Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-02 / 27. szám

Csütörtök, 1939. II. 2. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 27. szám Élő határok Amikor az angol alsóházban a miniszter­elnök ismertette Mussolinivei lefolytatott beszélgetés anyagát, különálló pontként szá­molt be Mussolininek arról a követeléséről, hogy az országhatárokat a hatá­rokon vizsgálják felül és igazítsák ki. Ezt a követelést ugy tekintjük, mint a bécsi béke betetőzését, mint bokrétaün­nepélyét annak a műnek, amit Münchenben emeltek világunk hatalmasai. Országha­tárokat nem lehet íróasztal mel­lett megvonni, ha nincs természeti határ, ami elválasztja egymástól az országokat. Íróasztal mellett nem lehet megállapítani azokat a következményeket, melyek a/ or­szághatár uj rendezése folytán állhatnak elő. A ceruzanyom maga kilométeres sávokat ta­kar s minden barázdához életsorsok kapcso­lódnak, minden talpalattnyi föld sorsa csa­lódok életét és exisztenciájót dúlhatja fel, vagy fektetheti puha ágyba. A térképen raj­zolt határ elszakíthatja egymástól azokat, akiket az élet ezer törvénye parancsolt és parancsol össze. A munkácsi temető Cseh-Szlovákiában maradt s — D e e g r a­t i a s, — visszakerült a város temető nélkül. Sátoraljaújhely most kapta vissza állomását, ami husz éven át idegen állam területén volt. Kassa visszakerült, de a város tulajdonát képező erdőségek idegen­ben maradtak. Hány helyen szakadt meg vasúti vonal, országút, mert pár kilométert letörnek belőle idegen határok. Van sokhe­lyen egész rövid vasúti vonal, mely három­szor-négyszer megy át országhatáron, van­nak városok melyek mepközelithetetlenekké váltak, vannak országutak, melyeken nincs forgalom, vasúti vonalak, melveken maghalt az élet, vannak községek, melyek elszakad­tak határuktól s melyek elveszítették össze­köttetésüket azzal nz országgal, ahová tar­toznak. Improvizált országhatárt nem leKet meg­vonni lakott területen anélkül, hogy ilyen anomáliák ne keletkezzenek. A bécsi döntés nem történhetett meg a vitás országhatár egész területének azzal a tökéletes helyszíni ismeretével, amit a szükséges rendezés meg­kívánt. Igaz. hogv a vitatkozó felek közös bizottságot küldtek ki a legszükségesebb ki­icraz'tások megbeszélésére és végrehajtására, 'de iól tudjuk azt, hogy ezek a bizottságok, 'érthetően és természetesen csak azzal tud­nak törődni, hopy területtel gazdagíthassák azt a földet, mely a hazáiuhhoz tartozik. A legteljesebb és leghiánytalanabb igazság szólalt meg Mussolini követelésében, amikor a határoknak újrarendezését kívánja. de nem zöld asztal mellett, hanem a határokon. Ez a rendezés tudná csak visszaadni az elvesz­tett utakat, a bedöglött sínpárokat, a halálra ítélt állomásokat, ez a rendezés adhatná csak rneg a városok határait s a lakosság megsem­misült életfeltételeit. De, ugy érezzük és azt reméljük", Kogy ez n kívánság nemcsak a magyar—cseh-szlovák határra vonatkozik. A trianoni határo­kon végig élő testbe vágott a toll, amikor kirajzolta az országok testét. Min­denütt eleven szerveket roncsoltak szét az uj határok s husz év kevés volt ahhoz, hogy a békés megegyezés szelleme legalább igye­kezzék tompítani a szétszakított élet fájdal­mát. Hogy csak' egyetlen példát mondjunk: husz év kevés volt ahhoz, hogy Baja és Szeged között a vasúti közlekedést a régi sínpáron helyre tudjuk állítani, pedig azt sem lehet tagadni, hogy a magyar-jugo­szláv viszony sokszor volt s most is baráti közeledésre kész. Nem bizottságoknak, ha­nem döntőbíróknak kellene vé­gigmenni ezeken a hatórokon, akiknek nemcsak az lenne a feladatuk, hogy az észszerüség és gazdasági érdek parancsó­ra igazítsák ki a határokat, hanem az is, hogy hajtsák végre mindenütt legalább a müncheni döntés diktáumát s ha a történelmi elvet nem is érvé­nyesíthetik, érvényesítsék az etnikai el­vet s adják vissza minden ország­nak a népe által lakott területe­ket. Megelégednénk egyelőre azzal is, ha a történelmi elv kisegítő megoldásoknak lenne alapja sav e g yesen lakott te­rületek sorsót határozná mesr. Magyar­ország kapja vissza a magyarok által lakott területeket egészben s ahol vegyesen élnek különböző anyanyelvű népek, az a terület legyen azé az országé, amelyhez évszázado­kon keresztül tartozott. Mert a történelmi el­Belgrád, február 1. Belgrádban szerdán megkezdődtek a román—délszláv megbeszé­lések. G a f e n c u román külügyminiszter délelőtt érkezett a fővárosba és Sztojadi­novics miniszterelnökkel a nap folyamán kétizben is összeült, hogy kicserélje néze­teit az aktuális kérdésekről. A kiszivárgott kevés értesülés arról szól, hogy a délután folyamán először általános politikai nézete­ket cseréltek ki, különösen áll ez Gafencura, aki ismertette azokat az elveket, amelyekre külpolitikáját alapítani fogja. London, február 1. Az egész nemzetközi politikai élet azoknak a beszédeknek a ha­tása alatt áll, amelyeket Hitler és C h a ni­berlaín mondott a nemzetközi politika legaktuálisabb kérdéseiről. A fővárosokban élénken kommentálják az angol miniszterel­nök keddi beszédét, ugyanakkor Roose­velt amerikai elnök vázolta álláspontját az amerikai szenátus katonai bizottságónak ülé­sén. Roosevelt beszédében kijelentette, Ameri­kának mindent meg kell tenni a demokrácia védelmére abban az esetben, ha a demokra­ta államok háborúba keverednének a tekin­télyállamokkal. Amerika határa Franciaországban van t — mondotta a továbbiakban —, ha a tekin­télyi alapon megszervezett államok elh;.tá­vét akárhogy leszorította is az etnikai elv, az nem lehet kétséges, hogy a történel­mi j o g c i m még mindig sokkal erősebb, mint annak a fegyveres megszállásnak vélet­lenje, amit a világháború befejezésének rög­tönzött időpontja tett a területek rendezésé­nek törékeny és tarthatatlan alapjává. Mussolini köve'~'ósét ujjongó szívvel köszöntjük s azt kivá ik. hogy a legköze­lebbi jövő magyar külpolitikájának tengelyé­vé tegye ennek a követelésnek elismerteté­sét és végrehajtását a magyarság. Csak meg kellett indulni a területeknek a hazatévés utján s nincs többé megállás, amig legalább az a terület nem kerül vissza, aminek haza­térését a már megtörtént döntés alapja te­szi lehetővé. Semmi okunk sem lehet arra, hogy ne követeljük kelet felé annak az elvnek elismerését, ami észak felé már, ha nem is teljes, de minden esetre ielentős eredményeket szerzett. Husz év alntt nem szilárdulhatnak meg az improvizált határok s két évtized nem győzheti le ezer év jogcímét és igazolását. A kö­vetelés elhangzott, minden erőt tegyünk össze, hogv annak mielőbbi teljesítését ki­harcolhassuk. Sztojadinovics miniszterelnök elvei már nemcsak ismeretesek, hanem — mint aria Belgrádban ismételten rámutattak —, teljes mértékben találkoztak a román külpo­litika vezetőjének tetszésével. Általános elvi szempontból tehát biztosra vehető, hogy a két reális felfogású államférfiú megbeszélé­sei az összhang jegyében zajlottak le. Ami a tárgyalások konkrét oldalát illeti, már a délutáni tanácskozásokon szóba kei ült a középeurópai, illetőleg a Dunamedencc kér­dése, amely a megbeszélések főtárgya. roznák, hogy megtámadják a demokiáciát. Az európai demokrácia vezető félfiai ponto­san tudják, hogy Amerika segítségére szá­mithatnak. A lapok szerint 25 év óta nem volt ilyen nagyjelentőségű ülése a bizottságnak. Roose­velt szerint a világ helyzete annyira kiéle­ződött, hogy a bizottságban ismertetett té­nyeket feltétlenül titokban kell tartani. Az el­nök teljes felelősséget vállalt azért, hogy a legmodernebb repülőgépeket szállítják Fran­ciaországnak. Két minisztertanács Londonban London, február 1. Ezen a héten két mi­nisztertanácsot tart az angol kormány, tekin­tettel <í nemzetközi helyzetre. A szerdei reiv^ Roosevelt a demokráciák védelméről beszéli az amerikai szenMus katonai bizottságában — »Háboru ese­lén Amerika halára Franciaországban var « A Dnnarccdencé Kérdésiről tanácskozik Belgrádban Gofcncn és Szfoladinovics

Next

/
Thumbnails
Contents