Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-21 / 17. szám

Szombat, 1939.1. 21. KERESZTEflV POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 17. szám Séta a zsidókérdés körül Képmutatás, súlyos hypokrizis volna hall­gatással megkerülni azt a problémát, amely a maga sodró erejével Európának csaknem valamennyi államát izgalomba hozta. Ma már a törvényhozó testületek kazánjaiban sistereg az a feszültség, amelynek okos, re­ális és humánus levezetése az államclet biz­tosító szelepein keresztül szinte elkerülhe­tetlen. . Ebben a kérdésben a véleménytelenseg nem lehet egészséges álláspont. Sőt, egyen­értékű a gyávasággal. Mi több, a hallgatás bűnpártolás számba megy a túlkapások szen­vedélyével fertőzöttek mellett. Nem érezünk elhivatottságot magunkban arra, hogy. a zsidókérdés rendezésének irá­nyitói közé lépjünk, mert éppen elég fele­lősséggel jár újságíró lelkiismeretességgel a fórumon keletkezett hangzavarnak hű és igazságos visszhangot adni. Kötelességünk például észrevenni a ma­gyar püspöki karnak intelmét, amely a hu­mánus, igazságos és a keresz­ténység szellem én ek megfelelő megoldás megfontolását ajánlja. Ez lenne a generális elv. Hogy a politika divatos ter­minológiájával éljünk, ez lenne az a tiszta plattform, amelyen a legkisebb tévedés ve­szélyével tárgyalhatnánk a zsidó szel­lem tultengésének megfékezésé­r 61. Amig az expanzió odáig mérgese­dett, hogy most már örványszakaszok nyel­vén kell beszélni róla, addig igen sok köz­benső fázison keresztül engedtük figyelmet­lenül felduzzadni. A keresztény társadalom bűne, hogy érzéketlen maradt az apró inzul­tusokkal szemben. A' zsidó szellemiség sohasem brutálisan, főleg nem frontálisan támadta meg a ma­gyar életet. Észrevétlenül szívódott fel élet­formáink közé. Sokszor olyan egyéni ak­ciók révén, amelyeket a zsidó értelmiség­nek asszimilációra hajlamos része sohasem helyeselt, legfeljebb megtűrt, elnézett. Pethő Sándor irta egyik cikkében: Az erdőnek nem a fejsze és a fürész a legna­gyobb ellensége, hanem a szú és a fa­gyöngy. Ezek az élősdiek támadják szünet nélkül a fa kérgét, ágait, szinte észrevétlen, miglen életnedveiben elszegényedik s vé­gül kiszárad. Egy szegedi példa. Az egyik' nagysz'ékső­sí kocsmában egy táncmesternő tan­gózni tanítja a tanya ifjúságát. Eleinte ér­tetlenül tömegeinek körülötte a tanya ser­dülő szépei, de később ez a fagyöngy kö­rülöleli a romlatlan mezei virágokat és végül slowfox-ot járnak azok, akik a palotás-rit­mussal sem tudtak megismerkedni. Más. Az egyik tanyai iskolában adventi táncmulatságot rendez a tanitónő. Amikor a papok ezen felháborodnak, az Isten szolgá­ja ellen irányítja a közhangulatot. Nem kell zsidóellenesnek lenni, Kogy rá­mutathassunk a szúrágásnak ezekre a pél­dáira. Itten — kicsiny dolgokban — kell megkezdeni az élősdiek irtását, hogy később ne hozzanak szégyent a zsidóságra, ne ad­janak alkalmat a fájdalmas általánosításra. A magyar élet támadóinak ártalmatlanná tétele nem sért szerzett jogokat. Elmehe­tünk odáig, hogy nem tételezünk fel rossz­hi szemüseget^ a két eset aktív szereplőjé­ben, csupán a magyar és keresztény élet­szemlélettől való bántó idegességet, amely végeredményében romboló hatású és termé­keny csiróztatója az . antiszemitizmusnak. A közhangulat a zsidóságot az elterjen­gett divatért teszi felelőssé. De kérdezzük, egészen ártatlanok azok a hüntársak, akik az egyéni kezdeményezést divattá erősíteni engedik? Az itt felhozott példák jelentéktelen apró epizódok csupán, de támadások a magyar életformák ellen. Ilyen apró tűszűrások szintéziséből alakul ki az ellen­szenv közhangulata. Nagy és mélyreható probléma, vaijon nem volna-e helyesebb a zsidó szellem túl­kapásait azoknak kezdeti megnyilatkozásai­ban gyógvitani, mintsem a betegség elhara­pódzott állapotában drasztikus eszközöket keresni a sebészeti bavatkozás alkalmazásá­val. A kormány a közhangulat nyomása alatt a zsidókérdés rendezését égetően idő­szerűnek itéli. De ne csak a nem­zetre káros következményeiben szemléljük a problémát, hanem a fertőzés kezdeti állapotának is szenteljünk figyel­met, amig ez a kifogásolt élet-sfilus formál­ható, könnyen gyógvitható. És akkor megta­lálhatjuk azt a mo dus vivendit, ame­lyet a magyar püspöki kar és az Anyaszent­egyház feje a szeretet és az emberiesség ne­vében ajánl a törvényhozás megszívleiésére. A Duna-medence rendezése és a magyar-délszláv közeledés Ciano és Sztojadinovics béllyei megbeszélésein Délszlávia télies semlegesséf e - London szerint az olaszi külpolitika Budaoes'—Yarsó—Belgrád és Bukarest köze­ledését szeretné elérni Belgrád, január 20. A béllvei vadászattal kapcsolatos megbeszéléseket nagy érdeklő­déssel kiséri az európai politikai világ, A csütörtöki első megbeszélés után a vadásza­tot pénteken délelőtt folytatták. A vadászaton a két államférfi kíséretén kivül résztvett Olaszország belgrádi katonai attaséja is. Sztojadinovics miniszterelnöknek és Ciano gróf külügyminiszternek ma is több alkalma nyílt beható eszmecserére. Este a béllyei vadászkastélyban lakomát adtak Cia­no gróf tiszteletére. Holnap vaddisznóvadá* szat lesz. Vasárnap Ciano gróf elutazik Béllyéről és Rumába megy, majd Petrovcsicsbe, ahol Pál kormányzó herceg rendez vadászatot. A' vadászebéd után Ciano gróf és Sztojadino-' vics Belgrádba utazik. Délszlávia semlegességei vállal és kívül akar maradni minden Ideologial blokkon Belgrád, január 20. A sajtó nagy részle­tességgel ismerteti Ciano gróf olasz külügy­miniszter fogadtatását és eddigi jugoszláviai tartózkodását. Feltűnő, hogy a tárgyalások anyagáról eddig egyetlen megjegyzés, vagy találgatás sem látott napvilágot. A csütörtöki tárgyalás során, amennyire a kiszivárgott hírekből megállapítható, Ciano és Sztojadinovics inkább csak az általános politikai helyzetet tette vizsgálat tárgyává. Megállapítást nyert, hogy Jugoszlávia sem­legességet vállal komoly francia-olasz fe­szültség kérdésében és ezt a semlegességét előreláthatóan még akkor is megőrizné, ha akár a Földközi-tengeren, akár máshol há­borús viszály törne ki. Sztojadinovics hangoztatta, Kogy Jugo­szlávia ezután is kivül akar maradni minden ideologiai blokkon, bár tény, hogy bolsevis­taellenes állam és rokonszenvez mind Olasz­országnak, mind szövetségeseinek komin­temellenes működésével. A megbeszélések második része ma kez­dődött és ezúttal szó volt a Duna-medence cs a Balkán-blokk ujjnrendczéséről. Tanul­mányozni fogják az olasz-jugoszláv gazdag sági kapcsolatokat is. A magyar délszláv közeledés London, január 20. A Times nagy jelen* tőséget tulajdonit az olasz külügy míirisztefl jugoszláviai utjának. Valószínűnek tartja, hogy nem sot. kai Ciano gróf látogatása után Ju­goszlávia együttműködése Magyar­országgal ténnyé válik, Jugoszlávia messzemenő módon biztosítani fog­ja a magyar kisebbség jogait. Ezenkívül érdeke Olaszországnak, Kogy 9 baráti kapcsolat Magyarország és Romániai közt is megteremtődjék. Ez a téma is sző* nyegre került a béllyei megbeszéléseken. A News Chronicle a béllyei tárgyalások­kal kapcsolatban megállapítja, Jugoszlávia előreláthatólag hajlandó lesz a legmesszebb* menő kisebbségi jogokat nyújtani a Jugo*

Next

/
Thumbnails
Contents