Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-22 / 18. szám

Vasárnap, 1959. január 22. PELMA'GYARO RSZÁG 7 Szeged kulturális életének átszervezéséről és fokozásáról nyilatkozik Várady Imre dr. egyetemi tanár, a Dugonics-Társaság uj elnöke (Á Délmagyarország munkatásától). Várady Imre dr. egyetemi tanár az elmúlt vasárnap mutakozott be a Dugonics-Társaság idei első nyilvános ülésén, mint a társaság elnöke. Beszéde városszerte élénk feltűnést keltett, mert abban rámutatott néhány eredendő hibára, amit orvosolni hivatása és kötelessége mindenkinek, aki ezt a nagymultu tiszaparti várost szereti. A Délmagyarország munkatársa felkereste Várady Imre dr. egyetemi professzort és nyilatkozatot kért tőle arra nézve, hogyan lehetne a Nagyalföld metropolisának, Szegednek a jövőben is biztosítani a Tömörkény és Móra hagyományán szerzett kulturális fejlődését és melyek azok a hibák, amelyeket minden szegedi kulturlénynek a Dugonics-Társaság magasztos célkitűzéseit támogatva meg kell szüntetni. — Azt hiszem, nincs közöttünk senki — kezdte nyilatkozatát Várady Imre dr. —, aki teljes mértékben ne tehetne magáévá a Dugonics-Társaság munkatervét, amelynek lényegét abban jelöltem meg, hogy az ország második városának művelődési életében a jelenleginél elevenebb, sokoldalúbb, szélesebb körökre kiterjedő, de egyben mélyebb hullámzást kell megindítani. Ez a feladat pusztán az eddig igénybevett eszközökkel, az eddig követett módszerekkel el nem végezhető, ezért tevékenységünk terét ki kell tágítani s kezdeményezéseinkben gazdaggá, munkánkban színesebbé, propagandánkban fürgébbé kell válnunk. Ha azonban ezt az áldozatot és tehertöbbletet mi magunk vállaljuk, rajta kell lennünk, bogy hivatalos és nemhivatalos helveken egyaránt ennek megfelelő megértés ébredjen és érvényesüljön, tettekben is, társaság iránt. El kell oszlatni n közönyösség ködét s vécét kell vetni a szükkeblüségnek, amelybe alföldi tárainkon oly gyakran ütközik az ember, amikor kulturális érdekek védelméről van szó. A DUGONICS-TÁRSASÁG SZEREPE SZEGED KULTURÁLIS FEJLŐDÉSÉBEN Várady Imre dr. a továbbiakban arról beszélt, hogy ahány Szegedről szóló cikk kelült az utóbbi tiz esztendőben szeme elé, valamennyit mint a város büszkeségét emliti a Dugonics-Társaságot. — Ezek a cikkek a beavatottakban azt a benyomást keltik — folytatta érdekes nyilatkozatát —, hogy az informátorok többkevesebb tudatossággal a társaság ékes cinv táblája mögé rejtik művelődési helyzetünk számos kiskorusági, vagy éppen betegségi tünetét és fogyatékosságát. — Véleményem szerint a Dugonics-Társaságnak e szerepeltetésében több része van jó lokálpatrióták nem egészen jó lelkilí-mvrottnnk, u valóság szemérmes elkendőzésének, mint a társaság iránti őszinte nagyrabecsülésnek. Föltett szándékunk, hogy a jövőben nem kényelmes palástjául kívánunk szolgálni sajnálatos hiányoknak, hanem tőlünk telhető erővel igyekszünk majd felébreszteni a szunnyadó lelkiismeretet, rá fogunk mutatni a hibákra és amennyire lehet a mulasztások pótlásába, a bajok és fonákságok kiigazításába azonnal bele is kezdünk. — Szeged városának nincs kuIturhaza — mutatott rá a közművelődési bajok kutforrásaira az egyetemi tanár —, nincs nagyobb tömegek befogadására képes előadóhelyisége, nincs hangversenyterme, nincs modern követelményeknek megfelelő, képzőművészeti kiállitócsarnoka és akár a hiányok következtében, akár ezek okozójaként közönségünk szélesebb rétegeiben aránylag gyönge a fogékonyság a zenei és művészeti kultura iránt; filharmonikus gyesületünk kevés életjelt ad magáról s teljesítőképessége nagyrészt még a katonazenekar közreműködéstől függ; tehetséges, helyi művészeinknek bármilyen nagy is a számuk, szervezetlenségüknél fogva nem teljesen méltók visszhangot kelteni társadalmunkban. A rossz műkereskedelmi árunak nagyobb a kelendősége, mint az igazi értekeknek, mert közönségünk művészeti nevelésére még eddig komoly kísérletek sem történtek. A közönségnek alig van befolyása a város színházának produkcióira s a nemesebb szándékokat esetleg nem is Honorálja Kellőkép s ugyanúgy tétlen megadással tűrte napisajtó* ja színvonalának stagnálását a legújabb ke* resztény megmozdulásig. MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOK — Tömérdek feladat vár tehát megoldásra, — folytatta nyilatkozatát a DugonicsTársaság elnöke — s bizonyos, hogy nagyrészük tetemes anyagi eszközöket igényel. Ez azonban csak a gyöngéket s tunyákat 'csábithatja kényelmes lemondásra; mi nem könnyű sikerekre pályázunk, hanem a látszólag lehetetlenért »« fel akarjuk venni a harcot. Közben pedig a legelső lépések vonalát a következőkben jelöltük ki: hűséges, régi közönségünk szeretetét a legnagyobb gonddal tovább ápolva ujabb társadalmi rétegek fokozatos meghódítását vesszük cclba; minél több olyat kívánunk nyújtani, ami alkalmas a legműveltebb kívánságok felkeltésére, hogy ezen keresztül vonzalmunkat kiérdemeljük s végül szükségletté váljanak számunkra. Meg kell tériteni a cinikusokat, fel kell rázni a lanyhákat s magunkhoz kell bá' toritani a félénkeket. Igensok tennivaló vár ránk az iparosság és a munkásrétegek művelődésének szolgálatában. — Ha már eddig is sikerült a kultura testvériesitő jegyében különböző társadalmi szinezetü hallgatóságot a rang és mód különbsége nélkül egymás mellé ültetnünk, azon kell iparkodnunk, hogy ezentúl legbensőbb érzékünket és a kor parancsoló szavát követve niég sokkal erőteljesebben elősegítsük a társadalmi ellentétek, bizalmatlanságok, gőg és gyűlölet barbár válaszfalainak lebontását. — A tudomány és irodalom népszerüsitéPreciziós gépek százainak együttműködése biztositja a Tungsram Kryptcnlámpa megbízhatóságát, sugárzó fényét.