Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-25 / 283. szám

Vasárnap, TQ38 december 25. t>£ CM A G Y A R O R 5 ZX~G 55 Váth SOLT Történeti regény A DéBmagyarorsxág regénye 33 — Micsoda kamasz cz n szegény nep — állapította meg Docska. — Mikor lenyúzták a böllérek a bőrct, mint a nyulat, kibujtatták a bőréből, s a rengeteg húsát kiosztattam köztük, sütötték-főzték s egész lakodalmat csaptak neki. Olyan tort kapott szegény, hogy holmi kis elcsapott őrgróf is megsokallhatta volna. Italról is kellett gondoskodnom. Sipost, hegedüst. dobost, dudást kerítettek egy-kettőre. Táncoltak, vigadtak, majd eladták a györöt. Csak éppen azt sajnálták, hógy a Medveölő hiányzott, akire ürítgettek ivó tülkeiket. A madarász vitte a fő hangot. Kilátta volna ki a nagy hősiességet belőle: („No to mackó megjártad, Améit portámat jártad. Lódcs mézro ehiiltél. Szépen le is csücsültél. Mert a méhek fullánkiát, Kis urunknak dárdáját Kevcselted, tckelmed, íme mostan itt lelted Halálodat, torodat, isszuk az áldomásodat!") Mindenki röhögött a madarásznak, aki éles füttyöt sivított ki a rigmusok után. Ezzel csak fokozta a hangulatot. A mancsát külön készítették el s nagy meglepetésünkre nekünk azt tálalták föl. Aranytálainkból szereztek a szolgálóktól s igy terítettek meg. mintha a magunk gusztusából ültünk volna neki a medvetoinak .:. Aztán kitömték a bőrét-, és négy rúdra akasztva fiégy láncsás kiséretében elhozták. Körüljártak vele a a mackó helyett hörögtek, mormogtak, dörmögtek és igen kitüntették a holtat, mert hajlongtak előtte, mint frank hűbéres az ura előtt. Körül is táncolták ... Ha aggodalmam nem lett volna nagyobb, még nevettem volna is eleget. De minden gondolatom ideire szólt: ^'i van a beteggel? — beszélt Docska asszony ernyedten. A nap heve cs a kiállott izgalom őt is elbágyasztottn. Csak orősobb volt a fája Leventéénél, aki anyás gyerekként ült a szoknyáján. Már nem is emlékeztek rá, hogy Emese kiment a gvöröből. Lóháton ment. De a nap elnyomta őket és szundításba fogtak. Hátukat neki vetették a gvörö gúzsból font falának s az alacsony padkán rábámultak a napra. Ugy aludtak. Levente szája leferdült s nyál jelent meg a sarkában. A teste megnvaklott. Megfehérült bőre kipirult csattanóra.' Docska nem formótlanodott el. Csak kipirult. Szeme hunyorgott a bágyadt napsugárban. Lódobogás verte ki őket álmukból. Docska fölkapta szempilláit. Fülelt. Levnte kényelmesen pillogott: — Emese. Elég porcinkafüvet, k'atángot es gyalogfenyőmagot gyűjthetett. A télre elélhet vele — mondotta, mintha sajnálta volna, hogy a szemét egy hajszálnyilval is robban kinyissa; még a száját is ferdén hagyta. Docska sokallta a lódobogást. Fülelt. Éberkedett. „Három ló is van az. Nem is Emese lova. Más annak a járása". A lábadozó azonban rendületlen kedvvel hunyorgott a napra. Károlta. amért zavarja. Pedig annak köszönhette, hogy elhagyta Kamrá'át. A jó napsütésnek; — Nem egy ló ez! — állapította meg Docska. — fiát mennyi volna? — Almos vezér munkája, cz három lő. — Egy, aki rajta ül, a harmadik az árnyéka — felelte I rarente s gyerekes öröm kuncogott a hangiéban. A lovak bedöhctrtak a kapualj alatt s rr.egőket, toAválltak, mert Emese oda kormányozta Levente és Docska előtt. Levente most is pislogott. Ült és ült vóbb. Alatta a szoknya. Mit bánta ő, ha nulf király maga is. Ült és melegedett. — Hát te itt szoknyán ülsz!? — harsogott rá egy hang. — Azt mondják, medveölő hős! Aztán imc itt szoknyáz! Bezzeg felugrott Levente, mintha se sebe, se álma nem volna. — Apám! Uram! Emese hátrább maradt s beteges kárörömmel nézte a medvevadászt s közben méregette a daliás lovast, aki, mintha a bársonynyeregbe öntötték volna, ö®sze a lovával, ugy ült a fehér lován. Turulszárnyas sisakja, púrclucos kacagányn, finom nemez cs szőttes ruhája a nagyravágyó vénülő lány minden pompaszerotetét felülmúlta. Nyolto is a fényes ragyogást. Ái pád s kísérője azonban nem nyelték vissza, hanem Docska meg-megrebbenő szemén és szerény, de egészséges szép alakján feledték tekintetüket. A lányasszonv, a boldogságba kissé clernyedetten, hol lesütötte© hol felvette tekintetét. Nagy szürke szemei tévedezetten álltak a marcona férfin s néha rátévedtek a kísérőiére, Bulcsura s asszonyos tudattal ráeredt, hogy a vénülő férfi és a fiatal legény egyként gyerekes szemmel bámulják szépségét, menvecskés do^ -é<;ét és megvetés émelyedett fel benne: .,Ez a vén kujon s ez a nyálas szniu gyerek, mit bámulnak raitam, mintha fel akarnának falni a nézésükkel!" (Folyt, köv.) Fagyálló amerikai autó olajok megbízható beszerzési forrása Ruh Vilmos műszaki cég, Mikszáth Kálmán-utca 9. (Panrikapíac sarok] üjüs hűi J&M pa FE5T vedrük HALTPRTfol CIKKEK cirdcs vflléftlfl-tífl Banküzleti megbízásokat előnyösen teljesít: ANGOL-MAGYAR BANK R.-T. Saiát tőke 40 millió pengő Szegedi fiók: Horthy Miklós utca 12. sz.