Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-15 / 12. szám

/ dé [magyarország Vas3rnnp. TOWj. fanuér T2L Váth János: SQL T ANYJA A Délmagyarország regénye 45 A háiom nő szolgáik, számadóik s gazdáik kiséretóben fogadták és hűbéri jelül megbillentették előtte a jobb térdüket s a jobb kezük hüvelykujját homlokukra szúrva, másik négy ujjukkal billcngő mozdulatot tettek. /Árpád, ha nem ismerte volna ezt a jelet Ainulffal lefolytatott útjából, keleti szokásként vette volna. Azt jelentette volna, bogy az emeleten valami nincs rendben s haragra gerjedne irántuk, akik hódolnak. Igy csak megakadt Docska hiányán a szeme: A menyasszonyom! — követelőzött. Rosszul érzi magát. — Bende? • ,. — Napok óta a hivei között jár. — Ki lesz a násznagy! ' • — Ugy gondoltuk uram fejedelem, avar zokás szerint nem is kell más, csak lakzi, mert özvegy ember vagy mór, uram — fordította jóra Szaláné a fenyegető veszedelmet. — Hát az a szokás! — kutatott gyann1 odva a szemekben, hogy nem szedik-e rá. Szaláné alázatosba hajló elhallgatással válaszolt: Az én második férjezésemnél is elmaradt a mennyekzői ünnepség, ime vallomást tehetnek a régi cselédeim, mert özvegy voltam. Az elhunyt iránti kegyeletből is .. . Maid a família azért kiveszi részét az szem-iszomból, mert az a bérük, amit megesznek. — No, akkor hát már megtörtént minden előkészület... — Ó vőuram, fejedelmünk, elég borjut, sertést, baromfit lemészárolhatnak napestig, he már megtörtént az végső elhatározásod. Árpádnak kissé gyanúsnak hangzott a szószaDóritás, mert mindig bujkált mögötte, ami kijátszást jelentett. Bulcsunak feltűnt a kerengős, jobban, mint a fejedelemnek és botranykozást szimatolt. Ha se a pap, se a menyasszony, akkor megszökött. Elég téres a nagy világ, el lehet rejtőzni pár évre benne. Ha a morva hercegekkel nem sikerülne a küzdelem, elhárulna Docska II vidéki uriközönség kedvenc hotelje az ESPLANADE nagyszál loda. BUDAPEST. III ZSIGMOND UCCA 38-40. Telefonok: 151-735, 151-738, 157-299. Szemben a világhírű Lukácsfürdövel és' Császárfürdővel, a Rózsadomb alján. — Teljes komfort, folyó melegviz, központi fűtés. — A Nyugati pályaudvartól 1 kisszakasz távolságra. A szálloda teljesen újjáalakítva, uj vezetés alatt áll. ELSŐRANGÚ CAFE RESTAURANT, POLGÁRI ARAK. Olcsó szobák pensióval, vagy anélkül. Hoszfejc fölül a veszedelem. Leventéé lehetne. Vagy békén élhetnék régi életüket a györöikben. Pálca a kézben, szeretet a szivben s szorgalom a munkás kezekben. — Uram, mihelyt készen leszünk a lakomával, azonnal izenetet küldök — tért el Át pád útjából Szaláné. A györö első szómadója vette át a kalauzolást a vendégpalota felé: — Már az éjszakára, éjfél után ide vonulsz, uram a menyasszonnyal. Ugy rendeztük be, hogy teremtett lélek se zavarja boldogsógtokat. Megdobbant Árpád szive. Az első, mióta neki vetette magát a szerelemnek s annyit küszködött lelkében, ez az egy, hogy boldogság. Mindig a vér vörös jegyében tartott feléje, mióta megismerte azt a derék teremtést, de még csak lökte, taszította ettől a szó- ( nak értelmétől mindig és minden. Boldogság! Talán eléri erőhatalom nélkül is. Kéretlen nem jött elébe, ezt nagyon is érzi s borba mártotta a fájdalmát. A vörös gerjedelem szinei kezdtek kékre árnyalódni. Violából sötétkékbe... de itt megállt a lelki folyamat s o derűs, bársonyos mennybolt nem akart kiválni a menyekző közeledtével. A gazda szavának nyomán csak felötlött, kíséretet, de valóra ... talán majd a r.ászi éjjelen. Körülnézett az ágyas házban. Minden kerevet vetetlen. Egvetlen takaró sinos vendégvárón, nyoszolya-bontóra felhajtva ... Elérkezett az éjfél. Addig Docska eovtálból evett a fejedelemmel. Egv kupából is ittak. Mikor még Docska le se ült, arca lefakult, szeme megtört fényű volt. A lakoma közben nem beszélt, csak evett s alig érintően ivott, nehogv méregre, megét°tésre gondoljon a vőuram. Nem mosolyogtatta meg népe kedveskedése se. Egyik boitár fnracrést, a másik lószőrfonást, a harmadik tűlökcüszt, mit hozott a szive kiviráp7ásaként\ Pásztorok voltak, tiszta szivek, akik az Úrhoz is ezt vitték ajándékba. A látható ez-az csak kifejezőié volt a szív érzelmének. Mindenegyesre bólintott, de még köszönő szó se hanvta el száját. Igen szomorú volt, de igen eltökélt is az arca. A fehér vászon ruháia, egészen megbővült körüle. Máskor feszült raita. A dus keble, e két nagv alma. két izmos karja, erős dereka, vállas alnkia összeesett e pár napban. Nem feszitette ki a ruhát. Éjfél felé már tetőfokra hágott a szilajság. A rőt gyepen se feje, se szive nem fájta népnek. Ettek-ittak, mulattak. Szivüket kiterítették az ajándékban. Talán az asszonynép sugott-bugott. Sehogy se fért fejükbe a menyasszony, mikor olyan dali férfia kei ült. Fekete bajuszával, hajával s kevély tartásával vágott a kedvükhöz. A beteges Leventéből csak beteges állanota maradt meg emlékezetükben. Medveölése, hősiessége — elmúlt. Most a jelennek kell élni! Népi gond, hogy majd lesz valahogy, fájjon a holnapért az uraságok feje . 7. A lakzi közben felállt Árpád s menyaszszonyával észrevétlen elhagyták a mulatókat. Olcsóbb a fel-láb RllösramonHent 56 fillér Kapható a PICK-szalám gyárban és a Tisza Lajos körut 83 szóm alatti elárusító helyen. Csak Emese szive sajdult meg, mert Ő örömest követné a fejedelmet; ám Docska újra elfehéredett. Hisz az egész lakema alatt azon rágódott a lelke, hogy mint tálalja fel: Ildikó ölte-e meg Atillát, vagy álmában az eleredt orravére fojtotta meg? Aztán a longobárd királyfi esetét elregölje-o a szépséges Rosamundával? Mérlegel. Hallgatagon, elszorult szívvel, szive alatt egy uj élettel. Ennek a sorsáért remegve. A fejedelem a vér színében s erejével indul vele. Docska az ég színében s erejével: — Krisztusom — csuklik fel melléből fohászosan s a templomi apszis halovány mozaikja lebeg eléje. Magához vonja, mint anyát, hisz miatta is annyit szenvedett az Asszony. Aztán fehér kezét enyhitcen a homlokára teszi: — Bizzál leányom! Mikor ő is a vér jegyében járta útját Levente felé, nem jött el a mámorban hozzá. Am a kétségek s aggodalmak éjszakáin eljött, megáldotta, mert hozzá fordult segítségért. Sápadt tenyerét ráborította a lázas, forró homlokára. Künn nyí a duda, felnyerit a rézkürt, zum-zum döng a citera és rikolt a hegedő s az avarsip viszi a vezérszólamot. . A vetetlen ógvon helyet mutat Árpádnak, aki ráváróan leül a kerevet szélére. Docska pedig szelid alázattal állva marad. Kint talán észre se veszik eltűnésüket. Nem kell tartani, hogy avatatlan fülek, avatatlan szemek hall'ák, látják a nászos üárt. Hiszen usv el vannak magukkal foglalva! Valami bóditó és őriitő vad táncba fogtak ott künn. A citera keleti butasággal festi alá a nyivó-sivó muzsikát. Dobognak rá. Sarkan^ tyu peneg-cseneg. Fehér szgr, fehér gaíva lobogta körül a kanászokat, mert azok kényesek a fehérre. Gulvások, csikósok fekete szűre, kék gatvója bomlik s olvad ös«ze a menyecskék, lányok vászons^őtteséveL Lobogott a gatva, ringott a csípő, körbe te-' pült a cifra szűr és kerek szoknva. A dobogás szilaíságától megrendült a föld, rengett belé a ház. (Folyt, köv.) PÁRISI NAGY ARUHAZ Rl. 1ZEGED, CSEKONICS és KISS UCCA SARO iiAziűtidsi papiidtu Krepp papír fehér, vagy szines 1 tekercs —.22 Papirszőnyeg 1 méter —.22 Szines állvány papír 7 drb —24 Kéknyomásu falvédö 2 drb —.24 Szines mintás falvédö 2 méter .—24 Kalapcsomagoló papír barna, 24 Ív —24 Csomagoló papir fehér, vagy barna 3 ív —24 Tortalap 20 drb —24 Papírtálca 0-ás 35 drb —24 Mignon hüvely l-es, 110 drb —-24 Levélpapír 1 csomag 10 drb —.24 Sima blokk 4 drb —24 Naptáras pepita notesz 3 drb —.24 Szines számozott pénztári blokk I drb —24 Barna fedelű beiró könyv 5 drb —34 Szegedi képeslap 4 drb —24 Névnapi, vagy virágos képeslap 8 drb —24 Magyaros képeslap 10 drb —24 Szegletes vagy hosszúkás szines boríték 50 drb -24