Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

RORSZA Vasárnap, 1939.1.1. politikai napilao XV. évfolyam I. szám. A nagy őrségváltás r Sötét korok kavargó esztendeinek mes­gyéjén belénkriad a kérdés: kívánhatunk-e még tiszlta szándékkal, őszinte lélekkel bol­dog u j esztendőt embertcstvéreink­nek? Kínában, a világ legnagyobb frontján dul a harc, Európában polgárháború veri csapra a vért, a világpolitika, mint Laokon kígyója fojtogatja a'nemzeteket s addig prédikálták a kölcsönös bpztonság diplomata-frakba öltö­zött apostolai a kölcsönös biztonság elvét, mig a halál c s pusztulás kölcsö­nös biztonsága fenyegeti elpusztulás­sal mindazt, ami kultúra volt, civilizáció, hu­manizmus s a lélek nemes műveltsége. Ver, vér, vér, vér, sok vér, vérből golfi áram pa­takzik mindenfelé s oltja ki egymásután a reflektorokat és pásztói tüzeket, mécseseket és kazánok lobogó tüzeit s oltja ki a szivek­ben a lelkesedés felfellobbanó szikráját. Mintha a jégkorszak térne vissza a szivekbe, a rideg kíméletlenség ül tort a legyőzött em­ber és legyőzött gondolat felett s még a re­cipe ferrum irgalmasságáig sem tud felmele­gedni a sziv, mely valamikor szeretni tudott, szeretni, esdekelni és megbocsátani. Amerre nézünk, sötét horizontot tükröztet­het csak a szem, a szépségekhez szokott s amikor „fölnézett világok bókolnak ki be­lőle" csak az iszonyat eposza számá­ra mond'ák el azt, amit a szenvedés és fájda­lom földi körei tártak elé. Dante fantáziáin elevenedik meg a szemünk láttára, a világ kénytelen vasba öltözni, frakking helyett páncélinget ölt s boros pohár helyett fegy­vert markol a süllyedő világ kétségbeesett gyermeke. Európa a süllyedő haió s ennek a süllye­dő hajónak vagyunk halálraítélt utasai mind­nyájan. Kép, vászon, legenda, költészet egy­formán ad utmutatást a sülNedő hajó utasai­nak, de a búcsúzó élet s a közeledő halál ré­me is ugvanazt parancsolta ősidőktől fogva a siralomház lakóinak: imádkozzatok. Nézzétek fel az égre s keressétek a szaba­dulás jeleit, — imádság ez is. Boruljatok térdre s könvörögjétek lo a magasságos ha­talom segítségét, imádkozni fogtok akkor is. Az imádság a hitnek és reménynek összefor­rása akkor is, ha nem talál szavakat a meg­rendülés. Dum spiro, spero. A remény­nek csak az utolsó lélekzetvétellel szabad el­szállni. Minél sűrűbb köd burkolja be az uta­kat, minél kaotikusabb zűrzavar takarja el a szándékokat és a jövendőt, annál iobban kell tudni bizni a jobb jövőben, annál iobban kell hinni abban, hogv egyszer a köd mégis csak felszáll s boldog tájak földöntúli szép­sége, a boldog béke virágos kertiei fognak kitárulni a meghajszolt vándor vágvódó M" ke és szépségekre szomjas szeme előtt, V i g asztalion a mult és bátorít­?on a jövő. Ez a mult, az ezeréves, tele megpróbáltatással, a múltnak és jövendőnek megbünhődésével, a nemzet erőinek végsőkig fokozott megterhelésével és mégis: minden Hanyatlást felemelkedés követte, minden bukás után feltámadás következett, az ország testét széttéphették, összeforrott újra s onthatta vérét „annvi hü kebel" a vér­ontást, mégis egyetértés követte, a harcot béke, az aldozatokat felmagasztalás. Egyet­len nemzedék nem élt a Kárpátok bércei és az Adria hullámai által szegzett országban, aminek csak béke, nyugalom és fölemelke­dés jutott sorsától osztályrészül. Ne hábö­logjunk és ne essünk kétségbe, ha szenved­nünk kell nekünk is. Minél sötétebb az éj­szaka, annál vigasztalóbb a hajnal s minél feketébb a sötétség, annál messzebbre v.eri fényét a gyönge gyertya is. Nekünk is kell szenvedni, a mi erőinket is próbára teszi a magyar sors s nekünk is meg kell mutatnunk, hogy a lélek ereje föl van fegyverezve a szenvedések számár^ is. Csak ne essünk két­ségbe s ne rakjuk le a fegyvert, a tudásnak, a hitnek, a nemzet örök életébe vetett re­ménynek fegyvereit, ha a nemzetben mindig volt erő, hogy talpra álljon s folytassa tör­ténelmi eletét, lesz most is annyi ere­T o, hogy győzelmesen birkózzon meg a vi­lágtörténelem fenyegetésével. A m a g v a r­ság, a kereszténység, a nemzet­hűség és emberi szolidaritás kin­cseit kell csak növelni a lélek táptalaján s minól erősebbre tudjuk nevelni az uj idők vetésének sarjadékát, minél többet tudunk magunkkal hozni mindabból, ami értek volt az elmerülő halón, annál több hittel réz­hetünk a magunk és a nemzet jövendője felé s annál több reménnyel várhatjuk, hogv jobb, derűsebb, boldogabb lesz az élet sokkal 4öbb magyar szómára, mint amennvi eddig jutott osztályrészül a magyar élet hivői és munká­sai számára. Voltak egymásután következő korok, ami­kor az emberiség békéjének legfőbb megron­tóiát abban látták, hogy különböző osztályok társadalmi alakult az uralom a szomszédor­szágokban s hogy egymás mellett a logellen­tétesebb politikai és társadalmi felfogást szol­gáló nemzetek éltek. S ma is a legtöbb zin­zavart az okozza, hogy mindenki, aki mások felett hatalmat gyakorol, a maga képe és ha­sonlatossága szerint akarja átformálni a gondjaira bizolt nemzeteket. Pedig beszélhe­tünk ezer nyelven, mégis megtalálhatnánk az egyetlen foirást, egyetlen fundamen­tumot, az egyetlen utat és egyetlen célt, ami felé törekedhetik az ember akármi­lyen nyelven beszél s akármilyen fajhoz tar­tozik s ez az e.gyetlen forrás a krisztusi szel­lem. Ez a szellem olyan, mint az olaj. mely táplál, gy ógy i t és világit. S ha egyszer sebeinket ezzel az olajjal hűsítjük 1 arra megyünk, amerre ez a fény világit, föl­bátorodó lélekkel tekinthetünk a jövő fel", fölegyenesedő hittel bízhatunk annak a kor­nak eljövetelében, mely után buzgó imád­ság epedez.százezrek ajakán s akkor nem üres szólam, nem tartalmatlan frázis, nem lé lektelen konvenció, hanem program, céltü/é­és erős fogadalom lesz, amikor az esztendők őrségváltásán egvrnás szeméhe nézünk s friss hittel mondjuk embertársainknak, hogy boldog u j é v e t. Roosevelt újévi nyilatkozatot tesz az amerikai-német viszonyról, a meneküllek ügyé­ről és a fegyverkezésről — Tiltakozó jegyzék Tokióban Wa h-ngfon, december 31- Roosevelt e'nök a kongTetushoz üzenetet fog intézni, ame'y a kő­vetkező öt pontot fogja tirta'.niazni: 1. a: Eggesüt Állomok cs a Németbirodalom viszonya, 2 a po'itikai menekültek ügye, 3. a washingtoni kormány politikája Olaszor­szág, Japán és Mexikó irányában, 4. a fegyverkezés kiegészítése és nözelése ösz­szCfüggésben az egész amerikai kontinens védel­mével és 5. az Egyesült Államok és a délamerikai álla­mok gazdasági kapcsolata. Lehetségesnek tartják, hogy űz amerikai s-m­kgsssógi törvényt módosita-g fogják, mégpedig o'yképe-i, hogy a fecyverkivi'eli tilalom csak olyan állam ellen lesz kö'c'czö, amely jogosulatlanul támad. Wa hington, denember 31. Az Egyesült Államok­kormánya jegyzéket küldött Tokióba. A jegyzék tiltakozik a japán lécrmány legutóbb nyilváno ­ságra hozott programja e'lcn, amely be;e enti »Ázsia újjászervezését* és noha elismer), bog> Ázsiában megváltoztak a viszonyok, de a leena gyobb határozottsággal állást foglal a kinai pro­bléma egyoldalú kezeiébe ellen. M olasz francia Itérdés a riossolini Chamberlain találkozón tuniszi, dzstbufi €s szuezi probléma — Chamberlain Közvetítési Kísérel meg? London, december 31. Az európai politika középpontjában Chamberlain angol mi­niszterelnök közeli olaszországi utja áll. Mus­solinival folytatandó tárgyalásai során szóba­kerül az olasz-francia viszály ügye és a szom­bati hirek arról is tudpak, hogy Chamberlain megjelenik a pápa előtt cs a Szentatyával megbeszélést folvtat a menekültekről is. minthogy a Szentatya különöskepen érdek­lődik a menekültek ügyeiről. Mussolini poníjai A Daily Mail szerint Franciaországgal szemben Mussolini a következő követe­léseket fogja közölni Chambcrlainnal;

Next

/
Thumbnails
Contents