Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-28 / 23. szám

V Szombat, 1939.1. 28. K ERESZ TE MV POLITIKAI flAPILAP XV. évfolyam 23. szám Magyar munkások Idegenben Kaposvárott gazdaértekezletet tartottak s a tájékoztató jellegű értekezleten Lukács Béla földművelésügyi államtitkár bejelentette, hogy országos viszonylatban 40.000 a mezőgazdasági munkanéküliek száma. Ugyancsak bejelentette, hogy a munkáskérdés rendezésére hamarosan intézkedések történnek; ezek között szerepel az a terv is, hogy 1939. nyarán Németországba ismét 11.000 mezőgazdasági munkást visznek ki és ezúttal, ha csupán kísérletképpen is, már Franciaországban is sikerül 1000 magyar mezőgazdasági munkanélkülit elhelyezni. Tagadhatatlan, hogy a munkáskérdést meg kell oldani és nem vitás az sem, hogy a megoldás sohasem hagyhatja figyelmen kivül a lehetőségeket, amelyek az adott esetben a német és francia munkáspiac felvevőképességének síkjában jelentkeznek. De vájjon szabad-e minden további nélkül két kézzel nyúlni a nyugati munkafrontokon fölkinálkozó lehetőség után? Súlyos probléma a munkanélküliség, viszont a kérdést nem munkásexport formájában kell megoldáshoz juttatni. Így nem megnyugtató a kérdési endezés. Nem megnyugtató azért, mert Európa éléskamrájának legelesettebbje is kell. hogy megtalálja a nemzet teritett asztalánál a mindennaoi kenyeret. De nem is értjük a nagy munkanélküliséget. 40.000 ember: hallatlanul sok. Hiszen a boldogabb Magyarországon a Kárpátok lejtőiről nyaranta ideözönlött tótok, rutének is megkeresték és megtalálták nemcsak alkalmi életterüket, de alföldi búzából őrölt kenyeret ettek nemzetiségeink akkor is, amikor házikóik már félméteres hótakaró alatt roskadoztak. Jutott, volt, maiadt. Azóta ugyan a Dunamedence gazdasági egyensúlyát kibillentette a vak politika, de a 40.000 munkanélküli igy is sok. És még több a 11.000, akinek ugvlátszik. végképpen nem tudnak kenyeret adni az aranykalászos búzatáblák. Ámde ellentmondást találunk abban is, hogy ilyen félelmetes számadatok mellett miért jelentkezik' ujabban a mezőgazdasági munkáshiány, amelynek az is fontos bizonyítéka. hogy a régebbi 80 filléres napszámokkal szemben az utóbbi esztendőkben 4 pengőre, sőt a szöllőmunkásoknál 6—7 pengőre ugrott föl a bér. A napszámbéremelkedés döntő ismertetőjele a munkáskeresletnek. És ez a bér ha nem is sok", de föltétlenül magas, amelyet talán nem is bir el maholnap az itthoni erőtartalék. Például, ha a magyarlakta Felvidék visszacsatolásával és más váratlanul örvendetes okok miatt a bor ára nem emelkedett volna, a bortermelés — éppen a magas napszám miatt — súlyos deficittel zárta volna az 1938-as esztendőt. Itthon kell tehát tartani a magyar munkáskezeket, hiszen munkáshiány van, amelyet többféle okon kivül csupán azért is meg kell szüntetni, hogy reálisabb függvény jelezze a munkáltató teherbiróképességének és a munkás igényeinek helyzetét. A további munkabéremelés nem maradhat hatástalanul általános gazdasági vonatkozásokban som, mert könnvcn előfordulhat, liogy a gyönge munkaadó egyszerűen nem tudja majd megfizetni a munkást és a vetést nem követheti aratás. De maradjon itthon a magyar munkás azért is, mert fegyverkezési egyenjogúságunk visszaszerzésével és lelkesedéssel megszavazott honvédelmi törvényünkkel a fiatal nemzedék többéves katonai szolgálata is elősegíti azt, hogy egészséges arányba kerüljenek a munkapiac számadatai. Tudjuk, hogy a magyar munkás inkább derűsen, mint panaszokkal tért haza az előzőévi németországi vendégeskedésből; ezt vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár, akkori csongrádmegyei főispán saját tapasztalataival is igazolta, mégis: tartsuk itthon a magyar munkást. Örömmel könyveljük el ugyan, ha a fajta tehetsége a határokon tul Sem kallódik el, sőt rangosabb életszinvonalat harcol ki, de talán joggal sejtünk abban valami veszedelmet, ha a hazatért testvér a kisebb darab magyar kenyér lebecsülésével toppan be a szülői házba. Ismerjük és elismerjük a kormány szándékait, amelyek főképp a mélyebb nívókra sülylyedt magyar életeket akarják fölemelni emberi magasságokra s éppen ezért hisszük, hogy az értékeket termelő, dolgozó kezeket, a magyar munkást itthon lehet tartani. Amerika nagy fegyverkezése London, január 27. Washingtonból jelentik, hogy Roosevelt elnök 50 millió dollár haladéktalan megszavazását kérte a törvényhozástól 565 vadászrepülőgép vételére és felfegyverzésére, továbbá a hiradóhadtest részére rádiókészülékek beszerzésére. Kérte továbbá, Hogy a törvényhozás 50 millió dollárt bocsásson a kormány rendelkezésére ugyancsak fegyverkezési célokra. Amerika hadirepülőgépeket szállal Franciaországnak Washington, január 27. Roosevelt elnök bejelentette a Fehér Ház sajtóértekezletén, hogy az Egyesült-Államok repülőgépgyárai a washingtoni kormány tudtával megállapodtak a francia kormánnyal, hogy korlátlan számú hadirepülőgépet szállítanak a francia légihaderőnek. A szenátus katonai bizottsága azt a feltűnést keltő határozatot hozta, hogy M o r g e n t h a u pénzügyminisztert megidézik a bizottság elé és megkérdezik tőle, miért engedte meg az amerikai hadügyminisztérium tudta nélkül Chamidlinnek, a francia légügyi minisztérium képviselőjének, hogy a legújabb amerikai - bombavető repülőgépen próbarepülést végezzen? A bizottság megkívánja kérdezni, van-í. clyértelmü titkos szerződés az Egyesült-Államok és Franciaország között, hogy Franciaország rendelkezésére bocsássák a legkorszerűbb amerikai katonai repülőgépeket? A lengne!—üfagvar határ iígsiéről is tanácskoztak a varsói megbeszélésen legel erf Ribbentrop es Dech tanácskozása London, január 27. Varsói körökben az a hir terjedt el a Daily Telegraph jelentése szerint, hogy Ribbentrop külügyminiszter utján Hitler kancellár levelet küldött M o s c i c k i elnöknek. Ellenőrizhetetlen hir szerint a levétben a kancellár helyesnek találná, ha Lengyelország belépne az antikomintern egyezménybe. Ennek ellenére ugy látszik, Lengyelország megmarad negatív álláspontján. Másrészt nem lép ki a Népszövetségből és nem mond le Franciaországgal kötött katonai szövetségről. A Daily Telegraph szerint a lengyel-magyar határ is szóba került a varsói megbeszéléseken. Erről a kérdésről tényleg hoszszabb megbeszélés volt Ribbentrop és Beck között. Hir szerint Ribbentrop hajlandónak mutatkozott ebben a kérdésben a lengyel álláspontot elfogadni, de hangsúlyozta, hogy a végső döntés a kancellár kezében van. A megegyezés három pontja A Times ugy tudja, hogy Ribbentrop cs Beck a következő három pontban egyezett meg egymással: I. Nem lesz idén tavasszal előnyomulás kelet felé független Ukiánin megteremtése végett. 2. Nem lesznek müveletek a Szovjet ellen. 3. Lengyelország elismeri, hogy Danzig főként német jellegű város, de a danzigi kikötőre vonatkozó összes lengyel előjogok és kivánsógok érintetlenül maradnak. Párisi jelentés szerint a szovjetkorranny nagy haderőt von össze Ukrajnában. Hivatalos jelentés Varsó, január 27. A látogatás befejezése után a következő hivatalos jelentést tették közzé: — A' német birodalmi külügyminiszter Beck külügyminiszter németországi utjának viszonzásaként a német-lengyel egyezmény ötödik évfordulóján tett látogatása a mai nappal véget ért. A lengyel fővárosban való tartózkodása alatt alkalma nyilt a nemet külügyminiszternek, hogy hosszas megbeszélést folytasson a lengyel köztársaság vezető államférfiaival. Csütörtökön délután részletes megbeszélést folytatott Beck külügyminiszterrel a két szomszédos országot közvetlen érdeklő összes kérdésekről, ezen-