Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-01 / 237. szám

O t L"M A Ci r A R O R S ZSG Kedd, 1938. november T. nemzőt tagjainak egyéni megújhodásával kezdődik. Az állandó reformáció, az állandó megújhodás m« éppen olyan kötelező életparancs a magyar római katolikusra nézve, mint a protestáns magyarra nézve. De minden megújhodást, belső revíziót bitnbánatnak kell megelőzni. — A reformáció felszabadító hatalma a Ti:zt— Duna közén épugy, mint a Kárpátok ós erdélyi havasok bércei alatt, szárnyra keltette a szunnyadó nemzeti szellemet. D: a magyarázata annak, hogy négy évszázadon keresztül a magyar protestáns egyház szétválaszthatatlan egységet mutat a nemzeti függetlenség: gel. fia Krisztus vére mindenkit megváltott, nemest és jobbágyot, szegényt és gazdagot, férfit és nőt, akkor Isten ellen való pártütés az, ha a földi életben a nemzeti rétegek mint ellenségek állanak egymással szemben. — Az 1938. évi reformáció ünnepén — mondotta végűi — a magyarországi protestantizmus a nemzeti közősség életeink és sorsának al»kitá«ából ki akarja venni a maga részét. Magyarországon mindenki szeme a jövö útjait keresi. A magyar jövő utja Krisztus, aki maga mondta magáról: En vagyok az az ut, az igazság, az Elet! Világnézetek változnak, de Jézus Krisztus tegnap és ma, mindörökre ugyanaz. Ugyanaz a magyar római katolikusnak és ugyanaz a magyar protestánsnak! Harcunk nehéz, igaz barátunk kevés, ds Krisztus az egyetlen hü barát! A beszéd után sokáig ünnepelt a közönség. Ezzel a lclkességgel tapsolt az ezután előadott gordonkaszámnak, amit Szarka László szerze-' menyeként, a szerző előadásában és Berczelli Ferenc zongorakiséretével hallgatott meg. Zárószót Biró Lajos hódmezővásárhelyi unitárius lelkész mondatt. — Keressétek meg az Istent, Jézust és az Evangéliumot. Ez a hármasság elvezet magadhoz, mindenkit annyira közel sajátmagadhoz, hogy megreformálhatod magadat a hit vigasztalásában cs megbékít az elmúlás gondolatával . . . Áhítattal állt fel a gyülekezet tiszteletadásra és elénekelte: „Erős vár a mi Istenünk". A Szózat eléneklésével ért véget az ünnepség. Téli sondiai megszűnnek, |J MIOI2C2SS "Z2XS meri telttől talpla lelrutjóxxa ax W • • • W I p(,nz né'küi ÍOO elsőrangú cégnél kamat-, te/ár• és költségmentesen 6 havi hitelre készoénzdron vásárol mindent és csak 1 hei íven az troaában tizet / UMIQ.Iroda: K'aur*! tér 5. Kfer'en stlmósen he'éaési laput! Tánciskola után halálos revolverlövés Sándorfalván (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnapra virradóra véres események játszódtak le Srindorfah'án; revolver dörrent és a golyó kioltotta egy fiatalember életéi, a másikon olyan sulyos sebet ejtett, hogy életveszélyes állapotban vitték bo a szegedi közkórházba. Sándorfalva fiatalsága szombat esténként az egyik kocsmában szokott összejönni borozgatás és tánc mellett. Ilyenkor néha-néha előfordul, hogy a legények sösszcikaszkodnak-r, eddig azonban nemigen volt különösebb következménye a virtuskodásnak. Vasárnapra virradóra azután véres esemény robbant ki. Ismét szép ízimban jöttek össze a fiatalok a tánciskolában és a lehető legjobb hangulatban szórakoztak. Asztaltársaságok alakultak és ezúttal még az som történt meg, hogy szóváltásba elegyedett volna a fiatalság. A táncteremben szórakozott barátaival Csdnyi András és Gera József 18 éves legény, míg az ivóban nagy társaságban Csikós Lajos 19 éves földmunkás. A tánc javéban »éllt«, a fiatalság gondtalanul szórakezott és senkinek sfem tűnt fel, hogy Csikós Lajos és társasága, anélkül, hogy a táncolók közé vegyült volna, éjféltájban elhagyta a helyiséget. Amikor véjet ért a mulatság Csányiék ts utrakeltek. Jókedvűen ballagtak hazafelé a sötét uccán, amikor az egyik saroknál nagyobb csoport fiatalemberbe ütköztek. Alig értek néhány lépésnyire a csoporthoz, amikor valaki ezt kérdezte: — Ezrl: azok? A másik pillanatban egymásután két lövés dördült el és Csányt András élettelenül rogyott össze, összeesett Gera József Is. A lövések után a támadók elmenekültek. A sebesült Gerát társai visszavitték a kocsmába és nyomban értesítették a szegedi mentőket, akik a szerencsétlen fiatalembert a közkórházba vitték. Csányin nem lehetett segíteni, a helyszínen meghalt. A csendőrség nagy apparátussal látott hozzá a merénylő kinyomozásához. A merényiét szinhelyén husángot, kukoricamorzsoló vasat, biciklipumpát és revolvert találtak. A crc.idő rég egymásután állította elő a gyanúsítottakat, akik közül többen alibit igazoltak* vasárnap azután jelentkezett a csendőrségen Csikós Lajos 19 éves földmunkás, aki elmondotta, hogy ö lövöldözött az éfszaln és ő lőtte le Csanyiékat. A csendöröknek arra a kérdésére, hogy miért gyilkolt, azt mondta, hogy bosszúból. Beismerte, hogy már régen készült Csányiékkal való leszámolásra. Csikós Lajost letartóztatták. Társai ellen ís megindult az eljárás. erékpárosok! ElsörendU kerékpárokat engedményes árban részletre adom. Gumikat és alkatrészeket most fittére. $zántö Sándor Árban kaphat nél Szened. 'Kis, D. nalota Kiss u. 3. , lisztet, csemege dióbelet, mogyorót, mazsolát a legol^ esőbb nagybani arban Csikósnál, a TISZA LAJOS KORÚT 53 szára alatt vehet den korty után szomjasabb lesz az ember. Lassankint ismerősömmé vált a környezetemben minden arc: a Dugonics Társaság törzsközönsége. Hány olyan kedves fehér fejet látok én itt, akik már akkor is kedves fehér fejek voltak, mikor az én hajam még koszorúba volt tűzve és hány olyan kedves fehér fejet látok én itt, akik azóta elfáradtak és aludni mentek, dc nekem mindig hozzá fognak tartozni a Dugonics-Társasághoz. A közönségre igen nagy szükségem is volt, mert önálló véleményem nem lévén a hallottakról, igen csak azt teltem, amit tőlük láttam. Ha nevettek, nevettem én is, ha tapsoltak, tapsoltam én is, ha a szemüket törülgették, én is elővettem a zsebkendőméi és sok, sok könny végig pergelt itt az arcomon anélkül, hogy tudlam volna, mit siratok. Most már a bársony székekre is rá mertem mosolyogni, hiszen csupa Ismerős arc nézett inifn vissza rám: a Tömörkény Istváné, a Szstay Józsefé, az édesapámé. Olyan volt nekem, mintha egy mindig egyetértő nagy család lettünk volna, ahol soha sincs félreértéé, ahol mindig, mindenki egyet akar. Es most szeretnék olyan őszintén és bizalmasün mondani valamit, ahogy csak családtagok beszélhetnek egymás közölt. Én ebben a pillanatban nem azt érzem, liogy pódiumon állok és velem szemben ül 3 közönség. Nem. Én azt érzem, hogy onnan a régi helyemről, a széksorok közül, kézen fogott az édesapám és felvezetett ide, a bársonyszékhez, gyerekkorom Olimpuszára. A vállamra teszi a kezét és azt mondja: — Látod, Panka, ezek ar én szegedi véreim. Ezek azok a jó emberek, akik velem vollik az élelem napsütéses oldalán ÓS velem maradtak akkor is, mikor nőit az árnyék és én lefelé bandukoltam a dombról. Ezek azok. akik mindig itt voltuk, mikor nekem mondanivalóm voll a számukra; mciísirallak. ba arra való vollam, vigasztaltak, ha keserű és őszinte voltam és velem örültek, ba örömem volt. És te, kisleányom, hiába szerelnél felnőtt lenni cs okos, az én szegedi véreimnek, most is csak az én Pankám vagy, akit most még inkább értem, rniut magadért szeretnek, De csak rajtad múlik, hogy magadért is megszeressenek. Hallom a hangját, érzem a vállamon keze puhaságát és nem a mától eltörődött ember, hanem a tegnap szomjas Iclkii, csillogó szemű gyereke vagyok, amikor Ígéretet teszek, hogy nem leszek méltatlan arra az ajándékra, amit kaptam és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a nagy család minden tagja hozzátartozójának érezzen. Sokat persze nem ígérhetek. Nem teszek eget bevilágító fényesség a magyar irodalom firmanienlumán, de azzal vigasztalom magam, hogy annyi kicsi, nekünk nem ismerőknek névtelen és láthatatlan csillagócska van az égen. A nagvok fényességétől észre sem vesszük őket, de azért ott vannak és csendes éjszakákon, pici ragyogásukkal hozzá tarloznák a csillagos éghez: Nem lészrk alkotó épitője a magyar irodalómnak, de azzal vigasztalom magam, hogy a legművészibb elgondolásból sem lesz épület, szürke maltcrhordó munkás leszek én is. El tudóin képzelni, bogy ebben a percben, akadnak preciz és kritikus gondolkodók, akik összehúzzák a szemöldöküket és fejcsóválva mondogatják: ..De kérem, ez mind nem tartozik hozzá egy székfoglalóhoz". Igazuk van és én bocsánatot ts kérek mindazoktól, gkik ezt érzik Nekem mégis el kellett mondanom mindezeket, mert adósságot törlesztettem vele és könnyebb lett utána a szivem, ami ma az őrömtől nehéz. Jól lett volna még megköszönni az Elnök urnák. a tagtársaknak, mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy én most itt vagyok, azt, hogv itt lehetek, .ló lett volna szines, szép szavakkal elmondani mindazt, amit hálaforró szivemben érzek, dc mikor nagyon sok a mondani* valónk, akkor egyszerűek és szűkszavúak leszünk és csak annyit tudunk mondani: Köszönöm, köszönöm 1 m Idáig hát eljutottunk volna. Most következik a feladatok nehezebb része, a székfoglaló. Ez a kérdés nem olyan egyszerű. Én tudom, bogy a székfoglalóján mindenki a tudású legjavát adja, mintegy bizonyítékául annak, hogy látjátok, én ilyen kiváló egyéni vagyok, én rám valóban büszke lehet a Társaság. Sajnos, képességeim maximuma sem jogosít fel mindezeknek az clinondá< sara. A másik haj, abban rejlik, hogy a székfoglalóján igencsak uzzal a műfajjal képviselteti ni-gát az ember, amivel a legtöbbet foglalkozott, ihol a legolthonosabb, ahol a legnyomósabb érdemeket szerezte. Nekem sajnos, semmiféle érdemeim nincsenek és őszintén szólva meg is akartam kérdezn' azokat J kedveseket, akik ide parancsoltak engem, hogy mely ismeretlen érdemeimet akarták honorálni, ezzel a jóindulattól túlfűtött gesztussal, dc hamarosan lebeszéltem magam erről az elhamarkodott gondolatról. Ha eddig nem jöttek rá, hogy olyan ajándékot udlnk nekem, amit majd csak ezután kell nicgérdcmclucm, niiért vezessem rá őket éppen én? A műfaj, amivel foglalkozom, a mese, közönségem és hallgatóságom a gyerekek. Nem mondom, meséltem már felnőtteknek is, akadtak olyanok is, akik meghallgattak, dc ide mégsem hozhattam el reprezentálni egyik mesefiókámat se. Es én vakmer* ujitásképen, mégis mesélni jöttem, mesélni fogok. Valakiről, aki itt járt és ki elment. Szalay Józsefről fogok mesélni. Nemcsak azért választottam az ő alakját, mert erkölcsi kötelességemnek érzem, hanem, mert jól esik ide idézni közénk, fisak ugv lesz együtt a család, ha közlünk lesz a családfő is.