Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-14 / 11. szám

st.dláriús gyűlésén tett nyilatkozata kifogás lárgyává tétetett egy sajtóközlemény alap-* jón. Tekintettel arra, hogy egy sajtóközlemény alapján a főispán ur nyilatkozata és magatartása tekintetében ítéletet mondani nem tudok, azonnal intézkedtem az ügy megvizsgálása iránt, a főispánt holnapra jelentéstétel végett magamhoz kérettem. A belügyminiszter ezzel leült a helyére. Tahy László: Én már a honvédelmi bizottság ülésén átadtam a beszéd szövegét. Vitatkozás zaja tölti be az üléstermet. I> oI-ory elnök szájmozgásából lehet látni, hogy elnöki enuncmciók történtek. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni a jegyzőkönyvet — hangzott Boborv elnök szava. Erre a kijelentésre viharos lárma tert ki nz ellenzéken. — Nem hallottuk még a határozatot! — harsant fel több oldalról. Friedrích István vérvörös arccal kiál • tottn az elnöki emelvény felé: Szót kérek! Szót kérek! Rohory elnök: Kérem, képviselő ur, a napirendi javaslatot már megtettem. Az elnök további szavait elnyelte a zaj: —T* Nem hallottuk! P c t a i n e k József ugrik most fel: Abszurdum! Bobory elnök hosszasan csenget: A kinn.adott határozatot nem vonhatom vissza! Fríectrich István az asztalra csapva: Gyalázatos eljárás! Hiába szól állandóan az elnöki csengő, a sendet nem tudja helyreállítani. Ekkor Bonorv elnök felemelkedett helyéről és ezzel jrlzi, hagy az ülést berekesztette. Boborv elnök a zajban azt indítványozta, Jhogv a Ház legközelebbi ülését kedden tártra. Így történt, hogy mig a közbekiáltások tartottak, nz elnök közölte, hogy a Ház al elr.öki napirendi indítványt elfogadta. Jóval clrtuilt két óra, amikor a képviselőig •cvrésze n folyosón vitatta meg az izgalmas ülés eseményeit. Jegvzékváliás Washington és Berlin között a németországi amerikai állampolgárok ügyében Brr'in, január 13. Az Egyo-ült Államok koriná•i\ é« a külügyi hivatal körött jegyzékvdltás törten? a németországi amerikai állampolgárokkal i.rmbcn kenetett Mntísmóü kérdésiben. A jegyzékvéltás a január 11-én átnyújtott amerikai jegyzékkel zárul. Az Egyc.-ült Államok kormánya de;cmber 14-1 jegyzékében dlulános biztosítékot kért a német kormánytól, hogy a: amerikai áilampolgárokut Németországban faj, vagy hitva'lásuk miatt nem részesítik eltérő bánásmódban. \ külügyi hivatal december 30-i jegyzékben vá'aszolt és arra utalt, hogy nincs a nemzetközi jognak oj/m általános elve, amely szerint valamely állam köteles volna eltekinteni a területén lakó idegen állampolgároknak faji, fe'ekezeti. vagy más ismertető je'ek szerinti megkülönböztetésétől. Eitcrö bánásmód egy esetben sem következett be ar. érintett személyek idegen állampolgársága alapján, hanem külön intézkedéseket idegen állampolgárok hlzonyo* kategóriáival szemben esak akkor alkalmaznak, ha német ál ampolgárok hasonló kategóriáit szintén alávetik ezeknek az iutéz'kedé• seknek. \z amerikai kormány január 11-i válaszában efviég fen ártott i álláspontját, egyébként azonban klfeje-c-t adott afeletti megelégedésének, hogy tiszte c l c i ;a tjá'c *i németországi amerikai állampo'.górok),a'; ti l miszerztktés alapján kijáró jogait. Ké-znek nyi'atkozott arra, hogy esetleg vitás esetekbe i a púnet kormánnyal tanácskozás utján tisztázzák a helyzetet. Busz év gazdasági nyomorúsága a Magas Tátra alján A hazavágyó Szcpesscg gazdasági életét egészcu megváltoztatta a bécsi döntés, amely csak népi alapon vonla meg az uj határokat és sajnos nem vehette tekintetbe azt. hogy éppen a eipszerck ősi földjét fűzik a legerősebb történelmi és gazdasági kapcsolatok Magyarországhoz a Felvidék ama részei közül, amelyek Szlovákiánál maradtak. Húsz év minden gazdasági szenvedésén, nyomorán és küzdelmén felfokozott mértékben ment át a Szepcsség népe. IIusz év elölt mindent út kellett értékelni: a mezőgazdasági termelést, amely elvesztette galíciai piacát, a kereskedelmet, az ipari és kisipari munkát és az idegenforgalmat is, mert a magas' Tátra intézményei elveszítettek törzspublikumukat: a magyar vendégeket; a többi termelési ág pedig kiviteli lehetőségeit. A cipszer azonban SZÍVÓS, szorgalmas és kitartó és nem lehet megfélemlíteni: megkezdte az átalakítás és átértékelés nagy munkáját. Ámde útjába állt a cseh gazdaságpolitika, amely minden kisebbségi lalpraállást alapjaiban igyekezett kikezdeni. A felvidéki iparnak Kedvezőtlen tarifapolitikával, a hulárok elzárásával, a vagyondézsmával, a hadikölcsönök bcnemváltásával, az állami szállítások megvonásával, a legszigorúbb és igazságtalan megadóztatással. a nyersanyagbeszerzés lehetetlenné télelével és n pénzintézetek elidegenítésével kercsztülvilt mesterséges leépítés a legn igyobb mértékben a Szepcsséget sújtotta. Megszűnt és eltűnt a bircs szepességi vászongyártás, a nagykiterjedésű cserzöipar. a rendkívül eltevjedt háziipar és valóságos nyomortanyává változott át a Gölnic-, ITcrnád- és Bódvavölgye, ahol leállót! ik az érc- és rézbányák, a kohók, a kisebhnngyobb vasipari müvek, amelyek 80.000—100.003 embernek adtak munkát és kenyeret. Gölnic.bánya. Dohsina. Szomolnok. Korompa, a két Mceenzéf, Stósz. Szepesremcte, Merény,. Svedlér, Márkusfalva, Máriahuta, Kottcrbaeh ipari temetőkké váltak, ahol kihűlt gyárkémények, beomlott ipartelepek és vizzel elöntött tárnák mutatták a többszáz esztendős ipari kultura pusztulását és ahol az. emberek éveken keresztül a nyári erdők áldásaiból: bogyókból, eprekből, gombákból ..táplálkoztak". Szepcsség e nyotnorvidéke számára nem volt, nem lehetett segítség. A szenvedést még csak fokozta, hogy a csehszlovák—magyar kereskedelmi szerződés megszüntetésével a faipari müvek is leálltak és a fakitermelés is megszűnt. Fokozta a nyomort az a cseh „gazdaságpolitika", amely n tatravidéki utak kövezésére Kárpátaljáról szállíttatott köveket és kavicsot s ezzel a szepességi kőfe.jtötelepekct ls halálra Ítélte. Ez a vidék továbbra Is gazdasági halálra van Ítélve, ha nem kerülhet vissza az anyaországhoz. Mert a megszükitett Cseh-Szlovákiában még az eddiginél is kevesebb a remény arra, hogv az Alsöszcpesség hánya-, vas- és faipara újból feltámadhasson. Magyarországtól ennek n vidéknek legnagyobb része utik és vasutak hiányában szinte egészen el van zárva és igy szállítási lehetősége hosszú esztendőkre még akkor is a legminimálisabb, ha 'Magyarország és Szlovákia között barátságos gazdasági kapcsolatok épülnének ki. Alsószepességcl és annak sokat szenvedő, nyomorban sínylődő népét kizárólag az mentheti nirg. ha a Gölnie-, Hernád- és Bóilva völgyét egészéhen visszacsatolják Magyarországhoz, amint azt az ottani népakarat ls kövefeli. Felsöszepességen valamivel jobb volt a helyzet. Felsöszepességet czervállozalu, szépséges Tátránk mentette meg a gazdasági romlástól és pusztulástól. Igaz, hogy a cipszereknek ériékeik ' és tulajdonuk megmentéséért és életterük tegalább részbeni megtartásáért a húszesztendős elnyomatás ideiáu heroikus küzdelmét kelleti megvivniok. Éppen a mai szlovák miniszterelnök: Tiso volt az, aki prágai egészségügyi mb niszlcrsége alatt kiagyalta a Tátra-törvényjavaslatot, amely az őslakosok tátrai intézményeinek és a tátraalji őslakos-községek tátrai tulajdonának kisajátítását és államosítását: az őslakosoknak a Magas Tátrából való kiszorítását célozta. Három esztendeig tartott a cipszerek bámulatraméltó harca a Tiso-félc javaslat ellen, amelyet sikerült ugyan a bel- és külföldi sajtó és a kisebbségi politikai pártok segítségével megbuktatniok. de amely különböző „reformtervezetek" formájában mindig ujból felbukkant és mindig ujból megzavarta a cipszereknek azt a munkásságát, amely a Magas Tát ra idegenforgalmának újjáépítésére irányult. Százakra megy azoknak a hatósági és kormányintézkedéseknek' a száma, amelyekkel a Magas Tátra idegenforgalmát a csehek megbénilani igyekeztek, Pedig busz esztendőn keresztül ebből nz idegenforgalomból, ennek az egyedüli bevételi forrássá vált foglalkozási ágiiak a hozamúiról élt Felsőszepesség népe, ez biztosított szerény megélhetési lehetőséget a fclsőszepcsségi városok iparának", kereskedelmének és mezőgazdaságának is. Gigantikus munka volt, amelyet a Szepességi Német Párt, a Tátra-Szövetség, a Kárpát-EgyQsüleí és a többi szepesi organizáció egyesitett erővel és csodálatos összetartással a Magas Tálra Meghal! Létay Ernő országgyűlési képviselő Budapest, Január 13. Létay Ernő orxzággyü-I lési képviselő szfvtrombózis következtében pénteken 60 éves korában meghalt Személynök-utcai lakásán. Csütörtökön este szokás szerint 11 óra táj-.' ban lefeküdt, ciszivott egy cigarettát, ekkor váratlanul szivgörcsök rohanták meg. 1— Meghalok — mondotta felségének és fiá-1 nak —, érzem, hogy kár minden fáradozás. Létayt nyomban bevitték az egyik szanatórium* ba, de nem lehetett rajta segiteni. Mielőtt bekö-, vetkerett volna a katasztrófa, beszélni akart és b ezélt is régi barátjával: Eekhardt Tiborral, azután nemsokára meghalt. Halálát semmiféle megállapítható betegség nem, előzte meg. A tragikus befejezést mindenesetre sietette a mérhetetlen nikotinmemiyiség, amelyet Létay különösen a legutóbbi politikai események! izgalmainak hatása alatt szivott magába, g Huszonhárom éven át volt. országgyűlési képvl-j selöje Biharnagybajomnak. Végigküzdötte a világháborút. Sztranyavszkyval együtt lépett ki a NEP-J bői. Szombaton délután temetik. idegenforgalmának, a tátrai fürdőövnek, a tátrai hegyiutaknak, a íncnliázépitésnek, a turisztikának, az alpinizmusnak kiépítése érdekében végzeit. És a rengeteg küzdelem, fenntartási és mentőmunka közepette a eipszerck vállalkozási kedve is érvényesülni tudott, amikor az elvesztett törzspublikum helyébe sikerült a latrai telepek látogatottságát bel- és külföldről bizlositanl. Amint Alsószepesség nem boldogulhat maf államkcrclében, ugy Felsöszepesség és a. Magas Tátra sorsa is a legszorosabban kapcsolódik Magyarország gazdasági életébe. Vérkeringését a magyar vendégek, a magyarság Tálra-szcrctctc jelenti. A Magas Tatra a magyarokban bízik, a magyarság segítségére vár. További létét, a cipszcreik életlehetőségeit, a szepességi őslakosság fennmaradását, kenyerét, gyerepeinek iskoláztatását, ősi történelmi városainak szentistváni szellemien való megmaradását csakis a magyar nemzet támogatása biztosithatja. Nemény Vilmos.