Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-15 / 12. szám

10 DÉIMAGYÁRORSZÁG Vasárnap, 1939. ianuír 15. I Agynemüek, teritékek, testi fehérnemüek nagy választékban, ^ií^tBÍ Pollák Testvérek, Cs ekonics utca 6. Kai áss tag. Szíriában i''h Angliában állomásozlak, a renitenseket pedig rabszolgáknak adta cl. tolóit dunai lovas-istenségnek fogadalmi táblácskái aldunai eredetilek. Békét Semmit Uram, semmit Tetőled nem kérek. Légy irgalmas hozzám, Adjál békességet. Biztos, nyugodt békét, Mely lágyan elömöl. Meggyógyítja azt mi Fáj, kínoz és gyötör.' Mint jótékony palást Végigterül rajtam, Hogy viharok hangját Többé sohse halljam. Húzódjam meg benne, Mint valami várba'. Hová nem hangzik be Üldözők lármája. Vagy ha be is hangzik, Nem talál engemet, Mert én irgalmadból Már békét élvezek. Túlvilági békét, Nem a földről valót. Megnyugtatót, lágyat, örök enyhet adót. Add meg nekem Isten A Te békesésged. Mely, történjék bármi. Nem választ el Tőled. Zúghat körülöttem Gúnyolódó tömeg; Sérthetnek emberek, Én békét élvezek. Ez az egy kérésem. Hallgasd meg Istenem, Semmi egyebet csak Békét adj énnekem ... Lamos Gizella Házlól s z a 111 f. Házig Hegblstsokal fe'*™*: SzAllffási hivatal a MAV. részére KOIcasy-nlca 10. Teleion: 32-22. Kedden UI össze a milliárdos beruházási program szegedi döntttbizottsága (A Délmagyarország munkatársától). Ismeretes a Délmagyarország olvasói előtt, hogy a multévi milliárdos beruházási hozzájárulás összegszerűsége miatt több felszólamlás történt és emiatt minden kereskedelmi és iparkamarai körzetben döntő-bizottság alakult. Szombaton délelőtt a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárához: T o n e 11 i Sándor dr.-hoz megkeresés étkezett a minisztériumból, hogy a szegedkörnyéki döntőbizottság január 17-én, kedden délután 4 órás kezdettel összeül a szegedi pénzügyigazgatőságon. A döntőbizottság mindenegyes nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatot, mintí részvénytársaság, szövetkezet és kft.; amely a beruházás összegének kiszabása miatt felszólamlással élt, Szeged, Makó és Gyula pénzügyigazgatósági körzetéből, meghallgatja és a félszólamlás fölött érdemben döntést hozé IIARC AZ IGAZSÁGÉRT A Krisztus után a IV. században irott csás. iri élctrajzsorozat ugyan elveszett, do >1 megmaradt kompendiumokból világosan rekonstruálható az iiz eset, hogy Traianus a dákokat teljesen kiirtotta Erdélyből. Ezt Teodor Mommscn és Michael Rostovtzeff világhírű tudósok is hitele-, seknek fogdták el. A harc azonban megindult, mert voltak, akik a kontinuitás tényét hirdették é? 3 maguk módján ezt bc is tudták bizonyítani, főleg elhitetni a nitlvrtt Európával. De a legújabb nőkben sikerült kétséget kizáróan megállapítani a magyar tudományosságnak a kontinuitás lehetetlenségét. A római Dacia feliratos kövein ugyanis megmaradt a tartomány vagy 2300 lakójának a neve, úgyhogy a magyar tudományosságnak anyakönyvi statisztika alapján nyílott ilkalma az igazság megállapításához. Kiderült ugyanis a nevekből, hogy kétharmadrésze latin, körülbelül félezer keleti, főleg szir és görög, ezenkívül Pannoniából, meg Dalmáciából jött illírek és kelták barbár neveinek sora maid kétszázra rug. Ezzel szemben mindössze két tucat dák jellegű név van, amelyek közül néhány biztosan nem erdélyi, hanem Thráciából sorozott katona, vagy onnan jött kereskedő neve. Világos tehát, hogy az a népclcm, amelyik a roman:zárióra képes volt s igy eljutott az irás lehetösctéhez, nem volt dák. Traianus rengeteg gyarmatost hozott Erdélybe, miután a dákokat kiirtotta és az idehozott nagyszámú katonák velcránnsai nagyobbára Kimaradtak, vagyis elfoglalták a dákok hűlt helyét. Igy dőlt ki a dákó-romin legendu két pillére közül a dák-elmélet. Ehhez még csak azt fűzzük hozzá, hogy komoly vizsgálatot mm birt ki, például az Erdélyből nemrég kiüldözött Roska Márton, jelenleg debreceni egyetemi régészprofesszor által felhozott ellenérv sem, hogy Erdélyben egyetlen dák eredetű istenség sines és bogy n román tudósok által fclmu•a tanfelügyelő-látogatás nehéz napjaiban , , , Mindez azonban mitsem használt. A háborús kiegyezés fejében csak egyet követeltem: adják vissza a nevemet, jó szögedi-paprikaizil, kemény, pogánycsengésfi, édes-magyar nevemet . . . * Ila hiszik, ha nem, cz ügyben a Icánylyccum tanúri kara értekezlet jött össze. Aldoltemlckü, drága inagyar tanárnőm mesélte el a konferencia lefolyását. Bizony, majdnem hajbakapott g Paraschiva-párt és a kisszámú, de lelkes ellenzék. Az ellenzék vezére a magyarnyelvtanáruő volt, akit hej, de nagyon szerettem. Hisz' tőle tanultam megismerni a magyar nyelv szépségeit, d szavaltatla velem önképzőkör! előadásokon Petőfit s vele álmodtam át a magyar irodalom .elbeszélőinek alkotásait . . , A konferencia kedvező eredményét a francia tanárnő pálfordulása döntötte el. Aprótermetü, gyorsbeszédü bukaresti nő volt, Párisban végeztó Iskoláit és szivvel-lélekkel francia volt. Rövid ceruzájával megkoppintotta az asztalt és erőteljes, ellentmondást nem tűrő hangon, romárral — mert magyarul egy szót sem tudott — kijelentette: — A Plroszkn név eredeti magyar név, semn iféle nyelvre le nem fordithntó! Kivéve, hogy talán franciára, csupán a szín elemzése alapján ugy, hogy Roguette! A kis francia tanárnő szava döntő jelentőségű volt. Milyen csodálatos, felejthetetlen diadal volt számomra, amikor a békaszemü mértandomnisoara — a bukaresti tanfelügyelő előtt Így s/ólitott: — C'iani Piro»zka . . . Ez egyszer kaptam életemben a mértanból jeles osztályzatot . , , a romanizalas gyökerei A komoly tudományosság elölt mindig is hihetetlen volt az u beállítás, amely szerint magából Itáliából sugárzott Dáciába hihetetlen gyorsan és bámulatos intenzitással az elrómaiasitó erő. Ez nem egyéb romantikus vágyálomnál, mert ha el is ismerjük, hogy Kr. u. II. században a romanizáció menete mindenütt meggyorsult, rá kell mulatnunk arra, hogy ez a hatás nem az elbágyadt Itáliából jött, mert ez már Krisztus után 100 körül elvesztette kultúrájának és kereskedelmének terjeszkedési erejét, hanem n környzö országok, mint Pannónia, Mocsia és Thrácia rusztikus római civilizációjának szekunder tükrözése volt. Krisztus után a Hl. században pedig a nyugati gótok voltak az urak Erdélyben. Hogy mindamellett a dáciai rómaiak között akadtak volna olyanok, akik inkább Erdélyben maradtak, a rettegett gótok áldozatául, minisem a hatalmas birodalom fegyvereinek védelme alatt biztosabb, nyugodtabb uj hazába költözzenek, ezt elfogulatlanul alig tételezheti fel valaki. És valóban, Erdélyben római, tehát városi jellegű telepek nem maradtak, folytonosságuk sines, csupán az Aldunától délre, a Balkánon. A magyar tudományosság most már kétséget kizáró módon tudná bizonyítani azt, hogy Erdélyben solia sem volt román település, ha szét lehetne nézniök az aréheologusoknak Erdélyben. Roska Márton kolozsvári régésznek éppen kutatásai miatt kellett eljönnie. A romárok nem tudják azt elviselni, hogy népüknek Erdélyben ókori gyökere nincs. Erdélybe már akkor szivárogtak be, amikor Szent István és az árpádházi királyok hatalmas és erős országot alapítottak a Kárpátok medencéjében, amikor a hatalmas magyar kirágok seregeinek védelme alatt békésebb legelőt találtak juhaik számára Erdély bércein. Mert mi baja is lehetne különben a románoknak abból, ha a magyar tudományossággal karöltve végre a teljes igazság kerül napfényre? Hiszen a magyar tudományosság szerint is ugyanazok a népelemek alkotják nemzetüket, mint ők állítják. 11a nem is északi-trák fajtájú dákok, hanem dcli-trák származású balkáni elemek szolgáltatták népük magvát és ha nem erdélyi, hanem balkáni, aldunai a nyelvük és ronianizált hányaduk eredethelyc, mint ahogy ezt a magyar tudományosság most már kétségen kivül, hitelt érdemlőleg bc tudja bizonyítani, a származásukon cz mit sem változtat. A románoknak épp ugy számolniok kell a magyarság ezer esztendejével Erdélyben, mint ahogy a magyarság számol ottlnkásukkal ezen a nem ősi jogon birtokolt földön. És csak jó szolgálat le3Z, ha a román nép megismeri a teljes igazságot, mert egyúttal akkor azt is belátja majd, hogy miért ragaszkodunk annyira ehhez a földhöz, amelynek visszaszerzése minden magyar osztatlan aka. rata. Berey Géza. Farsang utolsó napján tarifák meg a hagyományos „Görbe éfszahá'M Az immár hagyományos „Görbe éjszaká'M, amelyet a szegedi újságírók rendeznek meg évről-évre, ebben az évben február 21-én, farsang utolsó vasárnapján tartják meg. Bár a nagy báli eseményig még egy hónapnál több idő áll rendelkezésre, a feledhetetlennek Ígérkező mulatság rendezősége máris hozzálátott a „Görbe éjszaka" előkészítéséhez- Mindig sok ötlét, érdekesség jellemezte az elmultóvi „Görbe éjszaká"kat, azonban minden jel szerint az 1939-es £>ohémbál valamennvit fölülmúlja majd.