Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-28 / 284. szám

ft íHsitnkz és mtivéfzcr • HETI MÜSOT: Szcrdáu este: Ezrcilc»ki*iisszonv. Bcrletszünet. DMKE. Csütörtökön dílután: Ide gyere rózsám. Fi'.lé­rr* helyárok. Csütörtökön este: Ezredeskisasszony, Bérlet­szünet. DMKE­Pénteken este: Ezredeskisasszony. DMKE. Szombaton délután: Angyalt vettem feleségül. riMKF.. Szombaton este S órakor: Ártatlan Don Jüan. Vígjáték. Bcrletszünet. Szombaton éjjel 11 órakor: Nagy szilveszteri kneagóest. Bcrletszünet. Vasárnap délután: Ezredeskisasszony. Rendes helvárak. Vasárnap esle: Ezredeskisasszony. Bcrlclszü­net. —oOo— Villámbeszélgetés a mikrofonszüneben a leenéDszerübb szDíkerrtövel — Halló, ilt Szeged... Az „Ezrcdcskisasz­szony"-t közvetítjük a szegedi Városi Szinház­hól . . . Tamásáé Pilótás Lili kedves hangja csen­gett fel 4 mikrofonban kedden este. A szezon egyik legnagyobb opcretlslkerét, az „Ezredcsüisasz­szony'Vt elevenítette meg a rádió hanghullámain kérésziül szines, eredeti előadói modorában. A elvoriásközi pihenőt felhasználva villáminterjút csináltuuk i rádióhallgató közönség kedvencével, bajos megjelenésű speakernővel, akihez a log­uktuálisabb asszonyproblémára vonatkoz.an intéz­lünk kérdést: — Dolgozzon-c a férjes asszony? Filótás Lili rövid gondolkozási időt kért, uinjd kijelentette, hogy mindig kedvenc témája volt a dolgozó nő problémája. Aztán — szerkesztőnőhöz íióitó szabatossággal és i kényes kérdéshez illő óvatossággal igy nyilatkozott: — Bár magam rossz példával járok elöl, mégis mindig hangoztattam, hogy ha a férjes asszonynak nincs szüksége az anyagi hozzájárulásra, ne dol­gozzon! Nagyon helyes volna az asszonyokat, kü­lönösen az anyákat visszaterelni a gyerinckszo­búbu, uz elhanyagolt családi otthonokba . . Eb­ből a szempontból tehát hátrányos, ha az asszony, a feleség dolgozik, viszont ugy érzem, hogy szó­rakozásból, pusztán időtöltésből kevés nő migy hivatilbn, munkába... Sajnos, legtöbbször az .'nyugi körülmények kényszerűik az. asszonyt,hogy vállvetve dolgozzon férjével a megélhetésért. A speakernö, aki újságírónő is, — „Hungarin Magazin" einWl gyönyörű kiállítású idegenfor­úmi lapot szerkeszt —, ezután abból a szempont­ból világttja meg a kérdést, liogv ma már a nfl­i ek is életszükséglet a munka, az intellektuális elfoglaltság. Érré is tud nagyszerű ..receptet": — Annyi inas irányú elfoglaltság kínálkozik • •gy asszonynak, különösen szociális téren olyan szépen és eredményesen dolgozhat! Nem kell anya­giakkal hozzájárulnia, sokszor jobban kell a ko­moly, lelkes munka. Annyi árva gyermek vár si­mogató anyai kézre, akinek nincs gyermeke, szeb­ben nem töltheti ki hivatását, mintha az árvákkal foglalkozik . . . — Más uz, ha valaki egészen kivételes tehet­séget árul el valamely pályán — folytalja lelke­sül. Természetes, hogy ezeket nem lehet büntetni azért, mert véletlenül férjes asszonyok és a férjük — el tudja tartani őket . . . Diszkréten elárulja, hogy nem saját magára gondolt, mert reá tulnjdonképen nnn is vonalko­ik már ez uz egész asszonyprobléma . . Néhány budapesti lap intimitásai között legutóbb kipat­tant, hogy u karcsú, szőke, fiatul bemondónő nem sokáig tartozik már a férjes asszonyok közé. Csak "Idig. amig a törvényes keretek határideje ki­szabja ... Filótás Lili rajong Szegedért és mindig boldog, 11 ideszólitja a kötelesség Többnyire nyáron volt itt, mos! külön övömet talált a fehér hótakaróval / DÉLMAGYARORSZAG borított városban. Két óráu keresztül szánkázott Újszegeden cs frissen, boldogan — csaknem az utolsó pillanatban jelent meg a színházban, hogy végigkalauzolja a rádió hallgatóit a lcngyci-ma­gyar barátságról szóló romantikus nagyoperett kulisszái között . . . A rádió legnépszerűbb bemondónője nagyon so­kat dolgozik, napközben lapjánál, este a rádió m krofonja előtt. Férfihez méltó, igazi munkás­életet íj. Csak egy bánata van: hogy '3 rádióhnll­gaiók még mindig így képzelik el, mint valami — tiszteskoru hölgyet . , . Ezzel szemben megálla­píthatjuk, liogy Filótás Lili az a bemondónő, aki miatt kár, hogy nálunk még nem vezettek be. a te­levíziót . . . (os. p.) —oOo-® Szerdán zárul Farknsház.v Miklós kiállítása. Karácsony előtt nyilt meg a Hungária-szálló fél­emeleti halljában a kiváló, uj törekvésű festőmű­vész, Farkasházy Miklós kiállítása, amelyen első alkalommal mutatkozott be a szegedi nyilvá­nosság előtt. A kiállítást Donncr Gertrúd Má­ria művészi értékű szobrai és kerámiái teszik teljessé. Az értékes és érdekes művészi irányt be­mutató tárlatnak őszinte nagy sikere van, a tár­sadalom legkülönbözőbb rétegeiből keresik fc! a kiállítást A tárlat ma, szerdán este zárul, este 7 óráig díjtalanul megtekinthető a Hungária hall­jában. Szerda, 1938. december 28. 1 —— A szinn&zi iroda tiirei Országos rádiósikero volt tegnap este a szegc­di sziliháznak. A magyar rádió az „Ezrcdcskísasz­szony" előadását közvetítette. A remek operett további sikerét is megalapozta a rádió, mert aki még nem látta, csak hallotta a rendkívül érdekes és szép darabot, az most okvetlenül meg is fogja nézni. Az „Ezredeskisasszony" egész béten műso­ron van. Szüntelen kacagás a szinház éjszakai fél 11 órai Szilveszteri Icabaréia Csütörtökön délután az „Ide gyere rózsátu" ke­rül szinre filléres helyárakkal, a premier szerep® osztásában. Az „Angyalt vettem feleségül" vidám zenés jé­lcnelei fogják megkacagtatni szombaton délután A közönséget. Filléres liclyárakl ^ Szilveszter este 8 órakor: Qrtatlan Don Jüan" a legmulattatóbb bohózat. Váth János: SOLT A Történe tl r « g é n y A Délmagyarország regénye 34 Azért se kelt fel ültéből! A szétterített szoknyája alja ott Kerekedett a széles padkán s a nap csókolta. Ráprése­lődött a vastag pallónak minden ere. Rajt volt, ahogy elülte Levente s meggyűrte. — Tessék, apám, tessék! — kínálta nagy és félős tisztelettel, mi alul olyan jó volt sza­badulnia s anyás csókkal töltekeznie, hogy most elvesztette minden elomlásat. — Docska, Docska — hebegett a felesége felé — szintén, szintén velünk ... — Nem megyek. Vezessétek be, Emese a a vendégeket Leventével. Én még ülök a napsütésben... Nem ura dadogása bántolta, hanem vala­mi veszedelmet érzett meg a két emberben. Tolakodó szerelmet.. Elmélázott, hogy milyen szüzién kapcsol­ták ők szemüket egymáséba Leventével. An­nak barna sziizien kutyahüségü szeme és nz ő szürke tehénszelidségü tekintete ... s majd .nem elsírta magit u bágyatag napsütésben. Iszonyattal gondolt Árpád nagy fekete szemére. Mély beesett ágyából most is ma­gán érzi. A tori barázdák összefutottak s erős szögletbe foglalták n merev bajusszal együtt ezt a gőgösen erős akaratú arcot. Bulcsu nem telepedett annyira rá a lovára. Könnyeden ülte, mintha kiugrásra készülne Árpád parancsára. Kedves ez n gyerek! Csak avval a vén sassal ne kovúcsolódna egvljel Mennyi szolgálatkészség! Most felállt s megindult befelé." Á konylaán olyan sürfcés-forsást látott, hogy Arnulf királvt se előzte különb. Az aranyedények esenglek, rsö ömpölteV. A sült bus szaga már a fapalota udvarán megütötte orrát. „Ma elad az anyám!" — ötlött fel, ..pedig Emese készítteti ezt a lakodalmat. Nekem torom lesz". A feloireló arcából le>ohb-lejebb szorult a boldogsáp' bibora s leszállott a szivére s ugy összeszoritotla, mintha marokra fopnák. „Az a marcona ember! Az! Megöli ma a szivemet! Ezt a lakodalmat is. azt hiszi, azért kés''lik, bosrv entrena elacbapnki Pedip­szegénv Emese tesz ilt ki magáért! Emese! Anyám! eladtok, mikor nem engem akartok kontvolnil" Már tántorgott. Bebotorgott a hálókamrajába. Ráborult a szőttesekre s sirni való kedve volt. Közben megenyhült. „Hátba Levente el­beszéli, bogy már férj és feleség vagyunk. Csak találkozhatnám vele négyszem közt. Megmondanám neki s felbátorítanám, bogy csak rukkoljon ki vele. — Nagyot sóhajtott: Hu Bende itthon volna, a jó testvér majd feltálalná az egész dolgot. Simán, leiemé® nyesen". Csnk forgott, nyugtalankodott s nézte a famennyezet rásötétedő gerendáit. Az ajtó előtt nevét említették. Az egyik szolgáló mondotta, nogy aü ágyas búzába látta menni. Bar megszökhetett volna inkább Leventé­vel. Koldusként, házról-házra járva, mint sem más oldalán éljen. Csak olyan bárgyíl ne volna ez a Levente. Nem tudta még; bogy Árpad előtt fiainak nincs akarata. * Lakomára hivták. — Docskám, Docskám — hízelgett Emese hangja a fáklyafényben, amit betartatott ágyas házába. Ugy-e szép vagyok! Gyero nézz meg, angyalom. Ma igen szép akarok lenni. Tudod, Levente mit mondott, hogy azokkal a füvekkel éljek s apjának ajánl fe­leségül ... És Isten rendelését láttam abban, hogy n kapuban összetalálkoztunk ... lel­kendezett n fakó hang. •— Isten segítsen, Emese! — Gyere lakomára! — Megyek már. Megyek, kedvesem '—' kezdett megnyugodni Docska. A baján iga­zított tenyerével. A tűket beljebb tü?ködto gazdag fürtéibe. Körül lesimogatta a szok­nyáját. — Nem is veszel másik ruhát! —- csodál­kozott Emese. A fáklyát az arcába tartotta: Te Docska, sirtál 1 Persze, Leventét félted, hogv elparancsolja az apja. Bizalmaskodóan fülébe hajolt: Ha megké­ri n kezemet, kieszközlöm, bogy hagyja mel­letted. Jó? — örvószkedett és fakó hangja felmelegült kissé. — Majd meglátjuk — keclvetlenkedett Docska. — A Isten áldjon jó szivedért, (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents