Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
I 10 nl, a tófcnék átirását ekkor megtár. gynlhntJáK írja tovább a titkár, hogy kár volt az átírásra kínálkozó jó alkalmat 189t)-ben a betétsaorkcsztés alkalmával elmulasztani. Szükségesnek tartotta a törvényszék a vitás kérdés eldöntése végeit annak kjdcrllcsét, hogy a vitás Fehértó tcrülelét az 1871 junius 12 i szerződés megkötésétől 1022 dqcembcr 17 napjáig, amikor az ukkori alperes birtokába került, az ingatlant ki használta. Evégből kihallgatlak a felek által bejelentett tanukat. A kihallgatott tanuk vallomásában »#m merült lel adut arra nézve, hogy DÉI M AGYARORSZAG Vasárnap, 1939. január 8. a Fehértót az ideiglenes adásvétele szerződés megkötése után Károlyi György gróf, illetve jogutódai használták volna. Elmondották a tanuk, hogy a Fehértót addjg, amig sik viz votl, nemcsak a fehértópusztaiak. vagyis váltságosok, hanem az összes parti birtokosok használták, részint kenderéztatásra, részint halászat céljából. Más 'anuk vallomása szerint később, amikor az ármentesítés folytán a tóból lassanként legelő lett, a tófenéket legeltetésre az összes parti birtokosok használták, sőt olyanok is, akinek nem közvetlenül a parton volt birtokuk. Amikor a váltságosak tiltakoziak az ellen, hogy a legelőt mások is használják, a csongrádi birtokosok azt felelték: a tó az ő partjukat is mosta és igy a tófenékben nekik is van ingatlanuk az odamosott föld révén. A törvényszéki iiélei Mindezeket összegezve kimutatta a bíróság: nem állapitható meg, hogy a vitás tófenék a végleges adásvételi szerződés tárgyát képezte-e vagy sem és igy az » kérdés, hogy a tófenék tulajdona kit jllet, uz 1874-ben kötött ideiglenes szerződés szerint birálandó cl. Vagyis a kérdéses 220 hold terület (a teljes kiszáradással ennyire növekedett a tó helyén maradt ncgmttvelhctő föld) kétségtelenül a telepes ősök jogutódjait illeti. A törvényszék Ítélete pontosan azt is meghatározza. hogy a 84 felperes közül kit hányadrész illett meg 220 hold földből. Elrendeli az itclet,hogy jogerőre emelkedése után a megítélt földtulajdon birtokosának nevére telekkönyvileg átirassék. Csongrád várost kötelczj, hogy a fehértói ingatlanokat 13 nap alatt bocsássa a felperesek birtokába. Elmaradt haszon elmén különböző ősszegeket határoz meg az Ítélet a felpereseknek", az errevonatkozó keresetet azonban, hogy a törvényes kamat is megítéltessék, a törvényszék elutasította. Ebben a hónapban: íáblai ítélet A Károlyi-örökösök és Csongrád városa természetesen nem nyugodtak bele az anyagilag mélyen liusukbavágó Ítéletbe és megfellebbezték azt. Az Ítélőtábla Muntyán-tanácsa a tárgyalások egész sorozatán át bogozta a bonyodalmas ügy szálait és már folyik az Ítélet megszerkesztése, ítélethirdetésre január folyamán kerül sor. Nemcsak az érdekelt, hanem jogászkörökben nagy érdeklődéssel várják, mi lesz másodfokon a biróság döntése a régen húzódó érdekes jogi kérdésben; kit illet a kiszáradt tó földje: a Karolyiakat, Csongrád városát, vagy a telepes ősök leszármazottait? Szász Ferenc Szeged legrégibb utcája: a Szentháromság-utca 160 év előtt Irta: CS. SEBESTYÉN KAROLY, egyetemi magántanár iii. Érdekes volna már most tudni, milyen volt a S/entháronaság-utca külső képe a térkép készitésér.ck idején, tehát 162 év előtt? Milyen volt az »uUcst«, a járdák, a házak hogyan sorakoztak utcavonallá, stb. Ezekről a térképünk csak részbea tájékoztat minket. Az bizonyos, hogy az utca képe akkor merőben különbözött a maitól. Először is teljesen hiányzott a házak zárt sora, ami tulajdonképen városiassá teszi az ulcát. Két ház .'Cm volt az egész utcában, amely egymáshoz ért volna. Mindon ház magában állt s a szomszéd házig keritése vo'.t, ezen volt a bejárat, aj;tó vagy kapu. A házak csaknem kivétel nélkül keskeny végükkel álltak nz utca főié, legtöbb az utca vonalán, de vo'.t sok olyan is, amely valamivel beljebb állt (168, 153, 162, 150, 149, 146, 140, 135, 105, 130, 129). Egészen ugy volt ez, ahogyan faluhelyen és Alsóvárosnak földmiveslakta utcáin még ina Is látható. A kevés kivételt már a felsorolásrát le cm Feltük. \ legfeltűnőbb jelenség azonban az, hogy az ily módon parasztgazdálkodásunak látszó telkeken nincsen egyet'enegy melléképület sem, tehát istálló, kocsiszin, pajta, gabonás, stb. Hogyan lehetséges ez? A fe'sorolt 78 telek közül csupán haton volt második épület is s ezek a kivételesen nagyobb te kek voltak (105, 163, 174, 176, 583 és 631). Arra persze nem gondolhatunk, hogy a Szentháromság-utca 78. telkén csupa iparos lakott volna, akjkr.ek nem kellett istálló. Hiszen még a saját házában lakó iparosnak is szüksége van me'léképületre s az iparosok, kevés kivé lei le], akkor mind a Pa'ánkban lömörüliek. Arra sem lehet gondolni, hogy a 78 lelken csupa nincstelen zsellér lakott volna, éppen e városrész főutcájában. Ez már azért sc.-n valószínű, mert ha tüzetesen megvizsgáljuk a térkép egyéb részeit is, akkor azt látjuk, hogy az egész Alsóvároson, minden utcájában hasonló a helyzet, úgyszólván sehol sincsen me'léképület a telkeken, csupán a kisméretű lakóház van feltüntetve s csak egészen kivételes jelenség egy második épület a telken. Magyarázatot erre az akkori gazdasági berendezés ismerete nyújt. Szegednek gazdálkodással foglalkozó népe a XVIII. század vége felé is még túlnyomóan állattenyésztéssel foglalkozott. A gabonaiormelés még csak alárendelt szerepet töltött be akkor s a íö dmivelés ágazataiból csupán a szőlő és a dohány termesztése volt némileg foni tosabb. Régi (XVIII. sz.) térképeinken alig ta| lálunk szántóföldeket jelezve a város körül, leginkább szőlőkkel és legfeljebb még dohánykerteket. Ellenben az egész határ, amennyiben nem volt mocsár (mert az akkor még rengeteg kiterjedésben volt), mind csupa legelő volt. A nagy kunpuszták egelői egészen a város utolsó házsoráig terjedtek. Érthető tehát, hogy Szeged lakossága fő'eg az állattenyésztést, ezt a nagy hasznot hajtó foglalkozást űzte és nem a gabonatermelést. Az állatok ugyanis saját lábukon mentek el a piacra, szarvasmarhát Németország piacaira is hajtottak, a lónak is mindig volt keletje, ellenben a felesleges gabonát sehol sem lehetett értékesíteni, mert nem volt vasút, hajózás, de még kocsiút sem, amelyen messzibbre szállítani lehetett volna. Tehát csak annyit termeltek belö'e, amennyi a család fogyasztására szükséges volt. Ehhez az intenzív állattenyésztéshez azonban a szük és kisméretű városi telkek nem voltak alkalmasak. Egy-egy gazdának sokszor többszáz lova és marhája volt s ezeket persze nem lehetett városi házának a telkén istállóba helyezni. Ezért ezek az alföldi városok, amelyek ilyen gazdasági berendezésű életet éltek, az úgynevezett kertes városok, a város körül, vagy a város mellett, hatalmas kertségekkel birtak. Szegednek Is voltak ilyen kertségei. Alsóvárosé a mai ballagitói szőlők helyén és a mai Móravárosrósz helyén terjedtek el. Minden gazdának, akinek a városban háza és telke volt, volt a kertségben is ugyanolyan számmal ellátott kertje. De ezen nem veteményes- vagy virágoskertet kell érteni, hanem kertelt, kerített helyet, amolyan gazdasági udvarfélét, amelyen az állatjait tartotta (de nem istállóban) és ahol a takarmányokat (szénát, stb.) elhelyezték. Ezek a kertségek igen nagy terjedelműek voltak, többszörösét tették a lakóházak által elfoglalt területnek. A helyrajzi számok összehasonlításából azt látjuk, hogy a Szentháromság-utcának 78 háztulajdonosa között a legtöbb ilyen kerttulajdonos, tehát állattenyésztő gazda volt. * Visszatérve a Szentháromság-utca külső képének leírásához, még meg keli említeni, hogy utcakövezésnek akkor még hire-hamva sem volt. Még a be'.ső városrészben sem. Szeged első kövezett utcája a maj Horváth Mihály-utcs volt, vagy in. kább annak a táján fekvő az az útvonal, amely a Nagy piacról (ma Széchenyi-tér), a sópajtákhoz ve. zetett, a mai Tiszapartnak a pénzügyi palota éa kereskedelmi iskola körüli részéhez. Ezt 1840-ben kövezték. A Seenlháromság-utc& belső része, egészen a Bokor-utcáig 1845—47-ben kapta az első kövezetet, a folytatása 1854-ben készült el. Gya'ogjárót sem ismertek még abban az időben nálunk, tehát feltehető, hogy a mi utcánkban sem volt. A házak mentén és a fontosabb átjárók helyén fapallók voltak elhelyezve hosszában, ezeken jártak a gyalogosan járók esős időben, csak arra kellett vigyázni, hogy le ne lépjen a keskeny deszkáról, mert akkor elmerült a feneketlen sárban. Ha két ember szemben találkozott egymással, akkor átö.elték egymást aztán ügyes lendülettel átfordultak a keskeny pallón. Kedélyes világ lehetett és érdekes lehetett a helyzet, ha két haragos ember ta álkozott ilyen helyen. Igen lassan fejlődött a Szentháromság-utca városiasodása. Még a mult század 30—40-es éveiben is, tehát száz évvel ezelőtt Is csaknem ugyanaz vo'.t a be'yzet a házak elhelyezése tekintetében. Akkor még csak 2—3 he yen csatlakozott össze kétI két szomszédos ház, a többi még mind falusi formára véggel állt az utca felé. elkülönülve egymástól. Bizony sokáig tartott, mig a házakat kezdték »kiforditani« városi mintára, amig házsorrá tömörültek. Gyökeres változást ebben, mint tudjuk, a nagy árviz hozott, 1879-ben, mikor az akkor fennállott 86 házból 69-et rombadöntött a viz. Az újraépítés alkalmával aztán — nem egészen a háztulajdonosok akaratából, hanem a szigorú építési szabályzat nyomására — végre városi képet kapott az utcánk. De hogy még ez a modernizált és ujraépitett utca ezelőtt negyven évvel milyen kietlen és sivár volt, csak az tudja, aki akkor látta és em'ékszik rá. Azóta ugyanis jelentős darabon, a nagykörutig feltöltötték az uttestet, aszfaltburkolatot kapott és főleg legfőbb diszét kapta, a gyönyörű fasort, ame'y által a Szentháromság- utca a "áros egyik legszebb utcájává i lett.