Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-24 / 282. szám

Szombat, 1938. XII. 24. A külpolitika utja C. Á. Macartne y, akinek Hungary cimü terjedelmes munkája talán nz első tájékozódott es teljes monográfia Magyarország igazi helyzetéről s aki az ungo) történeti és publicisztikai irodalom egyik legkiválóbb reprezentánsa, előadást tartott Londonban a Királyi Külügyi Intézet felkérésére s óbban Magyarországnak helyzetét ismertette abban a nemzetközi válságban, mely az Anschluss-szal kezdődött, — legalább is az angol politika megítélése szerint. Ebben az előadásában a kiváló publicista, aki egyformán alapos ismerője az angol politikának és a magyar helyzetnek, súlyos vádat e m r-1 az angol külpolitika ellen amiatt az érzéketlenség és közömbösség miatt, amit az angol kormány a magyar kérdésben tanúsított. Anglia — mondotta előadásában C. A. Macartney, — megnyerte volna a középeurópai csatát, ha több figvelmet és több megértést.tanúsított volna Magyarország jogos kívánságai iránt. Ehelyett azonban az angol kormány az angol francia egyezményt kötötte meg, aminek az volt a következménye, bogy baráti támogatást ígértek a cseheknek, de támogatás helyett cserbenhagyták őket. Nem az igazság, nem a jóhiszeműség és nem a tájékozódottság vezetle az angol politikát, mert akkor nem a németek elcsatolását, hanem a magyarlakta területek visszacsatolását sürgette volna a prágai kormánynál. Esztelen- ; ség volt azt kivánni, bogy a magyar kormány Ismerje cl a csehszlovák határt s feledkezzék meg sérelmeiről okkor, amikor Csehország még azt a gazdasági jelentőségét is elveszítette Magyarország számára, amit addig mezőgazdasági termékei felvételével jelentett. Ezek után, — vonja le következtetését a kiváló angol publicista, — lm r é d y és K án y a természetszerűen a német hatalomhoz fordult, bogy igazságos és jogos követelésük teljesítésében támogassa. S ebben a törekvésükben sikerült megnyerniök szószólójuknak M u s s o 1 i n i t. Igy itéli meg Magvarország külpolitika! vonalvezetését az angol publicisztika egyik legkitűnőbb képviselője, aki — tökéletesen beszélve magyarul — az egész angol sajtóban legkitűnőbb és legalaposabb ismerője a magyar helyzetnek és a magyar érdekeknek. Azt a külpolitikát, aniit az Imre d y-korniány folytai, íme, az elfogulatlan angol publicista a magyar érdekek következetes és logikus irányának tartja. Nem a hizelgő szó s nem a pártpolitikai tekintet szólal meg ebben az Ítéletben, hanem a tényeknek és a jelenségek összefüggésének nagyvonalú ismerete. Ha a tények nem bizonyítanák ennek a külpolitikának jogosultságát, ha a visszaszerzett Felvidék nem állított volna a e r e perennius m o n u m e n t urn o t ennek a külpolitikának helyessége és egyedülálló Jogosultsága mellett, az angol újságírás tekintélyének megnyilatkozása akkor is értékes adalékként volna mérlegelhető. Erre a tanuságtételre gondolunk akkor, amikor Ciano gróf távozása után igyekszünk annak az olasz barátságnak értékét megállapítani, aminek világraszóló megnyilatkozása volt a négynapos látogatás s az az politikai napilap örömteli s szivélyességében szinte páratlan fogadtatás, amivel a D u c e külügyminiszterét nemcsak a hivatalos Magyarország, hanem a politikailag érett, magyar nép köszöntötte és ünnepelte. S nem véletlen az sem, hogy az olasz sajtó akkor veti fel n t o v á bb i r e v i z i ó g o n cl o 1 a t á n a k e g é s z közeli lehetősé g é t, amikor ennek a látogatásnak külsőségeiről beszámol. A magyar revíziós politika az olasz sajtó bizonyára nem tájékozatlan értesülése szerint uj szakasza elé érkezett s egyre közelebb jut nz a nap, amikor ujabb mngyar• lakta területek visszaszerzésére szabad gondolnunk. A német és olasz világhatalom megbecsüli Magyarország hűségét, barátságát és kitartását. S amikor az egész világon csak Berlin és Róma állt n magyar követelések mellé s amikor azt kellett látnunk, — de világosan észre kellett venni a nemzetközi közvéleménynek is —, bogy amig a Népszövetség tizenkilenc év alatt annyit sem tett meg szerződéses kötelezettségeiből, hogv napirendre tűzze a magyar kisebbségek sérelmeit, addig Magvarország két nagy barátra hetek alatt elérte azt, hogv egymillió magyar embert emelt ki a kisebbségi sorból s vezette őket XIV. évfolyam 282. szám vissza az anyaországba, Magyarországnak" nemcsak népességét, vle hatalmáét, erejét és nemzetközi tekintélyét is fölmérhetetlen mórion gyarapítva, akkor Magyarországnak nem . lehet tovább választása, bogy Genf cs a genfi politika mellett maradjon-e, vagy azok felé folytassa a külpolitikai csatlakozás útját, akik számára ezt a történelmi eredményt ' meg tudták szinte órák alatt szorozni. A külpolitikát nem vezethetik romantikus elgondolások, nem irányíthatják szentimentirmok, a külpolitika a nemzeti érdekek érvényesítésének magasiskolája. Az elért eredmények mellett jólesik észrevenni a tisztánlátásnak itélkezcséF is, ami a magyar kormány külpolitikai irányításának helyességét. logikus voltát s céltudatosságát ismeri el. Lehet, hogy a magvar külpolitika uj feladatainők uj korszaka elé érkezett el s nem kételkedhetünk abban, hogy ami ilyen fölmérhetetlen sikert szerzett az országnak az elmúlt hónapokban, az sikeres és eredményes marad a közeljövőben is. Az olasz lapok közlése ad már ízelítőt arra nézve, hogy mit várhatunk és mit remélhetünk' azoktól, akiknek eiőteljes segítségét és győzelmes barátságát a magyar kormány helyes Ítélete szerezte nieg nz országnak és a magyar jövőnek. Antal István alIamtitkar nyilatkozata a zsidótörvényiavaslat rendelkezéseiről Budapest, "december 23. Antal István 'dr J igazságügyi államtitkár pénteken a képviselő- • báz ülése után a képviselőház egyik bizottsági termében részletesen ismertette a sajtó képviselői elölt az uj zsidó törvényjavaslat alapelveit. — A törvény célja — mondotta Antal államtitkár — többek között, a zsidóság túlságos közéleti és gazdasági térfoglalásának visszaszorítása, mint az a törvényjavaslat címében is kifejezésre jut és ezzel kapcsolatban a közélet, valamint a gazdasági élet terén a társadalmi és gazdasági egyensúly helyreállításának biztosítása. Á kitűzött célt a törvényjavaslat a következő' alapvető rendelkezésekkel akarja megvalósítani. — Meghatározza, hogv a törvényjavaslat rendelkezési szempontjából kit kell zsidónak tekinteni- Fontos,szempont, bogy a törvény a zsidó szót annak a körnek meghatározására használia, amelyre vonatkozólag a törvényjavaslatban foglalt különleges jogi szabályozást életbeléptetni akarja. Ezzel széniben az „izraelita" jelző, a hitfelekezet megjelölésérc szolgál. Azok, akiket a törvényiavaslat a „zsidó" név alá foglal, nem szükségképen azonosak az izraelita hitfelekezetbc tartozókkal. Tehát a törvényjavaslat szerint a zsidók köre táaabb kör. mint az izraelita hitfelekezetbc tartozók köre. Antul István dr ezután ismertette azokat az alapvető gondolatokat, amelyek a törvényjavaslatba be vannak épitve. Á zsidók meghatározásán belül két csoportot állit fel a törvényjavaslat, — a tágabb csoportot, amelyre a törvény minden rendelkezését és egv szűkebb csoDortot, amelyre a törvénynek csak lúzonvos rendelkezéseit kell 'alkalmazni. Az utóbibaknál veszik tekintetbe azokat a hadiérmeket, amelyekről a törvényjavaslat; konkrété intézkedik. — További alapelv, hogy a javaslatban van-l nak közjogi természlü rendelkezések is. amelyek talán a legfontosabbak. — folytatta Antal államtitkár. A javaslat megszorít ja a zridók számára a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét. Módot ad az 1911. évi julius elseje utáni honosítások felülvizsgálására. Ezenkívül korlátozza a zsidók részvételét a törvényhozásban, a törvényhatósági és községi önkormányzati testületekben é1* az ezekre vonatkozó választójog gyakorlásában. Végül általában megvonja a törvényjavaslat a zsidóktól a közhivatal v isclési képességet. a jövőre nézve. A szerzett jogokat, tehát ezen a vonalon nem érinti. — A további alapelv a javaslatban, Kogy az ügyvédi, mérnöki, orvosi, saitő, színművészeti és filmművészeti kamarákban a zsidók tagságát általánosságban (> százalékra korlátozza. Mig az előbbi rendelkezések közjogi természetűek, ezek már társadalmi és gazdasági jellegűek. A javaslat kizárja a zsidókat a sajtó, szinház és filmművészet iránvitásábób azonkívül, a közhatóság! engedélytől fügeő jogosítványokból. A javaslat a kozszállUásokban a zsidó vállalkozókat fokozatosán ö százalékra sz'orit'a vissza. Az ipar gyakorlására jogosító iparigazolványok és iparengedélyek kiadását a zsidók részére általában megtiltja a iavaslat mindaddig, amig a részükre ki adott jogosítványok száma községenként a hat százalék alá nem esik. A gazdasági vállalatok és más kereseti foglalkozások körében az ér® lel miségi munkakörben foglalkoztatottak számát á'talában 12 százalékra szállítja le. — Itt van egv kivétel — mondotta Antal István -. a kedvezményezett zsidók számára. i