Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-05 / 4. szám

Csütörtök, 1939.1. 5 II Maginot-vonalak A francia miniszterelnök Tuniszban meg­látogatja a Maginot-vonalat. Ami ebből a híradásból legelőször ötlik fel, az annak tu­domásulvétele, hogy — mar Tuniszban i s. Eddig azt hittük, hogy csak európai betegség, táptalaja a gyűlölködésbe oj­tott félelem, kórokozója egy végtelenül hosz­szu pálcika, ami lehúzódik Verduntől a sváj­ci határig. Afrika nem maradhatott ment ettől a tipi­kusan európai betegségtől. A Maginot-vonal áthúzódott a Földközi-tengeren, viharok és bórák hiába álltak útjába, nem volt karantén, ami feltarthatta, nem volt dezinficiens, ami kiirtotta volna. Mi se tudtunk mindig védekezni a marokkói sáska, a cse­cse-légy és az álomkór ellen, hogy ne is említsük azt az üzenetet, amit Keletről ka­pott Európa, — ahogy Ady Endre irta: a Mihályi Rozáliák csókjával. Tro­pikus betegségek követeltek tőlünk is áldo­zatot, Európa a ragályért gavallérosan fize­tett az alkohollal, a rabszolgakereskedéssel és a lőporral s most a Maginot-vonallal akar­ja teljessé tenni az európai kultura és civi­lizáció kisugárzó erejének dicsőséges térhó­dítását a sötét földrészeken. Megépülnek a Maginot- és ellen-Maginot­vonolak, a fő- és al-Maginot-k, a bevehetet­len és alig bevehető, a kaszárnyákkal és lö­vészárkokkal, tábori vasutakkal és teher­autógarázsokkal felszerelt vonalak s amit tu­domány, fantázia és tapasztalat össze tudott teremteni a védekezés módjaiban és eszkö­zeiben, az mind megépült, vagy megépül a határok mentén szerte a világon. Hol vannak már a romantikus várak, melyek legendája Trójától P o r t'-A r t h u r i g szövődött s három világtörténelmi korszakot zárt le ne­hézcsikorgásu kapuival? Hol van az egész hadtörténelem, az egész stratégiai és takti­kai tudomány, hol vannak a mozgóharc és állóharc tudósai, a széttagolt menetek és egvüttes összecsaoások költői s „az újkor ti­tánjai", a lövészárokháboru hol szégyenke­zik a most kiépülő vonalak mellett? Most már, olvassuk, Románia is áttért az egypárt­rendszerre és a Maginot-vonalakra s ezzel az acélhatárral akarja védeni azt, amit nem véd jog, nem oltalmaz erkölcs és nem igazol igazság. Ezelőtt azt hitték, hogy ki van szolgáltatva az ellenségnek az az ország, melynek termé­szetes határai nincsenek. Most azt látjuk, hogy a mesterséges határ sokkal kü­lönb védelmet nyújt, mint a termesze­t é s. Ha pótanvagból elő tudnak állitani gu­mit, toiást. héliumot és vajat, miért ne állí­tanának elő országhatárokat is pót­anyagból? Minden Maginot-vonal egy E r z a t z-o r s z á g h a t a r, — jobb, mint az eredeti. A magyar bakák megmutat­ták vagy két évtizeddel ezelőtt/hogy mit ér a természetes védelem az olasz fronton, ami­kor Isonzónak le, hegynek fel vivták meg a maguk tündöklő hadi tettét többet áldozva életből, mint puskaporból. A hősiesség előtt megtorpantak az úgynevezett természetes határok, a hegyek szégyenkezve húzták be a völgybe az o<rek kárpitiát súroló fejüket s a rohanó foh-ók megtizedelték, de legyőzni nem t"<-'ták a kötelD«ségfel'esités hőseit. De most Maginot-vonalak állnak majd a hősök elé, — hol vagyunk már a farkasvermek és spanyollovasok primitív kísérletezéseitől? A föld alatt acélvárak épültek, felismerhetetlen és felfedezhetetlen rejtekhelyeken, fölöttük — drága romantika, — juhok legelésznek — és lent a mélyben acélfalak védik a föld alatti kaszárnyákat, melyek végig kisérik az országhatárokat százkilóméteres utjain. A baj csak az, hogy — ahogy Tömörkény István mondotta: vagy a szódaviz fogy el, vagy a bor, de egyszerre nem fogy el a kettő. A védekezés most túlszárnyalja a támadás tudományát, de a haladás most majd a támadás fokozására veti magát s egyszerre ki fog derülni, hogy támadni már jobban tudunk, mint véde­kezni s hiába építették meg a Maginot-vo­nalakat is. A katonai tudomány ebben a fá­zisban újra a védekezés problémájával fog foglalkozni s tul fogja szárnyalni a támadás legújabb és legfélelmetesebb módszereit is. S az örök körforgás meg nem áll soha s az örök verseny nem pihen el soha, amig — lesz még egyszer ünnep a világon —, az em­beriség nem fog ráeszmélni, hogy más uta­kon, más szellemben, más tereken kell ke­Newyork, január 4. Roosewelt elnök szerdán mondta cl nagy figyelemmel vár beszédét az Egye­sült Á.lamok törvényhozásának megnyitó ülésén. Beszédében hosszasan foglalkozott a nemzetközi helyzettel. — Újból intöszóza'.ra van szükség —• mondotta —, amikor a 76. törvényhozást megnyitom. Vihar­jelek érkeznek hozzám az óceán túlsó partjáról. Sikerült ugyan e. hárít mi a fenyegető háborút, de a béke nincs biztosítva. Körmöttünk mindenfelé — hadüzenet nc kül — kit ónál, gazdi ági háborúk resnie és megtalálnia az együttélés és együtt­működés feltételeit. Hiába rajzoljuk tele Maginot-vonalakknl a térképet, hiába helyettesítjük vele az or­szághatárok vonalát, a repülőgéprajokat n légelhárító ágyuk ezredeit, hiába rohanunk egymás után a felfegyverkezée költségeinek fenéketlen paélyébe, hiába öltözik vasba az egész világ, egyszer mégis csak rá kell jön­nünk, hogy — mint ahogy a vasút teremti meg a forgalmat, — a felfegyverkezés te­remti meg az összeütközéséket. A fegy­vert egyszer mégis csak helyettesíteni fog­ja az emberiség a lélekkel, a fegyver rozsdásodó, avuló erejét a lélek örökfé­nyü, örökragyogásu hatalmával. Sen­ki nem akar gyáva megalkuvás apostola len­ni, de minél kisebb nemzet tagjai vagyunk, annál inkább kell belátnunk, hogy az er­kölcsi igazság Maginot-vonalá­b a n jobban kell biznunk és inkább szabad reménykednünk, mint azokban az erődit­ményszériákban, melyeket velünk szembe épitett fel az igazság Carthágójának romjain a tébolyba menekülő nyugtalan lelkiismeret. dúlnak. Ro'ylk a katonai és gazdasági fegyverke­zés, uj katonai és gazdasági támadások veszélye fenyeget. — A külföldön tomboló viharok közvetlenül fe­nyegetik — folytatta — a: amerikaiak számára nélkü ö:hetetlen három dolgot: a vallást, a demok­ráciát és a jóhiszeműséget. — Eljöhet az idő, amidőn az embereknek ké­szen kell lenniük arra, hogy megvédjék nemcsak otthonukat, dc mindazt, ami egyházukon, kor­máni/rends:er(ikön és biztonsóaukon u anszik. ML Beck lencyel külügyminiszter Berchtesgadénben tárgyal Hitlerrel Németország ukrán, balti és keleíeurópai terveiről Berlin, január 4. Beck lengyel külügymi­niszter Parisból jövet, holnap reggel ér", czik Münchenbe, ahonnan tovább utazik Berchtes­gadenbe Hitler kancellár meglátogatására. A berlini lengyel nagykövet visszaérkezett sza­badságáról és azonnal Münchenbe utazott, hogy fogadja Beck külügyminisztert. London, január 4. Beck külügyminiszter az angol sajtó értesülése szerint a Németor­szág és Lengyelország között ujabban felme­rült kérdésekről főként Németországnak az ukrán probléma iránti érdeklődéséről fog Ribbentrop és esetleg Hitler kancellárral esz­mecserét folytatni. A Times berlini levelezője szerint Beck va­lószínűleg biztosítékokat fou kérni Danzig ügyében. A Daily Herald szerint Beck külügyminisz­ter Németország keleteurópai politikájának világos tisztázását fogja kérni s elsősorban azt kérdezi meg, mik a németek céljai a Bal­ti-tenger, továbbá Danzig és végül, hogy Né­metországnak mi az álláspontja a cseh-szlo­vák lengyelellenes izgatással szemben. U tránellenes propanandáí kezd Lenpye'orezág Varsó, január 4. A vilnai lengyel hatóságok a kormány utasítására erős akciót kezdtek az ukrán propaganda ellen. Do'.ecsko ukrán papot és több vezető ukrán személyiséget kiti'asitott k. Do'.ecs­ko vezetése alatt az ukrán vezérek és fehéroro­szok között titkos konferencia foiyt le Vilnában, ahol lefektették az ukrán állam megalapításának a'ape veit. Ezek a tervek egyet jelentenének Lén­gye ország feldarabolásával. Roosewelt üzenete »4 külföldön tomboló viharok fenyegetik az amerikatok számára né% külözhefeóen bárom dolgot: a vallás?, a de.roUrécóí és a jóhisze­műségen — %Nem engedhetjük mer?, hegy a valós és emberies ér­zelmeink ellenségei vegyenek körül bennünket, készek vagyunk tanácskozni más nemzeíekke «

Next

/
Thumbnails
Contents