Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-27 / 260. szám

Vasárnap, 1958. novemSer 27. DÉCM AGYAR"ORSZÁG 15 Budapesti értéktőzsde zárlat. Barátságos alaphangulatban jól tartott irányzattal nyitott a hétvégi tőzsde. Az első kötések a piac egész területén tegnaphoz viszonyítva magasabb árakon jöttek létre. Később a kereslet mindjobban megerősödött és mivel áru esik magasabb ajánlatra jelentkezett, a részvények árfolyamai egyenletesen emelkedtek. Az érdeklődés központjában a nehézipari értékek állottak, különösen a Rima, Salgó, Bauxit voltak a spekuláció kedvencei. Zárlatig a helyzet alig változott. A tőzsde bizakodó hangulatban kisebb árnyereségekkel zárt. Magyar Nemzeti Bank 168.—, Kőszén 305.50, Ganz 20.—, Izzó üres, Szegedi kenderfonógyár 43.20. Zürichi devizazárlat. Páris 1142, London 20405, Newyork 410 egynyolcad, Brüsszel 74.45, Milánó 23.15, Amszterdam "239.62, Berlin 176.25, Prága 10.05, Varsó 82.87, Belgrád 10—, Athén 3.95, Buka rest 3.25. NÖI. FÉRFI fehérnemű legolcsóbb # f® # fi EGYI r»sioTn»nv-, rövid- im d'vatirallil ef, Klayó tmcm 4. SC. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolyamai. Angol font 15.95—16.15, belgi 58.10—58.70, cseh korona 7.50—1000. dán kor. 71.35—71.72, dinár 650-7.70, dollár 343.05-317.05, francia fr. 8.90— 9.15. kanadai dollár 332 00—337.00. hollandi forint 185.90-187.90 lengvel zlotv 60.00-61.40, leu 2 40— 3.45, leva 3.00-360, lira 16.90-17.90, (500 és 1000 lirás bankjegyek kivételével?, német márka-—, norvég korona 80 60 81.50. svéd kor. 82.65—8355, Svájci frank 78.00-82.95. Budapebti terménytőzsde zárlat. A készáru piacon élénkebb kinálat következtében az irányzat rlgyengült, a buza ára 10. a rozs 20 fillérrel olcsóbb. A zab és tengeri 15 fillérrel- gyengült. A határidős üzletben az irányzat gyengébb volt, a rozs 21, a tengeri 17 fillérrel olcsóbb. A forgalom csendes. Budapesti terménvtőzsde hivafafn* árieevzése. Buza tiszavidéki 77 kg-os 20-10—20.25, 78 kg-os 20.30—20 45, 79 kg os 20.50-20.65, 80 kg-os 2o.6o— 20.75. felsötiszai, dunatiszai, dunántuli 77 kg-os 20.05-20.20, 78 kg-os 20.25-20.40, 79 kg-os 20.43— 20.6o, 8o kg-os 20.55—20.40, Rozs pestvidéki 14 45 —14.55, takarmánvárpa T 18.20—18.40, sörárpa T. 20.75—21.25, zab I. 19.23—19.35. tengeri tiszántúli 13.00—13.10 C'sikágói terménytőzsde zárlat. Buza tartolt. Dec. 61 háromnyolcad—fél máj. 64 hétnyolcad— 65, jul. 65.25—egvnvolcad. Tengeri tartott. Péc. 47 ötnyolcad, máj. 51 ötnyolcad, jul. 52.5. Rozs tartolt. Dec. 40.5, máj. 44.25—egvnvolcad. jul. 4525. MICHAEL FOSTER Amerika álma Amerika utolsó 150 esztendejének nagyszerű lendülete árad ebből a mesteri regényből, mely Mitchcll: „Llfujta a szél" cimü müve melléit a világirodalom vezető könyvsikere. Ára 4 pengő 50 fillér Megtekinthető minden könyvesboltban Felelős szerkesztő: PÁSZTOR. JÓZSEF. Szerkesztőség: Orószlán-ucca 6, telefon 23-33. Kiadóhivatal: Aradi-ucca 6, telefon 13-06. Makói szerkesztőség és kiadóhivatal: Városi bérpalota. Tejpiac, telefon 2-70. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyafor^zig Hírlap- és Nyomdavállalat Rt-nél, Szeged, felelős nyomdavezető: KLEIN SÁNDOR. Újdonság! MERKÚR REFORM^n] kerékpár EGYBEN! Déry Gépáruház Az összes rádíóuidonsögok gramofonok, lemezek Natiy favffómdhely. Gyári érák. Csereakció. Hosszú részletfizetés Váth János: SOLT ANY3A TSrtéwtl fféwy A Délmagyarország regénye 17 ...... — Azt bizony, azt — mondta lei a végső szentenciát a tanácsoló. — Ugy, ugy! Bizony, bijony! Abiz! — erősítették a cselédek. Hallgatás. — Hát lesen mprt ne! Akár holnap! — jelentette ki önérzetesen Levente. — Dc nem kell-e felhajszolni? — Aggódott Docska szerelme. Most Imes is elrémült: — Evvel az elgyengüléssell — Lehetetlen! Nem lehet a kiskirálna'u — tévedt a megtisztelés egy nyelven. Docska e nagy élétfordulónál is külön megsimogatta a cselédet, n?ert a tiránusok a leghiubbak s a hízelgésre hallgatnak. A szive azonban hamar a gazda felé fordult: — Nem hinném, hogy a javastudomán kikötné, hogy a betee hajszolja fel a medvét. Lesen is jó. Csak! Az általános izgalom megint Docskán sült ki: / — Hanem? — Hanem ám! Ez már bökkenő, nagy sor! — kéltette fel az érdeklődést még a hallgatak Leventében is a gazda. — Mondiad már, gazda — irigykedett Emese. — Docska belepusztul! A gazda értő szemét vétett Emesére, Kogy az irigység beszél belőle és Docskát sajnálva mondotta: Vérmedvének kell lenni. — Persze — hagyta helyben Levente. — Hát hányféle a medve? — esett kct-% séebe Docska. Emesé névétett: — Táncoló medve, aminőkkel a komédiások járnak; bocs, minővel gyerekkorunkban ijesztgettek... Docskán a megbotránkozás, a cselédségen a kedvetlenség látszott Emese éretlensége miatt. — Minő eszes vagy! — gúnyolódott Levente is rajta. Emse felállt az alája igazított zsámolyról s gőgösen nézett végig a beteg fejedelmi ivadékon és szó nélkül eltávozott. Utána néztek s akkor látták, hogy a nagy tere-ferében már a nap is kisütött. A pálcás lány a megsértett Leventének adta karját. A hóna alá igazította. S megindultak a napba, a fénvbe, mit millió esőcsepp vert vissza a fák, bokrok sárguló leveleiről. • Docska, az erős nő, a györövár kormánypálcája sirva borult anyja ölébe. Az qvar asszony kutatóan kérdte: Hát aztán mi bajod? — s füsttől, folytonos varrástól véres szeme a lányán járt. Nénjei is hidegen nézték. Féltékenység cs irigység nézett ki szemükből. — Csqk óbégass! Érdemes is azért a Lázárért! — Fél q kisasszony, hogy nem lehet fejedelemasszony, — Micsoda beszed ez! — csattant föl Docska. — Hát csak nem szereted? Iszen tehetetlen! — Nekem mindenem! — vallott szint s tett hitet a lány. •— Azt hittük a fejedelemség! — képedt cl Emese. — Azt-azt — erősítette Imes. — Már mondtuk is, hogy szegény Docska, nem tudja, hogy Levente földönfutó. Levente so mondja, meg a javasa se. Hiszen Etélközbül kikergették apját s minden pereputtyát a bessenyőkl — Ha egyebe se maradt, mint a rajtavalója, nekem akkor is mindenem! — Nagyra lehetsz a; *. — Csúnya voltál hozzá — érzékenykedett Docska és felhúzta orrát. Egészséges piros szájú kigyürkéskedett, mint a keletien kenyér forradása. A három lány egyszerre felugrott. Farkasszemet néztek s a karmaik görcsbe merevültek. Mindjárt egymásra rontanak. Konty bomlik, ruha szakad, meggondolatlan szavak szakadnak ki a szájukon s rugás-tépés helyei éktelenitik el tejbe fürdetett arcukat, a naptól ótt testüket... A vörhenyes Emese beteg idege nem bírja a farkasszemet s gőggel fordul rá Docs.kára: — Te rocskal — irányul a csúfolódás széles-vállas termetére s a fejőedényhez hasonlítja. — Te rocska! — visszhangozza Imes Docskában eldűl a kapubálvány: — Te emsel Te Himesl Igy állnak. Szinte halvánnyá válva. A szemük szikráz. Hajuk meredez. A karmaik tcpászásra kész ... Az atjóban Levente árnyéka jelent meg© mikor anyjuk sirva-riva közéjük akarja magát vetni: — Az Isten szent szerelmére.: Docska az árnyékra kapja szemét. Elszégyenedik és mint aki soha nem veszti el a fejét, elmosolyodik: — De kedves a rocska, akiHe illatos tejet ad a Himes tehén és az Emse fiai cuccogva isszák a kedves rocskából Himes tejkóját. Az emse malacai! — hízeleg a hangja. Muzsikál. Szégyenlené, ha a párja, a választottja a fejedelmi sarjadék igy, ilyen közönségesen látná őket, mint az ólak,, baromállások népét, cselédeit. Már száján Leventének: — Rosszkor jöttem!? De finom érzéke egyszerre megérti, Kogy n szerelme éppen az érte vívott harcba se feledkezett meg magáról és előtte nem akar közönséges lenni! Nagyon jól esik neki s mintha a legjobban váltak volna el, Emeséhez lép: — Tudod, mit tapácsől neked a táltosom, aki orvos. Iránban járt a mohamedán egyetemen. (Folyt, köv.)