Sándor ebben szinte utánozhatatlan. Ahogy fi­gyeli péntek délctőtlönkint a szeminárium meg­hitt, családias együttesében a fiatal tanárgene­ráció első önálló tudományos próbálkozásait, az atyai gondoskodás cs jóakarat mintája. Gyors­Írással rögzit egy-egy eltévedt mondatot, nem egy-fter érdekes vitát indit a hallgatók között, a hibás olvasás technikai okaira rámutat, egyszó­val a legtökéletesebb tanárképzési módszerrel ta­nít és nevel. Aki kicsit is átengedi magát ennek a módszernek, azt a kollokviumon nem érheti meglepetés. Nem az adatok és a dátumok kinos számonkérése Sík Sándornál a vizsgák anyaga, hanem az egyes müvek irodalomtörténeti helyé­nek, belső esztétikai értékének, irodalmi előz­ményeinek és hatásainak tudatos ismertetése, va­lósággal intim vallomás egy Arannyal, vagy egy Vörösmartyval kötött szellemi ismeretségről. * A szpiker percre dolgozik, át kell odja a he­lyét, hogy Sík Sándor költészete, „kerüljön uira közvetitésre" ... Az a kép, amely Sík Sándor­ról, a professzorról készült, nem tökéletes és ta­lán nem is kiegyensúlyozott, hiszen nem esett szó Sík Sándorról, a professzorról, akit hallga­tóinak szociáils helyzete személy szerint érde­kel és akit valósággal izgat azért, hogy az egyete­mi menzák asztalára bsőégcsebb adag és nagyobb karéj kenyér jusson. Nem esett szó arról a Sík Sándorról, aki a májusi szemináriumi kirándulá­sokon maga is résztvesz az „üsd a harmadikat'' vagy a hosszu-méta izgalmaiban. Nem esett szól arról a Sjk Sándorról, aki esténkint hallgatóival föl-alásétal a Tiszapiarton és alapvcttő esztéti­kai kérdésekről keveredik velük vitába. Mégis legyen szabad ez alá a vázlatos portré alá oda­írni ezt a két szót: homo aesthetieus, ahol min­den szónak külön hangsúlya és önálló jelentése van. Ember, akinek optimizmusa áttör a világ ezernyi jaján, ember, aki velünk él, kortársunk és mégis több, mint mi vagyunk, az örök szép­ség lehajtott fejü, de aktiv szolgálója. Homo aesthetieus: aki öntudatlanul is a görög filozó­fia utjain halad, amely a tökéletes szép eszmé­nyi megvalósulásában kereste és találta meg ti maga Isten-fogalmát. Sík Sándor egész pályája és életműve a szépségkeresésnek ezen az emel­kedő utján jár és nagyon az ő küldetését zen­gik azok a szavak, melyeket tul a borókán, a csúcsok közelségében irt: „Ez az életed: lengeni, zengeni, Havasi szél, alulról fölfelé, Völgyeken át, hegyeken át, mindenen át, Annak, aki a minden. Aki — mint felnőtt ember a visszhang üregéből — Gyermekmosollyal figyeli belőled A szót, amit belédkiáltott". Ifj. Tóth László.

Next

/
Thumbnails
Contents