Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-01 / 263. szám

Csütörtök", 1938. december T.' DEL MAGYARORSZÁG A fóbia is ttetioguttglan fegyházra Kelte a vásárhelyi gyilkost és felbujtó anyját (A Dclmagyarország munkatársától) Emlé­kezetes az a vad kegyetlenséggel végrehajtóit gyilkosság, amelyet januárban követelt él egy vásárhelyi tanván Szilágyi Ferenc 25 eve. földműves. Szilágyi egy vasdoronggal agyon­verte nagybátyját, a 72 éves Farkas Jánosi, annak reményében, hogy az öregember 3 hold­nyi vagyona a kis tanyával egvült reászúll és az örökség birtokában, megnősülted. A nyomozás során kiderüli, bogy a fiatalembert anyja, <">zv. Szi­lágyi Gyuláné bujtotta fel a gyii- * kosságra. Az ősz elején megtartott törvényszéki fn­tárgvaláson a biróság az elvetemült fiút cs anyját életfogytiglani fegyházra ítélte. Fellebbezés folytán a tábla ele került az ügy, A Gurry-tanács két tárgyaláson fog­lakozóit a gyilkossággal. Az első tárgyaláson Szilágyi Ferenc azt a meglepő bejelentést let­te. hogy nemcsak anyja, hanem Mocsári Mi­hály nevü s/omszodjuk is bujtogatta gyil­kosságra. A tábla elrendelte errcvonalkozolag a bizonyítás kiegészítését, de kiderült, liögy Szilágyi bejelentése alaptalan vádaskodás. Szerdán délelőtt került Ítélethirdetésre sor. A tábla helybenhagyta a törvényszék Íté­letét » és ugy a gyilkos fiút, mint anyját életfogy­tiglani fegyházra itélte. A főügyész és a védők semmiség! panaszt jelentettek be a kúriához enyhítés végeit. péntektől Belvárosiban fél 5, fél 7, fél 9 ÖTVEN NAPIG A KRÁTER TETEJEN *A mozgósítás éjszakája — Csehszlovákiában megdermed a polgári élet —• A Hotel Esplanailc étterme ezekben az izgal­mas napokban éppen olyan bábeli képet niuta­lolt, niiut a jazz. Tarka összevisszaságban különböző nációk gyermekei ültek a virágokkal megdiszitett aszta­loknál. Emitt egy előkelő prágai államhivatalnok felesége a komurnájával. Csehek. A férj hetek­kel előbb berukkolt, feleségét azért küldte ide, mert néhány hét múlva várták a családi állo­mány megszaporodását. Amig telefonálni lehe­tett, a férj minden nap felhívta a feleségét' Kör­möcbányáról, Fenn az élterem karzatán ebédelt Frau Sophie, akinek a férje Bodeubaeh mel­lett igazgató tanító volt. Csehszlovák állami 'al­kalmazott német iskolában Mikor bemutatták ne­künk az asszonyt, a sógora ezt mondta: „Sophie férje nz egyetlen álluinhü német a városkájában". Pár nap múlva már másként beszéltek ... Az étterein közepén volt a méltóságos asszony asz­tala. A méltóságos asszony pesti: férje előkelő bank elnöke, őméltósága csak rövid időt töltött nz étteremben és senkivel sem érintkezett. Ebéd •lőtt keresztel vetett magúra és elmondta az ét­kezés előtti imát. Szomorú eset hozta fel ide: uz egyik közeli, szanatóriumban sulvos betegen fe­küdt a lánya. Huszonkét éves viruló szépség. Évek óta gyógyítják a Tátrában. A méltóságos asszony reggeltől estig ott ül a lánya csipkés ágya mellett. A 'ánynak külön ápolónője van. Egy másik asztalnál hatan ültek: líoscn ur és Waltcr ur családjai. Ttodén ur Milanóban szüle­tett, a bécsi Mcrkur-bank igazgatója volt, meg­szerezte még az Anschluss elölt a csehszlovák állampolgárságot — erre volt leginkább büszke — és hónapokkal előbb Prágába költözöl'. Egv pesti mérnök bűbájos lánykája és csillogó sze mű szőke Felesége tegnap utaztak el. Az asszony férje értük jött. Ostrauból három asszony külön étkezett. Mindennap nagy túrákat tettek. Ilyen­kor magukkal vitték az ebédet. Tegnap fenu vol­tak a poprádi tónál. Az összekötő kapocs közöttünk Ferdi­nánd volt. Se a mesterségét, se a nemzetiségét nem igen lehetett biztosan megállapítani. Amig a portás — egy tavaly érettségizeit íg­löi fiatalember, aki egyetemi tandiját kereste meg itt a nyári szezónban — el nem utazott Po­zsonyba, Ferdinánd a [féle londiner volt. Segített a takarításnál, cigarettáért ment, a cipőket pucol­ta és újságokat hozott Lomnieról. A portás távo­zása után előlépett. Fejére tette az aranyszalagos sapkát és beült a portásfülkébe. Onnan csak akkor tünt el, lia lement -a bazárba, vagy a csendőrök­höz rádiót hallgatni. Mert a szálloda igazgatósá­ga — azért, hogy megóvják a vendégeik nyugal­mát — eltüntetett a hotelből minden rádiókészü­léket. Egyedül Feri, a főpincér szerelte fel rá­dióját a konyha mellett az offiszban, de erről rajtam kivül nem tudott senki. Ferdinánd hozta a liirekct. Titokzatos arccal újságolta, liogy „Hodzsa le­mondott", „Honnét - Prágába jön", „Háromezer orosz repülőgép érkezett a rcpublikába", , Hans Mörthöt, az ótátrafürcdi shitrénert letartóztat­ták", „Késmárkon fel akarják robbantani a templomot", „A lengyelek a határon készülőd­nek". Hirci közül csak azokat lehetett elhinni, amiket Ferdinánd olyankor mondott, ha a rádió­tói jött. fis ilyenkor változott a nemzetisége is. Enyhe, bíz fos hashajló 2 szem 42fill, 42 szem 54 fiit, 20 szem 90fill. ö0sam250» Heggel még azt mondta, nogy „mi magyarok' •v isszavcszüok mindent", dclbcn már "Jgy nyilat­kozptt, hogy ..mi sz'ovákok követeljük a teljes 'autonómiát", délután ugy beszélt, hogy „wir Deut­sche . . ." és emlékszem arra is, hogy egy este büszkén hivatkozott arra, hogy .,uz anyám len­gyel volt. ma írtam uz öcsémnek: küldje el 3 ke­resztlevelemet, mert félig én is lengyel vagyok és mienk lesz a Túlra . . ." Ma különben Ferdiuunddul uciu lehet beszél ni Tegnap rendelet jelent meg, amely szerint a bankbetétekből csak három százalékot fizetnek ki A postatakarékpénztár nem ad ki egy félnek többet, csak száz koronát. Ferdinándnak húsz­ezer koronája van. Egy cleteu át ennyit takarí­tott össze. Itt áll most pénz uclkül. Rémese® eJ \olt keseredve Nem lehetett megvigasztalni. — Tudom éu — mondta —, hogy ez mit jelent, lia majd feloldják a tilalmat, nem cr seramit a pénzein. Egyszer átéltem már ilyen időtt Pénteken, szeptember huszonharmadikán déL ulán a tarpataki vízesésnél voltunk A Zerge-szállóban azt bömbölte a rádió, hogy a szovjet nem hagyja cserben szövetségeset, Csehszlovákiát. Fiatal pár ült az cttereinbcu éj elcsavarták 3 rádiót Gk inkább tánczenére vol­tak kíváncsiak. Este römiztünk. Lehetett fél tiz, amikor Katica, a szobalány keresztülszaladt a kávéházon. — Mozgósítás! — kiáltotta . . . Felugrottunk. Én az offiszba szaladtam, Feri ült y rádiónál és intett a fejével. Magam sc tudom, hogyan: két perc alatt tele volt az oFFisz. Már mindenki tudta, hogy rádió van itt. Olt állt a rádió a mosogatóasztulon, mel­lette gulyásszaftos tányérok és ingujjban, kék kötényben az egyik niosogalófiu. Jöttek a lányok 1 szomszédos villából, papucsban smink nélkül, kócos hajjal. Sör áporodott a poharak fenekén, egypáran már sirlak és l'okorny Bohislav. a lé­gionista állt mcllcUctn, arca az egyetlen lámpa világa mellett fehér volt, mint a fal. A rádió pedig bömbölte csehül, szlovákul, né­metül, russziuul, lengyelül, magyarul: — . 7 . a mozgósítottak hat órán belül a legrö­videbb uton tartoznak a megfelelő belaen jelent­kezni ... polgári ruhában jönnek, magukkal hoz­zák . . . zsebkendőt, törülközőt ,gombokat, tüt, cérnát , . . ... Az elejét nem hallottuk, inert kcsön ér­keztünk. És aztán, amikor újra kezdte a rádió, megtudtuk, liogy: — bevonulni tartozik valamennyi tiszt, altiszt, tartalékos, póttartalékos, valamint minden nyug. állományban lévő tiszt és altiszt negyven é\c* korig . . . Egy sóhatjás törte meg a csöndet. A Bolnisláv sóhajtott. És arcára visszatért a rendes szinc. — ... augusztusban multain negyvenkét éves . . . — mondta . . Ottó, a szudétanémet, indult a szobájába. Most történt először, bogy melegen megszorította a Bohnslav kezét. „Én megyek' — mondta — Isten áldja magukat. Minden . . ." A lányok sirtak. Volt közöltük egy vörös ha­jú kislány, aki görcsösen zokogott. Három munkás rohant fel hozzánk. Négy lép­csőfokot ugroltuk egyszerre. A tulajdonos fiához fordultak: ..Fiatal ur, tessék kiadni a bérünket, mert megyünk". Kőművesek voltak Krasznahofflía környékéről. A fiatalúr szaladt az apjához a kasszakulcsokért. Odakünn kurblizlak egy autót. A főorvos utazott Késmárkra. Vele ment a

Next

/
Thumbnails
Contents