Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-30 / 286. szám

DE £ MAGYARORSZÁG Szombat, T938. december 3f. Nyolc vadonaful írógéppel Szeged felé szöktek egy kecskeméti betörés tettesei (A Dé'magyarorszdg munlzatársdtó'.) A hét elején nagyszabású tc'örés történt Kecskeméten: ismcret'cn tette~ek behatottak Hajdú Imre műszerész Két:cmp!om-köiben lcvö üzletébe és ellop'a'í nyolc írógépe', magukkal vitték ezenkívül, az üzlet egész töllőtollkiizhlét. A kereskedő kára: 2914 pengö. Csütörtökön reggel értesítés érkezett a szegadi rendőrségre. A kecskeméti rendőrség közölte a szegcdi bűnügyi nyomozóosztállyal, hogy a nyomok szerint a; irógép- és töltőtollratfók Szeged leié szö'ite'i zsákmányukká' és a feltevés szerint a: írógépeket itt akarják értékesíteni. A szegedi detektívek fe'készülve várják az irógépes betörőket és felhívják a közönség figyelmét, hogyha va'aki gyanús eredetű írógépet kinál megvételre, jetentsék a rendörségen. Itt közöljük az ellopott Írógépek gyártási számát: Triumph-Durabeal 316.622, Triumph 184.296, Triumph 816.122, Erika 734.747, Erika 760.171, Erika 584.106, Erika 777.659, Remington-Portablo 270.488. Aki ilyen számú iróeépeket lát, tegyen jc'entést a rendőrségen. Nyolchónapi börtönre Ítélték, mert szidta a leventeoktatót (A Dé'magyarország munkatársától.) Hatósági kő.og elleni izgatás és erőszak büntette miatt vonta fe'elösségre csütörtökön a törvényszék ötöstanácsa Szabó Sándor hódmezővásárhelyi fiatalembert. A vádlott czév szeptember 24-én egy tanyai lc. eenteórán szembeszállt a leventeoktatóval, szidalmazni kezdte és arra-buzdította társait, hogy ne hallgassanak rá. — Ne porá zon! — mondotta a levenfeoktatónak, majd társai felé fordulva kérdezte: — Miért nem vágjátok szájon? Az oktató jelentette az esetet a csendörségnek, | ahonnan utasították, kisérje a csendőrségre a renitens leventét. A fiu azonban ellenállást fejtett ki és nem volt hajlandó a csendőrségre menni. A biróság hatósági közeg elleni izgatás miatt bűnösnek mondta ki a fiatalembert és tekintettel büntetett előéletére (kétizben volt büntetve, egyszC; ugyancsak ha'ósá'i kfz g elleni erőszak miatt), 8 hónapi börtönre ítélte. A hatósági közeg elleni erőszak büntette aló! felmentést nyert, mint az itélet indokolása megállapítja, a csendőrök és a leventeoktató túllépték ha'dikörtlke.', amikor Szabót arra akarták kényszeríteni, hogy a csendőrségre menjen. A vádlott és az ügyész megnyugodtak az Ítéletben. (A Délniagyarország munkatársától). Vidám gycrmekkacaj, fürgén sikló apró szánok, csillogó s/cmck és kipirult arcok. Ez lehetne filmmontázsszorü mcgelevcnitése annak a képnek, ami léptennyomon elénk bukkan, ahogy a hidon átmegyünk Újszegedre. A gyermekek élvezik igazán a tel örömeit. Hétköznap lévén, a felnőttek munkájukat végzik, vagy ugy tesznek, mintha nagyon elfoglallak lennének és sietnek céltalan céljuk felé. A gyermekek világa nz a hófehér tiindérvllág, ami Újszegeden elénk tárul. Behavazott utak, hótömeg alatt roskadozó fenyőfák s az egész néma, puhafehér világ a tél örömeit hirdeti. Ott, ahol néhány héttel ezelőtt még rózsák nyíltak s utolsó illatcsókjukat küldték a novemberi napsugár felé, busz, huszonöt centiméteres hó takarja a földet és csipkéssé varázsolja a rózsabokrok apró ágait. Újszeged nyáron csodálatos, illatozó rózsakert, télen pedig vadregényesen szép havas vidék. Ródlizús, hógolyócsata és — sif Elavult díszletekként vonulnak el előttünk a parttiirdö behavazott tetejű kabinjai és mintha gúnyosan kiáltana felénk a Tisza jege mellől, egy tábla, ezzel a felirattal: „FAGYLALT" - . Azlán sz.ánkó-esitingelést hallunk, prüszkölő kis ló ragsdja maga után a falusi szánt, amelyhez hóiul egy ötletes lurkó hozzákötötte a saját ródliját s nost olyan arccal tekint magakörül, mintha főnyereménye lenne. Jobbra egész sereg ródti suhan le a töltésről a Tiszn jegére. Belénknvilal a félelem: hátha nein elég erős még a jég és a gyermekek.'«,, A lár- | RODLI-ÖRÖMÓK ÉS SI-FANTÁZIÁK az ujszegedi hófehér tűnd érvi I ágb a n más, vidám, kacagó apróságok nem törődnek ilyen csekélységgel, vígan siklanak továbbra is a jég felé. ök tudják, hogy nem történhetik velük semmi baj . . . A töltés mögött komoly hógolyó-esata tombol. A hóembernek már hiányzik a feje, ő a csuta hősi halottja s az iskolásfiuk idomtalanná torzult testét használják fedezéknek. Spanyol polgárháborút játszanak s mielőtt a csata eldőlne, kiderül, hogy valamennyien egy táborba tartoznak. Csakhamar elhatározzák, hogy átalakulnak japánokká és kinaiukká . .. Nem vártuk be, amig a binai-^japán háború etdölt, hanem végigsétáltunk a Főfasoron. Ez a szerelmes-párok sétahelye. Andalogva, csigalassú, ságga! járkálnak a behavazott utakon s nem érzik a lábukról felkúszó hideget, a szivükben bizonyosan tavaszi na'pfény ragyog . . . Legalábbis erre lehet következtetni az alábbi szellemes párbeszédből: Kislány: Nézze csak, mindjárt előbújik a nap! Fiu: Fázik? Csak nem? Kislány: Jól esne egy kis napsütés . , . Fiu: Megette a fene, ha maga nem érzi a meleget belülről! A Bertalan-emléknél 'A nap csak" azért se süt ki, mert amott, a nagy virággrupp bejáratánál fényképezni szeretnének. Valóban festői a háttér, a hótömeg súlya alatt meggörnyedő fákkal. A fényképezőgép azért elkattan s a hótömeg ugy szikrázik, mintha tudná, hogy felvételt készítettek róla . . . Igazi élet a Bertalan-emléknél tombol. Az il- 4 juság ragyogószemü képviselői virgonc fiuk és kacagó leányok húzgálják a ródlijukat. Kettehhárman is felülnek egy-egy ródlira s ugy készülnek a lecsúszásra, mint valami ünnepélyes aklusra. Kipróbáltuk a ródlipályát, hogy beszámolhassunk a „lecsúszás" élvezetéről Olyan érzés volt, mintha hirtelen, hihetetlen magasságból lepotytyantunk volna, aztán ördögi ugrások, zökkenők következtek, majd ródlink önállósította magát és rutul cserbenhagyott. A ródlipálya szélén vet'ük észre magunkat, a szép, puha fehérség kissé keménynek bizonyult és csak az vigasztalt, hogy mindenki még a legvadabb idegen arc is mosolygott ránk . . . Persze, gyakran megtörténik, hogy a leggyakorlottabb ródli-bajnok is felborul. Amott egy fiatalember vigasztalgat egy csöppnyi lánykát. Felborulás után vannak, a kisleány hatalmas könnyeket potyogtat sötét mackóruhájára. Nem akceptálja a felnőttek vigasztaló szavait: „Katonadolog", „Ilyen nagylánynak nem szabad sirnia", „Nem fáj, semmi baj!" — ilyen és hasonló bemondások nem érdeklik. Négyesztendős kis lelkében valami olyasféle tiltakozás érik: „Nem igy akartam élvezni a tél örömeit!" Meginterjúvoltuk azt az árva gebét is, amelyik sorompóhoz kötve, egy szál vékony takaróval a hálán várta a sielőket. Ilyen ugyan akadt egykettő, de ezek konokul ragaszkodtak ahhoz az élvezethez, hogy egyedül bukdácsoljanak lefelé a göröngyös domboldalon s aztán hetykén vállukra vetve a sitalpat, Ismét felmásszanak. Egészen ugy festettek, mint az alpesi sziklautak elszánt vándorai. Istenkém, fő a fantázia . . . Talán illúzió volt az is, hogy a szegény árvái gebét sijöring-lónak képzeltük. Mert annak talán még volna valami értelme, ha a bősz sielők végighuzatnák magukat a töltés tetején, ahol nagyobb a hó és nem életveszélyesek a vakondturások, mint a Bertalan-emlék lába előtt . . . Egyóra tájban elnéptelenedik a táj, mindenki siet haza, ebédelni. — Jaj, milyen remek étvágyam van, kiródliztam magam! — csicsereg őnagysága otthon, az ebédnél és felhasználja kitűnő étvágyát arra, hogy vizben főtt káposztalevél helyett kivételesen répafőzeléket ebédeljen. Mert fő a karcsúság és az elegáncia ... Ez utóbbihoz tartozik az is, hogy tclen, ha hó van, ródlizni és sielni illik ... Élvezzük -a tél örömeit. És ne gondoljunk arra az elképzelt jelenetre, hogy valami ördögi filmriporter rajzburleszkjében a Lomnjci-csucs szélesre húzott szájjal kineveti a Bertalan-emlék ródliktól cs vidám fiatalságtól hemzsegő szerény lejtőjét . . : (-nyi ) momo lovak. Mé'yen tisztelt Szerkesztő ur! Minden esztendőben lélekemelően szép ünnepség a frontharcosok karácsonya a D óni-téren, az Isten szabad ege alatt. Az idén ezt az ünnepséget fájdalmasan nélkülöztük és igy azt sem tydjuk, hogy a frontharcos testvérek kaptak-o az idén karácsonyi ajándékot? Kérjük a szerkesztőséget, szíveskedjenek bennünket értesíteni, illetve megnyugtatni afelől, hogy a frontharcso karácsonyi ünnepségek elmaradásával egyidejűleg a frontharcosok megkapták-e a karácsonyi ajándékot. Több clőfizctő* A Dólmagycirorszdg szerkesztősége a levét vétele után nyomban érintkezésbe lépett Szsitz Ferenccel, a szegedi Frontharcos-Szövetség alelnök kéve!, aki a következőket mondotta: — A nagy hideg miatt az idei frontharcos karácsonyi ünnepséget az iparosiskola termeiben tartottuk meg, családias körben. A dóm-téri ünnepséget azért mellőztük, mert az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy 2—2 és félórás ünnepség alatt sok gyermek meghűlt és beteg lett. Ezt akartuk az idén e'kerűlni. Az idén hidegebb volt, mint az elmúlt években. Az ajándékokat az iparosisko'.ában kiosztottuk a frontharcosok között* akik az idén több ajándékot kaptak, mint az első évben. Egyébként a frontharcos vezetőség néhány nap múlva részletesen tájékoztatja majd a sajtót.