Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-10 / 7. szám

P«t M A Ti y A"R OP SZÁG Kedd. 1030. iemrfr 10. Kassa a húszéves rabság idején is lörhelellenül kitartott magyarsága melleit Toszí Barna pápai prelátus nagysikerű előadása a városházán (A Délmagyarország munkatársától.) Kiemelkedő társadalmi esemény szinhelye volt vasárnap dél­után 6 órakor a városháza közgyűlési terme; Tószt Barna pápai prelátus, a kassai dóin nagytudásu plébánosa tartott előadást a rabságban eltöltött husz esztendő kassai élményeiről. A városháza köz­gyűlési terme zsúfolásig megtelt közönséggel, amelynek sáriiban ott láttuk a város társadalmá­nak szine-javát. Mcgjc'entek: Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök, vitéz Imees György dr. főispán, Pá fy József dr. polgármester, Raskó Sándor pápai pre átus, Buócz Béla dr. főkapitányhelyettes, Mun­iyán István és Juhász István táb'ai tanácselnökök, vitéz Meskó Zoltán dr. tábornok-orvos, felsőházi tag, Bccker Vendel dr. c. főigazgató, Széchenyi István dr. közjegyző és még sokan mások a vá­ros társadalmának előkelőségei közül Az előadást, amely a Katolikus Kör rendezésé­ben fo'yt le, Vinklzr Elemér dr. kormányfőtaná­csos, elnök meleghangú üdvözJőbeszéddel nyitotta meg. Köizöntötte a megyéspüspököt és az e'őadót. Lendü'e.es savakkal utalt arra, hogy a tar árterem nem ódon, de országszerte hirneves, szép helyi­sége az elmúlt husz év alatt sok olyan gyűlés színhelye volt, ahol a féltő szereiét megnyi'atko­iá ai szálltak Észak elszakított metropolisa: Kassa felé. — A kétfé'e szellem, a szegedi és a felvidéki szellem nem versenytársa egymásnak, de kiegé­szítője s eggyé kell olvadnia a szeitistváni szel­lem ujabb Czerévekkel biztató, szépséges rene­szánszában — fejezte be megnyitó beszédét, majd fő kérte Tószt Barna pápai prelátust előadása megtarláara. Tószt Barna: Kassa sohasem volt Kosíce! A közönség lelkes ünneplése közben kezdte meg ! beszámolóját a kassai dóm plébánosa. Első sza­vaiban megnyerő egyszerűséggel utalt arra, hogy »nem készült* e'őadásra, csupán azért jött, hogy elbeszélgessen azokról a fájó, szomorú eszten­dőkről, amikor a Felvidék szive: Kassa városa, a kereszténység tántoríthatatlan végvára az isten­tagadás »modern« sze'lemétöl áthatott cseh el­nyomókkal harcolt a magyar nemzed érzés és a keresztény szellem fennmar dásáért. — Ugy érzem, hogy álmodom — 'mondotta beve Hőben Tószt Barna plébános. Néhány hétlel e/o ott még a rabság szomorú érzelme uralkodott leikünkön, az, amit husz esztendőn át szünte­lenül éreznünk kellett. \ továbbiakban kitért árra, hogy boldogan jött be-zámo'ót tartani ebbe a városba, ahonnan husz evvel ezelőtt elindult a magyarság felszabadulása. Kije entette, hogy ő csupán alázatos napszámos­ként jött Szegedre, mert ugy érzi. nem egyéb, mint napszámosa az Urjézusnak és napszámosa a kassai magyarságnak. A megjelentek percekig tartő, lelkes éljenzése után Tószt Barna Így folytatta előadását: — Azért jöttem, hogy elmondjam, mi minden viharzott át a lelkemen az elmúlt husz esztendő alatt s azért, hogy szeretetüket kérjem a spkat szenvedett Felvidék és Kassa iránt! — Ka:sa mindig Kassa volt, sohasem volt Kosice! — mondotta a közönség őszinte tetszés­nyilvánítása mellett —, ezt hétszázéves patina bizonyltja. Már 1249-ben IV. Béla király okmányá­ban igy szerepel: »Clvitas Cassa*. Elmondotta a továbbiakban, hogy Kassa város­nak már a XIII. századból származó pecsétje, amelyet árpádházi Szent Erzsébet képe diszit, a »Sancta Elisabeta SigiUum Civltas Cassa* felira­tot viseli s á város irattárának valamennyi ok­mánya azt bizonyítja, hogy Kassa színmagyar vá­ros volt. Az előadó rövid történe'ml bepillantást adott Kassa mu't ába, elénk idézte a Rákócziik, Bocs­kayak, Thökö'yek városát, majd e.mondolía, hogy már 1756 ban annyira magyarnyelvű város volt, hogy — amint egy tanácsülés jegyzökönyve meg­örökíti — azon kére emmel fordultak az egri püspökhöz, hogy »mé'tózlassék a városnak egy kán ánt kti deni, olya', aki érti a szlovák nyelvet s a: ujabban e'szaporodott sz ovákokat meggyón­1a;sa cs neki'c prédikációkat mondjon«. Vértanuk árnyai... Ezután az előadó fölvonultatta a hallgatóság előtt a kassai magyarság felejthetetlen mártir­alakjait. Egy 15 éves fiút, aki megjegyzést tett az első napokban bevonult cseh katonaságra, azonnal fal mellé állították és agyonlőtték. 1919 március 15-én a kassai magyar leányok megko­szorúzták a honvédkatona szobrát. A cseh légionis­ták barbár módon, az éjszaka 'ep c alatt lerántot­ták talapzatáról a szobrot és lefejezték. A kassai magyar-ág felháborodása iejrhatatian volt s két ártatlan, tiszta'elkü fiatal leány a tavasz első hír­nökeit, két kis hóvirágcsokrot dobott a efejezett honvédszobor lábához. Az őrtálló katona mindkét leányt ott nyomban szíven lőtte. S amikor egy kassai szűcsmester az cetet a pá yaudvaron egy érkező rokonának e mesélte, egy cseh katona, aki kíha lgatta őket, a szerencsétlen embert bajonett­jéve! hátba szúrta s a szűcsmester kiszenvedett. Igy sorakoztak egymás mögé a kassai magyar­ság vértanúinak árnyai, ezeknek szelleme őrködött a huszévi elnyomatás a'att a város fölőtt s az ő vérük erőri'e.te meg a magyarság lelkét a harcra s arra, hogy ne tudjon soha megbocsájtó jobbot nyújtani az emberte'cn elnyomóknak. Isko'aiigy és népszómlélő?... Tószt pre'átus beszélt még arről, hogy min­den kato'íkus inté ményt beszüntettek s eisősor­héten jelenik meg a Telefon-Szakcimtár Ara 1 pengő H Délmagyavovsxág eiőfixeiői alánt9*hba hapták ban a premontrei gimnáziumot. Amikor a kassal magyarság saját erejéből akarta a gimnáziumot fönntartani, nem kapott rá engedélyt s Masaryk elnök a kassai magyarság küldöttjei előtt kije­lentette, hogy csak azt kapják meg, amit ki tud­nak harcolni. És a kassai magyarság harcolt, har­colt a jogaiért s amit el tudott érni, arra félté­kenyen, óvatosan vigyázott, igy a legényegylet gyönyörű helyiségére, amit pedig nagyon meg­kívántak a szokollsták. de nem sikerült megkapa­rintaniok. — Kulturális és vallási szempontból nem Kell mást emlitenem, mint azt a huszita szellemet, amit a csehek képviseltek — mondotta Tószt Barna pre'átus. Megdöbbentő adatokat sorolt fel a gyermeknevelés terén bevezetett lélekromboló munkáról, amit oly nehéz volt ellensúlyozni, mert a törvény megkötötte a papság kezeit. A szülő­nek joga volt ki'e'entenl, hogy gyermeke vallás­talan lett és többé nem kellett a gyermeknek templomba, hittanra mennie. A csehek á'.tal oly sokat hangoztatott »kultura« abban állott, hogy az ifjúság testét turistáskodással, tornával nevel­ték ugyan, de a lelkét elhanyagolták, söt a Leg­sötétebb hitetlenség felé vezették. Rendkívül érdekes volt az előadásnak az a ré­sze, amelyben a pre'átus az 1930-iki népszámlálás felháborító visszaéléseit igazolta egyszerű doku­mentumokkal. Háromnyelvű missziósemléket nyo­matott s a szentgyónás alkalmával szétosztotta. Ebből derült ki, hogy a katolikusság 68 százaléka magyar és nem 18 száza'ékos a magyarság arány­száma, mint a csehek népszám'á ási machinációja kimutatta. Ezt az eredményt aztán a választáosk is igaio'ták, amelyek 63 százalékos magyar győ­zelmet hoztak. — Mindez a magyar lé ek kitartásán s a kassai (.magyarság bátor viselkedésén múlott! — fe­jezte be beszédét Tószt Barna. Mindent megpróbál­tak el'enünk, de mi a csehektől Is tanultunk: elsősorban összetartást; azt, hogy az egységben rejlik az erő, ezenkívül azt, hogy ismerjük meg önmagunkat és szeressük még sokkal jobban a Hazát! Vinkler Elemér dr. megköszönte az élvezetes, közvetlen egyszerűséggel előadott beszámolót, amely után a közönség percekig tartó lelkes ün­nep é ben részesítette a prelátust, a kassai ma­gyarság reprezentatív képviselőjét. Január 15-ig kell kitölteni a válaszlói névjegyzék hiígazilá­séhoz szükséges szómlálóiapol (A Délmagyarország munkatársától.) A belügy­minisztériumból leirat érkezett Szeged polgármeste­réhez; a be ügyminiszter ebben elrendelte az or­szággyűlési vá asztok névjegyzékének kiigazítását, A rendeet szerint a polgármester kitö.tés céljá­ból szám álólapokat kézbesiLet mindazoknak, akik a szükséges korhatárt (férfiak 26, nők 30 év) 1939-ben e érik. A számlá'ólapokat legkésőbb ja­nuár 15-ike és 31-ike között a polgármester által kiküldött hatósági közegek összeszedik. A be,ügyminiszteri rendelet alapján Tóth Béla dr. helyettes polgármester a számiólólapok kéz­besítésével és összegyűjtésével a városi kézbeitő altiszteket bízta meg, Nádori Géza irodaigazgatót viszont utasította, hogy a számlálóiapokat kézbesí­tés végett juttassa el soron kívül a városi kézbesí­tők kezeihez. A kézbesítőknek a számlálólapokat január 15-ig az illetékeseknek vétiv ellenében ki kell kézbesíteniük és fel kell hivniok az illetők! figyeimét arra, hogy a 6zám.álóiapokat azok hát­lapján feltünteett irányelvek betartásával január* 15-ig sajátkezű eg tisztán és olvashatóan kilöltsék és írják alá. A kitöltött iveket a kézbesítők ja­nuár 31-ig köte'e ek Nádori Géza iroda igazgatónak beszolgáltatni. A külterü.eíekre. tanyákra vonatkozólag külön utasítást adott a polgármester. Eszerint a kézbesí­tőknek hatósági közegekként házról-házra, tanya, ról-tanyára menve ki kell töüeniök a számláló­lapokat az illetékesek bemondása alapján és a vallomésszolgál tatásra köte'e/e tel sajátkezűig kell a'áir»tmok. Az a'.áirás ese'eges akadályát a szám­lálólapon fel ke'.l jegyezni A polgármester min­den Városi kézbesitónek azt a kerületet Jelöíte ki, amelyben a rendet körülmények között' is kézbe-, íitett.

Next

/
Thumbnails
Contents