Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-07 / 268. szám

DÉfMAGYARORSZAG S*erHa, T038. rW©mK<?r 7. ÖTVEN NAPIG A KRÁTER TETEJÉN Elnémul a rádió — Meghitt beszélgetés a legboldogabb emberrel — 'A Hotel Esplanade falúhoz ugy ragasztották hozzá a posta épületét, mint ahogyan a fecske fészket rak az eresz alatt. A postaépület —azon a oapon bontották le, amikor bucsut mondtunk a Magas Tátra legszebb paradicsomának — még a régi házból maradt meg. Rendes körülmények között csak este hatig tartott szolgálltot, most azonban a főnőknek éjszaka is benn kellett aludni- Mert éjszaka jöttek n parancsolatok. Keresztnevén Stefankónuk hívták a postafönóköt, Kassáról került ide, jó fiu votl szerette a lányokat és szívesen sétált velük esténkint az erdőben. Ilyenkor Joskó, aki altiszt, levélhordó és Stcfanko ur jobbkeze volt egyben, ügyelt fel a telefon mellett. Stcfanko ur újságolta cl nekünk, hogy Iránba lehet már csomagot feladni, a tizenhét és hetven év közötti férfiak nem hagyhatják el a köztársaság területét cs nem igaz az, hogy prágai gyerekeket szülőik nélkül Romániába viszik. Ha estéirkint telefoncsengést hallottunk, tudtuk, hogy valami megszorítás történik megint. A külföldi levélforgalom valahogyan megindult. Dc uem volt köszönet benne. Tiz napig utazott egy levél. Három hétbe tellett egy levélváltás. Nagy titokban elmesélte Stcfanko ur, hogy a külföldi leveleket Trencsénlie küldik, mert ott van a cenzúra és ugyancsak Trencsénböl jönnek is ide a külföldi levelek. Cenzúra azonban valójában nem volt. Ezt onnan tudtak, hogy a fehérvizi penzióban egy veudég levelet kapott Pestről. A borítékon rajta volt, hogy „ccnzurovéna", de a levélben benne volt nz a tiz pengő, amit a vendég iz öcscsétől kapott. Ha a levelet felbontották volna, akkor a tiz pengő, talán nem érkezik meg FeViérvizre. Az történt, amit a háborúban a franciák tgláltak ki: a külföldi leveleket egyszerűen iiz napig hevertették és aztán kikézbesitették. Tiz nnp — bosszú idő. Amit tiz nappal ezelőtt Írtak, az ma már nem aktuális . • > * Szeptember huszonhatodikán beszélt Hitler a Sporlpalastból. Mindenki tudta: itt dől cl Csehszlovákia sorsa ... ... És szeptember huszonötödikén, vasárnap rsto Slefanko ur felküldi Joskót a szállodába •azzal az üzenettel, hogy parancs jött: felórán belül minden rádiót be kell szolgáltatni. Mindenki tegye ládába a rádióját és vigye le a postára. Aki fél órán he]iil a rádiót nem adja le, attól csendőrök szedik el a gépet és azt- szigorúan megbüntetik ... Olt álltunk sirva a rádió melletf . . . Most éreztük csak igazán, hogy milyen hűséges barátunk ez a feketére lakkozott kaszDi. Vasárnap belőle hallottuk a déli harangszót. Éjfélkor innen szálltak felénk a Himnusz megszentelt akkordjai . . . És most elviszik, kegyetlenül . «. Ebben a félórában tudtuk csak meg, Hogy a telepen mennyi rádió van. A rádiölulujdonosok kétségbeesetten jöttek a hotel igazgatójához és kérték: segítsen rajtuk. Hosszú tárgyalás indult meg Stcfanko úrral. Végre a maga felelősségére további félórát engedélyezett. És beleegyezett abba is, hogy a bes/olgátlatott rádiókat a szállóban helyezik el. E célra a huszonegyes szobát ürítették ki. Közben megindult i rádió beszolgáltatása. Emberek, asrszenyok. gvrrekek a hónuk alatt pakkondekli skatulyában cs vékonydeszkáju ládákban hozták mindenfelől a rádiókat. Kicsiny házakból a hegyek közül, a szomszédos telepekről: Fehérvizröl, a Késmárki Itatóból, Barlangligctröl, éjfélután befutottuk azok, akiknek a menedékházakban volt rádiójuk Os akiket telefonon el lehetett érni. A rádiókat betették a huszonegyes szobába, másnap a postafőuök lepecsételte cs magához vette a kulcsot. • • Mindössze két rádió maradt a telepen: az egyik a postán, a másik a csendőrőrsön. Csík egy héttel később suttogták, hogy nem mindenkitől szedték el a gépeket. ... A „megbízható elemekre" nem vonatkozott a tilalom . . . » . . A csehek rádiója a helyén maradt . . . ? . *. ' És másnap reggel, amikor a postára mentem, hogy megkérdezzem: uem jött-c számunkra lc\él, niég mindig egész sereg ember állt a posta mellett Hónuk alatt szorongatták a rádióikat. Szomorú volt valamennyi. Most fordult be az országútról a posta autója. öreg, régi tragaes, szegény, a legkisebb emelkedésnél megállt, nem bírta szusszal. Zörbött. mint a szardiniaskatulva, ha kiszedték' belőle a halakat. Olt állt a Ferdinánd is, aki visszajött Ilunfalváról, boldogan újságolta, hogy nem kell berukkolnia. mert béna a bal karja. Ezt eddig nem tudtuk róla. De azt hiszem, hogy nem is ment cl jelentkezni. A rádiókat cipelök sorában várta a levelek szortírozását egy olyan negyven cv körüli ember is, kis fekete bajusszal az orra alatt, térdnadrágban, zöld kabátban. Kalapja mellett, a zsiros szaalgnál hatalmas zergeszakáll büszkélkedett. Nézte egy darabig az embereket, azlán megkérdezte Ferdinándtól: Mit csinálnak ezek itt? — Beadják a rádiókat. A rádiókat * Mért? i— Hát inert be muszáj adni. Mozgósitás van. i— Mozgósitás? Kidülledt szemekkel bámult maga elé, látszott, uein érti a dolgot. Meg is kérdezte: — Mozgósitás? Csak nem lesz liáboru? Hát mi a feno történt? Most Ferdinánd csodálkozott el. Lassan magyarázni kezdte, hogy ultimátum, szudétanémetek, lengyelek, szlovák autonómia, Henlcin, mindenki levonult, a fegyvereket inár két héttel előbb beadták, neki is be kellett volna vonulnia, de béna •a karja, a főorvos ur a néniét határon van, mindeu autót bevittek és Hunfalván nagyon kiabálnak az emberek, mert nincsen, aki kiszedje a földből a krumplit, de még ennél is nagyobb baj, hogy a faluból elvitték a lovakat, kocsikat, teheneket, de még a kecskéket is és a parasztok nem kaptak értük mást, csak cédulát. A barátunk figyelmesen hallgatta Ferdinánd előadását és láttuk, hogy alig birja megemészteni azt a sok újságot, amiről Ferdinánd beszámolt . , » Most odaálltam én is. Kíváncsi voltam erre az emberre. .— Honnan jön kedves szomszéd? — kérdeztem tőle. — A Vütruba-Chataból . . . Ferdinánd magyarázza meg: a Votrubn-Chata menedékház. Három órányira van ide. Fenn a hegvek között. Ezerötszáz méter magasságban". A Kopa hágón át előbb a Zöld-tóig kell felmászni, ott van a Kárpát Egyesület menedékháza. onnan félóra még a Votruba-Chata. E/t a menedékházat a Csehszlovák Turistaegyesület építette. Ez az egyesület hatalmas szubvenciót éivcz. A menedékházat azonban jobbára eipszet németek bérletében vannak. A Votruba-Chalé.t tavaly egy Grcesák nevü bérlő vezette, most Krupiczcr iglói cipszernémet várja a vendégeket Ezek a menházak szerényebb penziók, konfortos szobákkal és olyan levegővel, amit nem lehet megfizetni. A zergék egészen a Votruba Cliatáig jönnek és a szomszédos sziklákon fütyül a tnctmota. Ttt már a törpefenyö birodalma terpeszkedik és a bőgő szarvas mélyen lenn marad. Azt kérdem Krupicza Úrtól: — Magának nincsen rádiója? — Nincs. — És telefonja? — Minek az kérem . . < — Újságot nem szokott olvasni? — Hátha néha egy vendég hoz magával újságot, akkor elolvasom, de nem leszek okosabb tőle. Az augusztusi csözcs óta nem igen járt vendég a menedékházban, éppen csak a Székely doktor ur jön fel Késmárkról, dc az nem hoz újságot magával. — Levelet nem kap? — Szezónban minden másnap lejörök a postáért, dc mostanában nem igen akaródzott lejönnöm. A babám itt van a szomszédban — mondja nevetve — más meg ugyan ki ima nekem. Most is csak azért jöttem le, hátha jött valami hivatalos irás . . . — Mikor volt lenn utoljára7 Elgondolkozik . . • _ , Számol magában, azlán csöndesen mondja; Van annak kérem talán négy hete is . . . Most már megértem, roiér nem tud semmit Krupiczcr ur a világ sorjának változásáról. Rádiója, telefonja nincs, újságot nem olvas, emberekkel nem beszél, levelet nem vár sehonnan sem. Cl nyugodtan ezerötszáz méterrel a tenger szine felett, félórányira a Zöld-tótól, égbenyúló sziklák közölt, ahol fészket rak a kőszáli sas. Keskeny patakok zuhannak lc itt a gleccserek vágta gránitbirodalomban cs a vízesésekhez, amelyek szélesre. nyúlnak, mint a fátyol, hajnalban tömzsitestü, fürge zergék járnak, Krupiczcr ur ismeri őket. A sziklák vándorai nem is félnek tőle. Ha ráérő ideje van, lejár az erdőbe gombát szedni. Most rengeteg a gomba. Ott szárad a menház nyitott ablakainak párkányán. A lámpában petróleum ég. A vendégeinek ez is jó. ... És Krupiczcr ur boldog mégis. Nem hiányzik neki semmi . . > y "** Paál Jób. Szeged Városi Színház Ma, szordán este TATJANA MENOJTJ Érdyy Pál — Uontas Konstantin vendégfclléptével TRAVIATA Vordi örökéletű operája. Csütörtök, péntek, szombat és vasárnap este Ide gyere rózsám A legszenzációsabb operettujdonság Hétfőn, kodden és saerdán este Mindig a nők kezdik A legnagyobb sikerű vigjátekujdonság. 2sütö tökön este Kelfen egy léggyel! VI^iÖZVEGYLehár legszebb operettje. Délutáni előadások: Csütörtök: Eixi a paradicsomban. Mérsékelt he yárak. Szombaton: Leányvásár. Filléres helyárak! Vasárnap: Tul a Narjykrivánon. Mérsékelt helyárak 1 Kedden: Tul a Nagyknránon.