Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-14 / 273. szám

a DÉiMAGY A RORSZÁG Szerda. TQVL demmKer T4. illninház és művészet, HETI MÜSOI: Szerdán este: Mindig a nők kezdik. Bérletszü­net. DMKE Csütörtökön délután: KiskomArom-Nagykoniii­rntn. Katonaeiöndás, filteres helyárak. * Csiilörtükön este: Vigözvegy. (Ketten egy jegy­ijei) Péuleken este: Angyalt vettem feleségül. Opc­"etthemutjfó. Premierbérlet 16. Szombaton délután: Hamburgi menyasszony. Ifjúsági előadás, filléres helyűrak. Szombaton este: Angyalt vettem feleségül. Pá­eatlonbérlct 14. Vasárnap délután:*Vigözvcgy. ftktesékclt hely­<rak. Vasárnap este: Angyalt vettem feleségül, üér­letszünet. —oOo— toy szinház! függöny töríéneíe Rádión hallottuk a hirl: „Máramarossziget­röl jelentik, hogy a szigeti magyar szinház függönyét ismeretlen tettesek ellopták'. A máratnarosszigeti szinliázfüggönynek ér­dekes története vau Eredetileg a budapesti Nemzeti Szinház első függönyének egy darab­ja volt. A százéves Nemzeti Szinház első füg­gönyét több, mint fél évszázaddal ezelőtt négyfelé vágták és Fcszty Árpád, a magyar festőzseni mind a négy függönyt átalakította, hogy a magyar nyelvterület négy végvárának ajándékozhassák. A négy függöny egyike Priellc Kornélia kérésére Máramarosszigct­nek jutott. Priellc Kornéliát eltéphetetlen szálak fűzték Máramarosszigclhcz. Ott szüle­tett, 12 éves korában olt lépett először szín­padra egy karácsonyi inükcdvelöelőadás kere­tében s később, amikor már neves művésznő volt, fáradhatatlan lelkesedéssel ő hordta össze a szigeti magyar szinház alapköveit. . , Negyvenéves színészi jubileuma alkalmából szaladt fel először a márainarosszigcti szin­ház uj függönye, u budapesti Nemzeti Szin­ház első függönyének művészettörténeti érté­kű darabja. Néhány héttel ezelőtt voltam utoljára Má­nunarosszigeten. Prielle Kornélia emlékeit kutattam s kerestem a százesztendős szinház­függönyt, ami az utóbbi busz esztendőben ugyan ismét egy kis átalakításon ment ke­resztül, — most már román nemzeti szem­pontok miatt —, dc azért a magyar kultúr­történetein örök dokumentuma maradt. A ré­gi kis színházat, amelynek építését Prielle Kornélia indította rueg, városszépészeti szempontból lebontották'. Piac volt a helyén s néhány kiásott alapkőtörmclék hevert sza­naszét a hatalmas, öreg fák alatt, amelyek félszázadon át a magyar kulturá utolsó mentsvárára vetették féltő árnyékukat ... A százesztendős, mütörténcti értékű szinliázfüg­gönynek nyoma veszett. Elmondottam ezt nault hónap 19-én este a migyar rádióban is, de akkor még azt hittem, hogy a szép, öreg szinhazfüűgöny valamelyik máramarosszigeti raktár mélyén álmodik a letűnt múlt ragyogó színházi estjeiről. Azokról a forró tapsokról, amelyek Frielle Kornéliát, a legbájosabb ..Nagyrmmá"-t ünnepelték egykor a budapesti Nemzeti Színházban s a máramarosszigeti kis szinház színpadán. Most már tudom, hogy a szinháZfüggöny története u fejezethez ért: is­meretlen tettesek ellopták. Két eset lehetsé­ges: az egyik, hogy féltő kezek helyeztek biztonságba, nyugalomba, a jövő számára, vagy romboló kezek semmisítették meg a ma­gyar színháztörténet c művészi dokumentu­mát. Ahogy elgondolkozom ratja, elém tűnik Prielle Kornélia máramarosszigeti muzeuma s a márványtábla, amely szülői házát jelöli meg. Vájjon meggig állanak uiég, meddig hir­detik a szigeti végvárban a letűnt nrult ma­gyar sziuházkulturájúnnk dicsőségét? (es. p.) = Szcmenyey Ferenc inüteremkiállitúsa. Tel­jes siker kiseri Szemenvcy Ferenc most megnyilt mütcremkiállitását, amelyen bemutatja legújabb munkájának legjava termését. A kiállitást tegnap meglátogatta dr. Pálfy József polgármester, aki nagy elismeréssel hosszasan időzött az erdé­lyi, dalmáciai és a szegedi hitárból való képek között. A mütcrcmkiállitás karácsonyig marad nyitva a Gyertyámos-ucea 6. szám alatt. = Mészáros Agi isnict Szegeden. Sziklai szín­igazgató kedden Budapesten ismét a szegedi szin­ház tagjai sorába szerződtette Mészáros Agit. A népszerű fiatal színésznő évekig volt a szegedi társulat tagja, egyik siker után aratta a mási­kat, dc a mult szezon végével nem sikerült uj megállapodást kötni. Az ellentéteket most fcosz­szabb tárgyalás után sikerült kiküszöbölni és igy Mészáros Agi visszatér Szegedre, ahol őszinte szeretettel fogadják. Első fellépése a szinház leg­közelebbi eredeti operettjében lesz. i —oOo— \ s/,»nhÁ7.i iroda hl re' Még csak ma este kacaghatja végig a „Mindig a nők kezdik" páratlanul szellemes vigiátók nagy­szerű jelenetein. Az újdonság szereplői a próza­28 — Csak szerencsét ne kívánj ám —• ba­bonáskodott Levente vadász tiltakozással. — Hogy baj ne érjenl — egészítette ki mondanivalóját Imes cs szerelemmel nézte Leventét. — Jó vagy hozzám, Imes, a te Krisztusod áldjon megl — Ládd, az ő nevével hagyd el a györöt s akkor megáld. Levente hosszan s kérdően ránézett Imes­re cs szeme igent intett s szó nélkül hagyta el a fapalotát. Éjjelre csak a déli kapu volt nyitva. Örök vigyáztak, hogy idegen se ki, se be. Mivel Levente a madarásszal indult ki s parancsba volt adva, hogy kiengedhetők, hát az óriás kapu nyikordulva megkordult a fasarkaiban. A negyedik györon kivül, az egészet meg kellett kcrülniök, hogy az erdőre érjenek. Mély sötét volt. Az envhc őszben a tücs­köknek nyári kedvük volt. A pri-prijükbe egv-egy iiszi bogár cleskedett be. Éjjeli madarak s szürkületi denevérek csa­pongtuk, vugy suhantak cl felettük. A buja füvön elveszett a lábuk csosszaná­sa. Szemük az égre sötétedő óriás fa árnyát kereste, mert semmi ut nem vezetett arra fe­lé. Apadt erek ágyát kellett átlépniük. Ruhá­ink el-elukadt az utjukba eső tüskés bokro­kon. Ilyen észre se vett dolgok után csendesen megérkeztek. A madarász lerakta a láncsákat, az elemó­zsiát, a vastagabb ruhákat s szinte iszkolva, maidnem s/.öVve elment. Levente beleült a ruhákba. Láncsái közül egyiket a térdére fektette. A másikat a háta mögötti bokorra támasztotta. Hogy mindket­tő kéznél legyen. Aztán várt>várt türelmesen. A fáradság, most érezte, a vállára telepedett. Nyomta. A vállánál fogva, hogy fájt is. Aztán elzsib­basztotta s álmot akart rakni a pillájára. Mintha hálót húzott volna el a pók a szeme előtt. Nagyokat pislantott. Erőltette a sze­mét: Csak nem alszom el! A szemben álló cg iven kezdett derengeni veresen. A sötét, ázott hamuszinből kikere­kedett a hold pereme. Mindig erősebben, mindig teljesebben. Egvszér csak egész vö­rösségében, majd megtisztult ezüstösségében tündöklött. társulat kiválóságaiból kerültek ki. Rendező: Ho­mokay Pál. Holnap a „Ketten egy Jeggyel"-akcÍóbao a „Vigözvegy" kerül szinre Sz. Patkós Irmával Glavari Hanna szerepében. Nc feledje el, hogy cz a legszebb Lehár-opcrctt! Angyalt vettem feleségül Magyar librettó! Anrerikui zene! Premier pénteken. Nagy siker! Figyelem! Vasárnap délután a „Vigözvegy*' szerepel a műsoron. Eredeti bemutató: „Ezredes kisasszony!'' a jö­vő héten. —oOo— Harmónia hano versen vek Holnao Tisza 8 Harmónia IV. mcsterbérlet. Dany* Ferdinánd gordonkaest. Szenzációs műsor. Jegy 2 pengőtől Rélmagyarországnál. Harmat kezdett a lába körül nedvesedni. Szinte egy-kettőre lucskosan, hogy átázott a saruja. Fázni kezdett. Az álmossága elmúlt, de a didergés bántotta. Morzsolni kellett az ujjait. Jó lett volna egyujjas „keszkét" húzni, érezte. Zörrenés fent a fán. Egy szem makk kop­pant a fejére. „No, ha aludnék is, ez feléb­resztett volna". Aztán éjjeli madár rebbent meg a fán. Az odvába érkezett meg a vadá­szatról. Fiókák pityegtek, sivalkodtak. „Minő késeiek! Megejtette szüléiket o bosszú nyár" elmélkedett a lesben álló. Már kezdett türel­metlenkedni, hogy hiába ül itt fél éjjelt, mi­kor csörtetés üti meg a fülét. A hang félő kopja tekintetét. — A szellő a csörtetés felől jön. Szeren­csére! Rólam eltereli a vad figyelmét. De aztán megszűnik a zörgés. Egy mély ásítás. Levente azt vcli, emberi. Jobban el­képzeli és rájön, bogy állattól ered. Láncsájához nyul. Óvatosan felemeli. Figyel. Az ásitás felé szegezi furóan a szemét. lljra megindul a csörtetés. Már halk tas­pogás is hallszik. Aztán a kérgesre száradt kavicsos talajon a nagy karmok koppanása. Még nem emeli fegyverét támadásra. A csörtetés erősebb. Aztán hirtelen elmúlik. Izgalmas pillanat. Aztán megindul. A cserjésben gyümölcsöz a mackó. Ahogy szedegeti a szedret, meg a másik bokorhoz lép, ezt a hulkulást, ezt az indulást hallja Levente. Ámde az állat messze van. Belehajítsa dárdáját? Bizonytalan! Alatta mogcsuszamosodott a lucskos fü. Meg se mozdulhat, mert még a vérmedvo se támadna ilyenkor. Még a sebesülésével is elmenekedne, nem hogy támadna. Vár. A mackó nyugodtan csemegéz. Talán nem is vérmedve, mert az nem legelne igy, eny­nyit a szedresben. Valami kölyök. S ba vér­medve is, ki állapítja meg? A madarász nemi ismeri a nyomról. Levente élete harcbon telt el és a medvószcsre nem jutott ideje. A szellő most megáll. A medve cgvszeu'Q felfigyel. * (Folyt, köv.) Váth János: SOLT ANYJA Történeti regény "A Délmagyarország regénye

Next

/
Thumbnails
Contents