Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-11 / 245. szám

Három kisgyermek borzalmas halála (A Dclmagyarország munkatársától) Bor­zalmas szerencsétlenség történt Orosháza kö­zelében, Gerendáson. Három kisgyermek cselt gondatlanság áldozatául. Bar tolók Pal ta­nyáján történt a nem mindennapi szeren­csétlenség. Bar tol ák távol volt otthonról, fele­sége kiment a földre répát szedni. Alig lar­tózkodott az asszony házon kivül. amikor gyermekei, a <5 éves Pál. a 4 éves Ilona és a 2 éves Mária játszadozni kezdtek és a kis Pali — aki tulajdonképen a gyermekek fel­ügyeletével volt megbízva — gyufái keritett és meggyújtotta a legkisebb, az 5 hetes Mi­hály hólesőiét. A szalma sürü füstlel égni kezdett és bár a liiz nem terjedt gyorsan, a füst rövidesen süiiin belepte a kis szobát. Rövidesen hazaérkezett Bartolák Pálné és a sürü füstben gyermeket segítségére sielett. Sajnos már késő volt: a háront kiesike: Pál, Ilona cs Mária a füsttől megfulladt. A csendőri nyomozás megindult. Tíűztátc viZágoóakv lóthotó o „Bayar"-ker*>zt minden Afpirin-toblettón. Ezt kérje és uta­sítson vissza tojót érdekében min­den pótszert, amelyről hiányzik a „Boye^-kereszf. „ ASPIRIN tabletták cz hivatva annak megállapítására, liogv a kicsi­lesz kék haláláért kit terhei a felelősség. KASSA Irta TONELLI SÁNDOR A lámpának az Íróasztalt elöntő fehéres fényében két kép fekszik előttem; mindket­tő Kassa városát ábrázolja. Az egyik kép 1017-ből való és jobb alsó sarkában ki tu­dom betűzni a művész kézjegyét: „D e ­van der Ry e". művész volt, oki Felsőmagyarország és amit lótott, azt p i C t u m ab E g i d i o Egy vándor hollandus megfordult az akkori legfontosabb városában tögtön meg is örökítette. Meit hogy Kassa volt az akkori Felsőmagyarország legfonto­sabb városa, ha nem is tudnánk, szintén litünik a kép címfeliratából: „Cassovia, Superioris Hungáriáé Civitas Primaria". A másik képet a millenium esztendejében egy fotográfus mesterember csinálta. A két kép kivitelének technikája nagyon elütő, készítésük idejét is jó egyné­hány emberöltő választja el egymástól és mégis van bennük valami hasonlatosság. A Körvonalak ugyanazok; a hegyek nem vál­toztak, de nem változott a székesegyház, a Szent Mihály kápolna és az Orbán-torony em. Ha nem is volna ráírva, mindenki izonnal megismerhetné, hogv évszázadok lávlatában ugyan, de mindkét kép ugyanazt n várost ábrázolja. És ha nem a képeket n<'z­*zük, hanem járjuk Kassa uecáit, — mert róttuk őket, mikor még fiatalok voltunk és otthon leszünk megint Kassán, mikor ezüs­tös lett a hajunk, —bizonyára akadnak még mindig házak, még pedig nem is kis szám­mal, amelyek az elmúlt századokkal és a nagy fejedelem korával kötnek össze bennünket. Azt szokták mondani, hogy nálunk a" Al­• old a nemzeti élet nagy erőtartaléka. Ma ez kétségtelenül igaz. De volt idő, mikor a Felvidék játszotta ezt a szerepet. A felcse­rélődött szerepek mellett az emberi lakóhe­lyek képe az, ami a Felvidéket az Alföldtől megkülönbözteti. Erre mifelénk majd min­den clnusztult. ott nagyrészt megmaradtak az emlékek. Majd négyszáz esztendő távla­tában ezért hasonlít Kassának két kéne egy­máshoz. Vaijon itt az Alföldön, ahol nem­csak af. emberek pusztultak el, Hanem lakó­házaik is ióformán csak egy emberöltőre épültek, hány város tudná ezt magáról el­mondani? Az a Kassa, amelyet én ismertem, úgy­szólván csak az évtizedek ködén keresztül él az emlékezetemben. Pedig voltak kassai emlékeim. Mikor első éves jogász voltam, Kgssán tartottuk az országos diákkongrosz­szust. Ennek a kongresszusnak én voltam az rgvik előadója. Ma is birtokomban van még a kinyomtatott határozati biv.e1.it- fev : ' - hé"více1öbázhez cs a Rák< rzi vá­rosában tartolt diákkongresszus nevében mcginditványozluk, hogy a Rákóczit szám­űzöttnek s a haza ellenségének nyilvánító 1715:49 tc. második és harmadik szakaszá­nak kiengesztelése cs jóvátétele gyanánt a nagy fejedelem emléke külön törvénycikk­ben örökittessék meg. Nem tudom, jól emlékszem-e, de nagyon szépnek tudom a ligetet, amelyen keresztül kellett menni, ha az ember a vasúton meg­érkezett. Homályosan valami Eiserkert is megmaradt az emlékeztemben. A Schalk­házban a kassai jogakadémia fiatalsága di • ákbálat rendezett. Ha jól tudom, a székes­egyház kapuja előtt fotografáltak le ben­nünket. Két jogakadémiai tanár nevét, akik­nek valami szerepük volt a kongresszus kő­iül, ma is tudom: Szele és Esterházy.' Pár esztendővel később, de természetesen a háború előtt, jártam mégegyszer Kassán. Fischer-Colbrie kassai püspök védnöksége alatt valami iparművészeti kiállítást rendez­tek s a zsűrit az Országos Magyar Iparművé­szeti Társulat állította össze. A zsűri egyik­tagja — ugy emlékszem, Fittler Kamill — megbetegedett és a többiekkel nekem kel­lett hirtelen Kassára utaznom. Délután elvé­geztük a reánk rótt feladatot s este a püs­pöknek voltunk a vendégei. Nagyon szép, Mária Terézia korára emlékeztető oranydi­szitésü, fehér barokk teremben volt terítve. A felszolgálást ezüst zsinórozásu világoskék atillás huszárok végezték. Alig hordozták körül az első fogást, kialudt a villany. Ki­néztünk az ablakon, sötét volt az ucca is. Az egyik fiatal pap telefonált a villanyte­lepre, az természetesen nem válaszolt, mert ilven esetekben n villanytelepeken le szok­ták akasztani a kagylót. A palotában lótás­futás kezdődött, de tiz perc múlva gyönyö­rű na<-"Y karos gyertyatartók álltak az aszta­lon. Szebb és stílszerűbb világítást életem­ben még nem láttam, mint a viaszgyertyák az arannyal díszített fehér teremben. A kör­nyezetbe csnk a pesti vendégek frakkja nem illett bele. Olvnnpk voltunk, mint a fekete variak egy csillogó mesében. Ez a Kassa igaz volt, nedisr olyan volt, mintha mese lett volna. Azután nem láttam többé Kassát, csak olvastam róla. A kezem­be került például egvszer egy furcsa könyv, egv történ-dmi kézikönvv, amelvet a nrágaí közoktatásügyi minisztérium irt elő a 1-özeD­i-' olák harmadik osztálya számúra. A könvv „Csehszlovákia történei m e:' cí­met viselte. Csudálatos néldáía volt ez a könvv érnek. K«gv a hazugságok ' kor>z°k­• vér­re. tc' 1­p. o m 1 e tc: o lehet o ; ­szagnak ás egy nem létező nem­zetnek a nem létező t ö r t é n e lm é t: Ez a könyv Thököly és Rákóczi felkeléseit ezen a cirnen tárgyalta: „Felkelések a Habsburgok ellen a Szlovensz­k ó b a n." A magyarság ugy el volt Thö­köly és Rákóczi mögül sikkasztva, mintha ott se lett volna. Megtudtam ellenben, hogy ezekben a dicső időkben Szlovenszkóí önálló fejedelemséget alkotott Kosice székhellyel. Husz esztendős uralmuk alatt a csehek kulturnépet játszottak. A szobrokat nem bán­tották s a kőből és bronzból emelt emléke­ket meghagyták. Ehelyett ők a lelkeket mér­gezték. Néhány esztendővel ezelőtt egy na­gyon kedves kassai barátom útlevelet kért, hogy meglátogathassa magyarországi isme­rőseit. Attól tartott, hogy nehézséget fog­nak gördíteni az útlevél megadása elé, meTt az utja összeesett egy budapesti magyar in­tézmény fennállásának hetvenöt esztendős jubileumával. Éppen az ellenkezője történt annak, amit várt. Az útlevelet simán meg­kapta, de az elutazása előtt külön meghívást kapott a zsupánhoz is. A zsupán mézesmá­zos udvariassággal fogadta: — Szóval, kedves doktor ur, ön Budapest­re utazik? Nagyon helyes... Ön elmegy a jubileumra is? Nagyon helyes ... Örülünk neki, mert mi fenn akarjuk tartani a kultu­rális kapcsolatokat Magyarországgal..: Ép­pen azért arra kell kérnem, Hogy necsak egyszerű hallgató legyen a díszülésen, ha­nem szólaljon is fel. Ön üdvözölni fogra at magyarokat a kosicei kulturális egyesületek nevében.:. 'Megér­tette, doktor ur? Igy fogja mondani: Kosi­cei kulturális egyesületek. Lesz gondom; liogy mire hazatér, értesüljek, bogy megtet­te-e nekünk ezt a kis szívességet. Itthoni magyarok, akik esetleg sok kese­rűségen és megpróbáltatáson mentetek ke­resztül Husz esztendő alatt, de akik idehaza veszedelem nélkül verhettétek' a melleteket; bogy milyen kiváló magyarok vagytok, mejf tudjátok-e érteni, hogy a lelkek marcangö­lásának miiven szörnyűséges kínjait állották ki azok, akiknek a gvermekei ilyen tankönv­veket tanultak s akikkel közigazgatási ható­ságok fejei ilyen álnok" módon udvariaskod­tak? Kassa most hazatér. Megint miénk lesz a város, amelvnek Nagv Taros királv állította ki a szabadalomlevelét 1547-ben. Ez a sza­badalomlevél igen értékes jogokat biztosit SOHASEM köiöiiek annyian önmaguknak pullovevi és ruhái, mini most... Uj fonalak. Díjtalan tanfolyam Muskátli Kézimunkából! Kárász ucca 3.

Next

/
Thumbnails
Contents