Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-27 / 22. szám

7 DELMAGYAROR5ZAG Péntek, T939. fanuar 27. volt olyan szilárd a viszony, mint most. Mindkét nagyhatalom tudatában van annak, hogy ha bizonyos törekvések, amelyek szétválasztásukra irányulnak, sikereket mutathatnának fel, akkor mindkét hatalmat különkülön pusztítanák el. — Megelégedéssel vették tudomásul Berlinben, hogy a magyar kormány a tengely mindkét államával egyformán jóviszonyl kivan fenntartani. Ezt annakidején különben Ciano gróffal is közöltem, aki a legnagyobb mértékben helyesli ezt a felfogást. — A beszélgetések folyamán szóbahozff.m, hogy bizonyos nemkívánatos tünetek észlelhetők a magyarországi németség körében és alkalmasnak látszanak a maratás németajkú lakosság között évszázadok óta fennálló egyetértés megzavarására. Újból megismételték mérvadó német körök, hogy hálásak volnának, ha a konkrét eseteket tudomásukra hoznám, mert minden illegális akciót, amely német területről indul ki és Magyarország ellen irányul, hajlandók szigorúan megtorolni, — A kisebbségi kérdés a Harmadik Birodalom egyik legkényesebb problémája. Ameddig a német kisebbség törvényekben és rendeletekben meghatározott jogos követelései ki lesznek elégítve, a német birodalom hailandó lesz baráti gesztust megfelelő előzékenységgel viszonozni. — Talán felesleges megemlítenem, hogy « tárgyalások során Hitler birodalmi vezér es kancellár spontán kijelentette előttem, hogy a magyar-német határvonalat magától értetődően szentnek és sérthetetlennek tekinti. Hangsúlyozni óhajtom azonban, hogy semmiféle német ténvező sem hozott fel olyan kérdést, amely a legcsekélvebb mértékben is beavatkozást jelenthetne Magyarország belpolitikájába. A birodalom vezetői német érdeknek tartják, hogy Ma« gyarország erős, független és megelégedett legyen, Kogy senkire sem kelljen támaszkodnia, de inkább támaszként szolgálhasson. — Volt már alkalmam másutt is kifejteni, Kogy függetlenségünket a német birodalom nem fenyegeti sem közvetlenül, sem közvetve. A németek nem kívántak tőlem semmit es én sem kerestem konkrétumot Berlinben, de azt hiszem, hogy a két nemzet között lehet olyan légkört megteremteni, amelyben konkrétumok bármikor adódhatnak. Igen sok* tekintetben tudunk a német birodalommal mindkét félre nézve egyformán hasznosar egvüttüködni. Rátérve <i magyar-olasz Kapcsolatokra, azt fejtegette a külügyminiszter, hogy C 5 an o gróf decemberi látogatása a két állam őszinte és hagyományos barátságának légkörében folyt le. — Minden kérdést — mondotta —, amely a két államot közösen, vagy egyenként érdekli, átbeszéltünk. Ezúttal nem frázis, ha a hivatalos közleményekből már túlontúl ismert kifejezéssel élek, hogy megállapítottuk felfogásunk és nézeteink teljes azonosságát. Őszintén örvendek, hogy az olasz külügyminiszter belgrádi látogatása minden tekintetben a legharmonikusabban folyt le. — Erősen él bennem a remény, hogy a héllyei megbeszéléseim ujabb szetencsés állomást fognak jelenteni a magyar-délszláv Kapcsolatok történelmében. A belgrádi látogatással kapcsolatban hangsúlyozni kívánom, hogy DélszLávöávr.l türelemmel, körültekintéssel és kölcsönös bizalommal fokozatosan kiépülő kapcsolataink az utóbbi időben is tovább fejlődtek. A magyar nemzet osztatlanul és őszintén kívánja, hogy Budapest cs Belgrád mielőbb rátérhessen mindkét nép érdekeit egyenlően szolgáló együttműködés útjára. — Nagy érdeklődéssel figyeljük a magyar kisebbség sorsát Romániában. Utóvégre a magyar-román viszony alakulásának ez a kulcsa. Reméljük, hogy a román sajtónak az uj külügyminiszter hivatalbalépése óta kevésbé gyakori magyarellenes kirohanásai lassan végleg megszűnnek. Csehországhoz fűződő viszonyunkat sajnos, a határincidensek sora teszi bizonytalanná. A cseh-szlovák kormány sajnálkozását fejezte ki a történtekért és bár nem vállalja azok előidézéséért a teljes felelősséget, mégis a normálisabb viszony kialakítása érdekében, hajlandónak vallotta magát a közösen megállapítandó kár megtérítésére és arra, hogy azokat a hatósági személyeket, akiket bűnösnek talál, megbünteti. A magvnr kormány tudomásul vette ezt és újból fölveszi a tárgyalásokat a bécsi döntés alapján alakitott vegyes bizottsággal és a prágai követet állomáshelyére visszaküldi, őszintén remélem, hogy magvar részről december óta kézzelfoghatóan bizonyított jóakarat Csehországban megfelelő megbecsülésre talál. _ — A müncheni konferencia óta a nyugati Katalmak kevés érdeklődést mutatnak Közéneurópával szemben, de most a kisantantnak nevezett, ellenünk irányuló politikai és katonai tömörülés formailag is meg kell, hogy szüniék. Kétségtelen, hogy Magyarország mindig örömmel veszi, ha a fennálló kulturális és gazdasági kapcsolatok a nyugati hatalmakkal elmélyülnek. — Röviden szeretnék beszámolni az antikomintern-paktumba való belépésünkről. Technikai okokból ez formálisan még nem történhetett meg, de a közeliövőben végbe fog menni. Az egvezménv kizárólag önvédelmünkre szolgál a destruktív erőkkel szemben, de kifejezésre akarta iuttatni a magyar kormány azt is, hogy a három baráti nagyhatalom: Németország, Olaszország és Japán ily irányú világfelfqgásávnl egyetért. Az egyezmény nem irányul senki ellen. — A magyar külpolitika — fejezte be előadását — marad az, ami volt az elmúlt évek folyamán. Megbízható, a berlin—római tengellyel őszintén együttműködő, a kontinuitás elvéhez görcsösen ragaszkodó független békés külpolitika, amely elég rugalmas, hogy senkit oktalanul el ne taszítson magától; uj barátok bekapcsolásának útját egyengesse, még akkor is, ha azok nem hajszálnyi pontossággal találkoznak. A bizottság tagjai közül elsőnek B e t K 1 e n István gróf köszönetét fejezte ki a külügyminiszternek nyilthangu beszámolójáért. Kenéz Béla hangoztatta, hogy a magvarság nem akarja a németséget asszimilálni, de nem nvujthat segédkezet a disszimilációra sem. Foglalkozott az erdélyi magyar kisebbség helyzetével. Lakatos Gyula felszólalásában megemlékezett Kánya Kálmán volt külügyminiszterről. Eckhardt Tibor örömmel vette tudo— Lengyelországhoz változatlanul füzncE a tradíció és közös szimpátia mélyen átérzett szálai. Mondanom sem kell, hogy amennyiben Berlinben szó esett a lengyel-magyar barátságról, német részről csak a szimpatikus kommentárokat hallottam. A magyar-lengyel barátság olyan politikai realitás, ajnelyhez mint tényhez, lassanként mindenkinek hozzá kell szoknia. másul a német—magyar légkör megjavulását. T a h y László az olasz-francia viszonyt és a német gyarmati követeléseket tette szóvá. Turcsányi Imre felszólalása után vitéz S h v o y Kálmán dr. a ruszinszkói kérdés histórikumával foglalkozott, majd C s ák y István gróf külügyminiszter tüzeteseit válaszolt valamennyi felszólalásra. Végül Imrédy Béla miniszterelnök tert ki külpolitikai kérdésekre és ennek során főképen gazdaságpolitikai szempontokkal foglalkozott. A képviselőház külügyi bizottságának ülés se délután fél 4 órakor ért véget. X felsóház Klímául bizottságának ülése Budapest, január 26. A fc'sőház külügyi bizottsága csütörtökön délután 5 órakor Kánya Kálmán' elnöklőiével ülést tartott, amelyen megjelent vitéz Imrédy Bé'a miniszterelnök, Teleki Pál gróf, vitéz Kere ztcs-Fischer Ferenc, Csáky István gróf éa Jaross Andor miniszterek. Az ülés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az ülést Perényi Zsigmond báró nyitotta meg, aki ,üdvözölte a bizottság uj elnökét: Kánya Kálmánt, majd Csáky István gróf külügyminisztert köszöntötte meleg szavakkal, aki először vett részt a bizottság ülésén. A külügyminiszter háromnegyed órás előadásban részletesen ismertette a külpolitikai helyzetet. A külügyi expozéhoz hozzászólt Kánya Kálmán és Te'.eszky János, majd a külügyminiszter reflektált a felszólalásokra. Ribbentrop varsói tárgyalásai London, január 26. Tegnap érkerett Varsóba Ribbentrop német külügyminiszter, aki csütörtökön Moscickl elnökkel, Beck külügyminiszterrel és Rydz-Smigly tábornaggyal folytatott megbeszélést. A tárgyalás programján szerepelt a Daily Tele* graph szerint Nagyukrajna problémája, a lengyel—* szovjet közeledés és az, hogy időszaril-e Danzig, bekebelezése Németországba. A lengyel lapok megállapítják, hogy a német külügyminiszter látogatása az 1934-es német—lengyel nyilatkozatban lefektetett jószomszédi viszony ujabb megerősítését jelenti. Csütörtökön az angol külügyi hivatalban lord Ha'ifax külügyminiszter Raezynsky londoni lengyel nagykövettel folytatott megbeszélést, mig Ciano gróf olasz külügyminiszter szerdán fogadta Dhigoszowski római lengyel nagykövetet^ Hz erdélyi magyarság sorsa és a magyar-cseh viszony ujjárendezése