Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-25 / 283. szám

Vasárnap, december 25. DÉI MAGYARORSZÁG Békesség a Földön Irta várkonyi hildebrand Az első „jó hir", nz első „evangélium" békességet hirdet a Földön a jóakaratú em* bereknek azon nz éjszakán, amikor „uz ige testté lön" s elindult hóditó útjára az emberek között. Békesség!.. . Hányszor és mily erővel, a vágyakozásnak és követeléseknek mily. szenvedélyes meggyőződésével kereste már az emberiség azóta is a békét, az első jó hirnek valóra válását és megtestesülését! Es hányszor kellett elmondanunk újra meg újra, bogy a békét, bármennyire kerestük, bármennyire elemi életszükségelteink köz'' tartozik, bármilyen nagy és zseniális elmék fogtak is össze, hogy végre-valahára megvalósítsák az embernek ezt a legősibb vágyálmát: a „békességtől" messzebb vagyunk, mint valaha, — be kell vallanunk, bogy csak olyanformán kerengünk körülötte, mint az. üstökös kereng a csillagászoktól megállapított képzeleti pont körül, hogy évszázadok után újra közelébe kerülve, még mészszebbre sodródjék attól az „imaginárius" ponttól, mint valaha. Nincs-e abban valami végzetszerű és titokzatos, hogy épnen attól a békétől távolohunk el egyre jobban, amely az emberiségnek leghőbb óhajtása? Nincs-e valami tragikusan szomorú az ember legszentebb igefőnek, a békének ebben a megvolósithatatlansáeábanb Ezek a gondolatok tolulnak fel ellenállhatatlan erővel bennünk okkor, mikor a karácsonyi angyal-ének szavai a világon szerteszét békét hirdetnek és békét hintenek. Ugy látszik, hogy egy órára, egy estére az emberek mintha el akarnák feleiteni fi gyűlölködést, ugy tűnik, mintha meg akarnak valósítani az első evangélium programját: „Békesség a Földön!" A karácsony ünnepére mintha egy Isten-békéjre készülne az emberiség ... De dörzsöljük még a szemünket és tekintsünk szét magunk körül: ez a szép feltevés álomnak bizonyul; a karácsonyi béke rendszerint, évről-évre visszatérő hangulatnál alig egyéb. „Karócsony" — mond'uk, megejt bennünket a karácsonyéi misztikáiénak varázsa és jók akarunk 'enni és szeretni akartuk az embereket, a világot... De a varázs csakhamar megtörik, visszatér a hétköznapok prózája és észre kell vennünk, hogy a béke angvalai bevonták szárnyukat, énekük elhallgatott — és az emberek uüa áldozatul esnek az érdekek és gyűlölködések „reális" követelménveinek s a világot nem a békére készítik elő. hanem a — háborúra. Kérdezzük, — a karácsonyi igék szuggeszti'ójának hatása alatt kérdezzük: mi az oka ennek a tragikus ellenmondásnak? Aljért kell csillagtávolságban, — nem Istentávolságban! — kerenvenünk a béke elérhetetlen pontja körül?! Miért nem veti bele magát az emberiség egy hatalmas lendülettel, egv „saltovitale"-val a békességnek abha a központiába. honnan minden jót remél? Miért nem valósítja meg ezt az első ,.ió hirt", ezt az „ősevongéliumot", a békét?! Talán valami alavvető ellemondns és képtelenség reilik abban, amit évszámításunk első éiszakáján angyalhajak hirdettek? Nem: a béke evangéliumában nincs és nem lehet képtelenség. Hisszük, hogy a béke megvalósítható és elérhető. Hiszünk az eszményekben és hiszünk — még mindig hiszünk — nz emberi értelemben és jóakaratban is, melyeket ugyanaz az angyali üzenet követel és feltételez emberi fajtánkban. Hiszünk a hitben is, mely nélkül nincs horgonya az emberiség hánykolódó halójának a viharos éjszakákban. Hiszünk mindezekben a kétségbeesetten vergődők fanatizmusával és a békét szenvedéllyel hajhászó ember engesztelhetetlen pnroxizmusával. Miért? A béke evangéliumában azért hiszünk, mert meg vagyunk róla győződve, hogy a b é ke el ö f e 1 tó fel e'i t meg tudjuk valósítani. Hiszünk a békében, mert a békét a karácsonyi misztérium éneke is egy feltételhez kötötte, mikor kijelentette, hogy ez. a béke a j ó akaratú o m berek számára van fenntartva... íme a nagy szó, mely a maga egyszerűségében szinté banalitássá vált azóta az első hirdetés éta, de mint minden igazság, lényegében egyszerű, a legegyszerűbb dolog ez is. A békesség akkor fog-Telketekbe, szivetekbe, cseládaitokba, államaitokba, nemzeteitekbe, közintézményeitekbe költözni, emberek, ha megfogadjátok ezt nz. egyetlen szót. megvalósítjátok ezt a varázsigét: „jóakarat". A békéhez jóakaratnál egyéb nem szükséges; cnélkül azonban a béke sohasem valósul meg: ez a kivánságtoknnk elengedhetetlen, szükséges és megkerülhetetlen feltétele. Ezt tudtuk m-'r kétezer év óta (vagv már réo-el^ben is?), nem is a tudáson fordul a doloe; a lényeg az egyszerű igazságok megvalósításában rejlik. A béke: egy más ellen küzdő erők egyensúlya. Az. a világ, amelyben élünk, erők, tevékenységek, mozgások dinamikus világa. Az anyagban erők rejlenek, az anyag talán nem is egyéb, mint örvénylő mozgás, örökös lendület, melyben kévébe van összefogva a parányok és a végtelenül nagy csülagvilágok minden mozgása. Még az eszmék is csak akkor hatnak, ba van lenditő, vonzó, tevékenységre serkentő erejük, visszhangjuk az egyes embernek, vagy a tömegeknek a lelkében ... Tehát ebbe a mozgásos-tevékeny erők összjátékából álló mindenségije van belehelyezve az ember; itt kell „élnie és halnia", ez a tágabb hazája. Itt kell megvalósítani minden programját; itt kell békét vagy harcot ,eszményt és valóságot, a rút valóságot és az eszményi szépséget, jót és rosszat szemlélnie és a végletek közül a békét, a szépséget, a jó kiválasztania. Ezt a „nagy eszmét", mint Madách nevezi, itt, az erők örökös, forgatagában kell az embernek megvalósítania. - De mi az előfeltétel? Hogyan, mikép fogjunk hozzá az erők egyensúlyának ahhoz a kialakitsáához, amelv a békének lényege és titka? Az előfeltétel, a megvalósítás titka nz, Kogy segítsük mindenütt diadalra az igazságot, a jóságot, az emberiség igazi és ideális értékeit s érdekeit! A rossznak, a gonoszságnak, az embertelenségnek. igazságtalanságnak nz a belső ellenmondása és tragédiája, hogy szükségszerűen békétlenséget és harcot kelt az emberiségben. Hiszen egyszerű és természetes igazság sz is, hogy m c g n y u g'o d n i, békén élni csak az igazság és jóság győzelme esetén tudunk, — amig a rossz gvőz, addig az emberi lélek és értelem feneketlen örvényben érzi magát s akár harc árán is, de szabadulni akar be6UT0R olcsó ÓS flszta'osmesferek Bulorcsarno ka SzeiiírH Géza ísa íSSLur n. H /zéchenyi Kozi karácsonya VASÁRNAP és HÉTFŐN karácsony első és második napján 3, 3, 7, 9 KEDDEN 5, 7,9 . Jókai nagy romantikus regénye magyar mcsterfílmcn zegény gazdagok IZGALMAS' ÉRDEKES, SZÉP IRODALMI A nagy mesemondó nagy regénye a főúti roblólovagokról, az erdélyi udvarházak levegőjéről cs az. elszakított szerelmesek sorsáról SZEREPLÖK: * Fatia Ncgra - URAY TIVADAR Lapussa Henriette — SZELECZKY ZITA Anicza — LUKÁCS MARGIT Vámhidy Szilárd SZILASSY LÁSZLÓ Margari - MÁLY GERŐ Somogyiné — VASZARY PIRI Filmre irta: Eszterkás István, rendezte: Csepreghy Jenő. — Ilunnia-Mesterfilm. KARÁCSONY NAGY ESEMÉNYE /zegény gazdagok Szécfíenyi Mozi a nagy iilmeK otthonai sorra Következik: Csavargó Király Hófehérke cs a T törpe lőle. A békének ára tehát: a jóság győzelme a gonoszságon. A békének ára: ez a győzedelmi egyensúly. Ebben a küzdelemben, — mert n jóért többet kell harcolnunk a széthúzó erőknek ezen világában, mint a rosszért —, nem keli félnünk cs nem kell aggódnunk. Amint azon a sejtelmes éjszakán angyalhajakról hangzott a biztatás és békét igért a j ó a k a ra t ti embereknek. ugy ma is hangzik az cs fog zengeni szakadatlanul. És biztatnak bennünket oz emberiség nagy szellemei is, mint Madách, aki szintén tudja, hogy ebben a jóért és békéért való harcunkban felettünk „pajzsai áll Isten kegyelme". Ezzel a reménységgel várjuk a — következő karácsonyt, Hogy újra hallgathassuk fi békesség énekét Reméljük, bogy tisztább ; szívvel és megnyugodottabb lélekkel fogúd hullani jöyő karácsonykor.