Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-29 / 24. szám

Í5ÉT MAGYARORSZÁG Vasamon TOVC). fan|i^ elnökének szavai szerint, erőszakon alapuló világuralom követelését jelenti. — Ennek a követelésnek — mint ahogy azt az Egyesült-Államok elnöke és én magam is, ismételten kijelenthetjük —, a demokrácia szükségképpen ellenáll. A háború súlyos következményekkel járhat mindkét oldalon és nem indítható meg könnyen olyan kormány részéről, mely népe érdekeit szivén viseli. Meg vagyok győződve, hogy nincsenek olyan ellentétek, legyenek azok még olyan komolyak is, melyeket ne lehetne háború nélkül, tanácskozás és tárgyalás utján megoldani, mint azt a Hitler kancellár által és általam Münchenben aláirt nyilatkozat leszögezi. — Célunk továbbra is a béke, de amíg nem egyezhetünk meg a fegyverkezés általános korlátozásában, addig folytassuk országunk megerősítését. Holnap kezdődik a Zsurkó-féle szenzációs leltári kiárusítás! Komoly cipők kiárusítás! árai: í 6.90 1 ÍZ90 1 II | 8.90 I 1 9.90 | [7jr5sT| %/U8t§€6 a&éüzlet. gCossnlh Imos sugárul 6. BehSvási Izgalom Párisban Póris, január 28. Az európai politika érdeklődésének középpontjában a földközitengeri kérdés áll. A francia sajtó hangoztatja, hogy a francia nép mint egy ember szállna síkra, ha a francia gyarmatbirodalom területi épsége ellen bárki is támadást kísérelne meg. A 60 ezer olasz tartalékos behívásával kapcsolatban azt írják, a francia vezérkar vezetői nem csinálnak titkot abból, hogy az olasz intézkedésre Franciaországnak hasonló intézkedésekkel kell válaszolnia. Az a hir terjedt el, hogy a kormány mint a szeptemberi válság idején, mindenekelőtt a különlegesen kiképzett tartalékosok behívását készíti elő. A hadügyminisztérium Mosí adja el magas áron aranyát, ezüstjét, záiogoédulájit, brilliant ékszerét. Használható tárgyakért fazondijat is fizetek, Tóth órás. Kárász-utca 13. * határozottan megcáfolta ezeket a híreszteléseket cs közölte, az utóbbi napokban történt behívások csupán a rendes hadgyakorlatra szóló behívások voltak. Á'famftsmécs Párisban Páris, január 28. Az Elysée-palotában szombatort reggel államtanács volt Lebrun elnökletével. Bonnet külügyminiszter ismertette a külpolitikai helyzetet, azután S a r r a u t v a l együtt tájékoztatta a tanácsot a spanyol határon foganatosított intézkedésekről, amelyeknek célja, hogy összhangba hozzák Franciaország biztonságát az emberiesség kívánalmaival. ¥uir/ CSEÜOELY műköszörűs, MéreS-u. 2. (Püspökbazár) Acéláruk. Fodrószcikkek nagy választékban, ked* vező feltételek mellen Markovics Szilárd oki. gépészmérnök milszakl vállalatánál Szeged, Tisza Lajos kőrút 44. Fejbeiitötte a szélmalom vitorlája: súlyos agyrázkódást és koponyatörés! szenvedeti (A Délmagyarország munkatársától.) Nem min. dennapi súlyos szerencsétlenség törtéint szombaton reggel Szőregen Kovács József 17 éves, Szőreg 404. szám alatt lakó földművessel. A fiatalember őrö niva'.őt vitt a szélmalomba. Amikor e'végezto do'.gát a malomban, kiment, hogy szétnézzen a malom körül. Utja a vitorlák közelében vitt el; Így történt, hogy a gyorsan forgó vitorla fejbeiitöttz a vigyá.at'.an fiala'embert. Kovács József eszméletlenül e.ett Ö3sze, fejet elborította a vér. A mentők beszállították a sebészeti klinikára. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Ko< I vécs su'yos agyrázkódást és koponyaalapi törési | szenvedett. Állapota rendkívül súlyos. Egy cső málé . .. Irta: BEREY GÉZA Prögli Gyurinak nagyon rossz hirc volt a Szentháromság-tanyán. Nem mult cl hét, hogy at anyagazda be ne panaszolta volna a nagyncnémnél. Hol a vetőbúzából hibádzolt, liol pedig a kommencióból, aszerint, hogy tavaszt vagy őszt mutatott a határ. Édesnéném emiatt szüntelenül korholta, de valahogy az volt az érzésem, hogy komolyan nem tud rá haragudni. Ha szó esett erről, mindig azt mondta: — Nyomtatók lónak ncin lehet bekötni g száját Ezzel el volt intézve a dolog. A „vén gazember" ilyenkor kisomfordáH az istállóba és a zahoszsók körül matatott jófélóráig. Később bejött a szobába. — Tokentelcs asszon, mcgvizslatom üket , . , Avval már kocogott is kiskapu felé. Hálán lötyögött az ujjas, két szára bokázott, mint az akasztott cinbcr. Egy-egy mérő zab volt benne, a sváb kocsmáros egy fél liter bort adott érte. Persze vizslatásról szó se volt, felőle a kapások egész nap alhattak, lia rájött a bolondja. Édesnéném sóhajtozott. — Mindenből kifoszt a gazember . , < Ha az udvarban kotkodácsolni kezdett a fyuk, annyi fele kellett szaladni, ahányan voltunk. Édesnéném izgalott lett. — Találjátok meg a tojást, amig Prögli hazarern jön . . . A szomszédok odavollak a bámulattól. Átszóltuk a berenán: — Ugyan má' mért nem üzi el ? Nagynéném csendesen ingatta a fejét: —- Nem szabad azt. Negyven éve inult, hogy i" von \z er,lödi szölPih/s, szörot után pr6gli hozta volt haza az ujbort. Az uton mindenütt ismerték, hisz' hires kocsis volt és pendejes kora óta járta az erdödi szüretet. A lovak kóta nélkül ismerték az utmenli kocsmákat és időnként kérdezés nélkül lekanyarodtak az árok mellé és türelmesen megvárták, mig Frógli leöblíti a torkát. Ujbort csak akkor ivott, ha másra nem futotta, Náddal szivta ki a hordóból a savanykás lőrét, aminek még se ize, se bize nem volt. Amikor eleget ivott, apró köveket loecsintott a hordóba, meg ne lássák otthon a hijját. Vizzel is felöntheíte volna, de ö becsüleles ember volt és nem akarta elrontani a gazda jószágát. Meg szívből utálta is a vizet. Később, amikor lefejtették a hordókat a lanyagazda nem győzött eleget csodálkozni: — Na ennyi borkőt se láttam egycsanakban... Málétöréskor az első nap elkallódott egy tele Zsák. A tanyagazda nagyon mérges lett, csak ugy dull-fult egész héten. Akkoridén huszonhét holdban volt málé s a törés pászmánként eltar. tolt tíz napig is. Az utolsó reggel azt mondja a tanyagazda: — Tekenlelcs asszon, Prógli már megent nem jóba sántikál. — Afenét a bitangja. Vigyázzatok a tíz körmire ... — igy a nagynéném. A lanyagazdának egyéb se kellett. Leakaszt tctla a puskát a szegről és megindult a barázdán felfelé, öles alakja nem látszott ki a máléból. Messziről hallatszott az aratók beszédje, meg az asszonyok trécselése. Próglinak a menye is málét szedett, meg nz unokája is. A tanyagazda mérgesen felrántotta busa szemöldökét: — Kilopják a krumplit a földből mor. rr.olta. Az egész perepulty . . . Az úthajlatból vé.gig lehetett látni a szedőket Kómikus volt igy nézni, ahogy a sok tarka, meg daróc hajladozott jobbra, meg balra. Prógli elöljárt a munkában és a máléesöveket terjedelmes hamvasba szedte. Időnként eltűnt a szemeiül, a tanyagazda nem látta hová. Átkerült az árok túlsó oldalára, valamit babirkált a lucernás szé lén, aztán ismét visszament a szedők közé. Már négyezer is megismétlődött a jelenet s a tanyaJ gazdának világosság gyúlt az agyában. Hirtelen megfordult és inalt a tanyafelé, ahogy a iába birta. Lelkendezve esett be az ajtón. — Tessen velemgyünni, meglesz a tolvaj • • i Édesnéném szigorú arcot vágott, de mozdulatain látszott, liogy nem szivesen teszi a rájtakapást. Nem lehetett sokat várni, mert a tanyagazda noszogatta: — Na tekentetes asszony, mennyünk má' majd elpályádzik Megkerülték a máléföldet és vargabetűben kanyarodtak a lucernás felé. Szaporán lépkedlek az akácosban, mingyárt itt a szalonnázás ideje és ezalatt Prógli Gyuri eltűnik, mint -a kámfor. Ismert ő minden ürgelyukat a Szentháromságtanya környékén. Az árok szélén a tanyagazcH nagyot fujt: «— Várunk egycseppef. Még annyit se kellett várni. Jött Prógli Gyűri, elhajtott fejjel, lomhán, gondterhesen. A la" nyagazda elébedobbant. — Muti a kötőd, mit viszel benne? Prógli Gyuri megütődve nézett fel. Édesnéné"' lesütötte szemét, nem akarta látni az öreg st°ga szégyenét és szemrehányó tekintetét. A tanp gazda indulatosan szólt: — Megint málét lopol? Hé? Prógli letérdelt a lucernásban és felhajlott Ffényének két végét kibogozta. A tanyagazda tu relmetlenkedetf: — Mingyárt kérésziül lőlek, istentelen - •1 A kötény tartalma lehuppadt a földre és ílf szerre eseqpemő sírással telt meg a világ- P'0li gyengéden motyogta: _ , t> Az onokámé, akkorka, mint egy fső ma