Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-11 / 8. szám

Szerda, T939. január 11. /"nmiHHBBHaai DCÍ MAGYARORSZÁG 5 Tovább s&lrájkolnak a Juiagyári munkások Tisztelgő felvonulási rendezlek az országzászló fioz Ma érkezik a miniszteri biztos az egyeztető tárgyaiások lefolytatására (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy hétfőn délben leálltak az Angol-Magyar Jutafonó és Szövőgyár gépei: a gyár 300 munkása sztrájkot kezdett. A sztrájk régóta folyó bérharc következményeként állott be. Az elmúlt év derekán a gyár vezetősége 25 százalékkal csökkentette a munkások fizetését, arra való hivatkozással, hogy az általános juta- és szövőgyári munkabérekkel szemben a munkásoknál tulkereset állott elő. A munkások ezzel szemben arra hivatkoztak, hogv azóta az élelmi és ruházati cikkek ára általánosan 40—50 százalékkal emelkedett, errevaló tekintettel kérték a levont 25 százalék visszaadását. A gyár vezetőségének nem volt módiában teljesíteni a kérést, ezért a munkások kedden reggel sem vették fel a munkát. A nap fo'vamán ugvan több kísérlet történt az egyezség meekötésére, a gyár fela'ánlott 15 százalékos béremelést, ezt azonban a munkások nem fogadták el. kijelentvén, hoay ragaszkodnak Zsíiknek a régi színvonalra való viszszaállitásához. A szeaedí munkások Hivatásszervezete értesítést küldött a sztráikról az inarügvi nünisztékúumnak, abol megígérték, hogv miniszteri biztost küldenek ki az egyeztető tárgyalások lefolytatására. A miniszteri biztost szerdán délelőtt várják Szegedre. A sztrájkolok különben az egész napot a Hivatásszervezet Korona-utcai székházában töltötték. A déli órákban felkerekedett a tömeg és hármas sorokban, fegyelmezetten, rendben, rendőri kiséret nélkül az országzászló elé vonult. Beszéd nem hangzott el, csupán Radnai Mikes dr., a Hivatásszervezet főtitkára, Horváth Géza titkár és egy munkásasszonv intézett pár szót a munkásokhoz. Radnai főtitkár a következőket mondotta: — Magyar Testvérek! Munkástestvérek! Ez a szent zászló minden magyarok kenvérfá'a és akik ezt nem akar'ák megérteni, azoknak kezükre verünk ennek a szent zászlónak a rud iával. Kisnéter Ferenrné, szövőnő a következőket mondotta: — Gvermekel adunk a hazának, kenyeret kérünk tőle Horváth Géza titkár ezzel végezte beszédét: — Munkástestvérekf A magvar fáidalom e szimbóluma előtt áldozzunk egv néma percet a névtelen megvár dolgozónak! A tüntetés a Himnusz éneklésével ért véget. Tanulságos terepszemle a bútorozott szobák és a kiadó lakások városában Miért nin cs Szegeden a mai értelemben vett modern bérház ? Je'entkeznek a telep-rendszer súlyos következményei —Megállt minden építkezés, az építőmunkások éheznek (A Délmagyarország munkatársától). Szeged n bútorozott stobák és a kiadó lakások városa. Minden ablakban cédula van, rajti sokatigérö íeürat: Elegánsan bútorozott szoba kiadó. Valamelyik utcában ilyen szöveget is olvastam: Szépen bútorozott szoba kiadó. Ára 30 pengő, de lehet alkudni , . . Bútorozott szoba vadászat . . . Elseje és 15-c körül valósággal dobálják a szobát az ember r.ián. Persze, megfelelő alig akad. Aki valaha bútorozott szobát keresett, annak egy életre caló élménytartaléka van bázigazdai és főbér'ői fogásokból. Pár héttel ezelőtt megnéztem egy „összkomfortos szobát". Sötét, sarokszoba volt i kapu mellett és amikor az összkomfortot hiányoltam, a főbérlő kijelentette, hogy az hátat van az udvarban. Volt humorérzéke. Ugyanez a helyzet a föbérteti lakások frontján is Rengeteg lakás van s alig néhány hánynia megfelelő. Szegeden ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy mai értelemben vett modem i.áz az egész városban nincsen Más városokban egyre másra nőttek ki a földből a modern blokkházak, két szoba-hallos lakásköltemények, a kényeleni minden kellékével ellátott aparteman-ok, hideg-meleg viz, központi fütés stb. Nálunk ilyesmi nincs. Az árvíz után épü't lakóházak az akkori felfogás «zerint nnnden igényt kielégítettek, da hol vagyunk ma már ettől? Hiszen a húszas évek építészeti sablonját is elavultnak érezzük, illetve az ó-német hatás alól kibújva merész lendülettel átkanyarodtunk az amerikai „stilus" leegyszerűsített nagyfnlsíku, skatulya-formájához. S miután korunk a racionalis gazdálkodás kora. nem kétséges, hogy a blokk-ház, mint építészeti forma, a maga ökonomikus térkihasználásával sokáig divatban marad NINCS LAKÁSIGÉNY LÉS SZEGEDEN Erről a problémáról beszélgettünk a minap Tóth Béla dr. helyettespolgármesterrel, aki jóérzékkel tapintott rá a baj okára. — Hogy miért nem épülnek Szegeden modern házak — mondotta —annak nagyon egyszerit oka van: nincs lakásigénylés. Nemcsak hogy blokk-házak nem épülnek, hanem egyáltalán pang az építési ipar, nincs építtető. Nincs pénz. Ha volna is elvétve építkezési szándék, az építőanyag égigérö ára elveszi a kedvét a legjobb szándékú embernek is. Szeged határváros s ide téglán kivitt majd minden építőanyagot szállítani kell. — De ettől eltekintve — folytatta — Szeged speciális helyzetében- más okok is közrejáts/ódtak abban, hogy a Belváros építészetileg lezárt, jobban mondva befejezett egység képét nyújtja. Régebben a várospolitikában az az elv érvényesült, hogy házhoz és földhöz kell juttatni a lakosságot. Telepek alakultak Szeged körül családi házakból, amelyhez kis kert, esetleg szántóföld is tartozott. Az építkezési klöcsönök lehetővé tették, az olcsó házhozjutást. Mindezek a körülmények valósággal kiszívták a városból a lakosságot. Ki ne akarna háztulajdonos lenni? — Ezek a „városrészek" csakhamar jogos igények kielégítéséért jelentkeztek. Templom, iskola, ut, világítás és viz kellett és a városi gazdálkodás ezetől nem zárkózhatott el. Évekre, sőt évtizedekre van szükség, amig ilyen helyen a városiasodás külső jele is megmutatkozik. Ezalatt az idő alatt azonban a Belváros szorult háttérbe. Kétségtelen, hogy monumentális középületek emelkedtek Ktebelsberg Kuno gróf Szeged szeretetéből. de a maKánénitkczés nem követte ezt a példát, a város pedig nem volt abban a helyzetben, hogy bérházakat építsen. MEGINDULT A VISSZASZIVARGAS — Mindezeknek — folytatta Tóth Béla dr — nagy kárát látja a városfejlesztés. Hovatovább ugy elaprózódik az előirányzat, hogy sehova sem jut elég pénz. Dc mintha az utóbbi időben örvendetes jelenséget lehetne megfigyelni. A perifériákon lakó szülők gyermekei visszatérnek a városba, illetve a belvárosba. Visszapotgáriasodnak városlakókká. Itt van a munkahelyük és itt keresnek állandó lakóhelyet is maguknak. Egyelőre nincs lakásban hiány. A lakásváltoztatás könnyen lebonyolítható, sohasem hallani zökkenőről. VÁSÁRCSARNOKOT ÉPIT A VÁROS Tóth Béla dr. helyettespolgármester felvilágosításai után, szakemberrel folytattunk beszélgetést. Fenyő Lajos, műszaki tanácsos, a városi mérnöki hivatal építési osztályának vezetője a következőkben mutatott rá a dolgok lényegére: — Ha szükség volna lakásra, a vállalkozó előteremtené a szükséges tőkét Igy tehát nem lehet szorosan vett tökehiányról beszélni, bár ez az ok nagy mértékben fennáll szegedi viszonylatban az építkezés terén is— Hogy csak az idei évről beszéljünk: ko. moly építkezés nem volt. Néhány tatarozás és kész. Bérházat meg éppen nem építettek Szegeden évek óta. Nincs kinek. — Egy kérdést szeretnénk feltenni: miért nincs Szegeden például vásárcsarnok? — Nagyon egyszerű erre a válasz — mondotta a műszaki tanácsos. A budapesti központi vásárcsarnok-értelemben vett vásárcsarnok nSj lünk nem lett volna alkalmas, sajátságos tanyai viszonyunkat véve tekintetbe Itt nagyrészt a termelő személyesen érintkezik a fogyasztóval, egy-egy vásárnap, különösen nyáron, a tanyai éí falusi szekerek ezrei lepik el a várost és ott árusítanak, ahol éppen helyet kapnak. Hogyan tehetne ezt a szekértábort vásárcsarnokba terelni. — A hus és tejtermékek árusítása részére azonban mégis meg lesz a vásárcsarnok a közeljövőben. Mikor és hol épül föl ez a vásárcsarnok, azt még nem tudjuk. De a városfejlesztési terv első tennivalói között szerepel. LEGALÁBB TARTSUK RENDBEN A HAZAKAT — Még egy kérdés. Miért van az, hogy a vá» rosban éppeu a város tulajdonában lévő házik a legelhanyagoltabbak? — Nehéz erre a kérdésre felelni — mondotta Fc-nyö tanácsos —, hiszen a mérnöki hivatal a rendelkezésre álló összeggel igyekszik rendben tartani a város házait. De oly csekély az az összeg, arrii a költségvetésben a házjavitási tételben szerepel, hogy ezzel nem Jehet sikerrel megóvni a rongálódástól a szóbanforgó házakat. Még a belső tatarozásra sem futja legtöbbször, a homlokzatok rendbehezására nem Is lehet gondolni. A két beszélgetés eredményeképpen csak tar-' tós borúlátásra következtethetünk. A Város élő szervezet, amelynek örökké fejlődni kell, mert az egyhelyben-topogás, vagy éppen a közönyös megállás, lartós pusztulást jelent. Karácsony előtt Pálfy József dr. polgármester előtt megjelent a helyi építőiparosok küldöttsége. Nem mondtak nagy szavakat. Egyszerűen kijelentették, hogy éheznek, mert ebben a, városban nincs építkezés, ami őket eltartsa. Jószár,dékkal sietett a polgármester segítségükre. De mennyi karéj kenyeret jelenthet, ha tényleg megindult a belső kőműves munka az ipariskolában? A városnak kötelessége volna — uj építkezés hiányában — elsősorban saját épületeit tataroztatni. Először, mert szüksége van rá az épületnek, aztán meg munkaalkalmat teremt. Kis jóakarattal az elhanyagolt magánházak tulajdonosait is rá lehetne venni, hogy — ha másért nem —, hát városszépészeti szempontból tartsák rendben és tisztán az épületek homlokzatát. Munkát jelentene ez és kenyeret a szegedi épitőmiinkásoknak. Ha már igénylés hijján blokk-házakat i nem épít senki . . . O5?)