Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-02 / 264. szám

Péntek, 1938. dec. 2 Politikai napilap XIV. évfolyam 264. sz D kassai kamara szolgája Irta TONELLI SÁNDOR Tegnapelőtt az egész délutánt együtt töl­töttem kassai kollégámmal. Köröskörül ő maradt meg egyetlenegynek a magyar ka­marai főtitkárok közül, aki husz keservesen nehéz esztendőn keresztül kitartott az őrhe­lyén. Egész délután ennek a husz esztendő­nek és a felszabadulásnak történetet me­sélte nekem. Neki köszönhetem a kassai ka­mara szolgájának könnyekig megindító his­tóriáját. Kassán a csehek a legeslegutolsó pillana­tig nem hitték, hogy ki fogják üríteni a vá­rost. Hivatalos emberek, akik Prágában jár­tak fölényes biztonsággal hirdették, hogy Kassa egész biztosan cseh marad. Voltak, akik hozzátették ehhez az értesüléshez, hogy azután majd igazán nekilátnak a nagy programnak: a várost minden rendelkezé­s/.ükrc álló eszközzel el fogják csehesiteni, . illetve szlovákositani. A magyar miniszter­elnöknek az a bizonyos esti rádió bejelen­tése, amely beszámolt a bécsi döntésről, ugy hatott a csehekre, mint derült égből a villámcsapás. A híradás vétele után akasztó­fahumorral mondta egyik cseh tisztviselő, hogy a dolog csak ugy törtéhhetett, hogy a térképen Ribbentrop rajzolta a határt, de Ciano ugy lökött egyet a könyökén, hogy a ceruza akaratlanul Kassa fölé szaladt. Abban a pillanatban, mikor hire ment a bécsi döntésnek, a kassai cseh kamara ön­magától megszűnt. A kinevezett elnök, ki­nevezett alelnökök és kirendelt kamarai ta­gok egyszerre elvesztették a mandátumukat.' A cseh és szlovák tisztviselők tudták, hogy nem maradhatnak. Egyébként is a katonai parancsnokság elrendelte, liogy a kamarát sürgősen át kell telepíteni Eperjesre. A ren­delet végrehajtásával az ügyvezető titkárt bizták meg, aki nemzetiségre nézve cseh volt cs amellett tartalékos kapitány a cseh hadseregben. A Kassán visszamaradt kama­ra összezsugorodott a magyar főtitkárra, két j kezelő tisztviselőnőre és két szolgára. Az egyik még u békeidőben került a kamara szolgálatába. Az átadás ugy történt, liogy a főtitkár helyettese hat szuronyos katonával és né­hány teherautóval jelent meg a kamaránál, hogy végrehajtsa n katonai parancsnokság rendeletet. Az aktus nem volt valami har­cias. A katonák teherautókra rakták háropi hivatalszoba berendezését, a távozó kolléga kikövetelte a kasszában levő készpénz fe­lét, azután nyugtát adott róla, mert a csehek köztudomásúlag sokat adnak a szabályos számviteli eljárásra. Utólag még magyar kol­légájának lojalitására appellálva, ennek gondjaira bízta feleségét cs gyermekeit, akik nyitott katonai autón nem indulhattak neki az eperjesi útnak. A magyar főtitkár vállalta a kérést, mert embernek és ma­gyarnak tudta magát. Azután az autók el­robogtok. A magyar főtitkár magára maraclt hivatal­szobájában. Husz esztendő óta talán először érezte, hogy ura önmagának és alantasai, kollégái, tisztviselői előtt nem kell rejteget­ni gondolatait. Szabad volt, de gondja az maradt éppen elég. Az ő hivatalából elmen­tek a csehek, dc még napok választották el a magyar csapatok bevonulásától. Husz esz­tendeje, mikor megtörtént a szomorú vál­tozás, még erős embernek érezte magát, hogy beleélje magát egy neki idegen, ellen­séges világba és megtartson egy fontos po­zíciót a magyarság számára. De most, husz esztendő multával, mikor kissé megderese­dett, mikor kissé megmellesztette az élet, vájjon lesz-e elég ereje és kitartása, hogy bele tudja élni magát az uj magyar életbe? Vájjon milyen szeretettel, milyen érzésékkel fogadják majd őt odaát, Magyarországon? Szinte még el sem halkult az eltávozott katonai autók zaja, mikor lassan kinyílt a főtitkári szoba ajtaja és beóvakodott rajta a kamara öreg altisztje, akit gazdájával együtt vettek által a csehek, mikor az impérium megváltozott. Valami furcsaformáju, zsák­vászonba pakolt holmit hozott a hóna alatt. Letette a csomagját a földre, melléje térdelt és bontogatós közben megkérdezte: — Főtitkár ur, kitesszük? '— Micsodát? — Ezt nif Hivatalfőnök és altiszt könnyező szemek­kel néztek egymásra. A zsákvászonból a zománcozott magyar címer került elő, amely husz esztendeje rejtelmes módon tűnt el a kamara kapujáról. Husz esztendőn keresztül lappangott a zsákvászonba becsomagolt ma­Budapest, 'december 1. A legutóbbi válság után csütörtökön ült össze a képviselőház. Az ülést nagy érdeklődéssel várták, <le a Ház mindössze néháuypcrCes formális ülést tar­tott. Az ülés előtt szakadatlanul élénkek voltak a folyosók; a megbeszélések több csoportban folytak. Minden jel arra mutatott, liogy a parlamenti arcvonalaknak legutóbb megin­dult átcsoportosulása még korántsem fejező­dött bc. A miniszterelnök sorozatos tanácskozásokat folytatott parlamenti dolgozószobájában. Be­hatóan tanácskozott Jaross Andor felvidéki miniszterrel, majd Darányi Kálmánnal és Hóman Bálinttal. Később Hóman Tás­ná dv-Nagy András igazságügyminiszler­rel megbeszélésre vonult vissza. Ki less a Ház elnöke A folyosón közben az a hir terjedt cl, hogy már a jövő hét elején megtörténik a döntés a K o r n i s Gyula cs L á 11 y i Márton lemon­dásával megüresedett elnöki és alelnöki tiszt­ség ügyében. Kornis Gyula és Lányi Márton ujabb megválasztása mellett az egész ellen­zék egységesen vonul fel. A kormánypárt D a­rányi Kálmánt igyekszik rábírni a házcl­nökjelöltség elvállalására. Az egyik alelnök továbbra is Bobory György marad, a mási­kat a Nep a kereszténypártnak akarja áten­gedni- Gyömörey Sándor neve került előtérbe. Külön-külön tartottak megbeszélést a ke­rcsztéiiypárli, a kisgazdapárti és a disszidens gyar címer szekrények mögött, padláson? pincében, ágy alatt, miközben a csehek uj, diszes és nagy kamarai palotát emeltek? aminő nincs a magyar kamaráknak; hurcol­kodni is kellett, de azért a kassai kamara cimere nem került a csehek kezébe. Ma a kassai kamara uj palotáján megint csak a viharvert regi cimer jelzi a magyar jogfoly­tonosságot. Azt mondja kassai kollégám, hogy Kas­sán nagyon sokan voltak ilyen cimert és más magyar emlékeket rejtegető nagyon egyszerű sorsban levő, hivő magyarok. A kassai kamara altisztjei és társai megérde­melnék, hogy mi, akik idehaza veszélytele­nül verhettük a mMlünket, hogy milyen nagyszerű magyarok vagyunk, alázattal hajt­suk meg tejünket az ő hitük előtt, amely olyan erős volt, hogy hegyeket mozgatott. És mert sokan voltak a kassai kamara al­tisztjeihez hasonlóak, a többiek képviseleté­ben megérdemelné azt is, hogy gazdájával együtt magához hivassa a magyar kereske­delmi miniszter és az ő kezének megszorí­tásával mondjon köszönetet neki és jelké­pesen rajta keresztül mindazoknak az altisz­teknek, szolgáknak cs más névtelen kisem­bereknek, akik husz esztendőn keresztül rejtegették a magyar címereket és a magyar emlékeket. képviselők. Ez utóbbiak közül tizenhatan Bor­ii cm i s z a és Mikccz Ödön vezetése alatt különálló fajvédőcsoportnak nyilvánították magukat, bár a Sztranyavszfcy-csoporttal to­vábbra is fenntartják összeköttetésüket. ötperces ülés a Házban A képviselőház nagy érdeklődés mellett kezdte meg csütörtökön délelőtt néhányperces ülését. Bobory György megnyitó szavai alatt a termet betöltötte az állandó zsibongás, csak akkor lett csend, amikor a jegyző felolvasta Kornis Gyula lemondó levelét. Kornis a le­vélben köszönetet mondott a Ház tagjainak azért a jóindulatáért, amellyel elnöki mű­ködését kisérték. Azonos szövegű levelet in­tézett Bobory Györgyhöz h á n y i Márton is. Bobory indítványára a Ház a távozó el­nöknek és az alelnöknek érdemeikért egy­hangúlag jegyzőkönyvi köszönetet szavazóit meg. Bobory napirendi javaslatot tett ezután. Indítványozta, hogy a Ház legközelebbi ülését pénteken tartsák. Ennek az ülésnek a napi­rendjén szerepeljen a felvidéki képviselők be­hívásáról szóló javaslat. A javaslatot a lláz egyhangúlag elfogadta. Az ülés ezután befejeződött. Tanácskozások Közvetlenül a képviselőház ülésének befe­jezése után gróf Bethlen István, Szt ra­li v a vs z k y Sándor és 11 a s s a y Károly a Sorozatos tanácskozások, uj csoportok a politikai életben Csütörtökön ismerteitek oz eisö kormánuiavaslalokal - Az első erő­prOba: a tiözelnökválasztás - Pénteken behiviáh a parlamentbe a felvidéki képviselőket

Next

/
Thumbnails
Contents