Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-20 / 254. szám

10 EsernyőketPBllíHTBSlUérfiklIél, Széchenyi lér 17. Unió fag Csekonics u. 6. Kalász tag. vünk szottyant, itt szálltunk lc. Különösen szőlőcrés táján. Végigsettenkedtünk a maeskahátu kövekkel rakott főuccán. Mindig nagyokat kacarásztunk n jellegzetesen tapsifüles, ágaskodó szentgyörgyi házakon. Azlán a városkára rálejtő szőlők végeláthatatlan Iája következett és benne komisz diákgurúzdáikodás. De hagyták. Sose riasztcltnk. Annyi volt itt a szőlő, hogy nem zavarták érlc a inul itságunkat. MODOR. Sose szereltem, mert kócos volt ez a nagyközség. Rendetlen vonalra görbült és kerülgette uccáival a hegyet. Gyáván odakuncorgott a begyláb alá. BAZIN. A nagvonrégick nemzetközi fürdőhelye volt cz a harmadik állomás. Iskolakirándulást is jártunk ide. A szagi miatt azonban pokolkapunak hívtuk. Kénbüzös füst lógott mindig az uccák fölött. Érdekes volt. Dc nevezetes, is, mert volt Bazinnakí egy soha el nem felejthető szőkesége. Mind a négyünknek ő lett az clsőszerclme . . . (Hol van vájjon . . . ? Azlán NAGYSZOMBAT. Nagyot szusszant itt a vonat. Ez volt a mi végállomásunk. Szinte el se tudtuk hinni, hogy tovább is van valami . . . Korán értünk, volt vagv háromórányi időnk rá Összekuszáltuk ezt a várost mindig. És anyr.yi meghalódással. Először, meri aránylag sokat utaztunk idáig, de végülis cz volt a mi egyetlen „idegen városunk". Itt már nem voltunk otthon, bár minden uccáját. házát, templomsokaságát, sőt cukrászdáját is jólismcrtük. TRENCSÉN Később, jóval később történt, amikor már ujsigi ró jeggyé! bámultam száguldó vonatból a Vág völgyét. De sokszor jártum ezután is ezt a csuda világot. A város is érdekes a maga zamatos Vit jellegével. Dc kint a Vágparton, ahol nigy lármát esup az a bolond folyó. És csupa bab a színe. Mcgbukfcncezik a beleékelt sziklákon. Nagyokat mos a parton is és zuhantatja a küazltott pirtrlarabokat a vízre. Csobban egyet-kettőt, de rőten tovább Olt vigyáz bele a tájba öreg pisla szemekkel a vár. Meg se nézheti a képét a vizen, mert nem ad sima tükröt hozzá a folyó, csak siet. És túr jobbra-balra. A vár mögött k(szélesült öleléssel szalad belé a Kisucea-patak. Ugy tesz vele, mint valami gonosz mostoha. Elkapja az üstökét, gyorsan hóna alá veszi és lármázik, fut vele tovább. ZSOLNA A vonat innen nem messziről egész Zsolnáig a kedves huncutkodó Rajcc folyócskával bújócskázik. IIol hegy közé tűnik a szem elől, hol odaugrik nyakbahuzott fejjel, clszükülvc a vonat alá. Apró hidacskákon lép át rajta párszor a Tuitmunn-kocsisor. És nem haragszik az ugrabográért, mert itt, ezen a mindenütt erdős, hegyvonalas gyönyörűségen szinte jó is együtt lenni valakivel. Egy ilyen vidám kismacska-Iolyócskával. Aztán egyszeresük elfogynak a vonatrohanás mettől a hegyek, meg az erdők. Kisimul a táj, de fetvonalré: n messzeségből uj hegység. Amelynek nzonbnn hófehér már a kupakja: Zsolnára ériünk. .Város. Gyárkémények rajta. A SZEPESSÉG Ez meg a Hernád völgye. Eperjes kezdi a sort. Ilál ez a város valami egészen különös zaniatu érdekesség. Hasonlít kicsit Nürberghez, kicsit .Veronához és vannak síékelycs épülctforniái is. Alapjában azonban egyedül ált sajátosságaival a világon. Ha találunk városiasságot Pozsonyban, Kassán, Pécsett ... ha van kuriozitás és régicskedés szerte mindenfelé, Eperjes magában áll a maga kizárólagos magasságával ugy városiasság, mint saját kuriozitásai tekintetében. A piacterc például. Városok, falvak nálunk is, külföldön is ugy teszik, hogy egy soktájról megközelíthető térre haitiák össze az árulr.ivalót. Eperjes a piacát körülpalotázla, szép fasoros flaszterjárdájára korzót szoktatott. És ezt a belvárosi külsőséget egyszerűen támlás, ercszes falkorláttal választja cl a lejjebb sülvesztett piactól, ahol reggeltől estig áll a vásár. 10Ló, LŐCSE, BARTFA mind-mind külön érdekes világ. A népe egy kisajátított német nyelvet beszél, dc magyarul is tud mindenki. A magyar szó az olt a haza nyelve. Olyan ünnepélyesen tudnak élni vele, mint a nemzetiszínű kokárdával. Ha beszélik, legalább is igazítanak magukon egyet. Ha valaki komoly Ígéretet tesz, vagy nagy tettre határozza magát, magyarul mondja. A TATRA Akár Kassa, akár Fülek felől érjük, mindenhonnan gyönyörű. A legnagyobb magyar hegyvidék a legmagasabb csúcsokkal. És télen-nyáron hó a tetőkön . . . Fehér sapA, aminek ugy lehet Örülni. Aztán a Csorbató. És a sima vizbe rajzolf egész táj ... Ki DC ismerné, képekről legalább... Hát cz még mind ottmaradt. Egyelőm. Radnay Oszkár. El IITfl II El II elsőrendű kézmüDUIUIIUH ipari készítmények LegQnomabbkivi,eiban,akberenilezö Szövetkeze',MU4,yu 7 Tel ölesén beszerezhetők Érsekújvár és Nyílra Irta: TAPOLCSANYI EMIL Érsekújvárnak örökké emlékezetes marad november 8-ika, amikor hosszú 20 esztendei rabság után bevonullak dicső honvédcink. Leírhatatlan volt az a lelkesedés, ami megnyilvánult az egész város lakossága részéről. Érthető is a nagy öröm, hiszen Érsekújvár minden vonatkozásban ízig-vérig magyar *volt. Nem is ezen csodálkozunk, hanem azon, bogy — Nyitra kimaradt, Nyitra még nem a miénk, holott Nyitra tett© naggyá, igazi magyarrá Érsekujvarott. Nyitra a máter, Érsekújvár, a filia. Most nagyobb lelt a leány az anyjánál, a leány boldog, az anya mostoha sorsra jutott. Nem fog ebbe lxdenyugdoni Nyitra, hiszen csak egynehány kilométerre húzódik alatta a demarkációs vonal, sőt a Telekiféle néprajz szerint Nyitra fölölt Sarló-Üzbéghnél halad a halár. Meg ezen felül is minden csupa magyar. Arra fekszik Nagyappony, cz Apponyiak helye, ott van Szolcsány, herceg Odcscálchi kúriája, ott van Koroson báró Forster Gyula kastélya és olt van Tavarnokon báró Stummer uradalma, — ott van Nugytap<>Icsány kogyhely és búcsújáró hely, ahol minden iskola magyar volt, ahol minden magyarul ment, legalább is felerészben a lakosság magyarnyelvű volt, a nem magyarnyelvű is erősen hangoztatta magyar voltát. Sajnáljuk Nyitra jó magyar lakosságát. Milyen szomorúak mostan, mennyire kívánták ezt a napot, mennyire bíztak, bogy jövünk, hogy felszabadulnak, mert ez volt 20 esztendei erős kérésük és kívánságuk, hogy vége szakadjon már ennek a sok rossznak. Sajnáljuk Nyitrát, mert nem tudunk rajta még segíteni, nem nekünk Ítélték oda. Pedig mi volt és mi van még most is Nyitrán? A háború előtt minden iskola színmagyar volt, nemcsak az alsófokuak, hanem a felső iskolák növendékei is csak magyar oktatásban részesültek. Milyen hircs volt a nyitrai piarista főgimnázium, milyen sok jeles ember került ki onnan, akik azután nemcsak a fővárosban, hanem a nagy magyar Alföld sok városában is magas poziciól foglallak el. A nyitrai főgimnázium valóságos gócpontja volt az ottani erős magyarságnak. A püspöki nagyszcniinárium fiispapjai mindig kiváltak erős magyar érzelmükkel, kiváló latin tudásukkal és kiválóan éleslátásukkal. Nyitramegyci papság mindig nagy szerepet játszolt I

nemcsak a vármegye területén, hanem országos ' viszonylatban is. A nyitrai megyeháza tele volt 1 kiváló magyar tehetségekkel A Tburócziak közel báróin évtizeden keresztül vezető szerepet játszottak a megye minden vonatkozású megnyilatkozásain. A nyitrai kaszárnya tele volt jó magyar fiukkal, akiknek jókedve közismert volt, szép katonai daloktól csakúgy visszhangzott az egész Nyitra völgye. A nyitrai püspökvár valóságos fellegvára volt a magvarságnak, Bende és gróf Battyányi Laios püspökök híresek voltak magyarságukról. Ip.ircsamok. de különösen ez utóbbi egy szót sem tudott lótul és ha kiment a vidékre bérmálni, ahol tót hívek voltak, azoknak is magyarul prédikált. A tótajku hivek olyan buzgón és áhítattal hallgatták, mintha minden szavát megérlelték volna Nem annyira a püspök röstelte, bogy nem tudta híveinek a nyelvét, mint inkább a hivek röstelkedtek, hogy nem tudtak eléggé magyarul. Szóval Nyitrán erős magyar felfogás, magyar érzés, gondolkozás volt minden tckintetl>cn. Ezt mindenki látta és tapasztalta, aki Nyitrán járt. Mint ahogy ezen sorok irója is, aki nem a nyitni iskolákat járta, hanem a nagyszombatiakat, de elég volt Nyitrán keresztül utazni, az oltani népekkel beszélgetni, az ott megjelenő újságokat olvasni, meglehetett győződni arról, hogy Nyitra a magyarságnak egyik nem kis büszkesége, ahol 'zcretik, ápolják, terjeszlik a magyar nyelvet és a magyar kultúrának igazi nagy apostolai vaunak. Hangot akarok adni annak a sok panasznak, annak a nagy szomorúságnak, ami most Nyitra felöl hallatszik. Nagy a szomorúságuk, hogy Érsekújvár most megelőzte Nyitrát. Ez nem maradhat igy, ez állandó bajt fog okozni, hogy a demarkációs vonal a két jó szomszédi város közült halad cl. Milyen sok deák járt Érsekújvárról Nyitrára, milyen nagy üzleti forgatom volt Nyitrán, mivel Érsekújvár olt volt minden portékájával. Ennek az erőszakos elválasztásnak, ennek a természetellenes szeparációnak sem a kercskedcícm, sem a gazdaság, sem az ipar, sem a modern kulturá nem fog örvendeni. Sőt mindennek a kerékkötője, minden jó viszonynak, szomszédi barátságnak a mcggátlója lesz ez az állapot. A 20 esztendős megszállás ideje alatt Nyitrán magyar rádiót hallgattak, magyar njságot olvastak, magyar politikát csináltak, nem Prága érdekelte a nyitraiakat, hanem Budapest. Nem a nyitrai magyarok tanulták meg a tót nyelvet a cseh impérium alatl, hanem a cseh tisztviselők megtanultak magyarul, hogy jobban tudjanak a nyitraiakkal érintkezni. Sok mondani való lenne, dc vigasz'.il az a tudat, liogy ennek is eljön az ideje és Nyílra vissza fog jönni, mert ebbe nem fognak belenyugodni setnnii körülmények között. Érsekújvár visszakerült, a jó almamatcr Nyílra olt maradjon? Rosner Józsefi vlllanyvil&giJási vállalaté Rádiók nagy választékban ked vező gyári felléfe'elt mellett. Díjtalan bemulalás vételkényszer nélkQ*.