Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-27 / 260. szám

Vasárnap, 1955". novxmSer ZT. D É C M A'n 7 S" P 017 <? 7 71 G 7 ERDÉLYI ŐRJÁRAT p én/zárt» TUNGSRAM bww ÖTVEN NAPIG A KRÁTER TETEJÉN Helyszíni közvetítés riportokban A müncheni egyezmény megkötése utáu leírha­tatlan izgalom vált úrrá Erdélyben. Az a tény, hogy Köz'épeurópa térképét a néprazi elrendezett­ség alapján rajzolják újra, — uj reménységet ön­tött kétmillió rab magyar lelkébe. Elfelejtették a mindennapok kicsinyes és verejtékes gondját s aki csak tehette — a rádió mellett töltötte sza­bad idejét. Felmérhetetlen az a propagaflv erő, amit a rá­dió a magyar hadsereg bevonulásának közvetíté­sével keltett. Kereskedők üzleteiket, iparosok mű­helyüket, földművesek a szorgos mezei munkát hagyták abba arra az időre, amikor a bevonulást közvetítette a magyar rádió. Nem szágyenlettc sen­ki a könnyeit cs nem irigyelte senki a felszaba­dult testvérek örömujjongását. Tujdják, hogy az idő mélyen piros betűvel van megjelölve az a nap, amikor... Dc nemcsak a magyarság milliós tömege hall­gatta a magyar rádió közvetítését. Hallgatták azt a románok is szép számmal. Voltak, akik gúnyo­lódtak, voltak, akik dühöngtek a bekövetkezett események miatt; olyan azonban egy sem akadt,, aki ezekben a napokban ne látta volna a trianoni békediktátum után felduzzadt dunavidéki utódálla­mok tarthatatlanságát. Nagyvá adon u komáromi, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben a kassai bevonulás alkalmával kapcsoltatta ki a villanyszolgáltatást az államhata­lom. Milliós karokat okoztak a polgárságnak és még sem értek célt, mert a rádió mindig megis­mételte a közvetítéseket. * A komáromi tárgyalások megszakadása után egy magyar repii'ögép tévedt az egyik város felé. A katonai parancsnokság másnap hivatalos közle­ményt adott ki, amelynek értelme ez volt: »Ha mégegyszer magyar repülőgép jelenik meg a vá­ros fc'.ett, lelöjjük.« Az ottani magyar egymást szeméből olvassa ki a kérdést: mivel? * ...Mert nemrég történt a folyó partján egy, a maga nemében páratlan öngyilkosság. Egy szerel­mében csalódott kiképző altiszt szolgálati fegyve­rével igyekezett fcjbelöni magát. Igyekezett —4 mondjuk, mert a szemtanuk állítása szarint a ki­lencedik golyó sült el... Az elkeseredett szaré Imes kilencszer húzta meg a ravaszt és nyolc esetben volt kénytelen kidobni a csöbö' a csütörtököt mon­dott patront... Jóizüen mulatott a magyarság azon az édes ese­ten, amely egyúttal élesen rávilágított a beözön­lött románság szorongására a bevonulások napjai­ban. Egyik román képviselő: Ba.rbul Ilic Caroi dr. unokája, a négyéves Dcmian Mireea mamájával sétált az esti korzjn. A gyerek előreszaladt, a mama ijedten rebegte utána: — Puiu, vissza! Talán maga sem tudta, hogy magyarul mondja ezt a szót, amit százszor és ezerszer hallott a rá­dióban mostanában. A gyermek azonban felfigyelt, szétvetette lábait a gyalogjárón és elkezdte kiabálni ütemesen, ahogy a rádióban hallotta napok óta: — Vissza, mindent vissza, Erdélyt vissza..j A mama ijedten vetettje magát a gyermekre, bc ömte a száját és rohant vc'.e haza. Tabló. Az igazság érdekében meg kell még jegyeznünk, hogy a kis Mireea összesen ennyit tud magyarul... * Egy kevésbé vig történetet ís fel kell jegyez­nünk, ami szemben összefügg a Felvidék vissza­csatolásával, illetőleg a kormányzó ur őfőméltó­ságának komáromi beszédével. — ...Kisebbségi sorban magyarnak maradni be­csület kérdése... — mondotta a kormányzó Komá­romban. S messze, a Szamos partján, közvetlenül a ro­mán—magyar határ mellett egy fiatal leány is megértette ezeket a szavakat. Menyasszony volt ez a magyar leány, egy román határőr szakaszve­zető menyasszonya. Még aznap viss.akű'dta a jegy­iéiül öt. A szakaszvezető nagyon szivére vette a dolgot. Elment a leány lakására és revolveréből három golyót lőtt a magyar leány testébe, majd föbelötls magát. Azóta talán a leány is meghalt... (—ypsilon) — l-fallo! Itt a riporter beszél! Helyszíni közvetítést adunk kedves hallgatóim egy or­szág pusztulásáról. Figyelem! Hanglemezek következnek riportokban! A mikrofon zsi­nórja hosszú. Tűje finom, mint a szejzmog­raf! Az ötven napig rohanó viaszlemezre fel­jegyez mindent! A lemez megállás nélkül sza­lad. Éjjel és nappal, llövid gongütés és kez­dődik a közvetítés! 1. ... A vasúti állomás portása, hosszú kabát­ban, nikkel táblával a mellén odalép a perron ajtajához és krétát vesz ki a zsebéből. Otromba fehér betűkkel ráírja a fekete táblára: A %. számú pozsonyi gyorsvonat Kas­sa fele 11 percet késik. A pöstyéni állomáson egész sereg utas várja a vonatot. Közöttük egy borotválatlan képű, magas so­vány ember, kopott vulkánfiber kofferrel a kezé­ben hangosan méltatlankodik. .,Es ist unerhörl!" — mondja. Aztán magyarra fordítja a beszédet. „Rémes, hogy ezek a vonatok mindennap késnek. Ilát azért fizetjük a mozdonyvezetőket fejedel­mien, hogy ne tudjanak pontos időre beérkezni! Tegnap is hét percet késelt a zsolnai gyors! Az emberrel megfizettetik 3 drága jegyeket és mind­untalan várni kell a vonalokra . . ." A menetjegyre ezt a dátumot préselte a pénz­tár: 1938 szeptember 10. Szombat volt, verőfényes nyári nap, délután három óra. Pozsony felöl szürke felhők vágtatlak kelet felé. Prágában Runcimann lord készült wceck­endre . . . A berctválatlan képű, magas sovány ember számára ezen a napon a legnagyobb probléma az volt még, bogy tizennégy percet késik a pozsonyi gyors . . . Biztosan arra gondolt, bogy Pallón, vagy Zsolnán, ahova igyekszik, emiatt lekési a megszokott partit. Ott állt izgatottan a keritésnél, amely elvá­lasztja a Váltókba futó fényes síneket a virágos periontól és dühösen lóbálta kezében az ütött, kopott, szétmálló táskát . . . A hordárok recsegő targoncákon a sinck elé tolták a finom szállodák előkelő utasainak máb hájat. Két targonca egészen előre szaladt: itt szokott megállni a kassai vaggon. A közvetlen berlini kocsit a vasút végére csalójuk és azok az utasok, akik észak felé igyekeztek, a főnöki irodán lulra követték az izzadó, hordárokat .» Mire a gyors tizennégy percnyi, késéssel beren bogolt, a nap elbújt már a fellegek közé. A portás kinyitotta a kerítés ajtaját, a szál* lodák szolgái aranybetűs sipkával a. fejükön spa-i lérba álltak, a paklikoezsiból IchajigáUák a le-» vélzsákokat és az ujságkötegeket. — ... Zsolna, Brünn, Prága, Berlin, Varsói felé, Zsolna, Poprád, Kassa, Ungvár felé be­szállni . . . . . . Igy indultunk útnak 1938 szeptember ti­zedikén, szombaton ... . . . Tizennégy percnyi késéssel . . . * ... És amikor negyvenkilenc nappal későb­ben, október huszonkilencedikén kimentem újra a pöstyéni állomásra és megkérdeztem, hogy mikor indul másnap p pozsonyi gyors, a -portás, aki hét héttel előbb fehér belükkel irta fel a fekete táb­lára, bogy a kilencvenhatos szánul vonat tizen­négy percet késik, megkérdezte tőlem: — Mikor akar utazni? — Holnap — feleltem. — Akkor tessék holnap újra érdeklődni. Mert honnan tudjam meg, hogy holnap mikor indul vonat . . . . . . És másnap boldog voltam, hogy másfél órai késéssel végre elindulhattam a bizonytalan­ságba. Ezen a napon már uj határai voltak ennek a8 országnak és senki sem tudta, hogy ezeket a ba­tárokat végső vonalaikban hol és kik fogják' megvonni ... * „a Zsolnán huszonnégy percet állt a vonat é< mialatt a sínek mellett sétáltunk, katonai vezény­szavakra lettünk figyelmesek. Egy csapat érkezett a perronra cs a katonák

Next

/
Thumbnails
Contents