Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-15 / 12. szám

Vasárnap, 1939.1.15. KERESZTEM POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 12. szám Két világ szerelmese Azt gondoljuk, semmi elk'edvetlenedésre nem ad okot a római tárgyalásoknak úgynevezett kudarca. Az utolsó évek tapasztalatai nyomán azt is mondhatnánk, hogy a nemzetközi tárgyalások sikerét nem a pillanatnyi eredmény s kudarcát nem muló eredménytelenség mutatja. Voltak gyönyörű egyértelműséggel megszövegezett megállapodások, melyek addig sem maradtak érvényben, ameddig a tárgyaló felek hazaertek s voltak kísérteties ellentétek, melyekből áldás fakadt és béke született. Két világ szerelmese — (hirdették valamikor a hangzatos cimet a moziplakátok s talán két világ szerelmesének találkozása Volt a római összejövetel is. A demokrácia világhatalma találkozott a tekintélyállam .világhatalmával s ebből a találkozásból lét1-ejöhetett-e más eredmény, mint az, amiről az angol világlapok számolnak be: mindegyik tárgyaló fél meggyőződött a másik fél szándékainak tisztaságáról s békevásryának őszinteségéről. Debát nem eredmény ez is? A világot, — mondotta a francia külügyminiszter a kamara tegnapi külügyi vitája során, — csak egy nagy koalíció mentheti már meg a háborútól. Egy uj szent szövetségre van szükség, ami azonban nem a fegyverek erején, hanem a minden jogos igény kielégi tésének biztonságán nyugszik. Ez a nagy koalíció, a lelkeknek ez a nagy szövetsége létreiöhet-e akkor, ha azok, akiket világszemlélet, uralmi berendezkedés, történelmi és gazdasági felfogás választ el egymástól, az egymás szándékainak tisztaságáról s békeakaratának őszinteségéről sincsenek meggyőződve. A Népszövetségnek nem barátai, de ellenségei állapították meg, hogy nem a genfi tárgyalásoknak van fontosságuk, hanem annak, hogy a világtörténelem felelős szerkesztői, a diplomaták, vezető államférfiak, a külügyminiszterek összejöhetnek egymással s hotelek halüaiban, kávéházi asztalok mellett fesztelenül tudnak beszélni azokTól a kérdésekről, melyek a következő napon már világtörténelemmé válhatnak. Az, optimizmus italától elbódulva lehetett csak azt hinni, hogv Európa két nagy férfia egyszerre megoldja a francia-olasz problémát, a spanyol-kérdést, a lefegyverzési pszychopáthiát s egyszerre kórházakra, utakra^ ós munkásnyaraltatásokra költhetik azt a pénzt, amivel hajóparkjukat és arzenáljukat akarják felfrissíteni s mérges gázokkal helyettesitik a levegő oxigénjét A világpolitika Rip van Win kiéi reménykedhettek csak ilyen boldog felébredésben, mi, akik megjártuk a világháború kálváriájának minden stációját s akiknek lelkét ezerszer összetörték a remény és kétségbeesés két malomköve között minden ankéten, konferencián, tárgyaláson és találkozáson, ami az utolsó két évtizedben békét és nyugalmat igért, mi nem kábíthattuk el magunkat ezzel a csalfa reménnyel. Az olasz politika acélból kikalapált uton halad előre s az angol politika^ utját^és irányát egv világbirodalom érctörvénye jelöli ki, még reménykedni sem lehetett abban, hogy egyetlen találkozás elég lesz ahhoz, bogy egv irányba terelje s egyetlen .akaratban fogia össze azokat, akiket érdek. történelem, vér, Ielkialkat, mult és jövő parancsolt a maga külön útjára. S ez a találkozás már csak azért Hozhatott több sikert, mert még a fogalmak is mást jelentenek a két országban. Olaszországban mást jelent a szabadság, a rend, a béke, mint Angliában, ezek a fogalmak is a gazdasági rendtől s az uralmi rendszertől kapnak tartalmat. A matematika axiómái közé tartozik, hogv csak egynemű dolgokat lehet összeadni. Csak egynemű fogalmak között lehet harmóniát teremteni a világpolitikában is s amig mást jelent a szabadság, mást a rend és más tartalma, csengése és felsőhangja van a békének, addig dőreség volna hinni azt, hogy személyi varázsok legyőzhetik a két nagy és hatalmas nép érzésbeli, meggyőződésbeli és felfogásbeli különbségeit. Elég az, amit eredményként állapíthat meg a világpolitika: a két ország őszintén akarja a békét szolgálni. Az eszközök és módszerek fölé fog egyszer mégiscsak nőni a lélek hatalma s egyszer talán mégis mindegy lesz az, hogy milyen ti— Rómában mindenki, kezdve őfelségétől a kormány fejéig, a miniszterek és az utca közönsége is mindenütt, ahol csak megfordultam, olyan szívélyes fogadtatásban részesített, hogy ezt soha élelemben nem fogom elfelejteni. Látogatásom célja nem valami különleges egyezmény lét isiiére volt, hanem, hogy személyi érintkezés utján, a'upo abb megértést hozzunk létre a két kormány álláspontját illetően, ezt a célt sikerrel el is értük. Most. hogy elutazunk az olasz fővárosból, az ofas: pusu ágyuk némulnak' el s milyen összetételű mérgesgázok illannak el ártalmatlanul. S egyszer mégis csak minden szándék, törekvés, terv és készülődés fölé fog nőni a z evangélium igazsága s mig dulnak fegyverek, csaták és szenvedélyek, győzni nem a mérkőző felek fognak, hanem az e hit, hogy erőszak és bosszú nélkül is elélheti földi céljait az ember, a nemzet, a tá" sadalom, csak fegyverezzük fel lelkünket a hit fegyvereivel s erősítsük meg magunkban a jóvátétel alázatosságát. Mindez nem jelenthet gyáva meghuriyászkodást azok előtt a feladatok előtt, melyek elé a magyarság végzete állit. Nekünk e! kell végezni és el fogjuk végezni kötelessé giinket. Nincs béke igazság nélkül s az igazságért szenvedni, harcolni és áldozni kell Lehet, hogy megegyezések eljuttatnak oda ahová a nemzet örök céljait kitűzik, de miről több erőt mutatnak, annál több sulv* lesz szavunknak s annál több tekintélve állásfoglalásunknak. Minden nemzetközi tárgyalásból hazahozhatjuk ennek a meggyőződésnek próbáját és bizonyságát. Mussolini kitart asz angol-olasx egyesmény melleit A Reuter Iroda' római levelezője ugy értesül, | hogy Chamberlain és Hali fax nagyon meg vannak elégedve láloya'druk eredményével. Mus-solini leggondosabb in került minden olyan kijelentés , tajy kérdés', amely zavarba hozhatta volna ven-. A római találkozó után Chamberlain elutazott az olasz fővárosból Olaszországi háború nélkül kivánia céliait elelérni - Ciano külügyminiszter megbeszélése a magyar és lengyel követtel Róma, január 14. Chamberlain miniszterelnök szombaton dé.ben utazott cl Rómából, a pályaudvart valósággal beborították angol és olasz lobogókkal. Mussolini Ciano gróf kíséretében 11 óra 50 perckor érkezett meg a pályaudvarra. Kürtszó jelezte az angol miniszterelnök érkezését, aki a gépkocsiból kiszá It és mosolyogva köszöntötte a pályaudvar előtt összegyűlt ünneplő tömeget. A vonat elindulása előtt Chamberlain még elbeszélgetett a Dúcéval és Cianoval, majd rendkívül szívélyesen elbúcsúzott. Chamberlain az angol Himnusz hangjai és a tömeg tapsai közepette szállt fel a vonatra, amely 12 óra 05 perckor gördült ki a pályaudvarról. Chamberlain nyilaíkoszaia London, január 14. Chamberlain miniszterelnök elutazása előtt a Villa Madamaban az olasz sajtónak rövid nyilatkozatot tett, amely igy szólt: j kormány jóhiszeműsége és jóakarata felől szilárdabban vagyunk meggyőződve, mint valaha. Chamberlain vasárnap reggel érkeszik Parisba Pári", január 14. Chamberlain miniszterelnök vissza.értében vasárnap reggel száll ki Párisban a vonatról. Sir Phipps párisi angol nagykövet az állomáson üdvözli az angol miniszterelnököt és együtt reggc'izik vc'e. A tanácskoszások Róma, január 14. A Palazzo Veneziából kiszivárgott hirek szerint a francia—olasz viszály állt tegnap is a tanácskozások e'öterébcn. Állítólag szó volt több fegyverkezési jellegű kérdésről. Feltűnően kedvező benyomásokat keltett Clnmber a'n ok a Vaíikanban leit látogatása. A Szentatyával folytatott rendkívül szívélyes hangú eszmecsere hozzájárulhat az anglikán egyház cs a Szentszik hibékíl'ésél.cz. Igen érdekes volt a megbeszélés a zsidókérdésről is.