Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-11 / 271. szám

16 DÉL. MAGYAR ORSZÁG Vasárnap, 1938. december 1T. HARSANYI ZSOLT Magdolna i c. ' i* HÁROM SZERELEM TÖRTÉNETE A jelen évszázad legmonumentálisabb magyar lársadalmi regénye Három kötet. Közel 1100 oldal. Ára 12 pengő. Megtekinthető minden könyvesboltban Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R. T. Váth János: SOLT ANYJA Történeti regény A Délmaayarorszási reménye 25 — Tc velem maradsz? — kérdezte Levente. — Én uram, fejedelemfi, nem maradok f'líy zsák aranyért se. Felfedtem a nyomát. Széles mancsok helye. Oda-vissza, gyakori nyomok, mert kis tócsát kell neki megkerülni s a viz szólén vezet el ugyanabban nz Irányban az utja. A kései gyümölcsök között csemegézhet, mert a bokrosbun is nagy a bocskora helye -— nevetett a madarak mogrjtöje a tréfás elnevezésen. — ITát csak elvezetsz oda? — Természetesen, uram. Másként hogy találnál oda? Kekem is napokig kellett a nyomok után járni, mig rátaláltam s meggyőződtem, hogy friss talpolások ... Docska aggódva hallgatta, hogy a madarász gyáván nem akarja követni Leventét. Arca a tü remekekkel feltüzdelt gazdag hajáig elsápadt. Majd vörösen felpirult. — Én is veletek megyek. Még nem láttam medvenyomot — határozott hirtelen. — Étkezés után indulhatunk. Mudurász te is falatozzál. A konyhán majd adatok egy kis szivorősitőt, mert madarász létedre nagyon bátor vagy! — gúnyolódott Leventét féltve Docska. 1 Iamar élelmet vettek magukhoz és ittak rá, aztán megindultak ki az erdők felé. Lassan haladhattak, mert Levente nem íiii tu a gyorsabb gyaloglást. — Miiven tél lesz, madarász? — beszélt Docska, hogy elpalástolja izgalmát Levente miatt. —- Hosszú őszre számithatunk, lányaszszony. Mért gondolod? — kérdezett, de az esze azon járt, hogy Leventét mégse lehet egyedül engedni a vadra. Medveölő nincs •'z egész györöben. Más nem vállalkozik, hogy elkisórie. lizer aggodalom gyötörte, mert már két élet remegett érte. Az egyik tudatosan, a másik még ösztönösen rajta keresztül. Azért uondolom, kvá-kvá-kvá, mert az ökörfarkkóró igen nagy virágbokrétát hajIcát. Későre érik be. — Hát még mit tudsz? Azt kvákváki, hogy n vizi madarak máskor ilyenkorra már régen clköl-. töztek. Már hírmondóba sc lehetett látni kócsagot! Ma meg minden nap felsereglcnek a napra förödni. — Fürdeni? — kételkedett Docska, mert még most is aggodalma kinozta Levente életéért. —igen, a nap porzó sugarában. Mert nz ős?i nap nem tűz, hanem aranyport hint rájuk. Levente megnézte, ujia szemügyre vette nz embert, mintha soha nem látta völnn. Azaz csak a folyton ismétlődő: kvákvá-ját halotta és ime, hogy megfigyeli a környezetét! Docska leült egy keresztbe dült fa derekára. Magáért, de inkább Leventéért, aki nagyon szótlnnkoclott. Fáradt lehetett. A csónakkirándulás s Bende elkísérése, most meg a medve leshelyének megtekintése, kimeríthették ... S magára is gondolnia kell. Mentek-mentek, mendegéltek tovább, mikor már a nagy fa derkán megpihentek. Majdnem alkonyodott, mire oda érkeztek. A tölgy kitárta karjait. A málna, erdei szeder, som, kökényes a magánóriás körül liliputiskodtak. A tócsára lejártak a madarak s a mének is inni. A csaknem vízszintesen tűző alkonyati sugarak elcsúsztak a bokrok felett. A nagv fa árnyékában mérhetetlenül vépig elöntötték a tájékon. Docsku, Levente s a léprecsaló mozgó alakjai elveszett a cserjésben. Szomjasak és éhesek voltak s bizony nem vetették meg n kökény száiránditó fanyarságát, a szeder fekete bogyóját, a gelegenye száraz izrólenségét s a som égő gyümölcsét ... Még ezeknél is jobban izlett a vad mogyoró, olajos tartalma. LIgy ropogatták, hogyha a talpas meglátja, egyszerre konkurrenseket irigyel meg bennük. ;— Mint valami öreg mackók, lakmározunk itt! — nevetett fel Docska. — Ha most jönne az igazi!? — Kvakváki, akkor elfutnék — vágott közbe a tőrvelő. --Itt a nyoma, alássan jelentem. Csakugyan nagv karnmni, otromba talpa beletenyerelt a tócsa szóiéhe. Iszogatott is itt — állapította nu g Levente. — Ugy lehet. Búr én éjjel nem járok ki. Őkegvelme pedig a nappalt kerüli. — Nem riad-e el, ha a szagunkat megérzi! — ötlött fel Leventében a gondolat. — Akkor egyáltalán nem járna ide, mert nekem ez vadászterületem. — Magad, meg a vadász? Aki félsz a medvétől! — nevetelt Levente. — Tessem csak jól körülnézni! — mutatott szét a madarász. — Itt vannak lószörből a szerszámaim, itt a lépes vesszőim, itt a csapdám, ott a tőröm. Aztán még a cserjés teles-tele van szanaszét. Do ugy találok rá© mint a fejedelemfi reggel a ruhájára, mindegyikre. — Hát azért ismerted ezt a Hclyet?f (Folyt, köv.) Szakácskönyv Írja: Dr. Csikós Nagy József né néttő: Gombaleves, rántott karaj, burgonyasalátával, luróslepény; vacsora: torniásvirsli, maradék turóslepény. Kedd: karfiolleves, paradicsomos Iburgonyafőzciék, egybesült sertéscomb, császármorzsaj vacsora: borjumáj rizzsel és gyümölcs. Szerda: burgonyalevcs, spenót töltőttborjuval, mákos rétes; vacsora: naturszelet süllburgonyával, sajt és maradék rétes. Csütörtök: marhahusieves daragaluskával, főtthus tarhonyával, sóskamártás, palacsinta dióval leöntve; vacsora: borjupőrkölt burgonyával és gyümölcs. Pcntck: halleves, turósgombóc, gyümölcs. vacsora: karfiolpudding és gyümölcs. Szombat: karfiolleves, gombásíilet makarónival, karamellfelfujt; vacsora: vesevelő párolt burgonyával, sajt. Vasárnap: borjú ragoutieves, Wellington vesepecsenye burgonyával és demiglasc mártással, képviselőiánk; • vacsora: tea, májpáslétom, sajt, gyümölcs. * Karfiol-pudding f>0 dg. karfiolt megfőzünk s rózsáira szétszedjük, majd 2 deci tejet, 2 deci tejfölt, 8 dkg. lisztet, sót jól összefőzünk. Ila kihűlt, 7 tojássárgáját és főit karfiolt s végül a 7 tojáshaját kivajazott, kilisztezett formában 1 órán át főzzük. Ha kiborítottuk, parniezánnal megszórjuk s vajas tejfölös öntetet adunk mellé. Wel/mgton-uesepecscnyo c/emigiríse-már/össat A szép vesepecsenyét teljesen lehártyázzuk, besózzuk, borsózzuk meg és forró zsírban 15—20 percig pirítsuk meg. Ekkor tegyük félre liülni. 10—15 deka urigombát finomra összevágunk, hagymás, zöldpetrezselymes zsíron megpárolják, adjunk hozzá egy kanál spanyol mártást és tegyük hideg helyre. Készítsünk 25 deka lisztbői és vajból leveles vajastésztát; az utolsó nyújtásnál oiyan nagyságura nyujtsuk, hogy a vesepecsenyét kényelmesen beburkolhassuk. Ila kinyújtottuk, rakjunk rá libamájszeleteket, kenjük rá 1 kihűlt gombatölteléket és helyezzük rá a vesepecsenyét. A szélesebb darab tésztát áthajtjuk a másik oldalára, ragasszuk össze tojásfehérjével, tojássárgájával megkenjük és süssük meg már előre jól átmelegedett sütőben. Adjunk hozzá demiglásc-mártást, dc tálalhatjuk mártás nélkül is. — Demiglásc-mártás. Vajból barna rántást készítünk, erős liuslévcl fölengedjük; félcitrom levét, kevés cukrot 2 pohár madeirával összeforralunk cs 2 kanál gombakivonatot teszünk bele. Kepoiseiő/ánk 1 deci tejet, 7 deka vajat, 18 deka lisztet, egy kevés sót veszünk. A tejet és a vajat felforraljuk, befőzzük, mig a tészta üveges, vagy aa edénytől elválik. Kihűlés után 4 egész tojást keverünk a tésztához. Kizsírozott bádogra kis halmokat teszünk, mérsékelt melegnél sütjük. Töltelék: 4 tojássárga, 3 deka liszt, 14 deka cukor, l és fel rud vanília, 4 deci tej; ezt a mennyiségei vizfürilöhen krémmé főzzük s a kihűlt fánkokat me? töltjük.