Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-28 / 284. szám

Szerda, 1938. XII. 28. nmmmmma^mmmmtmm^mfmmmmmmm• Emelkedik a lázmérő Válságos és mozgalmas idők természetéből folyik, hogy a társadalom átépítésének, szociálpolitikai és gazdasági reformoknak lázas korszakát éljük. Sietős lett a törvényhozás utja, elevenebb a kormány munkakedve. Égy nyalábnyi törvényjavaslat fekszik már a Ház asztalán, valamennyi mélyreható reformot rejteget. Imrédy miniszterelnök megállapítása szerint a Felvidék részleges visszacsatolása után a belpolitikában tisztulási folyamat következett be s már hozzáfoghatunk a szegedi, győri és kaposvári — alapjaikban azonos — programok'végrehnjtásához. Érdekes, bogy Virginio Gayda, a Giornalc dltalia európai hirü közirója is erre n megállapításra jut. „Azt lehet mondani — irja Imrédy miniszterelnök nyilatkozatával egyidőben —, hogy a bécsi döntés leegyszerűsített Magyarország belpolitikai feladatait. Magyarország ma tömör nemzeti egységben kezdheti meg nagy belső reformjait". Akik mindég a nagy nemzeti összefogás, rf tökéletes egység álmodói, a reformok sürgetői voltunk, örömmel szívjuk magunkba ezket az ootimista szólamokat s minden vagyunk továbbra is az marad, hogy cz a nemzeti egység meg is valósuljon. Ámbár, — ezt már a szkepszis hangján mondjuk - még nem látjuk egészen rózsásnak a helyzetet. Piciny repedések jelentkeznek a nemzet lelkén és távolról igen sötét felhő közeledik felénk. Jaross Andor tárcanélküli miniszter lévai és érsekújvári beszédei nyomán egy reánk nézve kevéssé hízelgő disztinkció kezd kiépülni a közvéleményben a felvidéki szellem és az anyaország szelleme között. Lnnok a megállapításnak gyakori hangsúlyozása és Megismétlése rpedéseket hasit a Gayda által látott „tömör nemzet egységen". Fenntartás nélkül elismerjük, hogy az elnyomás a magyar fajta rejtett képességeit hozta napvilágra s a visszacsatolt területek lakossága, mint aciesbene or di n a t a, jól rendezett, harcra edzett sereg gyarapítja nemzetállamunk erejét. Ez nem az örömkönnyek ködfátyolában fogant bók csupán, hanem őszinte örömünk is. Más kérdés, hogy a csonkaország szegénységének szembeállítása a visszatértek viszonylagos iólétével kedvező hangulatot termel-e a közösen* óhajtott nemzeti egység szempontj; iból. Közállapotaink kritikája termékeny reformokhoz adhat inspirációt, de az eltévesztett hangsúly tágíthatja a repedést a kétféle magyarság között. Nehéz, nagyon nehéz a nivelláló munka a magyar állam vérkeringésébe újra visszatért testvéreink tárgyi életszemlélete és az anyaország politikai életstílusa között. Egy másik nehéz sötét felleg indult el a Feketeerdő tájékáról a Dunamedence felé a népi-elv formájában. Ma még talán nem is láttuk, hogy milyen rettenetesen mély szakadékot vág u magyarság lelkén a nemzetállam fogalmának modern eltorzulása a népi-elv és a történelmi eszme szembeállításával. Csendesen, észrevétlenül s főleg öntudatlanul már a v ö 1 k i s c h-c Írnél c t vizein immmsmammmmm^mmmbulm politikai napilap hajózunk. Erre mutat a képviselőház ele terjesztett reformok sorrendje. Tagadhatatlan, hogy nekünk 1938-as magyaroknak nehéz a népi-elvvel szemben rideg álláspontra helyezkednünk. Hiszen a müncheni ajándék is a népi-elv papirosába volt burkolva. A magyarság, amely Szent István jubileumi esztendejében a nagy államalapító király gondolatkörében álmodja jövendőjét, nem dobhatja lomtárba a nemzet-állam ősi alapeszrnényet. Az államban a nemzet eszméjének he Ivét nem foglalhatja el és nem szoríthatja ki a magyar faj eszméje. Az előbbi tágabb történelmi viharokat kiálló, jobb jövőt igérő fogalom, a fajelmélet a magyar élet szűkítését jelenti. Ne ;m habozunk .kimondani, liogv katasztrófát látunk abban, ha a magyar állam törtéPáris, december 27. A nemzetközi politika középpontjába az egyre jobban élesedő olaszfrancia ellentét került. A helyzetet még jobban kiélezi Daladier francia miniszterelnök bejelentett és küszöbön .illó korzikai és tuniszi utja. A francia miniszterelnök látogatását Virginio Gayda háborús fenyegetésnek minősítette karácsonyi cikkében. F r a n c o i s-P o n c e t római francia nagykövet jegyzéket nyújtott át Ciano gTÓf olasz külügyminiszternek, amely a francia minisztertanács határozatát közli. Rámutat ez a jegyzék arra, hogy a Mussolini—Laval-féle egyezmény felmondása Olaszország részéről ellentétben áll azzal a szellemmel, amelyben Olaszország és Franciaország egymásközti viszonyukat eddig fejleszteni igyekeztek. A jegyzék visszautasít mindennemű területi követelést arra az esetre, ha az olasz kormány ilyenekkel előállna. A francia ajánlat Páris, december 27. A római francia nagykövet által Ciano külügyminiszternek átnyújtott jegyzék nyitva hagyja az ajtót a két nemzet között fennálló kérdések további kölcsönös megvizsgálás számára. Párisi diplomáciai körökben ugy tudják, hogy az egyezmény a következő elveket tartalmazza: 1. Mindenekelőtt újból megerősíti a francia területek érinthetetlenségét. 2. Kijólenti, bogy a tuniszi olaszoknak adandó engedmények legfeljebb nz 1933. évi egyezményben megállapított kedvezmények lehetnek. 3. Kifilenti ezenkívül, hogy bárminő olasz bmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmm XIV. évfolyam 284. szám nelmi hajója a fajelmélet örvénye felé sodródna. A magyar faj tisztelői, rajongói, vérszerinti hozzátartozói és leginkább annak áthasonitó erejétől várnak expanziv erőt, de cUszszimiláló veszedelme^ sejtenek minden olyan töt vényalkotásban, amely idegen minták utá'hzási lázában fogant. A közeljövő, a törvényalkotások, a reformok fogják megmutatni erősek vagyunk-e önmagunkkal szemben is tárgyilagosak lenni, önállóan járjuk-e a történelem útjait, avagy belsodródunk abba a lázállapotba, amely modern divatokkal akarja helyettesíteni a magyar öncélúság szépen kiépült történelmi alkotmányát. A magyar közélet lázmérőjében emelkedik a higanyoszlop. követelés kizárólag olasz-francia kérdésnek tekintendő. 4. Bizonyos szükséges esetekben nem zárja ki a határok kiigazítását." 5. Hozzáteszi még, hogy a szuezi csatorna kérdése csupán az olasz-egyiptomi kapcsolatok keretében vitatható meg. 6. Elismeri annak lehetőségét, hogy megegyezés jöjjön létre a dzsibutii kikötő igazgatását, a Dzsibuti és Addisz-Abcbn vasut*onal kihasználását érintő olasz érdekekre vonatkozólag. Éles franciaellenes fjangok Rómában Róma, december 27. F r a n c o j s-P c n cet római francia nagykövet hétfőn jegyzéket nyújtott ót Ciano gróf olasz külügyminiszternek, amelyben a francia kormány kifejti álláspontját Olaszországnak nz 1933-ös olasz — francia egyezmény fölmondásával kapcsolatban. Az olasz sajtó igen éles hangon foglalkozik a fasiszta impériumnak Franciaországgal szemben támasztott követeléseivel. Virginio Gayda Daladier bejelentett tuniszi utazásának tervét olaszellenes kihivásnak és háborús fenyegetésnek minősiti. A Giornale d'Italin abból n tényből következtetve, hogy Dalndiert Földközi-tengeri útjára nagy francia hajóraj kiséri, megállapítja, hogy Olaszország semmiképen nem adott okot „katonai demonstrációra". Amennyiben azonban Franciaország a status quuhoz val<> visszatérést óhajtja, ez ellen Olaszország nem emel kifogást, amennyiben T. Franciaói szag teljesíti a londoni egyezményben válDaladier január 2-án indul korzikai és tuniszi útjára Egyre élesebb as olass-lrancia ellentét — FrancoisVoncet áinyufloíta Cianonak a francia kormány /egysékét