Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-18 / 277. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. XII. 18. politikai napilap XIV. évfolyam 277. szém Aranyvasárnap A kereskedő izgalmas várakozással rakja kirakatába boltja kincseit, az iparos végigsimítja tekintetével munkájának, szorgalmának és hozzáértésének búcsúzó teremtményeit, — mintha derűsebben ragyogna minden lámpa s boldogabban világitana minden fény a várakozástól kigyuladó szemek hü szövetségében. A napjaink mesgyések« már a Szent Estével s a szivekben felforrósodik az elérzékenyülés és áhítat. A megváltó gondolat születésére öltözik a világ az öröm ünnepi köntösébe, mindenki jobbat vár, mint amin átvészelt, mindenki több örömet, több nyugalmat, több derűt remél, mint amennyiben eddig rcsze volt. S ennek a hitnek valósággá kell válni. Ha körülnézünk s kutatjuk: mi mozdítja meg a tömegeket, mi irja fel a zászlónkra a jelmondatot, mi tűzi ki a célt, ami felé boldogboldogtalan kemény eltökéltséggel menetel, azt látjuk, hogv megfogalmazhatják bárhogy is a követeléseket, kifejezhetik ezérképen a vágyakat, mégis mindenki mást vár, mint ami eddig volt. Soha még nem volt olyan általános és olyan mély a meggyőződés, hogy a társadalmi berendezkedés igazságtalan s hogy a szociális elégedetlenség j o g o s u 11, mint amilyenné ez a — világseemlelet vált. Ahány ország, annyi törekvés, annyi próbálkozás, annyi kisérletezés egy jobb és igazabb életforma, társadalmi rend, állambatalmi berendezkedés, felé. Ha sikerülne tü® netként szemlélni a történelmi erőket,, melyek végigrobognak világunkon s évszázadok bérceibe ütköznek, ha az objektivitás felsővilágitása mellett tudnánk nézni azt a közeget is, amiben uszunk vergődve az örök partok felé s ha az efemer-jelenségek között meg tudnánk sejteni az összefüggések történelmi korszakokon átívelő törvényszerűségét, akkor is csak annak tudata ébredne bennünk, hogy nem volt még idő, melynek katlanában annvi (gondolat, próbálkozás s^ ha nem volna elnyűtt a szó, azt mondanánk: • szrae kavargott, mint amennyi alá most fűtenek az emberek millióinak cletkalóriáival. íme, bogy száguld a gondolat is, elindultunk a kereskedő kirakatánál s világrészeket lefogó, korszákot betöltő problémáig jutunk el — az első saroknál. Minden világnézet aranyvasárnapra készül, kirakja kirakatába boltja kincseit, oz egyik a „százszor szent égi szabadság"-ot, a másik az egyéniség jogát, a harmadik a rend léniáit és a fegyelem útjelzőit, a neeyedik az egypárt-rendszer jogarát, az ötödik az üldözés korbácsait, -— mindegyiknek van reklám cikke és reklám jelszava s -mindegyiknek van portékája, amit kéjtöltve ball, vesz el és használ fel a lélektelen tömeg- A politika iparosai is fényesne mázolják elméleteiket, melvek elüthetnek egymástól anyagban, színben, formában, de egyben tökéletesen megegyeznek egymással, abban, hogy mindegyik a csalhatatlanság rádiumos övét hirdeti s mindegyik azt segiti hatalomhoz, aki apostolává szegődik. Nem csoda, ba a zűrzavaros élet zűrzavaros elméletek vasáriétól hangos. Csak a betlehemi bölcső felöl orgonál a csend szimfóniája. Minél nagvobb a (ülekedés lármára, Lengyel jegyséR Drágában Varsó, 'december 17. Hivatalosan jelentik: A prágai lengyel ügyvivő a mai napon emlékiratot nyújtott át a cseh-szlovák külügyminiszternek. A lengyel kormány az emlékiratban felhívja a cseh-szlovák kormány figyelmét a cseh-szlovák területen levő bizonyos szervezetek és központok működése által teremtett állapotokra. A jegyzék elejét kivánja venni annak, hogy ezek a dolgok bizonyos kihatással legyenek a lengyel—csehszlovák viszonyra. Politikai körökben megjegyzik, hogy a lengyel kormány szombati prágai lépése azzal a tevékenységgel van összefüggésben, amely Cseh-Szlovákiában a lengyelországi nemzeti kisebbség mozgalmának támogatására irányul. Nevezetesen azzal, hogy bizonyos cseh politikai körök előmozdítják az ukrán követeléseket. Schacht londoni tárgyalásai „Németország semmtes^tre sem hlván Kereskedelmi háborút Angiid vak", — jelenti London London, december 17. S c h a c K t dr., a német birodalmi bank elnöke szombaton utazott vissza Németországba. A Londonban folytatott megbeszéléseit a legszigorúbb titoktartás leple fedi. A Presse Association diplomáciai levelezője szerint feltehető, hogy Németország kész volna a zsidó kivándorlást finanszírozni. Németország — igy folytatja a jelentés —, semmiesetre sem kivan kereskedelmi háborút Angliával, sőt kiviteli kereskedelmének fejlesztésére volna sürgős szüksége és Schacht dr. londoni megbeszélése során ebhez elsősorban Anglia együttműködését igyekezett megnyerni. Londoni félhivatalos körök kijelentése szerint Schacht dr. nem terjesztett elő határozott javaslatokat, de megbeszélésre került a két országot közvetlenül érdeklő minden gazdasági kérdés. Ciano olasz kiiliinyminiszter hétfőn kihallgatáson ielenik meg a főméltóságu kormányzónál M olasz hlilttdumintszfer Ktt vadászaton vesz reszt es cstttdrlöhdn utazik el Budapestről Budapest, december 17. Ciano gróf olasz külügyminiszter hétfőn . délelőtt háromnegyed 10 órakor érkezik meg a budapesti Déli-pályaudvarra. A kormányzó képviseletében Jany Gusztáv gyalogsági tábornok,a kormányzó katonai irodájának főnöke fogadja a külügyminisztert. A fogadáson megjelenik gróf Csáky István külügyminiszter, gióf Teleki Pál kultuszminiszter cs a po® litikai élet számos más előkelősége. A hétfői nap programjaként Ciano grór megkoszorúzza a Hősök emlékmüvét, majd Imrédy Béla miniszterelnöknél és Csáky István gróf külügyminiszternél tesz látogatást. Hétfőn délben H o r t h y Miklós korminél több apostol hirdeti a maga tanának üdvözítő voltát, annál tájékozatlanabb marad a tétova lélek eligazíthatatlan kétségei között. S ma a politika nem kedvtelés, nem szórakozás és nem időtöltés. Aki ma alulmarad, az nemcsak a hatalomban való részesedés előnyeit veszíti el, hanem kenyerét, tisztességét, állását, foglalkozását, olykor vagyonát és életét is. A be 11 um omnium anarchiája felé zuhan az emberiség, amelyik idegen isteneket faragott macának, hogy azt imádja. S minél nagyobb a zűrzavar s minél nagyobb lárma hanghullámai nvaldossák az egeket, annál inkább keresi a lélek a m e gváltó csendet s a béke és megnyugvás h«!k muzsikáját. Ki tarét meg bennünket inra a,csend szeretetére, H verézso'ia ima elénk a nvúptdom derűjét, ki fogja újra kiejteni .,.a szót, azt a szent talizmánt, melv e yen földet., ifiuyá. teszi", ki fog újra „szobád szót adni n rejlő gondolatnak" s ki hozza el erre a megkinzott világra az igazság és egyenlőség, a szociális felemelkedés irgalmas cselekedeteit? Amikor Karácsony szimbóluma és valósága felé visz közelebb minden muló perc, talán nem is lehet kételkedni abban, hogy honnan várhatjuk, honnan remélhetjük a megváltó felszabadítását. Emberek, próbálkozzatok, —1 sugallja a betlehemi csend, mely minden tülekedés és lárma fölé nő. — szórakozzatok elméleteteitekkél, kísérletezzetek rendszeriekkel, államok vegykonyháiban és dogmák lombikjaiban játszatok főzőcskét vérrel és verejtékkel, — a győzelem mégis Betlehemé lesz, a karácsonyi gondolaté s n végső siker-mégis annak fejére teszi a hervadhatatlan koszorút, aki jobban s z e r e t n t j és t-ö b b e t áldozni tanítja nteg nz emi bcrisQg?t.