Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)
1938-12-25 / 283. szám
Vsygrnap. TQ58 HrroroFor 55. ŰÉCMAGYÁRORSZÁG 21 lyszínház és mtiveszcr • 1/nmitAt II •• •• ^^ !• fi Amit nem lót a kirakatban. Korpnos || • U llr megtalálta emeleti mintaQSytoloS 1| | termekben. W ! c ^ ^ r K I a u z á l-t é r © O 11 6 T Virógh cukrászda mellatt. Hat portré Nyilatkoznak a szegedi Városi Szinház „újoncai" KARÁCSONYI ÜNNEPI MŰSOR: Vasárnap délután 3 óra: Legyen ugy, mini régen volt. Mérsékolt helyárak. Vasárnap délután 6 órakor: Ezredeskisasszony. Operett. Rendes helyárak. Vasárnap esle 9 órakor: Ezredeskisasszony. Páratlanbérlet 10. Hétfőn délután 3 órakor: Ide gyere rózsáin. Mérsékelt belyárak. Ilélfőn délután 0 órakor: Ezrcdcskisasszony. Délutáni bérlet. Hétfőn este 9 órakor: EzredcskteasszonY. Rér. jelszünet. Kedden délután: Ide gyere rózsám. Kedden esle: Ezredeskisasszony. Rádióközvclílés. DMKE. —oOo— Maszatos Pali, a gyermekek kedvence Mialatt a gyermek szobába besurrant az angyalka, a gyermekek Maszatos l'ali mókáin mulattak a szinházban. A 'szombat délutáni gyermekelőadás főszereplői — a nézők voltak, a gyerekek, akik versengve aggódtak az álruhás királyfi sorsún, együtt örültek a szereplőkkel és haragosan rátámadlak a gonosz Kacskaring királyra, •icrt áskálódolt a jó királyfi ellen . . , — Menjen ki színpadról, magát nem szeretem, esunya bácsi! — kiállolla száz és száz gyermekhang Tamás Benő felé. Neki julott ugyanis a gonosz Kacskaring királv hálátlan szerepe. Kipirult arcú, csillogó szemű gyermekek óvták kórusban Szalma Sándort, az álruhás királyfii. hogy ne szaladjon bele Kacskaring király kelepeéjébe. Addig könyörögtek Maszatos Palinak — Szokoly jókedvvel alakította, — hogy mosakodjon meg, amig megigérte, hogy egyszer egy évben megmosakszik. (Apropos, a királyfinak is illett volna legalább karácsonykor megborotválkoznia.) Külön élményt jelentett ez a gyermekelőadás, amelynek Szereplői éppen ugy mulattak, mint a színházat csaknem zsúfolásig mcglöllö gyermekbad. a világ leghálásabb közönsége . . , (A Délmagyarország munkatársától.) Közel három hónapja annak, hogy a szegedi Városi Színház vasfüggönye nehézkesen fölcsúszott és szétnyílt a drapéria az uj évad előtt, hogy Thália papjai megkezdjék á'dozatos, kulturális, da sokszor hálátlan szereplésüket. Azóta több forró sikertől zúgott a í-zinház és a direkció ujabb és ujabb előadásokat prezentál a közönségnek. Most nem arról akarunk irni, hogy a sikereknek megvan-e a kivánt eredménye, hogy az áldozatos munkáért áldozatos készséget kapott-e a szinház, ezúttal megszólaltatjuk a társulatnak azokat a tagjait, akik az idén ját-zmak működésük óta először a szegcdi deszkákon. Elsőrendű tagokkal beszéltünk és ilyen hat van az idén a társulatnál; Kamiili Judit, Lonlaij Margit a művésznők közi', Homokay Pái, Földe gy Géza, Tamás Benő és Szokoly Gyula a művészurak részéről. Kct művésznő és négy művész, akiket máris szivébe zárt a közönség. Ezt bizonyitja a taps, amellyel fogadják és jutaima, zák őket és a könny, vagy a mosoly, amely az arcokon mutatkozik egy-egy fellépésük ulán. Ilomokay Páll ti, a társulat drámai művészével és rendezőiével jelenés közben beszélgettünk. Éppen a »Mindig a nők kezdik* cimü nagysikerű vígjáték előadása közben, amnál a jelenetnél »csiptük el* a művészt, amint a legénylakás »é!éskamrá«-jábó! Balogh Klárinak viszi a szinre a sültet, amely igazi volt, hiszen beszélgetés kőiben maga Homokay alaposan be'ekóstolt... — A Bánky-társulattól jöttem Szegedre, amelyet már akkor megszerettem, amikor a staggior.cval itt voltam — mondotta. — Igyekszem művészetet adni és modern rendezést, ami azt hiszem eddig sikerült is. Szigorú, d • igazságos a közönség, ez igy is van rendjén. Ebben a pillanatban megszólalt az ügyelő csengője és Homokay sietett a szinre tá'alni Balogh Klárinak, ami még megmaradt a sültből... Előadás után panaszkodott is Balogh Klári, hogy kevés volt az ennivaló. — Képzeljétek csak el — mondotta Balogh Klári megbékélve —, hogy fájhatott a szive a sültért Eszternek, aki sz'ntén a színen volt, amikor ettem... (Szilágyi-Szabó Eszterről van szó, aki a legnagyobb étvággyal rendelkező magvar szinéiz aö.) Földe <sy Gézával, a szinház kivá'ú művészével és rendezőiével römiparti közben be zíltünk a kávéházban. Éppen két Yolly volt a kezében, amikor meg-zalait: — Nagyon jól érzem magam Szageden — mondotta, minden olyan jó' megy, mint ezek a kártyalapok. Miközben o z á'.yozza a lapokat, mondja: — Megszerettem a közönségei, mert elismeri a müvéícztet. Nagyon örülök annak is, hogy renErzsébet WM Szülni gföSf£2 Két Silm i. Szegény gazdagok (Jókai-film a Széchenyi Moziban) A magyar film régen tuljutot már azon i perióduson, mikor jóindulata vállvercgetéssel el lehetett intézni. Az utóbbi időben mind jobb és jobb filmek kerültek ki a műtermekből, csupán azt kifogásoltuk, hogy a filmek témaköre nem akart eltérni a gazdag vezérigazgató — szegény gépiróiany ©történet vonalától. Legutóbb ezen a téren is örvendetes haladást tapasztalhattunk, niost pedig ujabb mérföldes léptekkel való előrejutásnak lehetünk tanúi a Széchenyi Moziban. Az uj földesúr, az Aranyember, a Fekete gvéinánlok után a Szegény gazdagok, sorrendben a negyedik megfilmesített Jókai-regény adja a filmszínház ünnepi műsorát. Ez a film aztán csakugyan nem szorul rá az elnéző bírálatra. Legfőbb crcnyc, liogy minden kockáján élethűen elevenedik meg a nagy mesemondó, Jókai romantikus képzeletvilága. A precíz és Jókai fantáziájúhoz méltó szines, ülletes rendezés szinte a hasonló zsánerű amerikai filmek színvonalára emeli ezt a képet. Azokat a fordulltokat, mint az átkopirozás, a montázs, a szimbolumok alkalmazása, amelyek a filniet igazán filmmé teszik, ők sem alkalmazhatták volna jobban. A legjobb mégis a szereplőgárda. Színészeink itilünően tudn ik ma már a felvevőgép Jeneséje elölt mozogni. Ii/, a leegyszerűsített játékstílus, amely merőben más, mint a szinpadi játék. — avatja igazán jó, érdekes és szén filmmé a Szegény gazdagokat. Uray Tivadar tökéletes Fatia Negra, egy-egy szempillantása, arcránditása félelmetesen sokat mond. Rajta kivül a szép Szeleczky Zitta, a nagyon tehetséges Lukács Margit, Szilassy László alkotják a film élgárdáját, amelyhez egy-egy remek epizódfigurával csatlakozik Mály Gerő, Pclhcs Sándor, Hosszú Zoltán, Keresztessy Mária, Goigha György és a szereplők egész sora. (—.sz). 2. A nagy áorónd (Kenoir filmje a Belvárosi Moziban) A nagy ábránd: a hazatérés, a testvériség, a béke . . . Erről szól ez a témájában, felépítésében, technikájában megrázó és művészi film, amely a francia filmgyártás egyik legszebb és legemberibb alkotása, igen, ez volna a „Grandé illusion", a megértés és kibékülés, az emberiesség és egymásratalálás, — ember az embertelenségben. Gyűlölet helyett kézfogás, vad és vak ellenségek helyett vérző és szenvedő, vágyó és önfeláldozó emberek . . , Példátmutatóan szép cz az egyszerű és nagyszabású film és éppen ma, amikor ugy látszik. mintha egyre messzebbre és távolabbra sodródnánk a nagy ábránd szépséges illúziójától . . . Hadifogolyregény szenvedő franciákkal és vérző németekkel, a világháború véres esztendejében, — olyan francia „Szibériai garnizon", fis éppen abban van Rcnoir vérbelien francia alkotásának dokumentációja, hogv az egész történetet mély és megértő emberséggel egy német táborba belví zi, ahol szinte több alkalom van az „ellenség" emberségét dokumentálni, mint a saját garnizonjáét. Másfél óra arról, bogy a háborúban is egymásra találhatnak emberek, akár a Wacht am Rhein-rc. akár i Mnrseillais-rc masíroznak . . . Vannak pillanatok, amikor szinte ugy érezzük, többet tesz egy-egy ilyen, művészi alkotás, mint számos nagyjelentőségű találkozó. „A nagy ábránd" a maga nemes emberségével kinyitja az emberek szivét és ha csak rövid másfél órára is, megtölti a megértés meleg érzéseivel. Nincs gyűlölet bennünk, nincs elvakult düh, csak embereket érzünk, akik férfias hősiességgel kötelességet teljesítenek, fiatal életüket áldozzák hazájuk eszményeiért és akik kezet tudnak nyújtani egymásnak a legvéresebb napokban. Rcnoir méltán szerepel ezzel az alkotásával Rend Clair mellett. — a „Szibériai garnlzon"-mk ezzel a francia változatával meghatóan szép és drámaian mély filmemléket emelt az örök hadifogoly-eposznak. Ha czalkalonimal nem is hangsúlyozza a francia filmművészet jellemző intimus részleteit, finom és halk miniatürjeit. de nemes és vonzó rendezői eszközeivel és nem utolsósorban egészen kivételen színészi alakításaival a legjobb művészi filmek rangjára emeli ezt az emberséges alkotást. Erich v. S t r o Ii e i in egy német arisztokrata őrnagy alakjában drámaian megrázó, szinészileg félelmetesen hiteles portrét ad magasrendű szinészi munkával. A két tiszt, a német és i francia találkozása sok- mindent megvilágít ebből i( mindhalálig kötelességet teljesítő átható világból. Nem. kevésbé megható Jean G a l> i n mélyen eml>cri és vérbelien francia alakítása egy francia hadnagy rajzában, Pierre Frcsnnv önfeláldozása mellett gyengéd és megható Dita'Parló német asszonya, aki Yerdun és Sváic között, két ember nélkül egvedül marad . . . T)e a többi alakítás nagvrészc is eseménye ennek a ritka alkotásnak. (Csak éppen a magyar felirat vét egv kis sajtóhibát, a francia frontokat járó „Rosentbal" nevét mindvégig ..Rosenal"-nak felejti.' — ..A nagy ábránd'' az -utolsó évek egvik legszebb és legemberséges"bl) alkotása az ábrándok felé «-sak ritkán járó filmvilágban. (x.