Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-25 / 20. szám

Szerda, 1939.1. 25 KERESZTEIIY POLITIKAI UAPILAP XV. évfolyam 20. szám Az angol példa Az angol távirati irodák közlése szerint hatalmas méretű politikai aktivitás indul meg Angliában, melyben az angol politikai élet­nek minden tényezője résztvesz. Ennek az akciónak az a célja, hogy a honvédelem kiépítése terén szükséges teendők felől fel­világosítsa az angol népet és egységes köz­véleményt alakitson ki. Kedden tartották meg az első ülést s ezen a gyűlésen deklarál­ták Anglia politikai pártjai a treuga Deit. A kormány a konzerva­tív párttal és munkáspárttal együtt intéz felhívást az angol nemzet­hez, hogy teljesítse' mindenki kötelességét s hozza meg mindenki azt az áldozatot, amit a nemzetvédelem megszervezése tőle vár. A keddi gyűlésen kormánypárti és munkás­párti szónokok egymást multák felül a köte­lességek öntudatositásában s a lelkesedés felszitásóban. Az uj véderőtörvény vitája nálunk is a teljes megegyezésnek, a nemzet értelmi és érzelmi összehangolásónak képét mutatta. A bizottsági tárgyalások alkalmával elvi kér­désekben voltak viták, de a javaslat rendel­kezéseiben, a törvény szövegében megtu­dott egyezni a kormány és ellenzék, ami mindenesetre arra mutat, hogy az aggodal­mak komolyak, az érvek súlyosak voltak s hogy a kormány nem zárkózott el a jevitást célzó javaslatok meghallgatása és mérlege­lése elől. Mint messzi pásztorsip elmosódó hangja, mint remegő vox humana felsejlik ben­nünk a kérdés: nem 1 e h e t n e-e össze­forrasztani a nemzet lelkét, aka­ratát, meggyőződését, nem lehetne-e hasz­nos munkára kényszeríteni fel-felcsapó szen­vedélyeit? Ha a világ ura, — talán inkább igy mondhatjuk már: a világ egyik ura, — Anglia, meg tudta teremteni a nemzeti egy­séget s ha az angol világbirodalom pártjai, melyeket nemcsak vérmérséklet és tempe­ramentumbeli 'különbségek választanak el egymástól, hanem világnézet, társadalmi szemlélet, történelmi hagyomány és osztály­különbség is, tehát nagyjóban minden, ami egymástól emberi csoportosulásokat elválaszt­hat, kezet tudnak egymással fogni s kezet is tudnak egymással szorítani, amikor nagy nemzeti érdek forog kockán, akkor mi, kis nemzetnek a hadak országútjára kivetett né­pe, miért nem csak azt keressük, ami a kor­látokat ledönti, a válaszfalakat lebontja s egyetlen útra terelhet mindenkit, akik — itt élned, halnod kell — akarva, nem akarva, de ezerszer inkább akarva, osztozkodni va­gyunk kénytelenek a nemzet felemelkedésé­ben, vagy — amitől az Isten óvjon, — ha­nyatlásában? A helyzet olyan kísérteties, a jövő utjai annyira bizonytalanok, a „ködfol­tok" olyan fenyegetőek, minden mozdulat­nak, minden lépésnek elvétése annyi veszély­Jyel jár, hogy valóban összehajthatna ben­nünket a közös fenyegetés félelme s a közös védekezés parancsa. Miért van az, bogy min­denki a maga külön receptje sze­rint akarja megvédeni népét s akarja bol­dogítani hazáját. Nem akarunk triválisak tenni ezekben a sors lépéseitől visszhangos időben, de nincs annyi konyharecept, mint ahány recepttel dolgoznak ma a politika uagykonyhájűnuk szakácsai. Soha annyi bi­zalmatlanság nem ékelődött az emberek kö­zé, mint amennyi ma atomizálja a magyar­ságot. Soha annyi válaszfal nem volt a leg­ellentétescbb politikai irányzatok képviselői között, mint amennyi ma az egy uton ha­ladókat, egy cél után törekvőket, egy, ha nem is teljességgel azonos meggyőződésen levőket egymástól elválasztja. Ma árnyala­tok jobban választják el egymástól az embe­reket, mint — nem is régen, — a legs/.öge­sebb és legellentétesebb különbségek. S az ellentétek is sokkal élesebben, sokkal kimé­letlenebbiil, a magunk meggyőződésének feltétlen és százszázalékos érvényesítése s a szembenálló álláspont letörése vágyával üt­köznek ki. Valamikor csak a szembenálló ér­veket akarták megsemmisíteni, az ellentétes álláspontokat akarták megdönteni, ma meg akarjuk semmisíteni azokat is, akik mást hisznek, mást vallanak, mást hirdetnek. A képviselőház keddi ülésén felszólalt a honvédelmi miniszter s a képviselőház ün­nepi egvhangusággal tapsolta meg szavait. Páris, január 24. Barcelonában rendkívüli intézkedésket foganatosítottak. M a r t i n e z B a r r i o elnöklete alatt védelmi juntát ala­kítanak, ahová M i a y a tábornok rövidesen odautazik Madridból, hogy átvegye az ellen­állás irónyitásót. Barcelonában igen súlyos a helyzet. A kórházak tömve vannak sebesültekkel és betegekkel. A város élelmezési ellátása fenn­akadt.' A lakosság a város belterületén lö­vészárkokat és megerősített állásokat épil. Szakadatlanul tartanak a légitámadások Barcelona, január 24. A város légi bombá­zása kedden hajnalban ismét megkezdődött. A repülőgépek II órakor hatodszor bombáz­ták a várost. A nemzeti repülők csaknem szakadatlanul keringenek a város felett, bár a légelhárító ágyuk szakadatlanul dörögnek. Költöznek a külföldiek London, január 24. A barcelonai angol állam­polgárokat az angol követség felhívja, hogy a le­hető leghamarabb hagyják cl a várost. "Barcelona lőtávolban Bilbao, január 24. A katalán harctéren Yagnc tábornok marokkói csapa'ai a part mentén erőlte­tett menetben nyomullak e'őre és elfoglalták Garaffi hegyvidéket, amelynek Barcelona megvé­dése szempontjából nagy fontossága volt. Fran­A.z igaz, hogy az uj véderőtörvény vitáját zárta le a miniszteri felszólalás. De ma nincs törvényhozási feladat, nincs kormányzati intézkedés, ami független volna a nemzet védelmének kötelességétől és missziójától. Ha a nemzetvédelmi törvény ezt az érzelmi és elhatározásbeli egyhangúságot meg tudta teremteni, miért nem törekszünk erre a lel­ki egységre akkor is, ha más vonatko­zásban kell gondoskodni a nemzet védelmé­ről? Ma minden a nemzetvédelem diktatúrája alatt kell, hogy álljon, — összefonódnak belpolitikai és külpolitika: kérdések, kormányzati intézkedések és tör­vényhozási elhatározósok, ma egyetlen kö­telesség van: karral, értelemmel, áldozattal, kitartással védeni a nemzetet. Ha az angol világhatalom politikai pártjai kezet tudtak egymásnak adni, miért nem tudunk mi is egyesülni a kötelességteljesités mezején, bármit kiván is tőlünk a mindannyiunk gondjára, erejére és hűségére bizott magyar nemzet? cia szakemberek segítségével itt valóságos védő­övet építettek. A nemzetiek olyan gyorsan nyo­multak előre, hogy meglepték a köztársasági vé­dőket, a fontos állásokat majdnem harc nélkül szerezték meg. Ezzel Barcelona a déli hadsereg látókörébe került. Barcelona kikötője szintén a nemzeti tüzérség lőtávo'úba kerül', éppen ugy, mint az az erőd, amely a barcelonai kikötőt védi. Manresát elfoglalták a felkelők Burgojanuár 24. Kedden délután a nemzeti1 csapatok haderői e foglalták Manresa várost, ame­lyet délelőtt körülzártak. A Marlorcll helységet,; szintén elfoglalták. Barcelona fiatárán Lerida, január 24. A keddi napon e'.ért ered­mény annyit jelent, hogy Barcelona körül a védő­övet gyakorlati ag áttörték. Barcelonában a kormány elrendelte, hogy a>' nemzetközi dandárt, amelyet rövid idővel ezelőtt visszavontak a harcból és Barcelonában összponto­sítottak, azonnal vessék harcba. A dandár oszta­gait Barcelona kü'váro^aiban állították fel. Burgos, január 24. A nemzeti csapatok niá/T csak 15 kilométerre vannak Barcelonától, Bilbao, .január 24. A nemzeti csapatok kedden este Barcc'oni közvetlen környékére értek és! mindössze egy ki ométerre állnak a város déli ha­tárától. A franciák megszállják Minorcát és Spanyol-Marokkót! Páris, január 24. Feszült várakozás előzte meg a - ter napok óta megbeszéléseket folytatott, előbüj francia kamara keddi ülését, amelyen Bonnet kül- ' a spanyol Del VayoiHit, majd a párisi német nngg­ügyminiszter nyilatkozatát várták a francia kor- T követte'. Az "Epoquc ugy tudja, hogy a német mány spanyol politikájáról. Bonnet külügyminisz- |' nagykő.elte! folyt'tolt megbe zéléron Bonnet kö-f Barcelona ostroma előtt A nemzetiek áttörték a védelmi gyürüi és Barcelona közvetlén közelében állnak — Miaya tábornok vé­delmi juntát alakit

Next

/
Thumbnails
Contents