Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-06 / 267. szám

8 DÉL M AGYARORSZÁG Kedd, T938. december 6. MAKÓ xii. 6. Miklós napja alkalmából kedden délelőtt az összes makói tcmploniotktbui ünnepi istentiszte­letet tartanak. A kilenc órai kezdettel tartandó istentiszteleteken uz állami és önkormányzati ha­tóságok vezetői és tisztikara, a hazafias egyesü­letek és testületek küldöttségei vesznek részt. A vármegye jóváhagyta a makói villanykon­eesszió meghosszabbítását. Makó képviselőtestü­lete tudvalevőleg elfogadta a niakói villanykon­ccsszió 20 eves meghosszabbításáról szóló aján­latot. A konccsszióineghosszabbitás ellenében a város évi 50.000 kilowatt közvilágítási áramot kap ingyen, a magánfogyasztók állal fizetett áramdíjakat kilownttonkint 10 fillérrel csökken­tik s elengedik a város negyedmilliós közvilágí­tási áramdijtartozását. A képviselőtestület éve­ken át húzódott tárgyalások után, de egy kislét­számu ülésben hozott határozatával fogadta cl e/.t a konccssziúincgihosszubbitást, amelyet a köz­gyűlési ellenzék részéről az utolsó pillanatokig élesen ellenezlek. A közgyűlés határozatát az cl­lrnzékl városatyák közüt hárman, fellebbezéssel támadták meg. Hétfőn délelőtt került a városi határozat s az ellene beadott fellebbezés a vár­megye kisgyülése elé. Az első fellebbezés, amelyet dr. Kárpáti Lajos nyújtott be, a makói villany­telep zárszámadásaival igyekszik kimutatni, hogy a koncesszióme.gjiosszabbitás sérti a város és a közönség érdekeit, mert a meghosszabbított kon­cesszió sokkal nagyobb értéket képvisel, mint a Tröszt által ennek ellenében a város és a magán­fogyasztók részére biztositott juttatások. Lőyen­bach Benedek, a második fellebbező -azzal érvelt, bogy a két éviizedre kiható határozatot olyan képviselőtestületi közgyűlésben hozták meg, nme­Íven a képviselőtestületnek csak kis töredéke volt jelen. A harmadik fellebbező Nagy György 'Mi­hály, azzal érvelt a határozat jóváhagyása ellen, hogy a koncessziómeghosszabbitás a közvilágí­tási kedvezmények nyújtásával a magánfogyasz­tókat sajtja, illetve a magánfogyasztók- jogos ér­dekeinek teljes mellőzésével, tehát igazságtalanul jött létre. A vármegye kisgyülése mindhárom fel­lebbezést elutasítva, kisebb jelentőségű módosí­tásokkal jóváhagyta a koneessziónieghosszablii­t.-isi szerződést. Á kisgyűlés által eszközölt kisebb módosítások között legjelentősebb az, amely a vá­ros vezetőségének, illetve a képviselőtestületnek' azt a mulasztását korrigálja, amely megfeledkezik arról, hogy a villanytelep irodáit és vezetői la­kását magúban fog'aló épület olyan telken áll, amely nem tartozik n villanytelep eredeti telké­hez. hanem utólag vásárolt magántulajdon. A kis­gyűlés ezt olvképen korrigálja, hogy megváltás, illetve háronilás esetén a vállalat köteles ezt az ingntlint is a városnak megvételre felajánlani. Feltörtek eg.v bárkát n Maroson. W c i s z Ber­nát, makói halárus feljelentést tett a rendőrsé­gen ismerctleh tettesek ellen, akik az éjszaka a Maros vizében kikötött bárkáját feltörték s az abban tartott élőhal állományt mcgdázmálták. Anyakönyvi hirek. Házasságra jelentkeztek: Görbe Ferenc Szűcs Ilonával. Igaz Gyula Ferenc Tóth Erzsébet Rozáliával, Bánfi Lajos Hajnal Hona Margittal, Szilágyi Ferenc Nagy Eszterrel. Elhaltak: Fronimer Miksáné Pretzelmayer Fride­rika 10 éves (Vásárhelyi-ueea 20.). Sipos Mihály 59 éves (Tanya 606% Tóth Mária Katalin 3 hóna­pos CBaresai-ueea 22.). Az aszfaltjárdák javításánál sürgősebb a kül­»ő városrészek téglajárdáinak rendbehozatala. Mak,ó városa október hónap óta a koncessziómeg­hosszabbitó határozat alapján a város közvilá­gitási ámtndiiak tetemes részét megtakarítja, mi­vel az ingyenes közvilágítás szolgáltatására vál­lalt kötelezettség már érvénybe lépett Ezen a ci­men 10."00 pengőt takarított meg eddig a város s lomitóbb hozott közgviilési határozatával ki­mondotta, hogy ezt az összeget -3 leromlott asz­falt ffvnlnülárók kijavítására kívánja forditani. A közgyűlési határozatot ma tárgyalta a vármegye kisgyülése s azt nz előadói javaslatnak megfeíe­'fíen feloldotta. A feloldó vármegyei határozat mecájlápitia. hogv az 'aszfnltgvalogjárók' kijaví­tásánál sürgősebb feladatnak tartja a város külső uceáih.an rendkivfd siralmas állapotban levő iég­lagyalogjárók kijavítását s ilven értelmű ujabb megfontolás céliából visszaadja a városnak a kérdéses' határozatot. "> Rendőri hirek Bódi Sándor Attila-uccai la­kos egy kocsi kukoricát fuvarozott lakására. Minthogy: a sáros uccában kocsija elakadt, a ku­korica rakomány felét az ucca elején lerakta. Amig a rakomány másik felét az uccuba bevitte, vala­ki a járókelők közül egv zsák kukoricát elvitt <i? tic'Ca eleién lerakott csomóból. Váth János: SOLT ANYJA Történeti regény A Délmagyarország regénye 22 A császár dicsérete mellett előkerült a regi avar nagyság- és szabadság visszasiratá­sa. Ezt a siratást a duda éktelen sirató-ja­jongó hangja kitűnően vezette. Káró császár megkapta a gonosz, gyaláza­tos jelzőt is, amért az avarnépet szolgaság­ra juttatta és szétszórta, megrabolta. A két lány a folytonos hajlongásban bódu­latba lovalta magát. Mikor kiszálltok a lócá­ból, meginogtak s Docska Levente mellé zu­hant. Elvesztette eszméletét. Levente felemelte ijedten, mert Docska életét féltette. Nem tudta, hogy e pogány dalozás után a legénynek joga van ama lány első éjéhez, ki az ölébe szédül. Avar szokás, avar törvény. Mindenki felkelt cs magukra hagyta a szerelmeseket. * Ősei kincsei között lett asszonnyá Docs­ka. Másnap megzendült a kis apszis felett a toronyka harangja és agg györvár minden ija-fia kimosdva, kicsipvé megindult a ha­rang hivó szava felé. Az Ur napja, a hetedik' nap volt. Docska Leventével lépekedett. Szaláné a pap fia karján támaszkodott meg. A két hajadon elől tartott. Emese királynőién, fel­vetett fejjel, Imes igénytelenül, csaknem cse­lédien. Docska arcán valami borongás és valami boldog fény. Esőfelhőn a nap visszfénye. Elveszítette tisztaságát s nem tudta még bi­zonyosan, hogy miért? Beleegyez-e Árpád a nászba? Nem kevesli-e, a maga sorsán ta­nulva, a fejedelemutódnak Docskát? — Ilyenkor, ba a választott karján vagyunk is, ezer kérdés mered fel, mint vérengző hiúz háta: vigyorgó száj és baziliskus szem! Az­tán Levente beteg. Meg is halhat!... Ennyi kétségre csak a Krisztus adhat eny­het és feleletet. S boldog volt, mikor az ol­tár kövére hullhatott. Homlok még alázko­dóbban érte a kövét. Meg is csókolta a sze­relméért. Megkezdődött a mise. Egy részét a pap mondotta, a másik részét a diákonus a nép­pel. Graduálé, Glória, Evangélium, Credo, Offertórium a kenyérszinhez a leghóbbak kiválasztása s utána a kézmosás. Szent Ab­bous Nymusa, Urmutatás és általános lebo­mlás, a Páter nosler, abban a megbocsátás: csókkal illették a szomszédok egymást. Docska Leventét és Imest. Majd a közös ál­dozás, mikor az általános gyónás és bánat után szegény és uraság, boldog és boldog­talan részesült az Ur vacsorájában. Docska éppen egy rongyos pásztor mellé került az oltár lépcsőjére. Levente majdnem kiugrott, Kögy ellökje szerelme mellől a szomszédját. Mikor látta, hogy Docska milyen testvéri­en engedte maga mellé az oltárlépcsőre a toprongyos pásztort, megilletődött: „Majd megkérdem Docskától az okát!" — vált a számonkérés kiegyezéssé, mert a csók jól­esett nyilvánosan néki is. Aztán evangélium magyarázat következett avarul. Szinte motyogva fogott hozzá Ben­de. Intést adott: — Férjfiak! szeressétek a házastársatokat, mint Chrisztus az anya­szentegyházat. Mint asszonyi gyarlóbb edénynek tisztességet tégyetek. — Asszo­nyok! férjek birodalma-alat légyetek, inert a férfiú feie az asszonvnak, mint Chrisztus 1 az anyaszentegyháznak. — SzülékI neveljé­tek fiaitokat isteni félelemben, jó gondvise­lés alatt. Fiak! engeggyetek szüléteknek az Úrban, mert ez az igasság. — Szüzek, féi j­nélkül-valók isteni dolgokrul gondolkodja­tok, miképen lehessetek testben s lélekben egyek. — Szolgák! engedgyetek Uratoknak szives együgyüségében, mint ChristusnakI Ámen. A vénlányok a keserű szüzességükben mint a györövárba húzódtak meg. Levente, mint leendő, férj fogta fel az igét s a szo­katlan intés mélyen meghatotta. Szerelmes volt, tehát elkészített szántás az Ur magjá­nak. Docska zavarban volt: az asszonyok közé nem számíthatta magát s mint szűzre rájárt a vizes lepedő ... Megint a kétség maradt a templom után is vigasztalanságá­val. Újra felhorgadtak lelkében a kérdések végefogyhatatlanul... Az intelem után elbocsátotta Bende a né­pet: Ita niisza esztl Nem volt ez a latinság Bende száján vala­mi cicerói tökéletességű. Daminus vabisku­mol énekelt a diákonusa. Etkurn spiritu tu-t felelt a néppel. A szépséges. Prefációba is különös vidékiségek csúsztak bele. A Pá­léi nosterre Szed libera nu szaniáló-t felelt a nép és a diakónus. Dc ezért a szivek meg­teltek elégedettséggel. A lélek ünnepiro mosdózott ki s mikor kihullámzott a temp­lomkából, megint testvéri érzéssel várta a szeretet-asztal. A templom árnyékában terítve volt. A' diákonus kosarakban hozta ki a miséhez fel­ajánl,ott kenyereket, melyeket a pap nem lartott alkalmasnak az Ur-testévé változta­tásra. Nagy teritőkre ki volt terítve. Hozzá gyümölcs, bor s hal-féle, szárított hus töl­tötte meg a nagy-nagy vászonteritőt. Szegény s gazdag körülállta a teritőket. Azzal a különbséggel, hogy a gazda Szala­lányok alázatos lélekkel szeletelték a kenye­reket, a hus és halfélét és néhány szolgáló lány segítségével osztották szét. Az ötvös-koi sók, kuncsók tartalmát is szétosztották. Szent szolgálat volt ez, ami­kor az ur megmutatta a szolgának, hogy nem tartja emberhez méltatlarnak a cselcde­lést, hanem Isten rendelésének. Györvárban szegény nem volt. De alanta­sabb akadt bővel s ezeket is egyforma figye­lemmel elégítették ki. Mikor mindnyáian eltöltekeztek, a külön­épült kis torony harangja megkondult és n nép szétoszzlott: Isten hírével járjatok-keljc­tek! — kiáltotta Bende a távozóknak. (Folyt, köv.) Szász Nláiyástiá » kesztijiikészKőfanfioliiainol rendez. Érdeklődés délután 3—5-ig Fclső­tiszapart 1, vagy telefon 31—17. Délmagyarország Kölcsönkönyvtár Anyaga legnagyobb eiouzeiese teghisebb

Next

/
Thumbnails
Contents