Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-20 / 254. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. nov. 20. Politika! napilao XIV. évfolyam 254. sz. Püspöki beszéd Ne kezdjük azt ö regi szokást, — mon> Hotta hatalmas szépségű és igazságú beszédében Ravasz László püspök, — hogy baloldalinak minősítsük s ugy próbáljuk elintézni azt, aki éppen olyan nemzeti, mint mi, csuk egynehány közömbös kérdésben másképen gondolkodik: Érdemes elgondolkodni azon, Kogy mi is -colt a baloldaliság gondolati tartalma, programos hitvallása és mi lett azokból a követelésekből, amelyek a baloldali politika irányát és tartalmát meghatározták? A baloldali politika legelső követelése flz általános és titkos választójog volt. A titkos választójog követelése már egymagában baloldalivá tette a politikust. A baloldali politikának ez a követelése tudvalévően valósággá vált s a magyar törvénytárba be van már iktatva az általános, községenkinti, titkos választójog. A kormányzati politika — mindenki emlékszik rá >— évtizedekig élt abból, bogy n „magyar nép egyenes jellemével" nem tartotta öszszeegyeztetbctőnek a titkos választást és •„söt^t b e u g r á s"-nak jellemezte a választójog kiterjesztését. Már G ö mlr ö s Gyula „lélektiprás"-nak bélyegezte azt a választójogot, amit annak idején a baloldali politika ellenére alkotott meg a törvényhozás s azóta törvénnyé is vált az általános és titkos választójogot hangoztató követelés. A baloldali politika követelte ebben az országban először az igazi és becsületes földreformot s Nagyatádi Szabó István baloldali politikus volt akkor, amikor az első földreform-javaslat elkészítésében tevékenyen közreműködött. A kormánypárti politika a „tulajdon szentség é"-ről szónokolva védte a nagybirtokot akkor, amikor a baloldali politika komoly, becsületes és radikális földreformot követelt s azért folytatott küzdelmet, bogy a föld azé legyen, aki azt művelni tudja. Amig cz a követelés kormányprogrammá vált, a földosztás követelőit fölforgatóknak bélyegezték, akik „bűnös szándékkal" -meg akarják zavarni azt a patriarchális viszonyt, ami a földesurak és a mezőgazdasági cselédség között a történelem folyamán kialakult. Amikor a telepítési törvényjavaslatot tárgyalta a képviselőház, Ra'ssay Károly mutatott arra rá, a lehurrogó ellenkezés közben, bogy a földkérdést nem oldották meg s a megnemoklott földkérdés nagyon rövid időn belül fog dörömbölni a törvényhozás kapuján. Igazságos és becsületes a d ór e f o r m é r t a magyar baloldal indította el a harcot és tüzelt az ellen az adórendszer ellen, amelyik az antiszociális fogyasztási adókkal sokkal jobban suitia a legszegényebb" réteget, mint a nagy vagyonnak és jólétnek dus élvezőit. A baloldali politika mutatott rá arra a tűrhetetlen helyzetre, hogy amig Angliában például a cukorfogyasztás fejkvótája havi öt kilogram, addig a magyar mezőgazdasági munkás h av o n kint tizenegy deka cukrot fogyaszt, de a magyar munkás az itt termelt cukorrépából itt előállított cukorért sokkal többet fizet, mint amennyiért a magyar cukrot Londonban az angol milliomos veheti meg. Szociális, igazságos, a nagy vagyonra és nagyobb jövedelemre támaszkodó progresszív adóztatást követelt ez a politika s a kormányzati politika a vagyonképzés szükségességének jelszavával szállt szembe ezzel a követeléssel. Az ellenzék követelte azt a nemzetiségi politikát, amit most a magyarországi szlovákokkal akarunk folytatni s aminek a magyarországi németele már élvezői. Milyen nehéz harcok folytak le e probléma hadszínterén s akik a nemzetiségi kérdés történetét csak felületesen ismerik, tudják jól, hogy az ellenzék a megértés, emberség és türelem politikájának uralmáért harcolt. Ma már nincs senki, aki ennek a politikának helyességét nem látná be s mennyi támadást és rágalmat kellett eltürniök azoknak a politikusoknak, amig igazságaik — közmeggyőződéss é váltak. S igy végigmehetnénk a magyar belpolitika majdnem minden uralgó problémáján, — majdnem mindegyikről ki lehetne mutatni, hogy ha megoldása haladást, fejlődést, a magyar nép színvonalának emelését jelenti, akkor a baloldalról került ki a követelése. Hogyan lehet mégis, hogy a „baloldaliság" vádjával, — ahogy Ravasz László mondotta — „el lehet intézni" ma mindenkit. A baloldaliság vádja proskripció lett, akit baloldalisággal vádolnak, azt meghallgatás nélkül akarják kitudni a magyar közéletből. Pedig — nincs is már baloldaliság. „Hgy-két közömbös kérdésben" máskép gondolkodhatunk, a türelem és belátás mértéke bizonyára nem mindenkiben egyforma s az egyén és közösség viszonyának lemérésében lehetnek árnyalati különbségek, s amikor a miniszterelnök UT azt hirdette, bogy a szabadság és rend szintézisére van szükség, lehetnek eltérések abban a kérdésben is, bogy e szintézis számára hogyan kell adagolni a szabadság és rend becses, értékes, sőt nélkülözhetetlen ténvezőit, de az alapvető kérdésekben nincs semmi különbség baloldaliság és kormányprogram között. A parlamentális rendszert akarja a kormányzat és akarta a baloldal, a becsületes és radikális földreformot, az adórendszer r ef o r m i á t, igazságosabbá tételét mindenki akarja, a választások" titkossága kérdésében már ellentét sem volt, az álláshalmozások és összefér h eteti cns é g e k megszüntetése előbb volt baJoklaV követelés és tovább menve szociális reformokat a jobboldal és baloldal egyformán akar, a nagy különbségek nivellálásáért, a magyar nép anyagi és szellemi színvonalának emeléseért mindenki becsületesen és őszintén harcol s a nemzet nagy célja tekintetében sincs semmiféle ellentét jobboldal és baloldal között. Nincs már jobboldal és nincs már baloldal, a nemzet nagy problémái nem osztják két táborra a nemzet tagjait s a nemzet nagy céljait egységes akarat és egységes áldozatkészség szolgálja. Lehetnek részletkérdések, melyekben nem egyforma türelmet és belátást tud mindenki tanúsítani s vannak a nemzet igazi érdekeit nem érintő problémák, melyek megoldása tekintetében nem mindenki ugyanazt a tempót tartja helyesnek, — de mindez nem érinti a nagy nemzeti érdekeket s mindez nem alkalmas már arra, bogy jobboldalra és baloldalra tagolja a nemzet tagjait. Amit a jobboldal ma reformjaiban meg akar valósítani, annak szükségességét a baloldal hirdette. Mindez azonban már a történelemé. Nincs már két oldala a nemzet lelkének, ezekben a történelmi időkben a nemzeti egység helyreállott s ha alárendelt jelentőségű kérdések elintézésében árnyalati különbségek lehetnek is — elvégre a lelkeket és a gondolkodást senki uniformizálni nem akarja s különbségek a jobboldali politika vezetői között is lehettek — a történelmi feladatok, a nemzeti kötelességek s ezekért való helytállás parancsa | tekintetében nincs köztünk különbség. S nekünk, akik fel akarunk olvadni a nem-} zeti céloknak és történelmi feladatoknak integráló egységében, csak az lehet a kívánságunk, hogy mindazt a nemes tanácsot s belátásra inditó szavakat, melyeket — okosan, helyesen és emberségesen — a Felvidék felé intéznek a magyar sorsért aggódó lelkek, hallgassák meg a trianoni határokon belül élő magyarság számára is. Ha a magyar sors egy útra terel mindannyiunkat s egy célt tüz mindannyiunk elé, ne legyen, ne lehessen senki, aki a lelkeknek ezt a termékeny és termékenyítő egységét fékezhetetlenségével, vagy indulatának kedvtelésével meg akarja törni. A cél kijelölésében, a feladatok betöltésében, kötelességek vállalásában egységes nemzet talán mégis nagyobb és történelmibb érdek, mint az e törekvés, mely azokat akarja proskribálni s a magyar közéletből kitudni, akik hirdetői és magvetői voltak a reformok kisarjadt,] aratásra váró programjának,