Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

Szerda, 1939. II. 1. KERESZTEÍIY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 26. szám fl román külügyminiszter belgrádi utazása Az uj középeurópai helyzet és a fu­gos/láv-magyar közeledés a tanács­kozás programján Bukarest, január 31. Gafcncu román külügymi­niszter c ulazott Bélgrádbi. A kormány hivatalos lapja szerint Gafcncu szükségesnek látta, hogy a balkáni államok együttes bukaresti tanácskozása előtt érintkezést keressen Sz'ojadinoviccsil és a két ország érdekeit még e tanácskozás c'őtt össze­hangolja. Belgrád, jánuár 31. Uafencu román külügymi­niszter látogatását jugoszláv részről érdeklődéssel várják, A román külügyminiszter utja kétségtele­nül a: uj középeurópai helyzettel áll kapcsolatban, különösen pedig az egyre javuló magyar—jugo­szláv viszonnyá'. Belgrádban azt hiszik, hogy Gafeneu most már bele szeretne kapcsolódni a Duna-medence újjá­szervezésébe. A belgrádi megbeszélések alkalmá­val érinteni fogják a kisantant további fennmara­dásának kérdését is, amely a mai helyzetben már a'ig indokolható meg. Mindamellett azt hiszik, hogy a végleges döntést ezalkalommal még nem hozzák meg, hanem inkább csak előzetes eszme­cseréket folytatnak. —oOo— Madridnál ujabb hadmiiveleteket kezdtek a nemzetiek Páris, január 31. A spanyol menekültek nagy tömegekben özönlenek Franciaország területére. A köztársasági katonákat csak a legnagyobb nehéz­ségek árán sikerül visszatartani, ennek ellenére mintegy ezer katonának sikerült átlépni francia te­rületre; a menekülteket leszerelték és két nap óta szigorú őrizet alatt tartják. Nyugtalanítóvá teszi a helyzetet az a körülmény, hogy a menekültek kö­rében járványos betegségek törtek ki. Igen nagy nehézségekbe ütközik a menekültek cielniisgerel­látása. Angol lapok haditudósítói azt jelentették, hogy a nemzeti csapatok folytatják előnyomulásukat a kataloniai fronton. A kö .társaságiak ellenállási kí­sérletét a nemzetiek megtörték. Madrid ostroma Londoni jelentés arról számol be, hogy Madrid ostroma kedden reggel megkezdődött. A hajnali órákban a nemzeti tüzérség megkezdte hadmű­veleteit a főváros ellen. II A háború tovább tart1', ­táviratozza Miaya London, január 31. Miaya tábornok táviratot küldött az „Evening Standard"­nak, amelyben a következőket mondja: „Madridot és a többi területet sohasem fogjuk feladni, hacsak el nem esünk vala­mennyien. Senki se higyje, hogy a háború hemaiosan befejeződik, mert Barcelona el­esett. A hnboiii tovább tart." Chamberlain válasza „A római látogatás megerősítette a baráíságot Ang­lia és Olaszország között ,de nem gyengítette viszo­nyunkat Franciaországgal" - „Hitler beszéde azt bizonyítja, hogy Németországnak épp ugy szüksége van a békére, mint más államoknak" London, január 3T. Kedden az angol alsó­ház újból összeült a karácsonyi szünet be­fejeztével. Arra a hirre, hogy Chamberlain fontos külpolitikai kijelentéseket tesz, a kép­viselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Az ülés elején ifjabb Henderson Ar­túrnak, Hitler hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felelve, Chamberlain minisz­terelnök a következőket mondotta: — Üdvözlöm Hitler kancellárt tegnapi be­szédének ama kitételéért, amelyben hangsú­lyozta, hogy az angol és a német nép kö­zötti kölcsönös nyugalmat és együttműkö­dést kivánja. Örömmel ragadom meg az al­kalmat, hogy újból kifejezzem azokat az ér­zelmeket, amelyekben az angol kormány és a nép teljes mértékben osztozik. Sir John N a 11 képviselő megkérdezte: Folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és a német kormány között: Chamberlain: Nein. S h m i t h képviselő felvilágosítást kért a csehszlovákiai helyzetről. Chamberlain igy felelt: A kincstári kancellár már nyilatkozott a Cseh-Szlovákiá­val folytatott kölcsöntárgyalások befejezésé­ről. Ezenkivül az egyetlen ujabb figyelemre­méltó fejlemény az a békés elintézés volt, amely a cseh-szlovák és a magvar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határinci­densek ügyében létrejött. Az interpellációk befejeztével s Chamberlain tájékoztatta a Házat római látogatásáról. — Útközben Parisban találkoztunk a fran­cia miniszterelnökkel — mondotta — és a két országot közösen érdeklő ügyekről foly­tatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány között régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. — Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette — folytatta —, hogy Olaszország politikája békepolitika. Olasz­ország békét kiván minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárd­sága szempontjából. Különösen örvendetes volt azon Ígérete, hogy szükség esetén szá­mítani lehet szolgálataira. Vendéglátó házi­gazdáink hangoztatták, hogy a berlin—római tengely az olasz külpolitika lényeges része, de ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakkal. — A külügyminiszter és én hosszú meg­beszélést folytattunk Mussolinivei és Ciano gróffal. Ezek a megbeszélések a teljes őszin­teség légkörében folytak le. Programszerű tál gyalusokat nem folytattunk, megbeszélé­seink tájékozódó és nem formaszerű jelle­gűek voltak. — A Földközi-tengert illetően Mussolini megelégedését fejezte ki az angol-olasz egyezmény feltételeivel és is­mételte, hogy Olaszország hiven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötelezettségeit. Nem titkoltuk el sajnálkozá­sunkat afelett, hogy Olaszországnak Fran­ciaországhoz való viszonya ujabban meg­rosszabbodott. A későbbi megbeszélésekből megértettük, hogy a spanyol kérdés a nagy, gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország közötti tárgyalás. — Hasznos beszélgetést folytattunk mondotta ezután Chamberlain — a leszere­lés kérdéséről. Megegyeztünk abban, hogy, érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleménye tekintetében. — A zsidókérdést illetően kiderült, Musso­lini ugy érzi, hogy ez az ügy nemzetközi kér-­dés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva általános vona­lakban kell kezelni. — Ami a Cseh-Szlovákiának -nyújtandó szavatosságot illeti. Mussolini jelezte, hogy elvben kész el­fogadni azt az eszmét, hogy a cseh-szlováld határokat vétlen támadással szemben szava­tolja, de ugy véli, hogy előbb három kérdést kell elintézni: 1. Cseh-Szlovákiának magának belső al* kotmányát, j 2. Cseh-Szlovákia semlegességének ki­nyilvánítását, , 3. A határoknak a helyszínen való meg­vonását. Beszéde további során Chamberlaint a Vatikánban tett látogatásával foglalkozott*' Miután a miniszterelnök befejezte nyilat­kozatát, az elnapolási indítvány során A 11 1 e e őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére^ megnyitotta a külügyi vitát. Hosszabbanl foglalkozott a spanyolországi állítólagos olasz beavatkozással és a francia-olasz vi­szony kiéleződésével. Chamberlain kijelentette, Kogy a a angol kormány spanyolországi politikája kezdettől fogva helyes volt és a mostani pil­lanat semmiesetre sem alkalmas annak meg­változtatására. Világos, hogy a spanyol kor­mány oldalán való beavatkozás csak akkort változtatná meg a helyzetet, Ka rendkívül nagymérvű volna. . — Ugy látom — mondotta Chamberlaiit —, hogy a spanyol helyzet e pillanatban nerrf fenyegeti Európa békéjét, de ha szakitottunl^ volna a benemavatkozás politikájával, a bc^ ke veszélyben forgott volna. — Római látogatásom — mondotta —í megerősítette a barátságot Anglia és OlaszJ ország között, de nem gyengítette viszonyún^

Next

/
Thumbnails
Contents