Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-25 / 283. szám

T 36 D£l MAGYARORSZÁG Vasárnap, T958 dccembey 23. gyúr állam megvette a képet ..Nagyanyám arcKépe" cl mit festményével Balló-dijat nyert s ö kapta a Képzövészeti Társulat festészeti diját is i föiskolui jubiláris kiállításán. Sokat járt külföldön, Olaszországban frcsko-készitést tanult s freskói n Somogyi-telepi templomban, n szegedi belvárosi fiúiskolában és a Szent Imre kollégium kápolnájában művészi értékel képviselnek. — A festőművészeiből meg lehet élni — mondja a meggyőződés hangján. Persze, az igényektől függ. lia az ember fiatal és meggyőződéssel, lelkesen dolgozik, meg tud élni belőle. Persze, sokféle irányú munkára van szükség, mert a közönségnek egyre kevesebb a szükséglete művészi célú képek tekintetében. A művészet „előkelő idegen" városunkban, jelenléte feszélyezi a közönséget, nemhogy még fizessen is.érte ! , . . Vinkler László januárban ismét Szieiliába készül s hn visszátér, a nyáron kiállítást akar rendezni Budapesten. A szegedi festőművészek vallomásaiból kiderült, hogy sajnos a müvésznyomor frontján a helyzet változatlan. De azért valamennyien szívvel-lélekkel biznak a piktúra szebb jövőjében és hisznek művészi elhivatottságukban. Csányi Piroska.. Kiknek a városa Szeged ? Adalékok Nagyszeged eszméjéhez és vidéki észrevéíelek Szeged nagyvárosi szerepléséről Irfa ERDEI FERENC Ahányfé'cképen csak város lehet egy település. S/eged annylfé'eképen város. A középkori város a ba-bár és parasz i vidéknek vo't védett és kerített szigete, amely a falakon bc'.ül élte le az é'.etét s nem sok ügyet re'.ett a vidékére. Ahhoz ha-onlatoskópen, ahogy sz antik városállamok, ugy te.-mették és gyarapították a kulturát, hogy e kerítették magukat a Vidéküktől és leigázván azokat, urak lettek íöŐttük. S/eged igy is volt város. A vár és a palánk által ke-itett Szeged uri és polgári sz'get vo'.t a Tisza jobboldalán és a mai Alsó- és Felsőváros cs .k szolgá'atára szczödött paraszt falu volt a patánkon kivül. Ebben a szerepben éppúgy magállta a helyét S/oged, mint nyugati testvérei. Erődítés volt és egyházi székhely, ezenkívül padig élénk iparoa é-"forgalmi he'y s szük utcáiban éppolyan fiürz'er oo!gá*ok szorgoskodtak, mint akármely másik váró ;ban. Házakat és középületeket is emeltek éppoly vá-o-l ékességgel, mint másutt, csakhogy a török dulá-ok rommá telték őkst. A magyar várostípus, me'y alfö'di pusztáinkon nőtt, nem ilyen je'enség. Nem sziget, amelyet erődítés, templom é* iparűzés, vagy kereskedés hozott létre, hanem egy nagy terület mezőgazdacíginak a központtá és ugyané terület őstermelő népe «égénck a lakhelye. Ilyennek települtek v®zsza a török á'tal elpu'Z.itott alföldi városok és Ilyenként alakult újra Szeged is. A kun puszták végtelenségébe veszett a határa .< n/oko.n a városban lakó gazdáknak a nyájai, inén',- ei és juhai legeltek kóbor szabadságban s c»nk a városkörüli feketéken szóntottak-vetettek sz Alsó- és Felsővárosban lakó gazdák. Most már nem sziget volt a város, hanem körülbelül kétszázezer hold terület központja. F.z a terület tartotta fönn u várost és viszont ezt a lerölctet szolgálták a város összes intézményei, elsősorban a távoji földek gazdáinak a lakóba-al. Fcrszc hozzátartozott ennek a nagy niezögazda-úgi (e-ü'ctnck az. ételéhez az ipar, kereskedés é> Igazgatás ls, tehát cz-k is kifejlődtek újra a váro-ban, azonban jtem adták többé a település okát és értelmét. Ezen az uton aztán odáig jutott a város, hogy pontosan olyan leit, mint a többi a'l'ö'di város. Akkor is, amikor már nemcsak csordák járták a pusztát, hanem eke ahi fogták egyrészét és állandó szálfátokat építettek a gazdaság céljaira, akkor is megmaradt a város a gazdák Inkóhe'yének és a nagy határ egyetlen településnek. V tanya csak arra való volt, hogy menedéke legyen a jószágnak és a kinn dolgozó cmbfnr-k, de lakóhelyéül senki sem tekintette. Mezőváros lett Szeged, éppolyan, mint a többi alfötál vá-o ok, csak abban különbözött tőlük, hogy nagyobb vidéknek volt a városi és ebhez képe t 1ö b Ipari, kcreskede'mi, igazgatási kulturális intézményt fejlesztett ki. Amikor jött az árvíz. ilyen várost pusztított el S amit he'yébe emellek, nz esak külsőségeiben -volt más, lényegében csak későbben változottn.eg. Újfajta tervvárost akartak csinálni, de a régi Burgvárosokat tartották szemelőtt s ügyet sem vetettek arra, hogy milyen is Szeged lényege szerint. Persze Szegedből nem lehetett sem tervváros, je n vissza nem térbetett a középkori mintára, har.cm az uj köntösben folytatta régi életét. Akkor kanyarodott uj útra a város fejlődése, amikor a városi birtokpolitika megváltoztatta a tanyai kitelepülések rendszerét. Addig az épített tanyát, akir.elc háza vo'.t a városban és földje kinn a határban. De amikor bérb-eadták a városi földeket, szegény és vállalkozó bérlők mindenüket eladták a városban s kitelepültek a határba a vissza nem térés szándékával. Nem tanyák lettek már ezek a bérlő telepek, mert az igazi tanya csak kiszállóhelye a városban lakó termelőnek, hanem egy hata'mas kiterjedésű szórványfa'unak vetették meg az alapját. A változós szembeötlő: addig tanyarendszer vette körül Szegedet, mely minden szükségletéve! a városhoz kapcsolódott, ettől kezdve ja mi településsel vette körül magát a város, melynek elemi szükségleteit helyi igazgatási és egyéb szervek e'égitettók ki. Nem körutas vonalaiva', hanem a vidékektől való elszakadással lett igazán ha ontó Szeged a régi városhoz. Mert a nagy ©tanyai* szórványfalu számára nem különleges gondoskodás volt a központok megteremtése, hanem olcsó juttatás azért, hogy a város tulajdonképen megszabadult tö'ük. Ettől kezdve újra befe'é fordult a város életo cs nem olyan mezővárosnak tekinti magát tovább, amely egy a tanyáival, hanem nagyváros, an-.e'y kü ön test vidékétől és sokkal többet kap tőle, mint amennyit ad neki. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek a szórványfaluk, amiket közönségesen ©tanyáknak* neveinek, kjegé z'i'tek tömör falusi telepekkel Is, mint Röszke, Ez'.ntm'háytelek, Szatymaz, melyek Szeged hűbéres falvainak tekinthetők s ehhez még továbbmenve ho'zsvesszük azokat a közigazgatásilag is önálló faivakat, amelyek Szeged vonzáskoréten elhelyezkednek, mint Doroz'mát, Sándorjavát, Algyöt, Tápét és Szőreget, akkor előttünk áll a nagyváros, amely önállóan nő és fejlődik s már rtem érzi szükségének azt, hogy vonzásterületénck a gondjait megossza. Szeged nagyváros lett s erre a szintre vidéke segítette fö', de éltől a vidéktől azután megszabadította magát a váro3. Csak egy konkrét példára hivatkozom. A hódmezővásárhelyi tanyai gazda, vagy a kecskeméti homoki gyümölcstermelő városi ember s annak ellenére, hogy a tanyán termel, olyan egyéniségeket szült, mint B. Tóth Ferenc, Csókás József, Matthiász János, Ungvári József, vagy. a kutaiapító Nagy András, viszont a szegedi tanyai ember nz a homokpusztai kínlódó lett, amityennek Tömörkény és Móra megrajzolja őket. Mindez nem vaa a szegedvitfeKt ember részé® röl, hanem olyan ténymegállapítás, amelynek következményeit a Nagyszöged álmainak szövögetésénél le keli vonni a szegcdi városépítőknek. Mert ma olyan nagyváros Szeged, amely mint város csak a Szeged belterületieké. Az első óv az a lakótelep öv, amely a körtöltésen kivül körülveszi a várost. Ezek szegedieknek tudhatják magukat, munkájuk Szegedet is gyarapítja, azonban lakóhelyük mit sem érez a nagyváros előnyeiből, A másik öv a közvetlenül csatlakozó öná'ló falvaké. Tápé, Dorozsma és Szőreg, ezek legalább a S3ját háztartásukban élnek és nem az adóik befizetésénél csalatkoznak meg, hanem abban a forgalomban, amit Szegeddel folytatnak. Helyzetük még a legjobb. Nem szegediek, dc a város ogy kicsit az övék is. Legrosszabb u helyzete a ©tanyaiaknak*, akár a tömör tanya fa!vakban, Röszkén, Szentmihályteleken, Szatymazon, vagy a Központokban laknak, akár a távoli szórványokban. Terheik szerint szegediek, tehát városiak, napi életük szerint pedig szétszórt falvak lakói, vagy éppen pusztaiak. Szeged természetesen még egy nagyobb kör® nek is a városa. Vidékéhez tartozik mindaz a terület, amely bizonyos szükségleteit csak Szegeden elégítheti ki. Baja, Kecskemét és Békéscsaba vonaláig az egész Délmagyarország Szegednek a vidéke igen sok vonatkozásban, azonban cz a város-vidék összekapcsolódás inár rtem olyan veszedelmes, mint a közvetlen vidékkel való összefüggés. Itt önkormányzó és nagymértékben önellátó testületek közlekednek egymással s semmilyen vonatkozásban nincs kiszolgáltatva ez a vidék Szegednek, a nagyvárosnak. Kap tőlük nyers javakai és embereket, s viszont eljuttat hozzáj|uk kész árukat és a kult ra minden javait. Ez egészséges és nveglehetö&en jól rendezett összekapcsolódás és azt eredményezi, hogy a.jányos csereiorga'om alapján Szeged mint nagy város Makóé, Ha'asó és Fó'.cgyházái is, viszont Szeged a vidékének tekintheti ezeket, melyekkel közösek a nagyvárosi szerepéből előálló javai. Nagyszeged kérdésénél csak a közrii falvak és a szegedi »tanyák« esetében válik kérdésessé, hogy vajjjon az övék is Szeged. Most Szeged elsősorban a magáé, másodsorban egyenrangú forgalom révén a távo'abbi kisebb városoké. Hogy ezeké ia legyen, annak súlyos közigazgatási és városépítési akadá'yal vannak. Közigazgatási az, hogy a szegedi »tanyák« egy jogi test Szegeddel, viszont különálló és alsóbbrendű település, tehát minden közfzo'gáltatásnál háttérbe szorulnak. A környező önálló falvak pedig településilcg csaknem összenőttek Szegeddel, viszont közigazgatásilag cgyrészük a dorozsmai járáshoz, másrészük a torontáli járáshoz tartozik, amely tovább Szenteshez cs Makóhoz kapcsolja őket harmadfokon. •1 városépítési akadály pedig az, hogy Szeged csak városépítési tervet dolgozhat ki s c» böl kimaradnak »tanyai« falvai éa a környező önálló falvak. S ha már Szeged városi területét teljesen rendezte volna, akkor is vidéki vonatkozó aí a leg.rendezettlenebbek maradnának. Nagyszeged eszméjénél tehát az első tennivaló egy o'yan 1 özi? zrotási rendezés, amc'y ugy kapcsolja egybe a város körüli tanyai, vagy nem tanyai falvakat, hogy azok kapnak ugyan igazgatási és kö'tségveiési önállóságot, azonban egymásközti összefüggésükben egy nagyobb közigazgatási egységet képeznek: Nagyszeged törvényhatóságát. Ha inár ez a közigazgatási rendezés megvan, akkor lehet városrendezést csinálni nemcsak Szeged belterületére, hanem az egé z Nr^yszeged területére s aki ismeri a modern városrendezés szempontjait, az meg fogja érezni, hogy. máskép rtem is lehet várostervet csinálni, mint igy. Ha mindez megtörtént, akkör Szeged valóban azoké lett, akik fönntartják és akiknek minden joguk meg van arra, hogy ezt a várost a magukénak mondha-sák.